Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-30 / 154. szám
%j ’ uaii V lyou. ajcembor jJü.-S bß Valót mond mindenki, aki a*t állít j*, hogy ELBERT olcsósági divatáruháza (Nádor-utca 19. Koronabankkal szemben ) ax idei újévi vásár le*xál|ito4 aa&rai feltűnést keltenek. Győxődjön meg On is enn*> k valódiságár óit Manikűr-készlet, finom, bőrárú, UötöttA.ú és zsebkendő, boy kabutka, selyem és gyaplu harisnya, selyem so búi, női és férfi fehérnemű, pyjamas, bőrkeztyű nagy választékban. Kísérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat i 23 Alapy Gyula dr. tartományi képviselő a munkanélküliségről. fáklyahordozójának fontos és sok tekintetben történelmi adottságú munkásságára. Az újév küszöbén nemcsak a helyi pártkeret nevében, de az egész országos keresztényszocialista párt lelkét szólaltatja meg, amikor a vezér munkájához, amelyhez erőt, kitartást és egészséget kíván a Mindenható ajándéka gyanánt. — Mi — folytatja a szónok — ajándékot nem adhatunk, mert szegények vagyunk és sorainkból a lefolyt tizenkét év alatt számtalanon szegényedtek le; de felajánljuk hűségünket, bizalmunkat és ragaszkodó szeretetünket a vezér számára és felsorakozunk zászlaja alá, hogy utána meneteljünk előre az Igazság útján! (Szűnni nem akaró tapsok és éljenzés.) Szüllő Géza beszéde. A/ elhangzott üdvözlő szavak után Szüllő Géza dr. országos elnök ragadta meg a szót és lelkes szavakkal mondott köszönetét párthíveinek és a szónoknak, majd a következő nagyszabású nyilatkozatot tette a politikai újév alkalmából: Az újesztendő határán mindenekelőtt innét küldöm az egész országban élő párthíveinkhez boldog újesztendős kívánságaimat és kívánom, hogy a jövő esztendő hozza közelebb az embernek a szívét, mert ha az emberek egymásra találnak, ha az emberi lalkak meg fogják érteni egymást, akkor a mi igazságunk is diadalt arat. Az óeszlendő alkonyán nem akarok visszapillantást nyújtani és elegikus hangokat pengetni. Nekünk nem a múltat kell néznünk, nekünk a jövőbe kell tekintenünk, mert mireánk nem áll az, minlha múltúnkban nem volna öröm és jövőnkben nem volna remény. Nekünk a múltúnk nagyon sok el nem felejthető örömet nyújt s nekünk a lelkűnkben igen sok reményünk van. A jövő politikájáról akarok szólni, mert én úgy érzem, hogy nehéz és súlyos megpróbáltatások előtt áll az állam kormányzata. A csehszlovák kormányok és azoknak spiritus rectora, Benes miniszter ur, megszokták azt, hogy a szerencsének dédelgetett kedvencei voltak. Azt pedig, hogy majdnem mindig siker koronázta merészségét, nem a szerencse kedvezéncnek, de a maga kiváló játékos tulajdonságának vélte, s ma úgy Benes külügyminiszter ur, mint Udrzal miniszterelnök ur a szerencsés játékos szerepét vélik játszani és futnak tétjük után. Én azonban azt hiszem, hogy úgy fognak járni, mint minden játékos, hogy amit nyert, nem tudja megtartani és amit elvesztett, azt nem tudja többé viszszanyerni. A csehszlovák respublika kormányzata a szerencse által elvakítva, elvesztette a mértékét: diktálni kezdett, világpolitikát kezdett és összetévesztette azt az igazságot, hogy egy cseresznyemagon el lehet botlani, de egy cseresznyemaggal nem lehet fölemelkedni. A kormányzat pánszláv világpolitikát és Európa közepén egy világhatalmat igénylő gazdasági politikát akart teremteni. A pánszláv irányzat a respublikát szembe helyezte a latin és germán irányzatokkal, a gazdasági politikában való önzése pedig szembe helyezte mind az agrár, mind pedig az indusztriális államokkal. A kormányzat nem számított azzal, hogy a magyar legyőzött nép ugyan, de önérzetes nép. Az a vámháború, amely Magyarország és Csehszlovákia között kitört, nem tört volna ki, ha a csehszlovák kormányzatban több észszerű belátás lett volna. Az agrárpárt a maga önző érdekeit nézte és a maga számbeli aránylagos nagyságáról azt hitte, hogy ez taz elveinek köszönheti, pedig nem ez az oka, hogy az agrárpártban tömörültek a választók százezrei, hanem az, hogy az agrárpárt osztotta ki a maradékbirtokokat, és tőle függött, hogy ki kapott maradékbirtokokat és ki kapott parcellákat. A birtokok felosztása már megszűnt s az agrárpártnak ezzel az attraktív ereje is megszűnt. Most dumpingolni akarta magamagát és erre volt neki jó a vámkérdés kiélezése. Ezzel szemben látjuk azt, hogy az agrárpárttal szemben a nagytőkét képviselő Kramárpárt és a szociális érdekeket néző nemzeti szocialista és szociáldemokrata párt nem helyesli a drága búza és a drága húsnak politikáját, de forszírozza azt az erőt, amelyen a történelmi országok valódi nagy sága nyugszik, az indusztriális érdekeket. Itt bent fog összecsapni az a két irány, itt bent fog összecsapni a koalíció két formája, s nekünk a szerepünk itt nem lehet más, mint nézni ezt a csatát. A kormányzatnak a vámkérdésben elfoglalt álláspontja egyik oka annak, ami miatt a mai kormányzat beteg. A másik ok, amelyben a kormány« zatnak a betegsége gyökörezik az, hogy a csehszlovák állam kormányzata nem azt a politikát követi, mely politika végett ezt a respublikát megteremtették. Újból hangsúlyozom, hogy a csehszlovák állam megteremtésének alapja az a politikai gondolat volt, hogy a nemzetiségi kérdésekben folytonosan gyuanyagot nyújtó osztrák-magyar monarchiát fel akarták váltam olyan államokkal, ámenekben többé nemzetiségi gyuj tóanyag nem gyűlhet össze. Ehelyett azonban mit lát a világ? Azt, hogy a széttört, de mégis egységes osztrák-magyar monarchia helyett most öt ilyen monarchia van, a régi monarchiának nagyhatalmi tekintélye, tradíciója és ereje nélkül. Csak a legutóbbi népszámlálásra akarok még rámutatni, amely szerint itt Komáromban, ahol most vagyunk, ma már minden negyedik ember csehszlovák; Pozsonyra és Kassára mutatok, ahol ma már csak minden harmincötödik ember magyar, a többi csehszlovák. Miután pedig mi ittlévök, iltlévő magyarok nem haltunk meg, hogy mégis ilyen kicsiny, törpe nimoritássá váltunk, ez nem azt igazolja, hogy mi magyarok pusztultunk el, de azt, hogy a csehek szaporodtak el. Régi nemzetgezdasági tantétel az, hogy ha egy darab cipóból mennél többen szelnek le egy karajt, annál kisebb karéj jut mindenkire, s itt van az az ok, amely miatt mi szlovenszkóiak kívánjuk és akarjuk az autonómiát, de miután megakarunk maradni fajtánkhoz híveknek, azért is akarjuk az autonómiát. A mai helyzetet újból világosan belekiáltom a világba: a mostani népszámlálást úgy ejtették meg, hogy Kassán, melyet Srobár miniszter ur még száz százalékosan magyarnak mondott, már nincs húsz százalékos magyarság. Pozsonyban, az egykori magyar koronázó városban leszorult a magyarok száma a húsz százalék alá, ellenben Komáromban, amely ugyancsak száz százalékos magyar város volt, ma már 23 százalékos a csehszlovák elem. Benes miniszter ur sajtója, de az egész kormányzatnak a sajtója itt és kint a nemzetiségi kérdésről úgy ír és úgy informál, mintha itt a magyar nemzetiség megkapta volna mindazt, ami őt megilleti, sőt többet kapott volna és mintha itt megelégedettség lenne. Ennek bizonyítékára azt hozták fel, hogy mi itt lévők az újabb időkben már a népszövetség elé sem járulunk panaszainkkal. Hát azt akarom innen bejelenteni itt lévő véreinknek, hogy ezirányban is megtesszük a lépéseket. Néhány év óta csak azért nem nyújtottunk be petíciókat, mert láttuk azt, hogy a régi rend mellett a népszövetség nem volt más, mint sóhivatal, mert nem volt kötelezve a behivatal, mert nem volt kötelezve a benyújtott petíciókról sem elismervényt adni, sem azokkal foglalkozni. Évek hosszú munkája által azonban keresztül tudtuk vinni azt, hogy a kisebbségi petíciók elintézési módja és formája végre meg lett állapítva. Ma már a petíciókat nem lehet papírkosárba dobni. Ma már a népszövetség nem lehet sóhivatal akkor, amikor neki tetszik, éppen ezért mi ebben az évben meg fogjuk tenni mindazokat a lépéseket a népszövetségnél, amelyekre nekünk a kisebbségi szerződés által jogaink megvannak. Mindazon sérelmek ellen, amelyek a népszámlálásnál, amelyek a közigazgatás terén, a birtokok elosztásánál és az illetőségi kérdéseknél a fajtánkat érték, ebben az esztendőben fel fogjuk emelni a népszövetség előtt vétónkat és petícióban megkeressük a mi igazunkat. Erre kérem az önök támogatását és kérem támogassák azt a politikát, amelyet mi hirdetünk, azt a kisebbségi politikát, amelyet mi követünk, amely nem azt keresi, hogy a mi fajtánk közt mi az elválasztó határvonal, de azt, hogy mi egyesít bennünket, mi hoz össze bennünket, mert csak az egyesített erőkben van meg a hatalom és a hatalom nélkül nincs dicsőség. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Jabloniczky János képviselő beszéde. Szüllő Géza beszéde után a komáromi párttagok kívánságára Jablcniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő széles keretekben vázolta fel a gazdasági válság keletkezésének, lefolyásának és várható eredményeinek tanulságait. Beszédének második felében a népszámlálásról tartott előadást. Kijelenti, hogy ebből a kormány nem statisztikai tudományos adatnyűjtést, de politikai hadjáratot csinált főleg Szlovenszkó és Ruszinszkó területén. Bizonyíthatóan előfordult az összeíró ívek újakkal való pótlása is. Az ebből levont következmények tehát sem Pozsonyban, sem Kassán, sem Komáromban, ahol a népszámlálás szerint minden negyedik lakos csehszlovák (??) nem állhatják meg helyüket. Semmi okot sem lát azonban a csüggedésre e miatt, amikor tudott dolog, hogy hányán vallották magukat önérzetesen magyarnak és az is ismeretes, hogy hányán voltak opportunisták, megfélemlítettek, akik ezt megtenni nem merték. A tagokat összetartásra buzdítva újévi jókívánságait fejezte ki, lelkes tapsoktól kísérve. Aixinger dr. országos főtitkár bemutatkozása. Aixinger László dr., aki már több ízben megfordult Komáromban előadások tartásával, a párt aktuális kérdéseivel foglalkozott. Figyelmeztette a tagokat, hogy a saját érdekükben pontosan tegyék meg adóvallomásaikat és vegyék igénybe a törvények nyújtotta kedvezményeket a bevallás illetve az adókivetések körül. Ennek most van az ideje. Buzdítja a jelenvoltakat a munkanélküliség támogatására, ezt leghelyesebben munkaalkalmak nyújtásával végezhetjük és igy ezeket kell első sorban felkutatnunk. Majd a népszámlálás gyakorlati következményeivel foglalkozik. Lelkesen előadott szavait, amelyek sok félreértést oszlattak el, megérdemelt tetszés kísérte. Végül Alapy Gyula dr. tartományi képviselő foglalkozott a munkanélküliség kérdésével politikai és gyakorlati nézőpontból. Politikai megvilágításában a baloldali szocialista pártok kettős arcuságára mutatott rá, amelyek a kormányon vannak és annak felelősségében osztoznak. Lefelé a tömegeknek jólétet, olcsóságot, békét Ígérnek, de a parlamentben megszavazzák a forgalmi adót, a drágaság legfőbb okozóját és a militarista kiadásokat. Itt milliárdokról van szó, amelyek a munkanélküliség kérdését játszva oldanák meg. Majd arra mutatott rá, hogy a munkanélkülieket minden felesleges fillérünkkel támogatni kell. Kár, hogy a polgári társadalom nem szervezett, mert amint ezt egyes pártok maguknak politikai és választási célokra kamatoztatják, ennek a teherviselő rétegnek csak az adakozás szerepe jut, melyet sokszor kisérnek alaptalan és rosszindulatú kritikával. Majd a körzeti pártszervezet tagjainak és azok családtagjainak jobb és boldogabb újesztendőt kívánva fejezte be lelkesen fogadott felszólalását. Dosztál Jakab pártelnök szavai rekesztették be a pártértekezlet napirendjét, aki köszönetét mondott az elhangzott beszédekért és ezzel a minden izében fényesen sikerült ülés véget ért. Égő fáklyaként elpusztult egy ujgyallai kislány. Borzalmas szerencsétlenség Újgyalldn. Rusznyák Istvánné vasárnap délután 4 óra tájban a boltba ment, valamit vásárolni. Két kis gyermekét, kik bölcsőben feküdtek, a hat éves Anna leánykájának gondjaira bízta. Nem sok idő múlva vissza jött s az udvaron szörnyű látvány tárult szemei elé: a hat éves Anna, mint égő fáklya, jajveszékelve szaladgált kisleánya. Édesanyja amint meglátta a rettenetes szerencsétlenséget, ájultan esett össze. A szomszédok szaladlak át a jajgatásra és eloltották a lánggal égő kis leányt. De már akkorra olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy még az estén rettenetes kínok között meghalt, mikor a kerületi orvos megérkezett, néhány perc múlva kilehelte lelkét a kis Rusznyák leány. A tűzhely égett náluk, bizonyosan a kis leány tenni akart a tűzre és egy kipattanó szikra gyújthatta meg ruháját. A szerencsétlenül járt család iránt faluszerte nagy részvét nyilvánult meg. Öngyilkos lett Zilahy Lajos testvét bátyja — december 24 Budapesfi jelentés szerint Zilahy Lajos testvérbátyja, Zilahy Tibor rendörfelügyelö anyagi összeomlása miatt főbeiöüe magái és meghalt Zilahy Lajos bátyjáról mintázta meg a „Tábornok“ cimü darabja egyik főszerepét. MOZI. Miss Rockefeller Anny Ondrák Pazar kiállítású, fényes vígjáték pereg kedden és csütörtökön (Szilveszterkor moziszünet) a Modern moziban. Anny Ondrák a felvillanyozóan szép, eleven művésznő uj slágerfilmje: M/ss Rockefeller, az amerikai milliomoslány egyike a jelenkor legérdekesebb filmjeinek, mely pergő jelenetekben könynyedén oldja meg a szegénység és gazdagság égető problémáit. Anny tundráknak megbocsátjuk, hogy ragyogó, pompakedvelő milliomos lány, mert örökké vidám, melegszívű, aki szerelemben is együtt érez a szegénnyel. Szilvesztert megelőző napon és Újévkor a komáromi közönség is ünnepelni fogja Anny Ondrákot, aki az egész világ kedvence.