Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-04 / 144. szám

1930. december 4, «KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. tudjuk jól, nem gazdag, sót inkább szegény, de még mindig birja ma­gát, úgy ahogy. A három korona befizetett összeg csak azt mulalja, hogy a város nem mint jogi sze­mély, de a város mint lizenhaMlzen­­hétezer ember lakóhelyének szín­helye: a város lakóssága szegénye­dik. Hogy ez a város haldokló város: ezt senki nem tagadhatja le. Ma még vannak egyesek, akik nem hi­szik el ezt, ma még mondhatják, i hogy fejlődik, mutathatják az asz­­| faltot, ami fazelött nem volt. mufat- P hatják a kikötőt, ami azelőtt nem ? volt, mutathatják ezt meg azt, semmi j nem vonhatja kétségbe, hogy ez a város haldoklik. A város lakossága maholnap teljesen elproletárosodik, nemcsak a fizikai munkások és O'bdn Dezső a magyar piktorok arriválljai között is a kevesek közül való, akik az élen vezetnek. Indulása meggyőző sikerű, egyik tagja az 1908-as évben alakult, hires„Nyolcak“ csoportjának, Kernstockkal, Czigány­­nyal, Poór Bertalannal, (aki most Szlovenszkóban él) Márffy Ödönnel, Czóbei Bétával, Tihanyi Lajossal, Berény i Róberitel,azóta valamennyien az uj magyar ptklurának átütő erejű értékével. Évek múltak el, Orbán művészete ma európai relációban is számottevő nyereség, tavaly a barcelonai nemzetközi világkiállítá­son művészetével aranyérmet nyeri, — csupán kivételes életrajzi adatként említjük fel — a képei legelőkelőbb külföldi tárlatokon függnek, repro­dukcióival francia, spanyol, olasz, német katalógusokban találkozunk, zsűritagja a Munkácsy Céhnek — ezek mindmegannyi életrajzi adatok, amelyek miatt a müértö közönség Orbán Dezső egyéniségének méltán előlegezheti az érdeklődést. De Orbán Dezső egyéniségéi egyedül a képei hivatottak kifejezni. Most eljött hozzánk, Komáromba is, miuíán egy csomó szlovenszkói városban már tartott gyűjteményes kiállítást, rendkívül nagy sikerrel, mindegyik városban eladott néhány képet, mert képeinek varázsuk volt a kevés, de művészileg mégis fegyelmezett, s a glccsek ől meg­menekült, igazán mfiértő közön­ségre, amely azután nem kerülhette el, hogy szabaduljon egy egy Orbán kép hatásától. Ma láttam Orbán | képeit, amint éppen elrendezgette a I kul urpalotában, hogy képeivel szom batlól kezdve hétfő estig bezáró ag I a közönség rendelkezésere álljon: s a iegobjektivebb, leghüvösebb nézéssel sem tudtam elfojtani azt a | lelkesedést, amit ez a tiszta művé­szet kiváltott belőlem. Hogy Orbán Dezső Komáromban kiállítást ren­dez, nemcsak elsőrendű kulturális eseményt jelent ez, hanem társa­dalmi eseménynek is kell ennek a kiállításnak lennie, mert az erősen intellektuális Orbán Dezső szemé­lyében a magyar pikturának nem­zetközi viszonylatban is egyik nagy­szerű képviselőjét üdvözölhetjük itt. Tájképeivel és csendéleteivel sze­repel Orbán Dezső komáromi kiál­lításán, olajfestékkel és paszlellel dolgozik. Ennyil ludunk a festő Orbán Dezsőről. De mihelyt meglátjuk munkanélküliek értelmében, de a szellemi munkások é.ete is, s ma még küzdünk a munkanélküliség kérdésének likvidálásával, de kérdés, ha a város lakosságának gazdasági hanyatlása így halad tovább, jövőre, vagy azután egyáltalában szembe is nézhelünk-e ezzel a súlyos gonddal. Ez nem pesszimizmus, csak reális konzekvenciája egy érdekes kurió­zumnak, hogy a közelmúltban a vá­rosi pénztárba mindössze három korona befizetés történt Mert meg­lehet és feltételezzük, hogy a város­nak a jövedelme jelentékenyen na­gyobb volt aznap három koronánál, de a kézzel fogható tény aznap: mégis csak három korona volt. (környei) a formákat és színeket, a tájképen, a csendéleten: az olajfesték és pasztellkréták mögül kilép elénk Orbán Dezső a művész. Mingyárí világos lesz előliünk: Orbán De A békeünnep* Irta; Lőránd István, A Komáromi Lapok szombati szá­mában a békeünneppel kapcsolatban egy cikk jelent meg, mely szám«? ténybeli tévedést tartalmaz. Mindenek előtt megállapítjuk, hogy a békeün­nepet kizárólag a Hadikárosult Szö­vetség rendezte és ahhoz semmiféle politikai pártnak nem volt köze. A Hadikárosult Szövetség a hadirokkan­tak, hadiözvegyek és hadiárvák tisz­tán gazdasági érdekközössége, mely mindenkinek a lelkiismereti szabadsá­gát tiszteletben tartja és sorainkban a jobb- és baloldali szélsőségekig min­den pártállású ember helyet foglalhat. A sorsközösségen nyugvó bajtársi szo­lidaritást nem bontja meg a világné­zeti, még kevésbé pártkereti ellentét, annyit azonban elárulhatunk, hogy — noha pártpolitikától teljesen független szervezet vagyunk — hozzánk érzel­mileg legközelebb áll a hadikárosui­­tak, hadviseltek, kisiparosok és kis­polgárok pártja, mely programmjába vezető helyen iktatta be a rokkantkér­dés megoldását. Arról is biztosítjuk a Quidam jótollú cikkírót, hogy a hadi­rokkantak pártja, ha beküldi képvi­selőit a parlamentbe, ami remélhető­leg rövidesen be is következik, a *Az audiator et altera pars elvénél fogva közöljük ezt a cikket. zsönél csak ürügyül szolgállak a tájkép, vagy csendélet témái, s ha képein meg is találjuk a bizonyos „Sachlichkeil“-re való hajlamos­ságot, lényegében képein minden azt szolgálja, akár a színek, akár a formák, hogy művészi vízióját, amit egy egy táj, vagy csendélet témája kiváltott belőle, a színek­ben és formákban maradéktalanul kivelitse magából. Festőművész a szó legszorosabb, százszázalé­kos értelmében, lehát — egye­düli értelmében is. Csak a színek és formák érdeklik, azért nem fon­tos nála a téma és azért fest inkább tájképeket, csendéleleket és nem annyira figurális kompozíciókat, — festői vízióinak szülöanyja a végte­len szépségekkel telilett természet, amely a művész egyéni vízióinak kifejezésében uj szin és forma har­móniájában olyan erővel veiödik vissza kt peirő), mintha a természet lelkét éreznék meg. Akármilyen le­gyen a tájkép, nem a tájkép lémája fog meg, de annak formáiban és színeiben rejlő lényég, amelyből érezzük, hogy a festő művészi vízió­jában hogyan egyesült a természet leikével, lényegével. Láiunk képeket, amelyeken a hegyek döbbenetes né­­ma csodáját fejezik ki a sajálosan fel­rakott színek, formák, látunk képeket amelyeken régi.odon városnegyedek hadihiteleket sohasem fogja megsza­vazni, mert a háborút gyalázatos em­bermészárlásnak tekinti és annak elő­készítéséhez nem nyújt segédkezet. Ezen a téren az önvédelmi formula sem fogadható el, noha eleve nem lehet elzárkózni az érdekellentétek kompromisszumos összeegyeztetése elől, amire eklatáns példa a szloven­szkói tartománygyűlés pozitív mun­kája, amikor a vélt és valóságos sérel­mek hangoztatása mellett a költség­­vetést egyhangúlag szokta elfogadni. Ami a békeünnep műsorát illeti, annak elbírálásánál is a cikkíró so­rozatos tévedésbe esik és elárulja, hogy az előadáson nem vett részt, ha­nem előítéletek alapján alkotta meg a véleményét. Nem felel meg a való­ságnak, hogy »túlnyomó részben cseh programm volt«. A zenei és ének­számoktól eltekintve — operaáriákba igazán bajos dolog nemzetiségi kü­lönbséget beleszorítani — az egész műsor egy szlovák és magyar beszédre és egy tiszta magyar szavalatra zsu­gorodott. A magyar szónok: dr. Ko­­váts Lajos orvos, közismert philan­­tróp, aki tudtommal semmiféle párt­hoz nem tartozik. Amikor dr. Kraus Ferenc pozsonyi h. polgármestert a szlovák ünnepi beszéd tartására fel­kértük, nem a pártpolitikai meggyő­ződését, hanem előadói készségét be­csültük meg. Nem gáncs, hanem kö­szönet és elismerés illeti, amiért időt, évezredes kultúrája lélegzik felénk, látunk képeket, amelyeken a havas tátrai tájak búsonganak hozzánk, láiunk képeket, amelyeken mind­össze egy váza virág jelenii az abszolút művészi élményt. Vagy félszáz olajfestményt és pasztellké­pet állít ki Orbán Dezső a kultúr­palotában s a magyar pikturának egy dústermésü korszaka, amelybe farlozolt a hires nagybányai iskola megleremiése, a naturális művé szelnek megújhodása mindaz az a félszáz Orbán-kép, amelyeket szom­battól kezdve három napon át meg­tekinthetünk a kultúrpalotában. Egé­szen bizonyos, hogy a komáromi kullurközönség figyelme és érdek­lődése meg fog állni ennél a kiál­lításnál, s Orbán Dezsőnek hálás lesz a közönség, hogy művészetével, amely lúleli a generációkat, eljött most Komáromba is. KÖRNYEI ELEK. Orbán Dezső budapesti festő­­n-üvésunetr, aki tavaly a barce­lonai vilaykiállitásón egyik ké­pevei aranyérmét nyert, képkiál­­litása szombaton délelőtt kilenc órakor nyílik meg a kulturpalo tóban, megtekinthető szombaton, vasárnap és hétfőn reggel kilenc órától déli egy óráig és délután két órától este nyolc óráig. A kiállítás megtekintése ingyenes. fáradságot és költséget nem kiméivé osztotta álláspontunkat, hogy a népek közötti megértést minden nyelveken célirányosan hirdeti. Ugyanez vonat­kozik az Egyetértés Munkásdalárdára is. Mi nem azért kértük fel, mert ta­lán a szociáldemokratá párt tartozé­ka, hanem csupán amiatt, mert az elismert zenei szaktekintély, Zdének Folprecht a Szlovák Nemzeti Szín­ház operájának karnagya megállapí­totta róla, hogy kitűnő hanganyaggal rendelkezik és precíz betanultsággal ad elő. Mi senkiről sem feledkezünk meg, aki rajtunk segíteni akar s amint elismeréssel adózunk dr. Kraus Ferenc­nek, dr. Kováts Lajosnak és az Egyet­értés Munkásdalárda működő kará­nak, ép úgy köszönet illeti a Jókai Egyesület igazgató tanácsát, amiért a kultúrpalota nagytermének átengedé­sével lehetővé tette, hogy a békeünne­pet méltó keretek között ülhettük meg. Nem hallgathatjuk el, hogy a béke­ünnep számunkra igen értékes tanul­ságot hozott. A hivatalos képviselők megmutatták, hogy a hadirokkantakat megbecsülik és velük együtt éreznek. Ez fokozott jelentőséggel bír akkor, amikor meg kell állapítanunk, hogy a »jobb« oldalról tüntetőleg leégettek minket és »balról« sem kaptuk azt a támogatást, amelyet joggal elvárhat­tunk volna. Ez vígaszos momentum akkor ,amikor a társadalom kiközösí­­tettjeinek kell éreznünk magunkat ég Orbán Dezső budapesti festőművész képkiállitása a kultúrpalotában Szombattól hétfőig a*»*,-. 2 KJ K ő­'i Jelent Irta t VÖBÖ88FERENC tanító Karácsonyi Pásztorjáték 3. felvonásban. F epbató a Spitzer-féle könyvesboltbnn Komárom, Nádor u. 29,

Next

/
Oldalképek
Tartalom