Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-20 / 74. szám

10. O'd»). »KOMÁROMI LAPOK« egy vígjátéka a Stúdióból. 10.25: Idő­járás, hírek. 10.45: Hä el-zenekar. Brünn. 5: Gramofon. 10.25: Mór. Ostrava. Kassa. 5.15: Modern tánczene. 10.25 Mór. Ostrava. Prága. 4: Mór. Ostrava. 6: Hangver­seny. 7: Kétzongorás jazz. 7.50: Fú­vós zene. 9: Rádió zenekar. 10.20: Jazz. A fakir csoda titka. Valahányszor a fakirok csodálatos mutatványairól van szó, mindannyi­szor sorra kerül a legtitokzatosabb mutatvány: a fakir jó hosszú kötelet földob a magasba, a kötélen, amely szilárdan kifeszítve megáll és a vé­ge belevész a felhőkbe, fölmászik egy fiú, utána fölmászik a fakir is és amikor mindkettő eltűnt a magas­ban a nézők szeme elől, fölülről szi­­vettépő jajgatás után lezuhan a kis­fiú véres karja, véres lába, törzse és feje, azután lemászik a fakir, aki a földre érve a fiú testrészeit nagy kosárban összetapossa, ahonnan pár perc múlva teljes épségben és ne­vetve kibújik az imént darabokra vagdalt fiúcska. Ezt a mesébe illő mutatványt minden ember föleleve­níti, aki Indiában járt, soha senki a megfejtését nem tudta, mindenki ámulva hallgatja és hisz benne. A furcsa az, hogy alapos vizsgálat és megfigyelés eredménye szerint eleddig még nem akadt ember, aki ezt a boszorkányságot a tulajdon szemével látta volna és bár egész irodalma ,van ennek a mutatványnak, mindenki mástól hallotta, másra hivatkozik, mint szemtanúra. Most végre megszólal egy szemta­nú, akit még szakembernek is mond­hatunk: Hanussen, a telepatikus mu­tatványairól ismert bűvész, aki nem­régen orvosokkal keveredett vitába és a bírói tárgyaláson, amely ezt a vi­tát követte, valóban csodálatos és ti­tokzatos megérzéseiről tett bizonysá­got. Sokat vitatkoztak szakértők és laikusok, vájjon Hanussen mutatvá­nyai artista vagy okkult eredetűek-e; bennünket, amiker elolvassuk, ho­gyan magyarázza meg a csodálatos fakir-mutatványt, csak az érdekel, hogy Hanussen mint akár egészen Akár félig a bűvészek céhébe tarto­zó ember, föltétlenül jobb szemmel, (élesebb figyelemmel nézte a fakir kók­lerkedést, mint akárki más, tehát ezen a téren súlya van annak, amit mint szemtanú mond. Az afrikai Hillab arab faluban zaj­lott le a nagy esemény, ahol az egy­­begyült idegenek körében hire terjedt, hogy egy hires fakir, aki Samból való, néhány kiválasztottnak meglehetősen nagy pénzért hajlandó a kötélcsodát bemutatni. Tizen-tizenketten voltak, akiket nem rettentett vissza a szem­telenül nagy összeg és másnap korán reggel megjelentek a meghatározott helyen. Négy cölöppel kitűzött és zsi­nórral határolt kis téren szorultak össze és ünnepélyesen meg kellett igérniök, hogy onnan nem távoznak, különben megtörik a varázs. A mu­tatvány megkezdése előtt Abu Nas­ser (ez volt a varázsló neve), egy óriási termetű arab, hosszú fehér Szakálla], fölvilágosította az izgatottan (érdeklődő társaságot, hogy a fizetség csak a mutatványért jár, de a mutat­vánnyal járó költséget még külön kell megfizetni. Ez a költség volt: egy. kis legény, aki alig ért föl a fakir lábikrájáig, egy nagy kosár és két Segéd, akik mint a mester, bő, rán­cos ruhába voltak öltözve. — Ami rögtön föltűnt nekem, — mondta a tamáskodó Hanussen, — az a körülmény volt, hogy a vakító napkoronggal szemben helyeztek el bennünket. Ez nem véletlenül tör­tént. A Kelet napja egészen másként kápráztat, mint az a nap, amelyet az európai ember szeme megszokott. Mint .vérvörös galamb bukkan föl hirtelen a szemhatáron és rövid idő múlva az ember feje fölött áll lángoló tányérja. 'Abu Nasser és egész társasága minde­nekelőtt leborult a sivatagi homok­ba és imádkozott. Ez egy óránál is tovább tartott. Ennek a hosszú imá­nak az volt a célja, hogy az izzó na­pon kis helyen összeszorult társasá­gunkat kellőképpen »megpuhítsa« és előkészítsen bennünket az elkövetke­zendő szuggerálásra. Néhányan való­ban rosszul is lettek. — No, de most aztán megkezdődött a csoda! Az arabok nagy kötelet ci­peltek elő. E kötél gondos összegön­­gyölésének módja megerősítette azt a régi gyanúmat, hogy nem a szó szoros értelmében vett kötél van előt­tünk, hanem egy nagyon elmésen megszerkesztett készülék, amely ürü­­csigolya csontjából van kifaragva és vitorlavászonnal van bevonva. Ha en­nek a gerincnek sok-sok részét ügyes megforgatással egymásba tudjuk kap­csolni, akkor a kezdetben hajlékony anyagból szilárd bot alakul, amely, akár a bambuszrúd, elbírja egy tes­tes férfi terhét is. Abu Nasser és se­gédei két végén és a közepén meg­fogván a kötelet, titokzatos ráolva­sással csavargatni kezdték, hogy az­után igazán zseniálisan ügyesen neki­­lódulással a magasba dobják, ahol tényleg megállt. De azonnal észre­vettem, hogy a kötél alsó vége leg­alább másfél méternyire benyúlt a sivatag homokjába és két ember fogta. Ez a két ember háttal fordult felénk és mert kezeiket széttárták, úgy lát­szott, mintha a kötél szabadon állna a levegőben. A valóságban azonban a kötél át volt dugva a férfiak övén, akik ilyen módon a testükkel szilár­dan tartották. A szemeinket a merev bámulás a nap kápráztató fényében fölfelé, kifárasztotta, gyulladásba hoz­ta és bár a kötél tulajdonképpen nem is volt túlságosan hosszú, mégis á fel­hőkbe fölnyulónak látszott. — A nagyon is kicsi és vézna arab fiú, mint a majom, gyorsan fölmá­szott a kötélen. Föltűnt, hogy fekete trikó volt rajta, ellentétben AbuNas­­serrel, aki hosszú, bő, vakítóan fehér ruhában volt burkolva és fehér szan­dált viselt. Abu Nasser kést vett a fogai közé, rettenetes átkot mondott, egy-kettőre fölmászott a fiú után és — nem hittem a szememnek — mind­ketten eltűntek. De ebben a pillanat­ban átható szag támadt, amely kö­högésre kényszerített mindnyájunkat és a fakir köpenye alól valami előt­tünk ismeretlen, füstöt fejlesztő ké­szítményből sűrű ködfelhő úszott ki, amely a még mindig vakító éggel és a szemünkbe sütő nappal kapcsolat­ban valóban a teljes eltűnés illúzióját keltette. Pár másodperc múlva fö­lülről rettenetes ordítás hallatszott és a nézők ijedelmére a nagy kosárba lezuhant a gyerek véres karja, fe­­ketetrikós lábszára, majd a törzse és legutolsónak valami fejszerű csupa­­vér tärgy. Amikor Abu Nasser lemá­szott, észrevettem, hogy az arab fi­úcska ott kuksolt a fakir bő köpe­nye alatt, ahol előbb a ledobásrai szánt, ürüvérrel bemocskolt, kitö­mött fekete posztódarabok voltak meg­erősítve. A fakir a kötélről egyene­sen a kosárba ugrott bele, ott taposni kezdte a véres rongyokat, azután ki­jött a kosárból, mindenféle ráolva­só hókuszpókuszt csinált és egy inté­sére fürgén és nevetve kimászott a kosárból a sivatag fiatal gyereke. — Most már mindent tudtam. Ami­kor Abu Nasser beugrott a kosárba, ott kibújt a ruhája alól a kisfiú, aki a magasfalú kosárban heverő »testrészeket« megint odakötötte mesr­­terének a hasára. Ennek megtörténte után lépett ki a kosárból a fakir, leguggolt, imádkozott és elővarázsolta egészséges kis cinkostársát. A vas­tag kötelet összegöngyölítették, a fa­kir és a fiú újra némi baksis irányá­ban érdeklődött, azután vége volt a csodának, amelynek hatása alatt egé­szen megzavarodva távoztak az ide­gen, főleg angol nézők. így Hanussen. Azok az európaiak, akik Hanussennel együtt végignézték ezt a »csodát«, talán tudomást szerez­tek az ő megfigyeléséről és magya­rázatáról, amely meglehetősen szöve­vényesnek és nagy ügyességet kívá­nónak mutatja a fakir kóklerkedé­sét, de nem lehetetlennek és hihe­tőnek. —jó. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla« Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád jában, Komárom. 1931. június 20 ELADOK 1 fajtiszta, szarumentes, fejős igiM-nemes-kAt és pedig 2 évesek darabonként 300 Ki 27a „ „ 320 „ 3 „ 350 „ külön kiválasztott elsőrendű nagy fajállatok darabonként 400 Kő. 5—6 hónapos bakok és gidák 120-140 Kő árban nagyság szerint. Szállítás ab sangerbergi vasút, láda, marhalevél, állatorvosi bizo­nyítvány, eleség az útra és kiszál­lítás a vasútra darabonként 35 Kő, kicsinyekért 15 Kő. Élő és egészséges állapotbani megérkezésért jótállók. Szétküldés utánvéttel, vagy előrefizetés ellenében. Utóbbi esetben a vasúti fuvar kevesebb, mint utánvétnél. Világhírű nemes kecskéim jó ápolás mellett naponta 4—5 liter jő édes tejet adnak. Leonard Pöpperl sen. Edelziegen—Zucht und Export Sangerberg 204. bei Marienbad* Rendőrkomiszariátus Komárno. 4925/1931. szám. Hirdőtmény. A rendőrkomiszariátus ezen­nel figyelmezteti a közönséget, hogy a Dunában és a Vágtolyó ban való szabad fürdés - az úgy­nevezett »strandfürdőt«, Vagon levő diákfürdőt és a vági vasúti és gyaloghíd között lévő városi szabadfürdőt kivéve - a 463/7918 1911 kgy. sz. városi szabály­rendelet 13. §-a értelmében Komárno város egész területén tilos. Az ezen szabályrendelet ellen vétők az idézett szabályrendelet 26. § a alapján 100 Ke ig ter­jedhető pénzbüntetéssel, behajt­hatatlanság esetén 5 napig ter­jedhető elzárással íogaak hün­­tettetni. Komárno, 1931, június 10. Dr. Machácisk a rendőrbiztosság vezetője. HAMBURG-AMERIKA LINIE % ***& Hamburgból Észak-Amerikába ós Kanadába fioI-Amorikahq Argentínába, uru- Uül HIHUllMUa guayba,Braziliába, Kőzép-Amerikába szes kikötőibe. Évente társas és üdülő tengeri utak rendezése. Utak a Földközi tenge­ren és az Orientbe, utak az Észak honába, Nyugat-Indiába és a világ körül, valamint tanulmányutak Amerikába. Információt és prospektust V bérmentve küld a csehszlovák vezérképviselet PRAHA II, Hybernská ul. 6. 10. Meghívó. Az országos keresztényszo­­ciálista párt komáromi helyi­­szervezete, folyó évi juaius hó 21-én (vasárnap) d e. 10 órakor a D ó x s a-vigadó nagytermében tartja rendes közgyűlését, melyre a helyi pártszervezet minden egyes tagját ezúton hívja meg az Elnökség. Komárom, 1931. június 15. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztári jelentés. 3. Tisztikar és a választmány­­megválasztása. 4. Indítványok. Indítványok a közgyűlés előtt 24 órával a párttitkárságnál nyújtandók be. 37* 3150/931. Od meata Komárna. Árverési hirdetmény. Komárno város tanácsa a város tolajdonát képező hirdetési oszlo^ poton és táblákon gyakorlandó hirdetési jogot 1931. szeptember hó 1-től, 1937. augusztus hó 31-ig terjedő 6 évre bérbadja. A zárt Írásbeli ajánlatok 1931. július hó 6«. napjának déli 12 órájáig adhatók be a városbirói hivatalban. A be­nyújtandó ajánlatnál zárt borítékra ráírandó »Ajánlat a váro3 tulaj­donát képező hirdetési jog bérletére.« Óvadék fejében az ajánlati, összeg 10«/„ a készpénzben vagy óvadékképes értékpapírban a városi pénztárnál leteendő és a beíizetési nyugta száma az ajánlatban meg-, jelölendő. A hirdetési jog bérletére vonatkozó feltételek a városi szám­vevőségnél a hivatalos órák alatt átvehetők. A város fenntartja ma­gának a jogot ahhoz, hogy az ajánlatok közül szabadon választhasson.. Komárno város tanácsának 1931. február hó 9. napján tartott üléséből. Dr. Kadlecovic Csizmazia ved. notár, 871 «tarost*. — Tüzesetek. Nemeshodoson eddig ismeretlen okból kigyulladt Zánopek Mihály nemeshodosi lakos háza és az tel­jesen leégett. A kár 20 ezer korona. — Vezekény községben Lénárt Károly gazdaságában tűz ütött ki, amely a nagy szélben az egész falut veszélyez­tette. A gyorsan elősietett tűzoltók mun­kája sem tudta megakadályozni a tűz tovaterjedését és a lakóház, gazdasági épületek, sok szalma, gazdasági gépek két ló lettek a tűz martalékai. A tűz. keletkezésének okát nem tudják. —­­Nádszeg községben kigyulladt Popper János tulajdonát képező hatalmas szál­­makazal1 amely hamarosan elhamvadt egészen. A csendőrség véleménye sze­rint a tüzet gyújtogatás okozta és hogy azon a vidéken rendszeres gyujtogatók garázdálkodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom