Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-05 / 78-79. szám

gálát megszervezése rövid időn be­tűi befejezést fog nyerni Ezen négy szakosztály működésén kívül az egyesület minden ügyes­­bajos dolyában hozzáfordulónak tehetségéhez képest segítséget nyúj­tott A jótékonycélu bálok sorában példanélkül álló 1929 évi Vörös hr reszt bol 13,000 Ké nyi összeggel növelte az egyesület segitőerejét. Igen kedves lefolyású karácsonyi ünnepélyt rendezett az egyesület a járási Fiatalságot Gondozó Egye­sülettel és a járási Masaryk Ligával egvüitesen a városháza nagytermé­ben, mely alkalommal 60 szegény családnak jutatott élelmiszereket és ruhanemüeket tartalmazó „szeretett csomag" A kuliura terjesztésének munká­ját ok'ató röpiratok és falragaszok, továbbá ismeretterjesztő előadások tartásával véqezte az egyesület. Az egyesület célja a jövőben a felsőbb iskolai osztályok leánynövendékei számára rendszeres előadásokat tartani a csecsemő gondozás és táplálás köréből. Az egyesület munkáját a követ­kező szubvenciók és adományok tet­ték lehetővé: a Csszl. Vörös Kereszt Slovensko i Divíziója 16500 Ké-f, a Járási Bizottság 4500 Ke t, a Ha­ladás asztaltársaság 503 Ké-t, a Moderna Kino 150 Ke t, a Földmives Kölcsönpénztár 100 Ké t juttattak egyesüleiünknek. Az iskolai tejak­cióra Komárno városa 10000 Kc-t, Járási Bizottság 4500 Ke t, a Kerü­leti Munkásbizlosiló Pénztár 3500 Ké-t és a Pénzintézetek 900 Ké-t adományoztak. Komárno városa az 1930 évben 20000 Ke t irányzott elő költségve­tésében az anya- és csecsemő gon­dozó intézet javára. Az uj szociális gondozó központ Már az egyesületnek ez évben rendezett „Fehér ki* ágyak báljá"­­ból is ismeretes az a terv, hogy a Vörös Kereszt csecsemő napközi otthont óhajt felállítani, annak a leliárnak a felhasználásával, melyet a helybeli d ihdnybzváltó hivatal jut­tatott az egyesületnek Ezen célcól átalakításra kerül a Széchenyi utca 23- szám alatti egyesületi székház, hogy úgy Vörös Kereszt, mint a helybeli Masaryk Liga és Járási Fiatalságot Gondozó Egyesület ösz­­szes szakosztályai hygienikus és racionális elhelyezést nyerjenek. Az átalakítás munkálatai a közeli na­pokban megkezdődnek és szeptem­ber első napjaiban már készen fog állant egy 20 csecsemőt egésznapi ellátásra és gondozásra befogadó napközi otthon Ezen átalakítás is csak ideiglenes megoldás azon az utón, amelyen egy teljesen modernül berendezett és minden szociális gondozási ágat magaban foglaló „Városi és járási szoct ills gondozó központ“ létesítése felé halad az egyesület. Ezen uj központban az eddig működő intéz­ményeken kívül a tüdőbeteg gondo­zás, a nemi betegségek elleni küz­delem, az iskola fogászat, egy pályaválasztási tanácsiroda és egy szakszerű csecsemötáplálék elóalli ására szolgáló tejkonyha ta­lálnak majd elhelyezést. Egy na­gyobb előadó terem pedig ismeret­terjesztő előadások, bába tovább­képző kurzusok, valamint orvos egyesületi előadások céljait fogja szolgálni. Az építkezési programúi­ban a Vörös Kereszt, a Masaryk Liga és a Járási Fiatalságot gondozó egyesület már megegyeztek és kö­zös beadvánnyal kérték a várost, hogy ezen középülethez szükséges telek céljaira a Széna teret bocsássa rendelkezésre. Az építkezés költ­ségei megközelitik az egy millió csszl. koronát, mely legnagyobbrészt szubvenciókból nyerne fedezetet. A tartalmas titkári beszámolót a Közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. Ezután Novak Emil bankigazgató terjesztette elő az egyesület zárszá­madásait és a vagyon kimutatást A zárszámadások 81373 K£ és 40 fill, bevétel, illetve kiadásról számolnak el. Az 1930. évi költségvetés pedig _JL_oW«L.______________________ «KOMAROMI LAPOK* 212271 Ke 40 fillérben fogadta el a közgyűlés. A választmányak esedé­kes ujjáalakitása helyett a régi vá lasztmányra bízta a közgyűlés az egyesület ügyeinek további vezeté­sét. A választmány tagjai tehát a következők maradtak: elnök Novotny Richárd járási főnök, / alelnök Csiz­­mazia György starosfa, II. ülelnök dr. Mezey János járási főorvos, ügyvezető titkár dr. Kalvariszky Jenő gyermekorvos, pénztáros Novák Emil bankigazgató, jegyző Meress Rezső süketn, int. tanár A választmány tagjai: dr. Alapy Gyula, Csepy Da niné, Fried Jenő, Jezsó Márton, Prazsák József, Slosser Hermin, Gidró Bonifác, Grünfeld Mórné, Suchanek Lambert törzsk, Szilágyi Mária Gödör Kap. János, dr. Gön­dör Abris, Suchy Ferenc és Pluhár Máté. Végül ellenőrökül Bartos Fri­gyes és Kedro János bankigazga­tókat helyettesül pedig Kascák Al­bin és Koéts Ernőt választották meg és ezzel a közgyűlés véget ért. Az első gyermek­nyaraltatási akció Hétfőn, junius 30-án, reggel 6 órakor 24 tagú vidám gyermekcso­port apró vörös keresztes zászlókat lengetve indult el a vasútállomásról Breznó erdős és hegyes vidékére négyheti nyaralásra. A gyermekek nek ezen üdülést és egészséget biz­tosiló nyaralása azon akciónak ered­ménye, melyet a komáromi Vörös Kereszt indított meg a gyenge és vérszegény iskolás gyermekek ér­dekében. Az összes gyermekek a nyaraltaiási akció költségén teljesen ingyenesen részesülnek a hegyes vidéken való nyaralás lehetőségében. Az akció keresztülvitelében anya­gilag a járási Masaryk Liga (4 gyer­mek), a Járási Fiatalságot Gondozó egyesület (4 gyermek), a Községi népiskola Vörös Kereszt sarjadéka (5 gyermek). Gimnázium V K. sar­­jadék (1 gyermek) és két jótékony magát megnevezni nem akaró em berbarát 1—1 gyermek nyaralási költségeinek a fedezésével segítet­ték az egyesületet. A nyaraltaiási akció második csoporlja 36 gyermek részvételével július hő 10 én indul Rajec fürdőre 6 heti nyaralásra, Annál nagyobb örömmel számolunk be erről a kedves akcióról, mert elsöízben adja meg a lehetőséget a város szegénysorsú gyermekeinek, hogy iskolai fáradalmaikat no meg a szegénység miatti rossz tápláltsá­got 4 hétnek gondtalan gyermek­­örömeivel cserélhesse föl. Mibe kerülnek az expedíciók? — július 4. Ha egy államnak érdeke, hogy bizonyos célból expedíciót szerel­jen fel, olyan összegeket mozgósít, mintha a pénz egyáltalában nem játszanék szerepet. Amig Anglia az északkeleti és északnyugati át­járót kereste, egyszerűen a kor­mány szerelt fel a sarkvidéki útra hajókat, sőt hadihajókat, tiszteket és legénységet vezényelt ki, gon­doskodott az élelmezésről, tudóso­kat küldött velük és a kutató raj pénzgondok nélkül indulhatott út­jára. így például Anglia 1653-ban há­rom hajóból álló expedíciót kül­dött ki: a Bona Esperanze, Ed­ward Bonaventura és Bona Con­­fidentia nevű hajókat. A vállalko­zás célja az volt, hogy fedezze fel az «északkeleti átjárót», vagyis a tengeri utat Szibérián át Kina és India felé. A raj parancsnoka Sir Hugh Willonghby volt. Csak a ha­jók felszerelése (nem a hajók) 6000 font sterlingbe került. Sir Hugh iWillonghby két hajójával elérte az orosz Lappföld partjait és csak annyit tudunk sorsáról, hogy 62 emberével együtt a skorbut áldo­zata lett. Csak a következő évben akadtak rá orosz hajósok a két hajóra és a halottakra. Ez a sarki tragédia ugyanolyan érthetetlen, mint 200 évvel később' a Franklin­­expedíció pusztulása. Csak a har­madik hajó menekült meg, az «Ed­­ward Bonaventura», amelyet Ric­hard Chanceíor vezényelt és amely egy nagy viharban elszakadt tár­saitól. Chancelomak sikerült is Észak-Oroszországba hasznavehe­­tő tengeri utat biztosítania. Ugyanilyen nagy áldozatkészség­gel szerelte fel Anglia Sir John Franklin expedícióját, amikor ki­derült, hogy az északkeleti átjáró használhatatlan és arra gondolt, hogy nyugaton talán sikerül meg­felelő hajóutat találni. Franklin­nak két nagy hajója volt, az Ere­bus és a Terror és 138 embere. Ennek az expedíciónak költségeit nem ismerjük, viszont a mentőex­­pediciók lefolyásából fogalmat al­kothatunk magunknak Anglia bő­kezűségéről. Mivel Franklin három év múlva sem tért vissza, az angol kormány, amely ennek a csapatnak megmen­tését nemzeti kötelességnek tekin­tette, a legnevesebb sarkkutatók vezetésével egyik expedíciót a má­sik után küldte, hogy Franklint és társait felkutassák. Több mint harminc tengeri és szárazföldi raj kelt útra. A Melville-öbölből és a iWellington-csatornában öt nagy hajó rekedt meg a jégben, köztük MeClure hajója, az investigator és a Sir Edward Reicher vezetése alatt álló hajók. A megrekedt ha­jók emberei küzdelmes erőfeszítés és a jégmezőkön megtett hosszú vándorlás árán jutottak el a Nord­stern hajóra, amelynek sikerült a jégből kivágni magát és hat hajó személyzetével Angliába visszatér­ni. A mentőexpedíciók másfélmil­lió font sterlinget nyeltek el, még pedig 1850 körül, amikor a pénz vásárlóereje a mainak legalább há­romszorosa volt. Egészen másként álltak a pénz­ügyek a tisztára tudományos ex­pedícióknál. Itt rendszerint egyes emberek voltak azok, akik tervei­ket a kormányok vagy tudomá­nyos egyesületek, sőt néha keres­kedelmi vállalatok elé tárták, az­után türelemmel és hangyaszorga­lommal gyűjtötték az adományo­kat. Akárhány később nevezetessé vált kutató nagyon keservesen szedte össze első vállalkozásának költségeit. De ha az üt sikerült, a bátor kísérletező hírnevessé vált és egy csapásra megnyilt előtte minden ajtó; a legkülönbözőbb forrásokból bőségesen kapta a to­vábbi pénzbeli hozzájárulásokat. Tanulságos példája ennek a fo­lyamatnak Nansen pályája. Ami­kor a fiatal Nansen elhatározta, hogy Grönlandot bejárja, az osloi akadémiához fordult a szükséges 5000 svéd koronáért. Tervét azon­ban esztelenségnek tartották és ezért a kormány, amelyhez Nan­sen kérelmét felterjesztették, nem szavazta meg az »óriási« összeget, mert attól tartott, hogy a józan norvégek ezt a céltalannak látszó pénzpocsékolást rossz néven ven­nék. Szerencse, hogy Nansen mégis talált egy nagylelkű mecénást, Augustin Camel dán kereskedő személyében, akivel jóakaratú pártfogója, Heliand egyetemi ta­nár ismertette meg. Camel ren­delkezésére bocsájtotta a kért ősz­­szeget. Az expedíció azonban 15 ezer koronába került. A hiányzó 10 ezer koronát Nansen maga pó­tolta, aki erre a célra egész va­gyonát feláldozta. Amikor Nansen teljes sikert aratva visszatért, a 10 ezer koronát néhány nap alatt gyűjtés utján megtérítették. Ez mindenesetre olcsó expedíció volt; Nansen mindössze négy kísérővel indult, saját hajója nem volt, ha­nem a »Jason« rozmár-vadászha­­jó tette partra Grönland keleti szélén. A grönlandi út Nansennek nagy hírnevet szerzett, könyevi­­vel bebizonyította a világ előtt, hogy a vakmerő fiatalember a tu­dománynak legkiválóbb úttörője. Amikor azután nagy északi utjá­nak előkészítéséhez látott, nem voltak többé pénzbeli gondjai. A »Fram-expedíció«-t öt eszten­­tőre tervezték. A hajót Nansen utasításai nyomán építették meg. Az expedíció költsége 444.339 svéd VYHNE » c <0 M m o—i O « ü O“* a _ N > « £ . Oi.2 <o S ® O' *0 = I •O ' 5; a H a £ ^ SÍ OS SJ c C <0 JS E > — > « w ..x<z ~a «3 <3 &> 2 e»H í e 05 OJ <•3 « ~ ^ 6 eo 2 t «u X £ «5 N « C o Szlovenszkó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berendezel! modern hidegvízgyögy­­intézetle! és szénsavas fürdőkkel Természetes meleg vasas fürdő* hegyi klimatikus gyógy hely női bajokban» vér szegénységben és id érbántalmakban szenvedők részére. Teljes paosió: lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel) I oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és villanyvilágítással együtt elöidenyhen Ke 45—48. foidanyben Kc48~54. Diélikus ellátás is. Orlo dox kóser vendéglő. Autóbuszjárat! 3» Villany világítás! koronát tett ki. A norvég parla­ment maga 280.000 koronát, tehát több mint a felét szavazta meg, a többit gyűjtés utján hamarosan összeszedték. Oszkár király 20000 koronával, neves közéleti szerep­lők és nagykereskedők 5—25.000 koronás adományokkal járultak hozzá a gyűjtéshez. Maga a hajó mintegy 270.000 koronába került. A legénység zsoldjára Nansen 46.460 koronát, életbiztosításra 5361, műszerekre 12.978, élelemre 39.172, felszerelési tárgyakra 57.846, egyéb kiadásokra 10.612 ko­ronát költött. Ezek a szémokmeg­lehetős áttekintést nyújtanak a költségek egyes tételeinek megosz­lásáról. A »Fram« legénysége, Nansenen kívül, tizenkét ember­ből állt, tehát egy emberre eső fizetés 3870 korona, egy eszten­dőre (az expedíció három évig tartott) 1290 korona, ami bizony elég szerény ahhoz a sok veszély­hez és önmegtagadáshoz képest, amellyel az ilyen vállalkozás jár. Majdnem ugyanez volt a sorsa Amundsennek. Fiatal korában az északnyugati átjáró érdekelte. Mind a mai napig Amundsen ki­csiny »Gjoea« hajója az egyetlen, amely Grönlandtól Alaszkáig ha­ladt. Egész vagyonát ráköltötte a hajóra és néhány tudományos mű­szerre, azután gyűjteni kezdett. Ez volt az igazi vesszőfutás. Az ado­mányok nagyon lassan gyűltek, Amundsen kénytelen volt adóssá­got csinálni. Amikor pedig félig - meddig készen állt, éjszaka indult el, nehogy hajóját lefoglalják Amellett egész takaros összeget, 134.000 svéd koronát, sőt árukat és műszereket is kapott. Visszatérése után híres ember volt és már minden könnyebben ment. Második vállalkozásánál ajándékba kapta a »Fram«-ot. Ké­sőbb, amikor a »Maud«-dal a szi­bériai tengerre behatolt, már egy­millió svéd korona vagyona volt, tehát a magáéból fedezhette a ki­adásokat. Ez az évekig tartó ex­pedíció azonban igen sokba került és a norvég parlament minden ne­hézség nélkül 500.000 koronát sza­vazott meg. A későbbi expedíció­kat az amerikai Ellsworth pénzel­te, aki az 1925. évi repülőgépes ex­pedícióra készpénzben 85.000dol­lárt fordított. Egy évvel később' Ellsworth 15.000 font sterlingért megvásárolta az olasz kormánytól a »Norge« léghajót. Természetes hogy ez az expedíció ezenfelül is sok pénzbe került, hiszen Nobile a léghajó vezetéséért 55.000 svéd koronát kapott. Az összegnek egy, része azonban az előadások és a’ nagy lapok révén megtérült. A’ Newyork Times a tudósításokért 55.000 dollárt fizetett, a filmeket is értékesítették, de mégis 75.000 dollár hiány merült fel. Láthatjuk tehát, hogy az újabb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom