Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-13 / 148. szám
6, oldal «KOMÁROMI LAPOK» 1930. december 13. Két hét múlva megkezdődik Komáromban a két hónapos magyar sziniszezon Földes szinigazg'ató olcsó bérletekkel akarja megalapoeui a két hónapos komáromi sziniszezout Saját tudósitónktól. üaliÉ Károly eBléhioiepe. Holnap, vasárnap délután 6 órakor a Kultúrpalotában. Komárom, — december 12. Vasárnap ünnepli meg Komárom város és a magyar nemzeti irodalom nagy úttörőjének, Kisfaludy Károlynak emlékét, aki ezelőtt száz évvel halt meg a régi Pesten szegényen félreismerve, megtagadva. De szelleme tovább élt és él, a letűnt évszázad alatt irányitója maradt a magyar irodalomnak. Ennek az ünnepnek kiváló jelentőséget ad az, hogy rendezésében résztvesznek Komárom legrégibb kulturális egyesületei: a Dalegyesület, az Iparoskör, a Kaszinó és a Jókai Egyesület, mint házigazda, továbbá a SzMKE, amelynek több fiókegyesülete, legutóbb a lévai és a somorjai rendezett fényesen sikerült ünnepségeket a költő emlékére. Itt mutatkozik be a Dalegyesület újonnan alakult férfikara és fiatal tehetséges karnagya: Schmidt Viktor zenei életünk e szép Ígérete. Fellép a főgimnázium zenekara a kitűnő Krizsán József vezetésével, bemutatkozik egy uj szavaló és a fiatal nemzedékből és az ünnepély középpontja lesz Császár Elemér dr. egyetemi professzor előadása Kisfaludy irodalom értékeléséről. A szépnek Ígérkező irodalmi délután 6 órakor kezdődik, belépő dij nincsen, a műsor a pénztárnál lesz kapható. A Jókai Egyesület és az irodalom barátai ott lesznek az ünnepen, amelyről nem hiányozhatik Komárom társadalma sem, hiszen Kisfaludy Károly, aki itt közelünkben, a szomszédságban született, akinek Győr város legszebb pontján emelt szobrot, a legjobbak, a legnemesebbek közé tartozott, a magyar szellemi élet megújhodásának vezérei sorába. Kisfaludy nyomába lépnek a következő nemzedékek Petőfi Sándorral élükön, az ő iránya vezet emberöltőn át a magyar színpadon. Ez az ünnep tehát a magyar társadalom ünnepe, ezért ne hiányozzék onnét senki se. Olcsóbb lesz a fütöszén. Prágai jelenlés szerint a szénárak újbóli szabályozása konkrét formákat öltött és bár olyan határozatot hoztak, hogy a íüfőszén árát le fogják szállítani, mindamellett az árleszállítást az egyes üzemek és szénszorták szerint fogják megállapítani. A szabályozás a fütőkokszra is ki fog terjeszkedni. Nagyobb árleszállítás volna elérhető, ha a szállítási és raktárköltségeket is redukálni lehelne. A Baross utcán letartóztattak egy notórius orvvadászt aki hátizsákjában vitte a lopott nyulakat. Saját tudósítónktól. Komárom, december 12. Tegnap délben Vrska detektív gyanúja a Baross utcán két fiatalemberre irányult, akiknek hátizsákjában több nyúl volt. Vrska detektív igazolásra szólította fel az idősebb fiatalembert, akiről kiderült, hogy Haris Lajos 23 éves hetényi fiatalemberrel azonos, és rendszeresen foglalkozik orvvadászattal. A hátizsákokban talált nyulakra vonatkozóan Haris előbb azt mondotta, hogy fiatalkorú társával együtt találták azokat az országúton, amint bejöttek Komáromba, később azonban bevallotta, hogy a nyulakat ő fogta el, még pedig hurkok segítségével. Legutóbb száz hurkot állított fel a határban és a nyulak igy kerültek hozzá. Vrska detektív megállapította, hogy Haris Lajos orvvadászatért már többször volt büntetve, legutóbb Aranyossy dr. vadászterületén lepték meg orvadászat közben. Haris ellen és fiatalkorú társa ellen megindul a büntető eljárás. december 5 Földes Dezső nyugatszlovenszkói magyar színtársulata két hét múlva Komáromba érkezik s megkezdi kéthónapos magyar szezónját. A helyzet az volt, hogy Földes számított a Litoveli-szálloda színháztermére, amely minden bizonnyal a legjobban felelt volna meg, azonban ez a színházterem csak január közepe felé készül el és a színtársulat már három hónapja időzik Érsekújvárban, noha eredetileg csak két hónapos szezont akartak tartani ott, s azután a társulatnak Komáromban kellett volna megkezdenie a szezonját. Így Földes direktor kénytelen lesz ezt a szezonját ismét a Katolikus Legényegylet színháztermében megtartani, ahol már előző két évben tartotta meg szezonjait. * Földes Dezső komáromi sziniszezonja előtt szükséges néhány szóban vázolni a helyzetet. Komárom súlyos gazdasági helyzetben nyög s most ideérkezik a magyar színtársulat: az ember önkéntelenül is aggódva tekint a sorsa elé, hogyan lesz képes ebben a depressziós atmoszférában létezni. Népszámlálás idejében Írjuk most ezeket a sorokat s a magyarság, ha sorsa iránt van még érdeklődése, csak aggódva tekinthet a népszámlálás eredményei elé. Kár itt optimizmussal hitegetni magunkat, egészen bizonyos, hogy Pozsonyban és még egynéhány, a szlovenszkói magyarság kulturéletében jelentős szerepet betöltő városban a húsz százalékos magyarság létszámát nem fogják felmutatni (persze ez még nem azt jelenti, hogy ezekben a városokban már nincs magyarság), ami azután azt jelenti, hogy ezekben a városokban a magyar kulturélet biztos halálra van Ítélve, magyar színtársulat nem működhetik, magyar kulturegyesületek nem működhetnek stb. Komáromot nem veszélyezteti ez a helyzet. Komárom lakosságának nemzetiségi adottságánál fogva igazán a szlovenszkói magyarság bástyája lehetne. Itt a magyar szónak, a magyar kultúrának kell, hogy talaja legyen. Az itteni magyar közönségnek ma kötelezettségei vannak anylnyelvünkel, kultúrájukkal szemben és ennek a kötelezettségnek áldozatok árán is eleget kell tennünk. Az utolsó órában szükséges lenne már ezt végre belátnunk. Földes Dezső színtársulatáról Érsekújvárról kedvező jelentések érkeztek hozzánk. Társulata nivó tekintetében jóval felette áll a tavalyi és tavalyelőtti társulatának. Harmadik évében Földes igazgató tényleg áldozatok árán akarta beváltani ígéreteit, amelyekkel működése első éveiben biztatott bennünket. Tény az, hogy Földes ez évi társulata az eddigi két évnél sokkal nagyobb művészi teljesítményt tud felmutatni, mint a múltban s a nyugatszlovenszkói magyar szintársulat most bízvást megérdemli a közönség bizalmát, amit kell is hogy megnyerjen. Ma kötelezettségeink vannak a magyar kultúrával, a magyar anyanyelvvel szemben s ha gazdasági krízis is van, a magyar szintársulat mégis sikeresen működhet Komáromban, ha ezévben azok is színházba fognak járni, akik az elmúlt két évben, legfőként előítéletek miatt nem jártak színházba. Vonatkozik ez különösen a közönségnek arra a részére, amely a magyar kultúra szükségességét máskülönben éppen az élen hirdeti. Végre valahára túl kell tenni magunkat a kicsinyes szempontokon és ha a társulat előadásaival megfelelő művészi nívót nyújt — amire; pedig gondunk lesz, hogy ezt kritikailag is forszírozzuk — úgy a közönség támogatása: a szinházbajárás elsőrendű kötelességünk anyanyelvűnk, tehát nemzetiségünk kultúrájával szemben. Ha a komáromi közönség ezt a kötelességét nem fogja fokozott lelki kényszerből teljesíteni, úgy ez a város igazán nem méltó arra, hogy magyar város legyen. Amint értesülünk, Földes Dezső nyugatszlovenszkói magyar színtársulata december 27-én, szombaton este kezdi meg komáromi szezónját „Csókos huszárok“ (Alvinci huszárok) c. Eisemann —Szilágyi operettel. Földes direktor Komáromban két hónapos szezónt tervez, amelynek megalapozását olcsó bérletrendszerrel akarja alátámasztani. Egy-egy ilyen bérlet húsz szelvényből áll, amely minden előadásra beváltható egy meghatározott helyre. Egy bérletszelvény tiz korinába kerül — az első hely különben 16 koronás árával szemben, — tehát a húsz jegyből álló bérlet összesen 200 koronába fog kerülni. A 200 korona megfizetése oly módon történik, hogy a bérlet jegyzésénél 50 korona fizetendő s további két hetenként 50 korona. Miután ez a bérletrendszer méltányos árával lehetővé teszi a gyakori szinházbajárásta maikevésbbé jó gzzdasági helyzetben is, valószínűnek tartjuk, hogy tömegesen történnek majd előjegyzések, amelyeket elfogad Környei Elek lapszerkesztő, Nádor utca 29. A szintársulat a két hónapos szezonja alatt a legújabb operetteket és prózai színműveket fogja bemutatni. A városi adó helyes kivetése. Irta: Gallé István, ny. adótitkár. VII. Eddig a kivető hatóság intézkedéseit biráltam, befejezésül azonban nem kímélhetem a háziulajdonosokat sem, akik hozzá nem értőkkel állíttatván ki házbéradó vallomásukat, nem tekintve csak a bevonható tételek elhanyagolása folytan terhűkre megállapított állami adó alap utáni magasabb állami házbéradó Összegét s az azzal öszszefiiggö nagyobb összegű pótlékolást, magánál a városi adónál saját hibájukból kétszeres megadóztatásnak teszik ki magukat. Közel 150 házbérvallomást néztem át másfél hónap alatt és azokban a következő kirívó eseteket találtam. Nagyon sok háztulajdonos a városi adónak az illető adóévben befizetett összegét le nem vonta avagy az 1927. évben kiállított mintát az 1928 sőt az 1929. évben szolgailag lemásolván tekintélyes kárt idézett elő önmagának. Például: 1000 es bérértéknél az 1927. évre járt 200 K és az 1928—9 évekre 400 K városi adó; ha csak a 200 K-s levonást eszKözölte az 1928—9 években is holott mind a két évben 400—400 koronát űzetett állami adóban 200 X 8 = 16 X 467 illetve 477 % pó.iékolásí számivá 74 K 72 f. illetve 76 K 32 f. + 80 K + 80 K városi adót hozzávéve az 1928, évben 144 K 72 f, illetve az 1929. évben 156 K 32 f összesen a két évben 311 K 04 f. önkénles kárt szenvedett Ha meg nem vontak le semmit, az 1927. évben 114 K 72 f. ellenben az 1928 illetve az 1929. években már évenkint 309 K 44 f. illetve 312 K 64 f., összesen tehát 736 K 80 f kárt okoztak maguknak. Olyan esetek is voltak, hogy a be nem fizetett lakbért is bevallotta az „adószakértő“ és 1000 K-nál közel 800 K-val rótták meg a háztulajdonost olyan közteher címén, a mi egyáltalában nem járt. Itt kénytelen vagyok leszögezni bármily érzékeny húrokat kell is pengetnem, hogy annyi adószakértőt, mint városunkban van, kevés helyen lehet találni. Itt mindenki, a ki intőket kézbesít, is adószakértő. Dilettánságuk érzékeny áldozatait fennt mutatlam ki. Habár a tárgyról lehetne még sokszor és sokat Írni — nehogy ugyanazon téma nyújtása folytán unalmassá váljék — a városi adó he yes kivetéséről szóló cikksorozatomat ezennel befejezem. De utolsó sorban engedtessék meg nekem, hogy saját személyemről is szóllak. Felvetették velem szemben, hogy miért éppen én vagyok az egész ügynek a mozgatója, miért nem másvalaki? Erre nagyon könnyű válaszolni Arról igazán nem tehe tek, hogy annyi sok adószakértő és érdekképviselet mellett, én bukkantam rá a városi szabályrendeletre. Hogy annak úgy a háztulajdonost, mint a lakót védő intézkedéseit is napvilágra hoziam, a közérdeken felüt lelkiismereti kötelességemnek tarloltam. De ezért gáncs nem érhet engem. Sok egyéni érzékenységet kellelt a tárgy publikálásával érintenem, de a sajtó nyilvánossága mellett ez már velejárója minden közérdekű akciónak. Adótanácsadói kötelességemet teljesítettem, lelkiismeretem nyugodt, a végső szó a város képviselőtestületéi, illetve a járási hivatalt illeti. Ezek döntéséig: a viszontolvasásra! Komáromi levelek. Kedves Nagyságos Asszony, örömmel értesültem, hogy a múltkori cikkem, amelyet a fölösleges kézfogás ellen írtam, megnyerte tetszését, illetve helyeselte az abban elmondottakat. Én, a hatezeréves Faun, állandóan ostorozom az emberi gyarlóságokat, de azért mindezek dacára még magamból sem tudtam kiűzni egészen egy földi gyarlóságot, a hiúságot és őszintén bevallom, hogy hizelgett az én hiúságomnak^ hogy az én igénytelen cikkem magára vonta egy szép, intelligens, művelt, okos asszony figyelmét is. Lehet-e szebb és kedvesebb babérról még csak álmodnia is egy toliforgatónak? Legalább én nem kívánnék ennél kedvesebb jutalmat. Nem is sejti azonban kedves Nagyságos Asszonyom, hogy milyen veszedelembe sodorta magát azzal az elismerő nyilatkozattal. Íme, elsősorban is kénytelen ezt az én unalmas levelemet végig olvasni, másodszor pedig még kérek is valamit. Segítsen egy rossz szokást letörni, amely veszedelmesebb még a kézfogásnál is. Ad vocem . . . kézfogás! Szégyellem bevallani, hogy a kézfogás elleni akciót még nálam se tudom keresztül vinni. Önkéntelenül kezet nyújtok az ismerősöknek a találkozásnál, az elválásnál. Amikor ebéd, vagy vacsora után a Pokolhoz címzett vendéglőből eljövünk és mi, asztaltársak a Nádor-utcán szétválunk, bár hívei vagyunk minden a kézfogás ellenes ligának, önkéntele-i nül kezet fogunk és csak azután, mint a tettenért 1 ünösök mondjuk utólag: — Jaj! — hiszen a jelszó: fakéz. No majd máskor nem fogunk kezet. Persze „máskor“ is csak kezetj fogunk. Hiába, a kézfogás több százezeréves ösztönös szokása az emberiségnek és erről bajos lesz nekünk, újságíróknak leszoktatni az embereket.Meg tudnánk-e állani, hogy a rég nem látott rokont* barátot, ismerőst, ideált ne üdvözöljük egy meleg kézszoritással ?? Hiszen egy meleg kézszoritás, akárcsak Kacsón Pongrác János vitézének a közismert rózsaszála, szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél. Nincs a földnek olyan sasszemű gardedámja, akit ki ne lehetne játszani a kézfogásnál. A kezet fogók arcai hidegséget, közönyt hazudnak, mert érzik, hogy lesik, kémlelik őket, de a kézfogás beszél egymásnak, biztat, megbocsát, kér és igér. Mennyi biztatást, bátorítást, reményt, köszönetét, hálát, örök barátságot, örök szerelmet tud kifejezni egy-egy kézfogás és mennyi szép. rózsaszínű álmot tud összetépni, mennyi megvetést, haragot tud kifejezni a hidegen nyújtott kéz! Az egymásnak irt levelet elfoghatják.
