Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-26 / 88. szám

«KOMAROMI LAPOK» ben. Egyetlen egy madár se volt ebben a csodaszép tündérligetben. Az okát nem tudtuk meg — Itt még a halál is szebb lehet, mint másutt az élet — állapítottuk meg. Innét, az életkertjétől, amelynél szebbet aligha fogunk látni az élet­ben, elmentünk a halál kertjébe, Pál apostol katakombáihoz. Pál apostol ugyanis K. u. 58-ban Malta szigeté­nél hajótörést szenvedett és három hónapig itt térítette a pogányokat. Mielőtt tovább mennénk, álljunk meg egy szóra. Malta szigetén na­gyon szépek a férfiak, de annál csúnyábbak a nők. Mindössze két szép nőt láttunk egész Máltában. Az egyiket magammal hoztam és most itt van velem Komáromban. Könnyen ment a doloe, mert ez a magammal hozott maltai nő egy képeslapról mosolygott rám így csak a képeslapot kellett megven­nem és örökre magamhoz láncoltam ezt a szépséges maltai asszonyt. A másik szép maltai nő már hús­ból és vérből való volt és a kata­kombáknál ő vezetett be a holtak országába Igazán csodálatosan szép nő volt. Vele még a holtak biro­dalma is szebb lett volna mint az előbbi földi paradicsom nélküle Dehát itt is csak beigazolódott, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Amint gyertyával a kezünkben pár kanyarulatot tettünk a katakombá­ban, azonnal rájöttünk, hogy itt se látunk többet és újat, mint a szira­­kuzai katakombáknál, hát hamaro­san visszafordultunk és akkor a ki­járatnál egy-egy lírát nyomtunk a szép nő kezecskéjébe. Amikor meg­látta a lírát, szép szemei villámokat szórtak s lesújtóan nézett végig rajtunk. — Nekem an?ol pénz kell I Mit csináljak én a lírával ? Sétálja le a kikötőbe és a bankban váltsam be? Tudniillik lenn a parton a kikö tőben az olasz pénzt is elveszi*, de itt fönn a városban csak az angol Saját tudósilónklól. Az idei nyáron a komáromiaknak nem kis bosszúságára a városi víz­müvek még a szokottnál is silányabb mennyiségben és minőségben jut­tatják el a vizet a közönséghez. Ez­úttal azonban teljesen megokolt a vízmüveknek ez a foqyatekos mű­ködése és végre is örülnünk kelt annak, hogy ezen kérésziül esünk. Mint Ismeretes, a városi vízmüvek két szivallyúgépe most van javítás alatl és a vízmüvek éppen ezért tudják most csak hiányosan ellátni a város közönségét ivóvízzel. Mi­után a vízművekben a kijavított és a megtisztítok szivatlyugépek fel­szerelése még néhány napi munkát igényel, amit rendszerint az éjjeli Hetven nap az ázsiai réteken. — Hadifogoly emlékek — Irta: Kőrös Imre. (Folytató.) Minthogy az esőt tisztán az ön­tözés pótolja és rengeteg egyforma vetés van a községekben, nagyon nehéz az öntözés problémája Sok­szor láttunk rendkívül lármás jele­neteket a szárdok közölt, hogy ki legyen az első az öntözésnél. Néha 2 ember a vízbe össze akasztott és egymást fojtogatni kezdték bele a vizbe. Azért minden községben az oroszok vízi bizottságot szervezlek, akik lóháton járták a vizek partjait, és igazságot szolgáltattak az ön­töző népek közölt. Ennek a bizott­ságnak rögtön itélö hatalma volt s tartozott minden gazda nekik enge­delmeskedni Csakis igy lehetett a rendet közöttük némileg biztosítani. Az öntözés nehéz munka volt. Aki vállalkozott rá, nagyon megérde­melte ezt az egy rubelt, amit éjjeli pénz járja. — Dráva gyönyörűségem, ha az epe el is önt mérgedben még akkor se segíthetünk rajtad, mert nekünk csak olasz pénzünk van — mon­dottam én vigaszul a haragos nő­nek, akinek lármájára igen sokan odajöttek és az asszony pártjára álltak. Usde föl hát a kocsira és el­hajtottunk. Szintén itt fönn az angol városban történt velünk, hogy egy magas bástyafokáról gyönyörködtünk a festői kilátásban, amikor koldusok serev lettek oda és alamizsnái kér* tek. Ezek is nagyon morogtak az olasz pénz láttára — Sajnálom, kedves misszek la­dik és misterek, de ezúttal niocs angol pénzünk — mondottam nekik. Ha legközelebb újra erre visz az utunk, majd gondoskodunk angol fontokról. Nem egy üzletben már megtörtént az alku, de nem lett belőle vásár, mert az angol negyedben nem fo­gadták el a lírát Lenn a kikötő városrészében azonban elvették a lírát is Itt aztán hideg dolgokat vettünk és egy bárba (ahol hüsitő italokat, feketét lehet inni) tértünk be. Amint a báros megtudta, hogy magyarok vagyunk, a legnaqyobb előzékeny­séggel terített a hideg dolgainknak, és a térképen megmutatta, hogy hol laknak a magyarok, És annyira megbízott bennünk, hogy egy fél­órára az egész üzletet ránk bízta. Ö elment csipkeárust keresni, mert a védangyal az üzletekben nem tu­dott venni Amikor megkérdeztem ettől a szép szál embertől, hogy angol vagy olasz, büszkén mondotta, hogy ő maltai nemzetiségű. Kanári madarakat is árult és a magyarok iránti szimpá­tiából nagyon olcsón odaadta volna, de a hosszú ut miatt nem mertem megvenni. — július 26 órákban végeznek et, egy pár napig még zavaros lesz a víz, amely azonban — mint a vegyvizsgáló hivatal megállapí­totta — egyállalában nem ártal­mas az egészségre és igy azt nyugodtan lehet fogyasztani. Ha a vízművek javilása befejező­dön, úgy a városnak megint friss, tisz'a vize lesz és nemcsak minő­ségileg, de mennyiségileg is javul a helyzet, amennyiben az első, meg a második emeleti lakóknak is bőven lesz vizük. A város vezetősége ezúton is kéri tehát a közönség pár napos türel­mét. munkájáért kapott. Térden felül kellett a vizben járniok és egyen­getni a viz útjait, folyását a földe­ken, hogy a földön az öntözés egyenletes legyen. Az öntözők any* nyira ki is voltak merülve, hogy másnap pihenni keltett nekik. Vetés atalt gazdáink meglátogat­tak lóháton bennünket. Mert ott lovagol mindenki. A gyermek, a nő, a férfi, még ha nyolcvan éves is, felül a lóra Egy lóra ketten, sőt hárman is felülnek. Alig bírja nagy terhét szegény pára. A szárdoktól az oroszok eltanulták a lovaglást, az orosz asszonyok is vágtatva mentek lóháton a szomszéd tanyá­ra egy kis friss eszmecsére. Mert itt pletykázni nem lehetett, örült az orosz, ha néha találkozott távoli szomszédjával egy-egy vasárnap. Ha pedig a városba vittek eladni valót, az Igen messze volt, nagy készülődés előzte meg az utazást. Hatalmas szállítmányt pakkoltak fel és már éjfélkor indullak el a tanyá­ról, hogy a reggeli fővárosi piacról le ne késsenek A szárdok rende­sen egy lóval mentek. A nagy két­kerekű káréjukon, köralaku kast hordoztak, hogy a dinnye vagy a szállítmány el ne hulljon a hosszú rázós utón az ö magas arkájukról. Mi mindnyájan haragudtunk, mikor 2 hatalmas férfi vagy nö ült egy lóra Sőt, ha hármat vitt a ló, rájuk szólítunk és egyet letiltottunk a ló hátáról; csodálatos, hogy a legtöbb engedelmeskedett a foglyoknak Gazdáink édes testvérek voltak, odahaza a taskendi óvárosban közös háztartásban éltek, külön lak­osztályban a férfiak, külön a nők. A reggeli órákban lovagoltak ki hozzánk, megnézni a vetést Midőn hozzánk érkeztek, leszálltak lovaik­ról és szívélyesen üdvözöltek, mind­nyájunkkal kezet fogtak s elbeszél­gettek oroszul azzal, aki tudott. Mi­kor jól kibeszélgették magúkat, akkor elmentek a hüs fák alá; lo aik legeltek, ök pedig pihentek, délre is ott maradtak. Á gazdatiszt szamovárt veit elő, csáját készített nekik és az általuk hozott iaposka néhány szem mazsola szőlő képezte a tanyai ebédjüket. Ebéd után fize­tés javítást kértünk tőlük vagy jobb élelmezést, kimutatva nekik a 25 kopekból való megélhetés lehetet­lenségét. De erre szomorúak leltek és kijelentették, hogy ennek nem őw, hanem a háború az oka. Ezért aztán délután már nem jöttek el hozzánk, hanem bejárták lóháton a hatalmas rétet Este, munka után aztán mi mentünk el hozzájuk, hogy jó éjt kívánjunk nekik. Éppen lemenőben volt a nap. Egy pokró­con a nap felé fordulva térdelve imádkoztak, hosszasan hajlongtak Állatihoz, az ö Istenükhöz. Folyt. köz. Vilájnagyságok életrajzai távirati stílusban. Soha nem volt még olyan talaja a biográfiák irodalmának, mint az utolsó öt-hat esztendőben. Német­országban, Angliában, de különösen Franciaországban egymásután jelen­nek me>r nagy emberek életrajzai, amelyek irodalmi és üzleti szempont­ból egyaránt óriási sikert jelentenek. Emil Ludwig minden kulturnyelvre lefordított biográfiái mellett a fran­ciáknál e*ész soruj életrajz-regényt dobtak piacra, amelyeknek nyolca­­d k és tizedik kiadásai jelzik azt a kellően meg sem indokolható könyv­sikert, amelyet ma egy-egy nagy po­litikusról, íróról, vagy mondjuk ál­lamfőről irott biográfia megjelenése jelent. A közönséget ma jobban érdekli Napoleon, Vilmos császár, Clemen­­ceau, vagy Anatole France emberi portréja mint egy regény, vagy no­vella Úgy látszik, a francia, magyar és német polgár kitapintható és maya által is ellenőrizhető sorsokat akar olvasni, nem pedig az irók fantáziá­jában született regényes életeket. S bár valójában az uj életrajz irodalom erősen hajlik a regény, sőt a roman­tikus regény stílusa felé, ez a válto­zás mégis az irodalom, illetve az ol­vasó közönség realitását hirdeti Va lódi életeket, nagy emberek apró ba jait, hibáit problémáit és hus-vér sorsokat keres a mai publikum a könyvben, nem pedig mesét, vagy fantáziát. Valósággal gyűjtik külföldön a □agy feltalálók, tudósok, államfér­fiak. írók és művészek „személyi adatait", hogy ezeket életrajzokká, nagy regényes biográfiákká dolgoz­zák fel. És valóban, itt van bőven téma I Hogyan lett a nagy festő — festő, az északsarki kutató — kutató, a költő — költő ? Az az ut, amely az elhatározástól, vagy az elhivatott­ságtól a beteljesedésig és az elis­merésig vezet, minden elképzelésnél szebb és bőségesebb regénytéma Itt néhány olyan hires ember, világ­nagyság életrajzát irtuk össze távirati stílusban, akik bizton számíthatnak arra, hogy ha még eddig nem, a közeljövőben valamelyik előkelő francia vagy német könyvkiadó vál­lalat biográfiai-sorozatának lesznek hősei. Mi csak a startot és a vég­állomást jelezzük: hogyan indult —■ (Folyt, köv.) Pár napon belül rendbehozzák a városi vizművek szivatyúgépeit — és megszűnik a zavaros viz. 5. oldal. Öéfker-fiLe puddingporok és hova ért? A többi már az uj életrajzírók dolga. • Friedrich Hebbel, aki Dániában született és innen származott el ké­sőbb, még igazán nem sejthette, hogy drámáit valaha a világ legna­gyobb színpadjain fogják játszani. A 12 éves Friedrich Hebbel ugyanis kőműves volt, maltert hordott és csak sokáig jutott el odáig, hogy a kő- és malterhordástól eldurvult kezébe tollat foghatott. Roald Amundsen, a legendás nor­vég sarkutazó, akinek eltűnése a legmélyebb és legfájóbb emberi tra­gédia, ugyancsak nem annak készült, ami lett. Roald Amundsen, az északi és déli sark hőse, kereskedő­nek indult, azután egyetemi hallgató, tanár és katona lett s csak 1889 ben határozta el magát arra, hogy elin­duljon a jég és hó titokzatos biro­dalmába. Mikor Nansen visszatért diadalmas útjáról, a 17 éves Amund­sen, látva a nagy ünnepettetést, amellyel Nansent fogadták, elhatá­rozta, hogy ő is sarkutazó lesz. Ez a pillanat döntő volt egész életére, mert többé nem is tért vissza az iskolába. * Guy de Maupassant, a francia no­­veliairás érdekében soha el nem múló mestere, 18 éves korában a tengerészeti miaisztérium hivatal­noka volt. Szürke, ismeretlen kis gyakornok akivel szóba sem akar­tak állni. Innen került a közokta­tásügyi minisztériumba mint tisztvi­selő és csak 30 éves korában kez­dett irni. Nem volt sok ideje — mindössze tiz év — a haláláig, ez­alatt irta meg 27 kötetes remekét. Frank Wedekind, az uj német drá­­mairás elindítója, a Maggi leveskocka reklámverseit irta éveken át. Lé­zengő, kenyértelen ember volt s mikor végre cirkusztanár lett, már úgy érezte, bearrivált. Csak nagyon sokára ismerték el hivatalosan is írónak ezt a szeszélyes talaját vesz­­embert. Detlev von LWencfon, az uj német költészet egyik kimagasló alakja, katona volt. Kitűnő és snejdig had­nagy a porosz hadseregben, aki Ausztria és Franciaorszáv ellen har­colt is. Ötvenöt éves korában jelen­tek meg az első versei, melyeket sok más követett. • Ibsen Henrik eredetileg festő akart lenni és már nagy elhatározás kel­lett ahhoz* ho y végre mint szerény gyógyszerészsegéd teremthetett ma­gának exisztenciát. A norvég óriás egy kisvárosi gyógyszertár unott té­gelyei között irta'első drámáit. Strindberg a .cseléd fia", mint nép­tanító működött hosszú ideig Stock­holmban. Szörnyű nélkülözések kö­zött kezdett hozzá azután egyetemi tanulmányaihoz, mert orvos akart lenni. A szigorlaton azonban meg­bukott és felcsapott színésznek. A navy iró és nőgyü'ölö már deresedő fejjel kezdett hozzá komolyan az Íráshoz. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom