Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-16 / 72. szám
1 I • • Otvepkettedik évíolyam. MVTVMPiirFiiiranninii mw hi um í ép i h 72, «BÖ«®. ’ maim iiiii n Kedd. 1931, jnniiis 16. wwagftBff»B«M!ag*g«B!iaBS3^aaaBas«aBWW!CSi3BaB8^ Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 100 Kő. félévre 50 Kő, negyedévre 25 Kő. — Külföldön 150 Kő Egyesszám ára 1 korona. POLITIKAI LAP Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL. GYULA «tr Szerkesztő: BAR ANY AY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÖLŐP ZSIGMOND, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Egy bátor miniszter. Komárom, június 15. A vasutügyi miniszternek nevét, aki az iparospártnak a delegátusa, meg kell tanulnunk, bármilyen nehezen esik is azt kimondani a magyar szájnak. MIcsoch miniszter úr az a miniszter, aki Szlovenszkón tizenhárom esztendő alatt a második vasúti vonalat fogja megépíteni, ha az isteni gondviselés is azt akarja, hogy MIcsoch úr miniszter maradjon még három esztendeig. Ez pedig nem valószínű éspedig nem a gondviselés hiánya miatt, hanem a csehszlovák parlamentarizmus gyors és változékony rendszere következtében. MIcsoch miniszter úr Kassán küldöttségeket fogadott és mi készségesen elismerjük, hogy ez a miniszter úrnak nem kellemes dolog, hiszen a szlovenszkói vasúti tarifa a gyarmati expoziturának a legvilágosabb bizonyítéka. Hiszen Pilzenből, az ősforrás klasszikus földjéről egy vagon sör szállítási tarifája olcsóbb, mint a száz kilométerre eső poprádi sörnek Kassáig, pedig Pilzen Kassától csaknem ezer kilométer. Persze, hogy az ilyesmit nem szívesen hallgatja az iparospárt minisztere, de hát ő nem csak ezé a párté, hanem mindenkié. Most azután az történt, hogy MIcsoch miniszter urat felkereste a fatermelők egy küldöttsége, és tarifális panaszokat akart nála elhelyezni és arra segítséget kérni. A miniszter úr azonban borzasztóan ideges lett és amikor párthívei szelíden a tudomására adták neki, hogy a vasúti talpfák nagy részét egy zsolnai patikárius és a másik nagyobb részét egy köz- és váltóügyvéd szállította, akkor dühbe gurult és azt jelentette ki, hogy igenis jövőre is patikus és ügyvéd fogja a talpfákat szállítani. Ezért már előre is gratulálunk az illető gyógyszerész úrnak, aki ezzel meg is kapta a neki szükséges gyógyszert és az ügyvéd úrnak, akinek nem lesz szükséges a jövőre sem napszámba menni tizenkét koronáért a dekonjunktúra idejében. MIcsoch miniszter úrnak azonban nem tudunk gratulálni. Szép, szép a Grader Michi, de csak akkor, ha hangos szavai mögött egy nagy darab igazság is ott rejtőzködik. Ebben az esetben azonban ez teljesen hiányzott, mert a fakereskedők jogosultak vasúti talpfákat szállítani és nem a patikáriusok, akik szállíthatnak a katonai kórházaknak keserűsót mindhalálig, sem pedig az ügyvédek, akik szállítsanak kereseteket és felfolyamodásokat vagontételekben, mert ez az ő dolguk és nem a kijárás és a vasúti talpfák szállítása. A cseh iparospárt a maga miniszterével bemutatkozott Kassán, tehát tudomásul vehetjük, amiket a miniszter úr a kassai fakereskedőknek mondott, mert ebben benne van az ő programja. Ezt a programot tudomásul vehetik az itt is, másutt is a cseh iparospárthoz köszörülködő kisiparosok, építőmesterek és nagykereskedők is. MIcsoch úr nem árul zsákban macskát, hanem őszinte ember, aki elég bátor kijelenteni azt a legitim kereskedőknek, hogy a vasúti talpfákat patikáriussal és ügyvéd-Komárom, — junius 15. A kontingentálást rendszer alapján fog Csehszlovákia tárgyalni a magyarokkal. A minisztertanács megállapította a Magyarországgal folytatandó kereskedelmi szerződési tárgyalások irányvonalait és elhatározta, hogy a tárgyalásokat megkezdik a két állam között. A tárgyalás a gabonabehozatal kontingentálása alapján inául meg. Ezzel kapcsolatban elhatározta a minisztertanács, hogy Friedmann dr. osztályfőnöknek, a kereskedelmi tárgyalások vezetőjének meghatalmazott miniszterré és rendkívüli követté való kinevezését javaslatba fogja hozni a köztársasági elnöknél. A tárgyalások Bécsben fognak megtörténni, e célból Friedmann dr. osztályfőnök és a csehszlovák delegáció tagjai vasárnap elutaztak Bécsbe. BLvamár dr. a csehszlovákiai szlovákok elégedetlenségéről, A magyarországi szlovákok ügyében tartott prágai tüntető népgyülésen megjelent Kramár dr., a cseh nemzeti demokrata párt vezére is, aki hosszú beszédben szólt a Csehszlovákiában élő szlovákokról és azoknak elégedetlenségéről. Beszédében többek között a következőket mondotta: Nincs kétség afelől, hogy azok a szlovákok, akik nálunk elégedetlenkednek s akik visszakivánkoznak Magyarországba, azok is jól tudják, hogy ha Magyarországra kerülnének, ott tárt karokkal fogadnák őkel, de nem azért, hogy keblükre öleljék, hanem hogy az ölelésben agyonszoritsák őket. Ezt jól jegyezzék meg maguknak a szlovákok. Ha igazán testvéreinknek érzik magukat, amilyeneknek mi tartjuk őket, legyenek bár elégeáetlenek, — hiszen mindannyian elégedetlenek vagyunk, — nem szabad mégsem megfeledkezniük arról, hogy ezt a killjölánek nem szabaá megtudnia, ellenkezőleg a küljöldnek azt kell tudnia, hogy ők boldogok és megélégedettek, hogy a saját életüket élhetik, hogy nincs fölöttük del szállíttatja, a faipar előkelő dilettánsaival. Ebből elég Szlovenszkónak ennyi. Egy pohár vízben benne van az egész tenger. Ebben a kassai kijelentésben is sok a tanulság, mert benne van egész közgazdasági életünknek minden aja-baja. A kiszolgáltatottság, az clhagyatottság, a romlott gazdasági helyzetnek minden reménytelensége. Mit várhatunk mi a Mlcsochoktól, akik nem is ismernek bennünket, talán azt sem tudják, hogy Szlovenszkón milyen ipar van és mennyi kárt szenvedett ez az ipar, akik soha nem is gondolkoztak afelől, hogy valaminek történnie kell, ha el akarjuk kerülni a gazdasági összeomlást. semmiféle ur, aki elnyomná őket, hanem mindenben ők maguk az urai saját maguknak és mint szlovákok büszkén állanak a csehszlovák állam mellé, mint egyetlen védelmezőjükhöz és jövőjük reményéhez. Olyan tekintélyt kell szereznünk — mondotta Kramár dr. — amilyennel a magyarok ma rendelkeznek. A magyar nacionalizmus kész minden áldozatra. A külföldnek nem imponál a meghajlott gerinc, hanem az egyenes, határozott, nyílt és rendíthetetlen nacionalizmus érzete és a szabadság büszke tudata. <«aém^íkí^suem^ameimis^smse^sí^m^ Új városi adók a horizonton Komárom, június 15. A város képviseletének közgyűlési tárgysorozatában szerepel a Járási Hivatalnak leirata is a tűzoltó adó, építési illeték és fényűzési adó kivetése tárgyában. A Járási Hivatal ugyanis fölhívta a várost, hogy a nevezett új adókat vezesse be és vesse ki az érdekeltekre, vagyis a háztulajdonosokra behozandó lenne a tűzoltóadó, az építőkre nézve az építési illeték és a törvény szerint fényüzési adó alá eső adóalanyokat pedig még a fényüzési adóval is meg kellene terhelni. Úgy tudjuk ,hogy az uj adókra nézve a város olyan álláspontot foglal el, mely az adók életbeléptetésének mellőzését kivánja és nem lehet kétséges, hogy mivel ebben a kérdésben a város tanácsa és pénzügyi bizottsága egyöntetű véleményen van, a képviselőtestület is elfogja mellőzni a felsőbb hatóság felszólítását és kérni fogja a Járási Hivatalt, hogy az új, súlyos megterhelést jelentő adók behozatalától tekintsen el. Az indokolás bizonyára hivatkozni fog az uralkodó gazdasági krízisre és azokra a súlyos, szinte elviselhetetlen helyzetre, amely Komáromban uralkodik és amely lehetetlenné teszi, hogy az eddigi megadóztatás mellett újabb terheket rójanak a lakosságra, amelynek valamennyi rétege egyaránt húsbavágóan érzi a rettenetes állapotokat. A város adófizető lakossága teherbíró képességének már csak a legutolsó fokán vergődik, ha az adóprésen egyet csavarunk, akkor a legteljesebb katasztrófa fog bekövetkezni. A városi adó összes cafrangjával úgyis oly magasra emelkedett már, hogy csak nagy erőfeszítésekkel tud a város lakosságának egy része eleget tenni kötelességének, a nagyobbik rész ellen kénytelen a város külön törvényes eszközöket igénybe venni, de még így is nehezen tudja az adókat eredményesen behajtani. A negyvenszázalékos városi pótlék a községi pótadón felül épen eléggé megterheli a lakosságot és csak a nyomorúság fokozására való lenne, ha a Járási Hivatal által sürgetett adókat is életbeléptetné a város. Komárom a legkritikusabb gazdasági helyzetben van, forgalma a minimumra redukálódott, ipara, amelynek egyes ágaiban maga a város is konkurál, a teljes pangást mutatja, kereskedelmének szomorú s lezüllött képét legtriviálisabban mutatják a napról-napra szaporodó fizetésképtelenségek, a munkanélküliség alig enyhült, mert hiszen a legtöbb munkaalkalmat nyújtó építkezések nem akarnak megindulni, a munkátlan kezek és a korgó gyomrok száma még mindig nagy és valóban Isten csodája, hogy a nyomor feletti elkeseredés nem robban ki végzetes erővel. Közben pedig a pénzügyigazgatósági kirendeltség fokozott apparátussal kérlelhetetlen szigorúsággal hajtja végre az adófizetők ezreit az elmaradt állami adókért, mintha tudomással sem bírna arról, hogy a szegény adóalany éppen ebben az időszakban, — nem számítva a súlyos gazdasági krízist, — a pénztelenség idején képtelen megfizetni adóhátralékát. Ilyen a helyzet és a Járási Hivatalnak pont most jut eszébe, hogy újabb adókat vezettessen be a város által. Hogy a városnak a helyzetén akar segíteni ezzel? Igen ám, de a város lakosságának már többszörösen lefejtett bőrére! Ha a Járási Hivatalnak olyan nagyon a szivén fekszik a város gazdasági helyzete, akkor intézzél el azokat a határozatokat, amelyek a város anyagi gyarapodását mozdítják elő. Csak a városi mozgószinház ügyét említjük ezek közül, amely négy év óta elintézetlen, holott ez az intézmény, ha megvolna, jelentékeny anyagi haszonnal járt volna már eddig is a városra nézve. Ne az új adók kivetésével, hanem a jövedelmet hajtó intézmények mielőbbi létesítésének készséges támogatásával és előmozdításával igyekezzék a Járási Hivatal segíteni a városon, ez sokkal helyesebb és célravezetőbb mód a bajok enyhítésére. A város adófizetői túlon túl vannak fizetési kötelezettségekkel terhelve, az adófoglalások és árverések e szomorú korszakában nagyon problematikus új adókkal kísérletezni. Mert egyrészt ahol már nincs, ott ne keress, ahol pedig csak a romok vannak már meg, ott még egy lépés és az adóalany megszűnik, ami pedig nem lehet érdeke az államnak, illetve a városnak. Az adózó közönség elérkezett teherbíróképességének utol-POLITIKAI SZEMLE nsam
