Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-15 / 98. szám
1931. augusztus 15. »KOMÁROMI LAPOKc 5. oldal. A Jeges tenger egyik szigetén négyezer magyar hadifogoly van. Egy most visszatért hadifogoly borzalmas közlései. A magyar külügyminisztérium ismételten újabb akció megindítására határozta el magát a béke tizenharmadik évében is még mindig Szibériában sínylődő magyar hadifoglyok hazahozatala érdekében. Erre a lépésre egy debreceni illetőségű hadifogoly hazaérkezése szolgáltatta az alapot azzal a vallomásával, amelyet hazaérkezése után a debreceni hatóságok előtt tett. A hadifogoly, Szenyád István, néhány nappal ezelőtt érkezett haza az orosz hadifogságból, s a következőket hozta a különböző hatóságok tudomására: Egészen biztos értesülései vannak arról, hogy a Jeges-tenger egyik szigetén még most is körülbelül 4000 magyar hadifogoly él teljesen elszigetelten és olyan szörnyű rabszolgasorsban, aminőről a szibériai borzalmaktól távol élőknek fogalmuk sem lehet. Ezeknek a magyar hadifoglyoknak minden vágya az, hogy végre hazakerülhessenek Magyarországra. Kívánságuk azonban hajótörést szenved azon az embertelen szigorúságon, amellyel a szovjet a politikai bűnösöknek minősített hadifoglyokat elzárta a külvilágtól Szenyád István vallomásáról a debreceni hatóságok a külügyminisztériumnak is jelentést tett. A Szibériából hazatért hadifogoly vallomásadatait jegyzőkönyvben közölték, hogy a külügyminisztérium nemzetközi fórumok utján győződjék meg arról, hogy a szovjeturalom valóban visszatartotta-e és internálta-e a magyar foglyokat a Jeges-tenger egyik szigetén. A Szibériából hazatért hadifogoly vallomásának megdöbbentő adatai alapján a budapesti lapok tudósítói felkeresték Fábián Béla demokrata képviselőt, aki maga is hosszú éveket töltött orosz hadifogságban és igy jól ismeri a hadifogoly problémát. Fábián, Szenyád vallomásával kapcsolatban a következőket mondotta: — Szenyád állításai figyelmet érdemelnek, mert egyáltalán nem hangzanak hihetetlenül. Nekem is tudomásom van arról, hogy a Jeges-tenger Szoloveck szigetén még most is igen sok magyar hadifogoly él, akiket a szovjet nem enged haza. Véres dráma künn a határban A kis akácos titka — Halálhörgésre lettek figyelmesek az emberek — A vándorcsalád titokzatos élete — Gyilkosság, vagy öngyilkosság ? Saját tudósítónktól. Borzalmas családi dráma játszódott le a közeli csémi határban. Az egyik nap délutánján úgy két óra tájban a csémi határban dolgozó emberek rettenetes hörgésre lettek figyelmesek. A mocsai határhoz tartozó kis akácosból hallatszottak ezek a borzalmas hörgések. A hátborzongató hörgésre figyelmessé lett emberek a kis akácoshoz siettek, ahol szörnyű látvány tárult elébük Az akácos árnyékában szörnyű vértócsában átvágott nyakkal feküdt egy asszony a fűben. Amikor odaértek, éppen akkor hördült utoljára az átvágott nyakú asszony és a halál elvégezte borzalmas munkáját, a szerencsétlen asszony kiszenvedett. Az immár kimúlt asszony közvetlen-közeiében feküdt egy férfi, akinek nyakán szintén egy vágott seb tátongott és rémesen hörögve vonaglott, kínlódott a földön. A borzalmas látványtól megrémült emberek azonnal értesítették a csendőröket, akik viszont a komáromi mentőket hívták segítségül. A mentők gyorsan megérkeztek a vérben fetrengő emberpárhoz és megérkezésük után nyomban megállapították, hogy az aszszony mái kimúlt és hogy a férfi még él, csak eszméletlen állapotban fekszik. A férfit nyomban beszállították a győri kórházba. A kórházba szállított átvágott nyakú ember zsebében talált iratokból meglehetett állapítani, hogy az illető Blazsek István 26 éves kubikos, csányteleki lakos, akit nyomban ápolás alá vettek, de csak másnapra lett annyira jobban, hogy kihallgathatták a győri rendőrség emberei. Blazsek István elmondotta, hogy még január hóban belejutott a munkanélküli sorba és mivel odahaza nem remélt munkát, elindult munkát keresni. Ebben a munkakereső útjában történt, hogy megismerkedett Mizák Jánosné, szül. Nagy Rozália dévaványai elvált asszonynyal. Az ismeretségből csakhamar szerelem lett úgy, hogy vadházasságra is lépett vele és Ihász pusztán telepedett le. Itt boldogan éltek egészen a múlt hó végéig, de akkor a boldogság egén sötét felhők tornyosultak. Megszűnt a munkaalkalom és kereset nélkül állottak. Hiába volt minden igyekezet, munkát csak nem tudtak kapni. Amikor aztán az összekuporgatoít pénzük és élelmük elfogyott, elhatározta az ember, hogy elválik az asszonytól, mert •egyedül jobban remélte a megélhetését. Komárom, augusztus 14 Ezt meg is mondta Mizáknénak, ak* elkeseredetten tiltakozott ez ellen a terv ellen és semmi körülmények között nem akart elválni a férfitől. E miatt aztán az utóbbi napokban állandó volt közöttük a veszekedés. A férfi azonban állhatatosan kitartott terve mellett. A végzetes napon végleg elhatározta, hogy otthagyja az asszonyt, mivel az nem volt hajlandó elhagyni őt. összecsomagolta holmiját és eltávozott a lakásból. Mizákné azonban utána ment és kétségbeesve könyörgött, hogy ne hagyja el őt. Így értek a kiscsémi határba és a kis akácosban leheveredtek. Az asszony itt újra kezdte a könyörgést és amikor látta, hogy minden hiába, kibontotta az egyik csomagot és abból egy éles borotvát vett elő és először a bal keze csuklóján mélyen fölvágta az ütőereket, azután a nyakát metszette át az asszony. A rémülettől megdermedten nézte a vérben fetrengő, hörgő asszonyt, akinek egynegyed óráig is eltartott a rettenetes haláltusája, a mig élettelenül elnyúlta földön. Ő csak akkor tért magához és ijedtében fölkapta a véres borotvát, amivel elvágta a saját torkát és aztán elvesztette emlékezetét. A súlyosan megsérült kubikusnak ezzel a vallomásával azonban ellentmond az a vallomás, amelyet a csendőrök előtt tett. Győrbe való szállítása előtt ugyanis a csendőrök kihallgatták Blazseket, de mivel beszélni nem tudott, papírra a következőket irta föl: „Közösen határoztuk el a tettünket. Előbb az asszony nyakát vágtam el, aztán a magamét.“ Az első vallomását azonban Győrben, ahol már látta, hogy életben marad, megváltoztatta. Győrből egyébként bizoltság szált ki a dráma kiderítésére, amely a boncolást is megejtette. A boncolás megállapította, hogy a kézcsuklón és a nyakon lévő mély vágások folytán beállott elvérzés okozta a halált. A boncolás azt is megállapította, hogy az asszony nagymennyiségű alkoholt fogyasztott el, bizonyára azért, hogy az öngyilkossághoz erőt merítsen. Avassa ei íetjtm* & lejjebb magyar !a?#í * Komáromi Lapoka! Szentbernáthegy libetben A gazdasági helyzet, a németországi események, a kubai forradalom, a pengő krízise és a kinai árvizveszedelem mellett egészen eltörpül ez a kis hir, ami néhány lapban napvilágot látott s ami emberi s európai szempontból van olyan érdekes és jelentős, mint, mondjuk, a brazíliai kávéfölösleg ügye, vagy a Nobel dij jövendőbeli nyertesének neve. A hir, ami fölött pár percig csendesen elmélkedni lehet: a Szentbernáthegy kríziséről szól. Megcsap e hírnek bánatos szele és most még erősebben érezzük a banalitássá törpült szavak örök igazságát: „minden múlandó.“ „Panta rheiu — mondta a görög bölcs az igazságnak másik formulázását s ahogy a Szentbernáthegy válságáról hirt haliunk, bágyadtan vesszük tudomásul, hogy ismét egy romantikával kevesebb van a világon. Mert röviden ennyi : A szentbernáthegyi kolostor szerzetesei elhatározták, hogy müköáésilk színhelyét átteszik Tibetbe. Az Alpok közül a Himalája járhatatlan hágói mellé íelepeánek s ott építenek kolostort. Ezt azért teszik, mert az újabb iáőkben, a repülőgépek autók és pompás turistautak iáején a szentbernáthegyi hágó kiesett az utasok forgalmából s az embermeniö barátoknak, a fagyott testet kutató nagy kutyáknak immár semmi munkájuk nem akaát, Tibetben viszont van néhány hágó, ahol évente sok ember téveá el s pusztul el a nagy hidegben. A pápa a kolostor áthelyezéséhez már meg is adta az engedélyt. így a híradás. Európának egy érdekességével kevesebb. A nevezetességek elszállítását tőlünk Amerika kezdte néhány évtizeddel ezelőtt s most Ázsia is elragad egy régi, kedves, európai romantikát, elviszi a szentbernáthegyj barátokat a tibeti havasok közé. A szentbernáthegyi hires kutyák pedigrée-talaja, ez a köves, havas alpesi hegység is, egyszer semmivé lesz. Nincs a kutyáknak munkája, nincs a barátokra szükség: az amerikai, vagy az angol, akinek kedve és pénze van a hegyekre felkapaszkodni: autón és függővasuton teszi meg az utat, a német, a magyar a pénzével bajlódik s dehogy jut eszébe, hogy éppen a Bernát hegyére menjen megfagyni. Nem volt munkájuk a barátoknak. Szegények! Talán olykor hetekig várták, epedezték a segítségért kiáltó embert, kiküldték kutyáikat a kötszerekkel s a konyakkal a hórengetegbe, virrasztottak éjszakákon s hallgatták egymás száraz köhögését, — mert legtöbben tüdőbajt kaptak az örök hó és agy országában, — s csak várták, várták az eltévedt utast, akin szent fogadalmukat, az emberi részvétet teljesítsék, de egyre kevesebb érkezett. Munkanélkül maradtak a bernáthegyi barátok is. A krízis felért a bernáthegyi hágóig s egy szép napon azt vették észre az emberi könyörületnek ez apostolai, hogy nincs kin segiteniök. Kitértek az útból. Mit tegyenek? A gazda Kanadába vándorol, a gyári munkás az Egyesült-Államokba, az állattenyésztő Ausztráliába s a forradalmár Oroszországba. Kivándorolnak a szentbernáthegyiek is. Oda, ahol nekik teremtett helyet és hegyet az Úristen. Tibetbe. És svájci kalandorok, eltévedt tiroliak, sikoltozó francia nők helyett mongol parasztokat fognak felugatni a kutyák. (Sz.) HÍREK — A magyar nemzeti párt népgyűlései cimü legutóbbi számunkban leközölt cikkünkben a szónokok névsorából kimaradt Füssy Kálmán szenátor neve, aki szintén szónokolni fog a vasárnap Dunaszerdahelyen és Gután megtartandó népgyülésen. A hiányzó névsort az ő nevével egészítjük ki. — Hz ácsi csata emléhe. Augusztus 3-án volt nyolcvankettedik évfordulója az ácsi csatának, amelyet a magyar honvédek, a Klapka tábornok által védett Komárom várából való kitörés után az ácsi erdőben nyertek meg az osztrák és orosz szövetkezett seregek ellen. Egyik legfényesebb fegyverténye volt ez a magyar szabadságharc hős honvédéinek. Ä csata évfordulóján kegyeletes emlékünnep volt az ácsi erdőben, e harcban elesett honvédek porai fölé emelt gránitoszlopnál, ahol Magyar Komárom város nevében Szabó Kálmán ügyvéd, városi tiszti főügyész helyezte el a késő utódok hálás kegyeletének koszorúját. A lélekemelő aktusnál nagyszámú lelkes tömeg vett részt. — Rabsegélyezés. A szabaduló fegyenceket támogató és gondozó egyesület komáromi fiókjának választmánya folyó hó 12-én Moesz Géza ügyészségi prokurátor, ügyvezető elnök vezetése mellett ülést tartott, amelyen több segély iránti kérvényt intéztek el. A választmány útiköltség és segély címén 230 Kő-t utalványozott ki az arra rászorult fegyenceknek és ínségben levő családtagjaiknak. — Elhunyt igazgató. A magyar tanügynek súlyos gyásza van. Amint őszinte részvéttel értesülünk, Berkovics István, ny. igazgató-tanitó 73 éves korában Felsőgalián elhunyt. A magyar kultúra szolgálatában nagy tevékenységet kifejtett tanítót nagy részvéttel kisérték ki utolsó útjára volt tanítványai, pályatársai, barátai és tisztelői. Az elhunytban Borza Ferenc tatabányai jegyző apósát gyászolja. — Orvosi hir. M. U. Dr. Goldfahn Miklós fogszakorvos szeptember hó 1-től rendel Komárno-Komárom, Klapka tér 7. szám alatt. — Hz euangélihus templom renaödlósa. Egy hónappal ezelőtt kezdődött meg az evangélikus templom belsejének renoválása és a nagy munka már annyira előrehaladt, hogy csak napok kellenek a renoválás, illetve templomfestés teljes elkészüléséhez. Az állványozást és a kőműves-munkát a jónevü Langsádl cég végezte az egyház vezetőségének legnagyobb megelégedésére. A templom festését Vály Lajos és Vály Rezső festőmesterek végzik és már most megállapítható, hogy valóban remekeltek. A templom mennyezete és a falak festése elkészült, az állványozást már lebontották. Ez utóbbi — nagy ügyességet kívánó — munkát is a Langsádl cég végezte el Langsádl József építőmester szakszerű irányítása mellett, mégpedig olyan hozzáértéssel, hogy a már elkészült festésben legkisebb kárt sem okozott a hatalmas állványozás szétszedése. A kiváló festőmesterek munkájának értékét mi sem bizonyítja jobban — a helybeliek részéről állandóan megnyilvánuló érdeklődés és csodálat mellett, — mint az a körülmény, hogy messziről is többen (igy például a hires selmeci templomfestő cég) egyenesen azért utaztak városunkba, hogy megnézzék az evangélikus templomban folyó nagyszabású munkát, amelyről valamennyi szakértő a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. — Előreláthatólag a jövő hét folyamán elkészül az aranyozási és a vele kapcsolatos egyéb értékes munka is, úgyhogy Isten kegyelméből a jövő vasárnapra, augusztus 23-ra, magasztos ünnepre készülhet a komáromi evangélikus egyházközség: megtörténhetik a messze vidéken egyik legszebb templomnak ünnepélyes felszentelése. — Országos udsdr Komáromban. A jövő héten, augusztus 17-én, hétfőn tartják meg Komáromban a Rókus-napi országos vásárt, amely a legforgalmasabb szokott lenni az összes vásáraink között 25-30% leszállította ELBERT dl vstárnháza ámraktárának tegnagvobb részét. Figyelje meg t* kirakati árakat.
