Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-30 / 154. szám

%j ’ uaii V lyou. ajcembor jJü.-S bß Valót mond mindenki, aki a*t állít j*, hogy ELBERT olcsósági divatáruháza (Nádor-utca 19. Koronabankkal szemben ) ax idei újévi vásár le*xál|ito4 aa&rai feltűnést keltenek. Győxődjön meg On is enn*> k valódiságár óit Manikűr-készlet, finom, bőrárú, UötöttA.ú és zsebkendő, boy kabutka, selyem és gyaplu harisnya, selyem so búi, női és férfi fehérnemű, pyjamas, bőrkeztyű nagy választékban. Kísérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat i 23 Alapy Gyula dr. tartományi képviselő a munkanélküli­ségről. fáklyahordozójának fontos és sok te­kintetben történelmi adottságú mun­kásságára. Az újév küszöbén nemcsak a helyi pártkeret nevében, de az egész orszá­gos keresztényszocialista párt lelkét szólaltatja meg, amikor a vezér mun­kájához, amelyhez erőt, kitartást és egészséget kíván a Mindenható aján­déka gyanánt. — Mi — folytatja a szónok — aján­dékot nem adhatunk, mert szegények vagyunk és sorainkból a lefolyt tizen­két év alatt számtalanon szegényed­tek le; de felajánljuk hűségünket, bi­zalmunkat és ragaszkodó szeretetün­­ket a vezér számára és felsorakozunk zászlaja alá, hogy utána meneteljünk előre az Igazság útján! (Szűnni nem akaró tapsok és éljenzés.) Szüllő Géza beszéde. A/ elhangzott üdvözlő szavak után Szüllő Géza dr. országos elnök ra­gadta meg a szót és lelkes szavakkal mondott köszönetét párthíveinek és a szónoknak, majd a következő nagy­szabású nyilatkozatot tette a politikai újév alkalmából: Az újesztendő határán mindenek­előtt innét küldöm az egész ország­ban élő párthíveinkhez boldog újesz­tendős kívánságaimat és kívánom, hogy a jövő esztendő hozza köze­lebb az embernek a szívét, mert ha az emberek egymásra találnak, ha az emberi lalkak meg fogják érteni egy­mást, akkor a mi igazságunk is dia­dalt arat. Az óeszlendő alkonyán nem aka­rok visszapillantást nyújtani és elegi­­kus hangokat pengetni. Nekünk nem a múltat kell néznünk, nekünk a jö­vőbe kell tekintenünk, mert mireánk nem áll az, minlha múltúnkban nem volna öröm és jövőnkben nem volna remény. Nekünk a múltúnk nagyon sok el nem felejthető örömet nyújt s nekünk a lelkűnkben igen sok re­ményünk van. A jövő politikájáról akarok szólni, mert én úgy érzem, hogy nehéz és súlyos megpróbálta­tások előtt áll az állam kormányzata. A csehszlovák kormányok és azok­nak spiritus rectora, Benes miniszter ur, megszokták azt, hogy a szeren­csének dédelgetett kedvencei voltak. Azt pedig, hogy majdnem mindig si­ker koronázta merészségét, nem a szerencse kedvezéncnek, de a maga kiváló játékos tulajdonságának vélte, s ma úgy Benes külügyminiszter ur, mint Udrzal miniszterelnök ur a sze­rencsés játékos szerepét vélik játsza­ni és futnak tétjük után. Én azon­ban azt hiszem, hogy úgy fognak jár­ni, mint minden játékos, hogy amit nyert, nem tudja megtartani és amit elvesztett, azt nem tudja többé visz­­szanyerni. A csehszlovák respublika kormány­zata a szerencse által elvakítva, el­vesztette a mértékét: diktálni kez­dett, világpolitikát kezdett és össze­tévesztette azt az igazságot, hogy egy cseresznyemagon el lehet botlani, de egy cseresznyemaggal nem lehet föl­emelkedni. A kormányzat pánszláv világpoli­tikát és Európa közepén egy világ­hatalmat igénylő gazdasági politikát akart teremteni. A pánszláv irányzat a respublikát szembe helyezte a latin és germán irányzatokkal, a gazda­sági politikában való önzése pedig szembe helyezte mind az agrár, mind pedig az indusztriális államokkal. A kormányzat nem számított azzal, hogy a magyar legyőzött nép ugyan, de önérzetes nép. Az a vámháború, amely Magyarország és Csehszlovákia között kitört, nem tört volna ki, ha a csehszlovák kormányzatban több ész­szerű belátás lett volna. Az agrárpárt a maga önző érdekeit nézte és a maga számbeli aránylagos nagyságáról azt hitte, hogy ez taz el­veinek köszönheti, pedig nem ez az oka, hogy az agrárpártban tömörül­tek a választók százezrei, hanem az, hogy az agrárpárt osztotta ki a ma­radékbirtokokat, és tőle függött, hogy ki kapott maradékbirtokokat és ki kapott parcellákat. A birtokok fel­osztása már megszűnt s az agrárpárt­nak ezzel az attraktív ereje is meg­szűnt. Most dumpingolni akarta ma­gamagát és erre volt neki jó a vám­kérdés kiélezése. Ezzel szemben lát­juk azt, hogy az agrárpárttal szem­ben a nagytőkét képviselő Kramár­­párt és a szociális érdekeket néző nemzeti szocialista és szociáldemokra­ta párt nem helyesli a drága búza és a drága húsnak politikáját, de forszí­rozza azt az erőt, amelyen a történel­mi országok valódi nagy sága nyug­szik, az indusztriális érdekeket. Itt bent fog összecsapni az a két irány, itt bent fog összecsapni a koa­líció két formája, s nekünk a szere­pünk itt nem lehet más, mint nézni ezt a csatát. A kormányzatnak a vámkérdésben elfoglalt álláspontja egyik oka an­nak, ami miatt a mai kormányzat beteg. A másik ok, amelyben a kormány« zatnak a betegsége gyökörezik az, hogy a csehszlovák állam kormány­zata nem azt a politikát követi, mely politika végett ezt a respublikát meg­teremtették. Újból hangsúlyozom, hogy a csehszlovák állam megterem­tésének alapja az a politikai gondo­lat volt, hogy a nemzetiségi kérdé­sekben folytonosan gyuanyagot nyújtó osztrák-magyar monarchiát fel akar­ták váltam olyan államokkal, áme­nekben többé nemzetiségi gyuj tóanyag nem gyűlhet össze. Ehelyett azonban mit lát a világ? Azt, hogy a széttört, de mégis egysé­ges osztrák-magyar monarchia he­lyett most öt ilyen monarchia van, a régi monarchiának nagyhatalmi te­kintélye, tradíciója és ereje nélkül. Csak a legutóbbi népszámlálásra akarok még rámutatni, amely sze­rint itt Komáromban, ahol most va­gyunk, ma már minden negyedik ember csehszlovák; Pozsonyra és Kassára mutatok, ahol ma már csak minden harmincötödik ember ma­gyar, a többi csehszlovák. Miután pe­dig mi ittlévök, iltlévő magyarok nem haltunk meg, hogy mégis ilyen ki­csiny, törpe nimoritássá váltunk, ez nem azt igazolja, hogy mi magyarok pusztultunk el, de azt, hogy a cse­hek szaporodtak el. Régi nemzetgezdasági tantétel az, hogy ha egy darab cipóból mennél többen szelnek le egy karajt, annál kisebb karéj jut mindenkire, s itt van az az ok, amely miatt mi szlo­­venszkóiak kívánjuk és akarjuk az autonómiát, de miután megakarunk maradni fajtánkhoz híveknek, azért is akarjuk az autonómiát. A mai helyzetet újból világosan belekiáltom a világba: a mostani nép­­számlálást úgy ejtették meg, hogy Kassán, melyet Srobár miniszter ur még száz százalékosan magyarnak mondott, már nincs húsz százalékos magyarság. Pozsonyban, az egykori magyar koronázó városban leszorult a magyarok száma a húsz százalék alá, ellenben Komáromban, amely ugyancsak száz százalékos magyar vá­ros volt, ma már 23 százalékos a cseh­szlovák elem. Benes miniszter ur sajtója, de az egész kormányzatnak a sajtója itt és kint a nemzetiségi kérdésről úgy ír és úgy informál, mintha itt a magyar nemzetiség megkapta volna mindazt, ami őt megilleti, sőt többet kapott volna és mintha itt megelégedettség lenne. Ennek bizonyítékára azt hoz­ták fel, hogy mi itt lévők az újabb időkben már a népszövetség elé sem járulunk panaszainkkal. Hát azt aka­rom innen bejelenteni itt lévő véreink­nek, hogy ezirányban is megtesszük a lépéseket. Néhány év óta csak azért nem nyújtottunk be petíciókat, mert láttuk azt, hogy a régi rend mellett a népszövetség nem volt más, mint só­­hivatal, mert nem volt kötelezve a be­­hivatal, mert nem volt kötelezve a be­nyújtott petíciókról sem elismervényt adni, sem azokkal foglalkozni. Évek hosszú munkája által azonban keresz­tül tudtuk vinni azt, hogy a kisebbségi petíciók elintézési módja és formája végre meg lett állapítva. Ma már a petíciókat nem lehet papírkosárba dobni. Ma már a népszövetség nem lehet sóhivatal akkor, amikor neki tetszik, éppen ezért mi ebben az év­ben meg fogjuk tenni mindazokat a lépéseket a népszövetségnél, amelyek­re nekünk a kisebbségi szerződés által jogaink megvannak. Mindazon sérel­mek ellen, amelyek a népszámlálás­nál, amelyek a közigazgatás terén, a birtokok elosztásánál és az illetősé­gi kérdéseknél a fajtánkat érték, eb­ben az esztendőben fel fogjuk emelni a népszövetség előtt vétónkat és pe­tícióban megkeressük a mi igazunkat. Erre kérem az önök támogatását és kérem támogassák azt a politikát, amelyet mi hirdetünk, azt a kisebb­ségi politikát, amelyet mi követünk, amely nem azt keresi, hogy a mi faj­tánk közt mi az elválasztó határvo­nal, de azt, hogy mi egyesít bennün­ket, mi hoz össze bennünket, mert csak az egyesített erőkben van meg a hatalom és a hatalom nélkül nincs dicsőség. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Jabloniczky János képviselő beszéde. Szüllő Géza beszéde után a komá­romi párttagok kívánságára Jablc­­niczky János dr. nemzetgyűlési kép­viselő széles keretekben vázolta fel a gazdasági válság keletkezésének, le­folyásának és várható eredményeinek tanulságait. Beszédének második felében a nép­­számlálásról tartott előadást. Kijelenti, hogy ebből a kormány nem statisztikai tudományos adatnyűjtést, de politikai hadjáratot csinált főleg Szlovenszkó és Ruszinszkó területén. Bizonyíthatóan előfordult az összeíró ívek újakkal való pótlása is. Az ebből levont következmények te­hát sem Pozsonyban, sem Kassán, sem Komáromban, ahol a népszámlálás szerint minden negyedik lakos cseh­szlovák (??) nem állhatják meg he­lyüket. Semmi okot sem lát azonban a csüggedésre e miatt, amikor tudott do­log, hogy hányán vallották magukat önérzetesen magyarnak és az is isme­retes, hogy hányán voltak opportu­nisták, megfélemlítettek, akik ezt meg­tenni nem merték. A tagokat összetartásra buzdítva új­évi jókívánságait fejezte ki, lelkes tap­soktól kísérve. Aixinger dr. országos főtitkár bemutatkozása. Aixinger László dr., aki már több ízben megfordult Komáromban elő­adások tartásával, a párt aktuális kér­déseivel foglalkozott. Figyelmeztette a tagokat, hogy a saját érdekükben pon­tosan tegyék meg adóvallomásaikat és vegyék igénybe a törvények nyújtotta kedvezményeket a bevallás illetve az adókivetések körül. Ennek most van az ideje. Buzdítja a jelenvoltakat a munkanélküliség támogatására, ezt leghelyesebben munkaalkalmak nyúj­tásával végezhetjük és igy ezeket kell első sorban felkutatnunk. Majd a nép­­számlálás gyakorlati következményei­vel foglalkozik. Lelkesen előadott sza­vait, amelyek sok félreértést oszlattak el, megérdemelt tetszés kísérte. Végül Alapy Gyula dr. tartományi képviselő foglalkozott a munkanélkü­liség kérdésével politikai és gyakor­lati nézőpontból. Politikai megvilágí­tásában a baloldali szocialista pártok kettős arcuságára mutatott rá, ame­lyek a kormányon vannak és annak felelősségében osztoznak. Lefelé a tö­megeknek jólétet, olcsóságot, békét Ígérnek, de a parlamentben megsza­vazzák a forgalmi adót, a drágaság legfőbb okozóját és a militarista kiadá­sokat. Itt milliárdokról van szó, ame­lyek a munkanélküliség kérdését játszva oldanák meg. Majd arra mu­tatott rá, hogy a munkanélkülieket minden felesleges fillérünkkel támo­gatni kell. Kár, hogy a polgári tár­sadalom nem szervezett, mert amint ezt egyes pártok maguknak politikai és választási célokra kamatoztatják, ennek a teherviselő rétegnek csak az adakozás szerepe jut, melyet sokszor kisérnek alaptalan és rosszindulatú kritikával. Majd a körzeti pártszervezet tag­jainak és azok családtagjainak jobb és boldogabb újesztendőt kívánva fe­jezte be lelkesen fogadott felszóla­lását. Dosztál Jakab pártelnök szavai re­kesztették be a pártértekezlet napi­rendjét, aki köszönetét mondott az elhangzott beszédekért és ezzel a min­den izében fényesen sikerült ülés vé­get ért. Égő fáklyaként elpusztult egy ujgyallai kislány. Borzalmas szerencsétlenség Újgyalldn. Rusznyák Istvánné vasárnap dél­után 4 óra tájban a boltba ment, vala­mit vásárolni. Két kis gyermekét, kik bölcsőben feküdtek, a hat éves Anna leánykájának gondjaira bízta. Nem sok idő múlva vissza jött s az udvaron szörnyű látvány tárult szemei elé: a hat éves Anna, mint égő fáklya, jajve­­székelve szaladgált kisleánya. Édes­anyja amint meglátta a rettenetes sze­rencsétlenséget, ájultan esett össze. A szomszédok szaladlak át a jajgatásra és eloltották a lánggal égő kis leányt. De már akkorra olyan súlyos égési se­beket szenvedett, hogy még az estén rettenetes kínok között meghalt, mi­kor a kerületi orvos megérkezett, né­hány perc múlva kilehelte lelkét a kis Rusznyák leány. A tűzhely égett ná­luk, bizonyosan a kis leány tenni akart a tűzre és egy kipattanó szikra gyújt­hatta meg ruháját. A szerencsétlenül járt család iránt faluszerte nagy rész­vét nyilvánult meg. Öngyilkos lett Zilahy Lajos testvét bátyja — december 24 Budapesfi jelentés szerint Zilahy Lajos testvérbátyja, Zilahy Tibor rendörfelügyelö anyagi összeomlása miatt főbeiöüe magái és meghalt Zilahy Lajos bátyjáról mintázta meg a „Tábornok“ cimü darabja egyik főszerepét. MOZI. Miss Rockefeller Anny Ondrák Pazar kiállítású, fényes vígjáték pe­reg kedden és csütörtökön (Szilvesz­terkor moziszünet) a Modern moziban. Anny Ondrák a felvillanyozóan szép, eleven művésznő uj slágerfilmje: M/ss Rockefeller, az amerikai milliomoslány egyike a jelenkor legérdekesebb film­jeinek, mely pergő jelenetekben köny­­nyedén oldja meg a szegénység és gazdagság égető problémáit. Anny tun­dráknak megbocsátjuk, hogy ragyogó, pompakedvelő milliomos lány, mert örökké vidám, melegszívű, aki szere­lemben is együtt érez a szegénnyel. Szilvesztert megelőző napon és Újév­kor a komáromi közönség is ünne­pelni fogja Anny Ondrákot, aki az egész világ kedvence.

Next

/
Oldalképek
Tartalom