Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-09 / 81-82. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1931. július 9. A Katholikus Egyházi Énekkar Papp: Eredeti népdalegyvelegjének kifogástalan, szép előadásával nyert zúgó tapsokat. A Ref. Gazda énekkar Schubert: Szállj szivünkbe kezdetű műdalának, a Ref. Iparos Énekkar Goudimel Ima c. műdalának szép előadásával szolgált rá az elismerésre. A Református Egyházi Vegyeskar Révfy: Magyar nótá-jával aratott még elismerő tapsokát. A Komáromi Dalegyesület második száma Révfy—Tóth; Megfakult a nóta... kezdetű mfidala volt, amelyet a negyven tagú működőkar abszolút biztossággal, fölényes tudással, szintén kotta nélkül adott elő Schmidt Viktor karnagy precíz vezénylete mellett. A bemutatott mű szabadon választott versenykar volt a lévai dalversenyen és amint a versenyen, úgy ezen az estén is óriási hatással volt a közönségre, amely felviharzó meleg tapsokkal adózott a magas műélvezetért. A hangverseny zárószámát az Egyetértés Munkásdalárda adta, amely Delly- Szabónak Imhol kerekedik ... kezdetű törőlmetszett magyar népdalkarát adta elő Krausz Mór karnagy lendületes vezetésével. A bemutatott dalok kitűnő előadása teljes mértékben lebilincselte a közönséget, amely az utolsó mókás dalt kétszer megismételtette. A felzugó tapsok a minden kis részletében kidolgozott precíz előadás méltó viszhangjai voltak. A hangverseny után a nagyszámban egybegyült ifjúság táncra perdült és hamisítatlan magyaros jő hangulatban világos reggelig vigadtak együtt. * A minden mozzanatában sikerült felejthetetlen jubileumi ünnepély rendezésében a dalárda vezetősége vállvetett egyakarattal működött közre, de a rendezőség élén mégis a legtöbbet fáradozott Balázs László titkár-főrendező, akinek hónapokon keresztül kifejtett állandó s nagy körültekintéssel és gondossággal végzett munkássága biztosította az ünnepély fényes sikerét. Dicséret és elismerés önzetlen és lelkes fáradozásáért! Táborba indultak a szlovenszkói magyar cserkészek. Komárom, július 8. A prágai szláv jamboree-n való sikeres szereplés után alig két napjuk maradt a magyar csapatoknak, hogy a szklenói közös tábor előkészületeit megtegyék. A Szklenó fürdő melletti közös nagytáborba július 6-án indult a komáromi csapat 53 cserkésszel, Bíró Lucián és Kocsis Károly vezetésével, az érsekujvári csapat Mrenna József parancsnok vezetésével. Szklenó hegyei között néhány kilométer távolságban veri fel sátortáborát e két csapaton kívül a losonci csapat is, Havas Vilmos parancsnoksága alatt és a pozsonyi cserkészek, azonkívül megjelennek az ipolysági, a rozsnyói, az eperjesi csapat kiküldöttei is, nó hány más cserkészcsapat képviselőivel együtt úgy, hogy a kilátások szerint az idei cserkésztáborozás egyike lesz a legnagyobbaknak s legjelentősebbeknek, amik az utóbbi években Szlovenszkón lefolytak. A nagyszombati, rozsnyói és a kassai katolikus szemináriumok cserkészei is résztvesznek vendégképpen a táborozáson. Résztvesznek valószínűleg adunaszerdahelyi és a galántai parancsnokok is. A magyar cserkészalosztály a prágai jamboree-val kapcsolatban kereteit szorosabbra vonja s a jövőben intenzív cserkész-életre van kilátás, aminek kedvező hangulatát csak az rontja meg, hogy néhány cserkészcsapat, így az ipolysági, kassai, rimaszombati csapatok működését a hatóságok ok nélkül még most is akadályozzák. A szklenói táborban csapatközi megbeszélések s vezetői tanfolyamok, nyelvkurzusok lesznek. A fürdőigazgatóság szívesen segített a csapatok elhelyezkedésében s az érsekujvári és a pozsonyi csapatokat az állami erdőhivatal s a szomszédos falvak, a komáromi cserkészeket Selmecbánya városa látja területén vendégül. A parancsnokság az érdeklődőket szívesen látja, de csak július 11-ike után, a tábor elkészültével. A látogatók Szklenó fürdőn olcsó szobát és ellátást kapnak. Tábori jelentés. A Jókai cserkészcsapat szklenói táborának első jelentése. Szklenó, 1931 július 7. Elfoglaltuk szépséges helyen fekvő táborunkat a zöld hegyek fenyvesei alatt. Még 6.-án estére annyi sátrat készítettünk el, hogy a teljes létszám elfért alattuk kitünően. Nagyszerűen aludtunk az első napi fáradalmak után. Ma 7.én folytatjuk a munkát. Jelenleg, hogy e sorokat Írom: Sohár tanár vezetésésével Uhereczky Pista és Nagy Laci a rádiót szerelik, dr. Borka két őrssel vizet duzzaszt és nagy bazént épit, Bíró vezetésével a tisztek a konyhát csinálják, Kocsis Károly sátrakat építtet, végeszakadatlanul s e munkájában tíz fiú segíti. Betegünk egy van: Hantos Cefil megitta a Szabó Lajcsi megsérült ujjára való pompás ólomvizet. Éjjel háromkor teát főztünk neki, gondolván, hogy egyéb baja van. Csak reggel tudtuk meg, miért nem aludt miatta három ember a táborban. Most bevonultak az orvoshoz, utókúrára. Egyébként jól vagyunk. Estére nagyjából készen áll a tábor. Ma már főzünk is. Főszakácsunk: Bugac, főnökei Sohár, Borka et Comp. Reméljük, ennyi szakács sem fogja elsózni a levest. De ha kozmás is az étel, itt megesszük. Többet legközelebb. Üdvözlet. Budapesten nem tudnak semmit Ottó királlyá való proklamátásáról Budapest, julius 8 Illetékes helyről szerzett értesülések szerint Budapesten semmit sem tudnak a fiatal Ottó főherceg királlyá való koronázási terveiről. A koronázási tervet a Frankfurter Zeitung pattantotta ki s a lap szerint Ottó júliusban magyar király akar lenni és igényt tart az osztrák trónra is, nem követeli a revíziót, politikai amnesztiát ad és elismeri a trianoni békét. A hirt nem erősítették meg. Sajái tudósítónktól. A Duna s a Vág minden évben megköveteli a maga áldozatát. Nincs év, hogy néhány vizbefultról hirt ne adnánk, akik a Komárom körüli vizekben lelték halálukat s vagy kihalásszák őket néhány óra múlva, vagy pedig eltűnnek a Duna habjaiban s csak valahol Pestnél veti ki őket a viz. A mostani rettenetes melegekben ezer s ezer ember keres a Dunában hüs menedéket és a komáromi partok is tele vannak fürdőzőkkel. Bármennyire is sekély a Duna vize a partokon s bármennyire is óvakodnak az úszni nem tudók beljebb merészkedni a vízbe, mindég történik szerencsétlenség. Csupa szin a Dunapartja mostanában a strand körül. Színek és színek, zöld hullámok, barna testek, szivárvány trikók, víg kacagás és gyerekzaj, tűző napsütés, tarajos hullámok,» öreg fűzfák a parton s mindegyik fűzfán családi ruhatár. Leszállsz a kis gőzösről, mely negédesen billegve simul a parthoz és zsebedben egy úszóruhával, kezedben kis kézitáskával, nekivágsz a partnak, ballagsz lassan fölfelé a finom fövényen. Komárom strandol. Szemben a Vág-spitz meredek kőpartja, távolban néhány toronytető, itt egy méltóságosan mozgó uszály, ott egy fürge hajó, a túlparton a bécsi gyors, az égen kék szín, a vízben zöld szin s a parton a trikók, a pizsamák, a labdák, a sapkák és a csónakok szivárvány-változatai. Egy-egy órára mindenki kiéli itt vidám emberi mivoltját és mindenki boldogabbik arcát hozza ide, a Duna loccsanó habjai közé. Motorcsónak zúg a vizen, vagy egy, kenu lebzsel, fönt valami kis vitorlás leng ide-oda. Sikongás, vidám kacaj veri fel a partokat, egy fekete kutya a kisgyermeket őrzi, s megjelentek a rózsaszín pizsamák is, teljes igézetükkel. A központi strandon sült hús illata száll, és pezseg a zsír, habzik a sör. Fotball-labda koppan az alvó gyanútlanok fején, a gyermekek várat építenek sárból, homokból, s mi, komoly emberei ennek a zavaros világnak, melléjük telepedünk, gyúrjuk, szitáljuk, apasztjuk, dagasztjuk a sarat. Családok pányvázzák ki mágukat a rétrei s a családapa szakadt harisnyáját mutogatja a mamának, akinek szeme százfelé ügyel, mert referálni kell a szomszédoknak is, figyelni kell a flörtölő párokat is és Lacikára is kell ügyelni, aki most esik hetedszer hasra. Egy pillanatra gyerek-magunkat áruljuk el a kék víznek, s ahogyan a vízben pocsolunk, visszakivánjuk a boldog, gondtalan gyerekkort. Szin, szin, nyüzsgés, zaj, vidámság mindenütt.- Jó ez: egy órára kiszakadni a mindennapból s élni egy életet, amely talán nem is a mienk. Élni egy illúziónak, hogy van valahol szebb is, jobb is, életesebb is, gondtalanabb is és mi ennek kegyeltjei vagyunk. A fűzfákon családi ruhatár, a bódéban tej és fagylalt, a szemekben szerelem, legalább flört, a parton szin, a szinben élet, s ebben az életben mi, csodálkozó, tűnődő, gondtalant játszó, gyerekes emberek... (thy) Komárom, július 8. Nemrégiben egy diákgyerek tűnt el a Dunában, most pedig egy katona szerencsétlenségéről kell hirt adnunk. Wohland József, német nemzetiségű katonája a helybeli utász-zászlóaljnak, fürödni ment a strand alá, a propeller kikötője mellé, holott neki, mint katonának, a katonai uszodában kellett volna fürödni. Az úszni nem tudó katona egyre beljebb merészkedett a vízbe s egyszerre lebukott, váratlanul mély gödörbe esett. Kétségbeesetten kapálódzott néhányat és elhalóan kiáltott segítségért, de annyira elvesztette a lélekjelenlétét, hogy odaveszett. Mire segítségére si-Ismét a Dunába fűlt egy katona — Huszonnégy óráig volt a vízben — ettek volna, nyomát sem találták, elnyelte a viz. Nyomban értesítették a katonai őrséget, megjelentek a katonák menteni, de a vizbefult német fiú holtteste nem került elő, csak huszonnégy óra múlva. A katonai patrul ismét kivonult, szekérre rakták a hullát s beszállították a városba. a modern zongoraépifés vezető márkája BIBÉK Das Lied ist aus a cime ennek a bájos, finom német operettfilmnek, amelyben van néhány hamisítatlan Németországból jött sláger, néhány stílusos jelenet és póznélküli, becsületes művészi produkció Liane Haid, de különösen a Willy Forst játékában. Jólesik a kánikulában, illetve a hűvösségbe érő estben ezt a mindenképen felüditő filmet megnézni. Igen: eredetileg ez a film nem végződött happy end-del. A szegénysorsba jutott gárdatiszt, a finom bonhómiával, csöndes szavakkal élő Willy Forst tudta, hogy a csillogó operettcsillagnak n m biztosítja a ragyogást, a pezsgős éjszakákat, a sok ékszert és ruhát: Frag nicht warum ich gehe, frag nicht warum. És érdekes a dologban az, hogy Berlin, Páris, Budapest és Prága nem nyugodott bele abba, hogy Liane Haid és Willy Forst ne legyenek egymáséi a filmben. Szóval: az élet józanságát, logikusságát elűzte magától a szenvedő és az élet ezernyi bajával tengődő tömeg Elmenekült a sivár realitástól és követelte illúzióit, — legyenek egymásé, hisz az élet úgyis annyi más csúnyaságot, helyzeti adottságok miatti igazságtalanságot ad, legalább higyjünk a színes álmokban és higyjünk a szerelem örökkétartóságában. Ugye tudjuk, hiú ábránd, mégis: erről Írunk, ezt akarjuk hinni és de nehéz bevallani a kiábrándulást, a csalódást. A film messze van tőlünk, nagyon messze, — mi közel vagyunk egymáshoz és ismerjük egymást, nem hazudhatunk, nem pózolhatunk, de ott a filmben egészen más, ott legyenek egymáséi, ott biztosan szeretni fogják egymást és Liane Haid megél bizton pezsgő, selyem, lokál és ékszer nélkül. Higyjük el, Jó hinni. Jó hinni annyi csalódásban: még meggyőződés nélkül is. A tömeg ezt igy akarja. Erdő házi Hugó. — Pénzügyi bizottsági ülés a uárosnál. Komárom város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága julius 13-án hétfőn délután 5 órakor a városháza nagytermében ülést tart. — Lapunk kiadójának állapota. Spitzer Béla, lapunk kiadója, aki egyik budapesti szanatóriumban van orvosi kezelés alatt, az örvendetes javulás utján van, de még nyugalomra van szüksége, hogy régi egészségét teljesen visszanyerje és foglalkozását folytassa. Ezt örömmel hozzuk nagyszámú ismerősének és baráti körének tudomására. — Szabadágon. Mezey János dr. járási tiszti főorvos julius 7-én megkezdte négyheti szabadságát, melyet Abbáziában fog tölteni. Távolléte alatt dr. Polony Béla rendőrorvos helyettesíti.
