Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-25 / 76. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1931. junius 25 gresszuson, Nagy Jenő bankigazgató tartott előadást, statisztikai adatokkal indokolva, hogy mennyire fontos a mai mezőgazdasági viszonyok mellett a dohánytermelés kiterjesztése. Ebből az előadásból megtudtuk, hogy a csehszlovák dohányjövedéki központ hány milliót fizet ki külföldre az onnan beszerzett finom dohánytermékekért. Szlovenszkóban huszonnyolc járásban foglalkoznak 8400 hektáron dohánytermeléssel; ezt a területet fel lehet emelni 10,000 hektárra, ami a dohányjövedéki központ részéről is támogatásban részesülne. De mert a dohánytermelők nyolcvan százaléka kistermelőkből rekrutálódik, szükséges egy szakszervezet, mely a kistermelők oktatásával eléri azt, hogy pótolható legyen az itteni dohánykultúra felemelésével a külföldről beszerzett finomdohánytermék. Miután ez nemcsak magángazdasági, de nemzetgazdasági szempontból is nagyjelentőségű, kell, hogy az országos hivatal és a földmíves iskolák különös súlyt helyezzenek a dohánytermelők kioktatására. Szociális szempontból is fontos lenne ez, amenynyiben ma 15,000 munkásnak ad a dohánytermelés megélhetést, a felemelt termeléssel pedig a mai nagy munkanélküliség közepette még újabb három ezer munkás foglalkoztatása volna elérhető. Nagy Jenő tetszéssel fogadott előadása után Benáőka József dohányjövedéki titkár a központi dohányjövedék előírásainak jelentős rendelkezéseit ismertette a gyakorlati termelők számára. Ezenkívül több szlovák beszéd hangzott el a kongresszuson, amely délután folytatódott a komáromi állami földmives iskolában. Június 22-én, hétfőn kirándulások voltak az állami földmívelési állomás és dohányültetvény ek megtekintésére, valamint Feszty István ógyallai földbirtokos és az egyházi nagybirtokok dohányültetvényeinek és szárítóinak megtekintésére. Ez alkalommal Feszty István és az egyházi nagybirtokok főintézője tartottak előadásokat. (k) ÉJSZAKAI SETA, ez volt a cime annak a versednek, drága ölvedi Laci, amit évekkel ezelőtt nekem dedikálva jelentettél meg egy pozsonyi újságban: és ennek az éjszakai sétának emlékét idézem most magam elé, mert nem akarom hinni, hogy meghaltál Te, aki telve voltál fiatalos lelkesedéssel, csorbithatatlan hittel, szívós munkaerővel, telve voltál szebbnél szebb tervvel, nem tudom elhinni, hogy életed már kiégett abban a lelkesedésben, amellyel néhány év alatt annyit dolgoztál, sápadt arcodon nagy fekete szemeid nem lángolnak többé tüzes fénnyel, nem tudom elhinni, hogy meghaltál. Te alig voltál több egy-két évvel húsz évesnél, én húsz éves sem voltam s mindketten úgy hittünk az életben s hittünk magunkban s Te azon a nyirkos téli éjjelen bejöttél hozzám az éjjeli szerkesztőségbe és éjfél után két órakor, amikor a rotációson már szaladt az újság, elindultunk csatangolni Pozsony ósdi utcáin; s emlékszem, hogy menynyire szerettük mi akkor azt a várost, amelynek szivét öleltük a szivünkhöz; ó Laci, drága barátom, emlékszel-e még erre az éjszakára ? S beültünk a Vigadó egyik páholyába s egyszer csak azt vettük észre, hogy már senki sincs a kávéházban, amelynek oltogatják a lámpáit, aztán megint csatangoltunk az esős uccákon, az öreg Mihály torony alatt s kimentünk az állomásra. Te vártad a hajnali gyorsvonatot s bennültünk a váróteremben, mindenki álmosan szunyókált körülöttünk, ó Laci, s mi akkor mindketten olyan szépnek láttuk az életet, pedig kint téli, esős csúnya éjszaka volt, de szivünkben tavasz volt, szemünkben tavasz volt, izmainkban tavasz volt s jött a gyorsvonat. Te beszálltál, én meg visszaindultam a régi városba, ahová azóta is mindig visszatérek, ha fáradt vagyok. Laci, ezt az éjszakát nem felejtettem el azóta sem, és sokáig Te sem felejtetted el, hiszen verset is küldtél nekem erről az éjszakáról s most olyan borzalmas elgondolnom, hogy ez az éjszaka is megcsalt bennünket, mint annyi más éjszaka, mert ha nem csalt volna meg, most megint találkozhatnánk, ó Laci, az élet olyan igazságtalan s már én sem tudok úgy hinni benne, mint néhány évvel ezelőtt, hidd el Laci, Te most már boldog vagy, hogy kiábrándultál az életből, hogy rájöttél arra, milyen szomorú az, hogy minden küzdés, lelkesedés, törhetetlen akaratú munka hiábavaló. Szeretnék megint veled együtt lenni, beszélni az elmúlt évekről, amióta nem találkoztunk egymással. De már nem jősz el hozzám, s én nem mehetek még hozzád s most nagyon szomorú vagyok, amikor megint kezembe került ez a Te nekem küldött versed, aminek emlékét felidéztem, hogy gondolatban utoljára szeretettel szorítsa meg kezedet a Téged mindig nagyon sokra becsülő, ha néha már az elvekben el is váltan, őszinte barátod: KÖRNYE1 ELEK Éjszakai séta. Ölvedi László verse. Gyerünk pajtás, Vágjunk neki az éjszakának! Oly csöndes most e tégi, légi város... Pirosló szirma szálldos Bús férjivágyból szökkent árva fának: Avarban járunk szüntelen. Felénk sötétlik minden ódon ablak, Erkély, otom, keskeny sikátor. Bolond szivünkből jotró rózsazápor Ömlik zuhogva, lángolón. Szítom, avar s bimbós jehér virág. Barangoló két furcsa vén diák, Ösvényünk vájjon merre tart? Muskátli nyílik minden rács mögött, Egy arc tűnő mosoly sugára köt, Fölzeng száz titkos messze part. Olyan jó volna még maradni — De int a bíbor láthatár. Én nem választok fecske sorsot, Mert más vagyok: viharmadár. Pályám a ködlő végtelen, Hívnak a fergeteges ormok. {Eszterhéjon lapul a fecskefészek: Asszony, család, áldott Ígéret...) Választanunk kell mindhiába! Tompán kopognak lépteink A nyirkos téli éjszakában. Célnál vagyunk. Prüszkölve zeng a csillogó vonat. Pajtás, az emlék itt marad, Egy percet még, hogy ráleheljem Utolsó csókkal ifjúságomat. Egy év helyett két éves lesz a Hoover átal javasolt moratórium — június 24.-én. Washingtoni jelentés szernit a Hoover által javasolt moratórium nem egy, hanem két évig fog tartani. Abból a célból, hogy Franciaország büdzséjében és általában a volt szövetségesek költségvetésében előállott hiányt fedezzék, egy három milliárdos, valamennyi szövetséges által garantált kölcsönt fognak felvenni. Ez a kölcsön csak részlete egy esetleg még szükséges nagyobb kölcsönnek, s hír szerint Németország is részt fog venni ebben a kölcsönben. A két éves moratóriumot azért akarják megadni, mert az egy éves moratórium nagyon kevés idő ahhoz, hogy az európai gazdasági életet és Németország pénzügyi helyzetét rendbe lehessen hozni. Franciaország Hoover javaslatára pénteken válaszol, miután a Hoover javaslatokra beadott interpellációkat is csak pénteken tárgyalják a kamarában, amikor ismertetik a kormány álláspontját. Franciaországban általában úgy ítélik meg a helyzetet, hogy, a Hoover javaslat halálos csapást jelent a Young tervezetre, Hoover azonban kényszerítem fogja a francia kormányt a javaslat elfogadására. Pozsonyban öngyilkos lett Kalmár Henrik, volt magyar népbiztos — június 24. Pozsonyi jelentés szerint tegnap az egyik ottani szállóban megmérgezte magát Kalmár Henrik, ismert német szociáldemokrata vezér, aki a Károlyi kormány alatt nemzetiségi államtitkár volt, majd a kommün alatt népbiztos lett, s ezért életfogytiglani fegyházra ítélték, de a rigai egyezmény alapján őt is kicserélték. Kalmár Henrik 61 éves volt, mint betűszedő kezdte meg politikai pályafutását, amelynek során a régi Magyarország német nyelvű szociáldemokratáinak lett egyik ismert vezére és a német pártlap szerkesztője. Pozsonyba való visszatérése óta élénken résztvett a városi képviselőtestület munkájában, egyidő óta pedig tanácstag is volt. Kalmár Henriket, aki idegösszeroppanás miatt követte el tettét, ma, csütörtökön temetik el. Gyászbeszéd közben halt meg Kathona Kornél református lelkész, a tragikus végű Kathona Dezső volt^útai főjegyző fia. — Saját tudósítónktól. — — junius 25. Megrendítő halálesetről érkezett tegnap, szerdán Komáromba hir. A könyörtelen halál megint feldúlta egy olyan család nyugalmát, amely az utóbbi hónapokban alighogy megvigasztolódott némileg egy borzalmas haláleset után. Még élénken emlékezetes az a szerencsétlenség, amelynek áldozata Kathona Dezső, nyugalmazott gutái főjegyző volt, akinek a tolató vonat néhány hónappal ezelőtt lemetszette a lábát és ennek következtében meghalt. Most néhai Kathona Dezső fiának, Kathona Kornél 27 éves református lelkésznek tragikus haláláról érkezett hir. Kathona Kornél a fehérmegyei Szentmihály községben volt református lelkész, ahol hívei nagy szeretettel vették körül az alapos felkészültségű fiatal papot. Tegnap éppen halotti beszédet mondott a temetőben egy sárszentmihályi gazda, Ormándi Pál elhunyt feleségének ravatala felett, amikor a gyászbeszéd közben hirtelen összeesett és a gyászoló tervez vállal é p i t HAASZ&MÁDY Cserkésztüzoltók a gimnáziumban. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — június 24. Mindig nagy jelentősége van annak, ha valamely városban a karhatalom minél több erővel rendelkezik. Városunk ebbe mindig beleszámította a gimnáziumi cserkészeket is, mert mint szervezett erő jól felhasználhatók. A cserkészek ugyanakkor, amikor nemzetközi versenyekre készültek s a nagytábor előtt állanak, fáradtságot nem ismerve Schleisz Géza, városi közönség szeme előtt pár pillanat alatt meghalt. A fiatal papot szivszélhüdés ölte meg. Kathona Kornél tragikus halála az egész környéken mély hatást váltott kj és a Kathona család tragédiája iránt óriási részvét nyilvánult meg. Megdöbbentően tragikus az a körülmény, ahogyan az elhalt fiatal pap édesanyja, néhai Kathona Dezső özvegye, aki Komáromban lakik, értesült a halálesetről. Kathona Kornél egy-két nappal ezelőtt hosszabb, négy oldalas levelet irt az édesanyjának, amelyben részletesen beszámolt életéről s megelégedett, boldog hangon irt az édesanyjának. Amikor a fiatal lelkész édesanyja örömmel olvasta a négy oldalas levelet, éppen akkor kézbesítették ki neki a táviratot, amelyben fia haláláról értesítették őt. A Kathona családnak ez újabb súlyos csapása Komáromban is nagy részvétet váltott ki. kamarás vezetése alatt a tűzoltóságban is kiképezték magukat. Hétfőn tették le a vizsgát s tegnap, szerdán ugyancsak Schleisz Géza parancsnoksága alatt tűzoltó gyakorlatokat tartottak a gimnázium épületében. Az intézet igazgatója ugyanis 11 órakor megszólaltatta a vészharangot. A szép rendben és fegyelemben kivonuló tanulóság csak akkor tudta meg, hogy nem igazi tűzről, csak manőverről van szó, amikor a városmajorból előtörő 2 nagy fecskendező autón nem hivatásos tűzoltók, hanem cserkészek robogtak be a gimnázium udvarára. Itt először a létrát szerelték fel, majd hozzáláttak a fecskendezéshez. Schleisz Géza kamrás most láthatta, milyen tehetséges tanítványai voltak ezek a cserkészek. Minden a legnagyobb rendben és fegyelemben ment: leereszkedés az ablakokból kötélen, pagonkifeszítés, létrán való mászás és ami a legnehezebb, a cső biztos tartása az erős vizsugár irányításával. Két cserkész fogta az egyik csövet, melyből a viz olyan erővel tört elő, hogy a gimnázium magas tetőzetét is átrepülte. Ez volt a város legújabb nagy autófecskendezője. Körülbelül 12 órára a gimnázium
