Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-02 / 143. szám

143. H2ám( F.'h 1030, december 3. Otvewegyedik ^'folyam. KOMABOMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfiietési ár csehazloyák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel K<áu évre 100 K, félévre 50 S, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Ké. Egycsssám ára 1 korona. Alapította; TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztőt: GAAL GYULA dr. Szerkesztő:BARANYAY JÓZSEFdr» Főmun Katársak: ALAPY GYULA dr. é» FÜLÖP ZSIGMOND. A komáromi zsidóság méltóságteljes válasza egy uszító plakátra. Komárom, — december 1. eszmélnie, amit hangsúlyoztak a legutóbbi napok ülésein azok a nagynevű vezető férfiaik, hogy sor­suk ebben az államkeretben egy és ugyanaz a magyarságéval. Ez a sorsközösség eggyé kovácsol bennünket és ha azt meg tudjuk Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-n. 29. < Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. erősíteni, akkor ne gyöngítsük meg azzal, hogy azsánprovokatőrök já­tékszereivé legyünk. Ha nekünk együtt kell itt élnünk magyar zsidóságnak és másvailásu magya­roknak, akkor nem lehet kételyünk a népszámlálás alkalmából. A komáromi zsidóvallású lakosok erélyesen utasítják vissza a „Zsidó fizess!“ című plakát politikai uszításait. A népes értekezleten résztvettek a zsidó hitközség legszámottevőbb vezetői. Komárom, —deaember 1. Ismeretlen emberek.fül érkezett gyűlölködő hanrgU plakátokat ra­gasztottak ki Komáromban isme­retlen emberek és ez alá az irás­­mü alá egy »alakuló«, tehát még nem létező és »ideiglenes«, tehát semmi legális fórumtól megbízást nem kapóst „végrehajtcbizottság« van odaírva szerző gyanánt. Nem tudjuk névszerint, hogy kik ők, de azért mégis tudjuk, hogy mit akarnak rohamukkal. Magyar­­országon bosszút állni, ami a p'a­­kátról felénk ordít? Dehogy! Az itt élő magyarságon ütni, amely itt együtt szenvedi a kisebbségi sorsnak minden kálváriáját a zsidóvallású magyar sorstestvérek­kel együtt I Itt a népszámlálás és az a cél, amiért ezeket az ala­kuló és ideiglenes társaságot meg­fizették, hogy kevesebb magyar vallja magát magyarnak és Zsidó fizess! uszító jeiszó alatt ki íikarja tépni gyökerestől azokat a magyar kuiturájn és anyanyelvű zsidókat, akik évszázadok óta közénk ágya­zottan itt élnek ebben az ősi vá­rosban és a környéken, mint ke­reskedők és iparosok és vevőik, megrendelőik az itten élő lakos­ságból kerülnek ki. Megbántotta-e valaha az itten élő zsidóságot a magyar-ág valaha? Erre Dem emlékezünk. De azt igen jól tud­juk, hogy régtől fogva egyetértés van közöttünk és azt nem zavarta meg semmi körülmény. Az ismeretlen uszitó társaságnak erre a zavarkeltésre volna szük­sége, hogy a zavarosban halász­hasson és lelkeket halászhasson el a magyarságtól. Megkapták erre a méltó választ már Kassa, Mun­kács zsidóságától, akik hitet tettek magyarságuk mellett és most méltó leckét kapnak Komáromból is. Hol voltak ezek ezek a nagy és kis ismeretiek, hol bújtak el, ami­kor Romániában elrekvirált külön­­voDatokon száguldozott a huli­gánnak nevelt úgynevezett főiskola ifjúság és Nagyváradon feldúlta a zsid.óyalláíü.magyar lakosság temp­lomát? Hol voltak, amikor a máramarosi zsidó templomra dob­ták lüzcsóváikat, hogy azt fel­gyújtsák, hol voltak a Jassyban és a többi román városban ren­dezett pogromok idejében? Nyu­godtan, alsóztak, ez nem érdekelte őket. Az sem izgatta fel ennyire őket, amikor Varsóban, Prágában, Bécsben, Pozsonyban folytak az egyetemei i tüntetések a zsidó egyetemi hallgatók ellen, akkor hallgattak és nem lehetett szavu­kat venni; de most, amikor egy magyar miniszter egy eliíélendő nyilatkozatot te?z, amit az itt élő magyarság sem tehet magáévá, — amint dezavuálta a sajátminisz­­tere nőké is, — akkor a homályból elő ép egy alakú ó és ideiglenes társaság és arra hivja fel az itt élő zsidővadásu magyarokat, hogy fizessenek meg Magyarországnak. De hát ismerni kell a sanda mé­szárost, az csak oda sandít és az itteni magyar kisebbségre üt. Mert ki issza meg a levét, ba itt kisebbségi nyelvi jogainktól meg­fosztanak bennünket, ha a törvény követelte minimumot nem érjük el a Dépszámlálásnál: a magyar kisebbség és a benne élő zsidó­­vallásu lakosok épen úgy érezni fogják ennek minden hátrányát, mint a másvailásu lakosok. Hiszen a zsidóság gyermekei együtf, egy iskolába jár a másvailásu lako­sokéival és igy magyar kultúrát szív magába, hiszen az adók kive­tésével nem tesznek kü önbséget zsidó és nem zsidó között, hiszen állampolgárság dolgában ép^n an­nyit szenved a zsidóság, mint a nem zsidó vallásu lakosság. A fel­­fordu ás idejében sok nem magyar lakosságú községben kifosztották a zsidó kereskedők és gyárosok há­zait és üzlethelyiségeit, de ez a lakosság, mely a forradalmi pszi­­hczisban maga sem tudla, mit cselekszik, ma békében él meg a zsidósággal, amely ezeken a nyelv­vidékeken szlováknak vallja magát. Ilyen a mi vidékünkön nem tör­tént, mert itt a forradalom kilen­gései már alig voltak érezhetők. Itt nem ült senki törvényszéket meg­bízás néiküi senki felelt, nem sér­tette meg senkinek a vallását és a zsidók hősi ha ottai emlékünnepén minden vallásfelekezet küldöt'sége meghajtotta az emlékezés pálma­ágát azok előtt, akik együtt haltak meg többi megsiratott gyerme­künkkel. A komáromi zsidóvallású ma­gyarok gyűlése méltó válaszban részesíti a névtelen alakulókat, akik ideiglenesen végrehaj főbizottsággá léptetik elő maguk*!. Ismerjük ezt a felkináikoző, utálatos társaságot, amely borravalókért dolgozik és nem meri kiírni rossz csengésű nevét. Azt is tudjuk, hogy a sel­mát megfizetik, de vele kezet nem fognak. A komáromi zsidóvallású magyarok igazán nem szorulnak arra, hogy kioktassák őket és arra igazán nem kiváncsiak, hogy át­látszó célú és több mint gyanús eredetű plakátoknak bedőljenek. Az itt élő zsidóságnak rá kell arra Komáromban szombaton »Zsidó fi­zessU című az itteni magyar kisebb­ség ellen uszító plakátot ragasztottak ki az országos hivatal engedélye alap­ján, melyben a zsidóságot Gömbös magyar honvédelmi miniszternek egy legutóbbi nyilatkozata alapján arra szólítják fel ismeretlen emberek, akik mint egy ideiglenes, alakulófélben levő végrehajtóbizottság szerepelnek, hogy a népszámlálás alkalmából: fi­zessenek meg — Magyarországnak. Annak a Magyarországnak, amely az itteni népszámlálással oksági kapcso­latba nem hozható. Ezzel az esemény­nyel kapcsolatban a komáromi zsidó­ság vezető egyéniségei ’értekezleten je­lentek meg, melyen igen számosán vettek részt, ahol foglalkoztak az uszító tartalmú plakát tartalmával és azt a legnagyobb felháborodással uta­sították vissza. Ezzel szemben a ko­máromi zsidóság álláspontját Fried Jenő nagykereskedő fejtette ki és ezt tükrözi vissza az értekezlet alábbi nyi­latkozata: ízléstelen és eléggé el nem ítélhető módon, kiabdlóan, burkolt célt szóltál a „Zsidó fizess“ kezdésű plakát, mely egy nemlétező, félbenlevő, megalakuló párt cégere alatt megjelent. Hogy mi történik Magyarországon zsidó hittestvéreinkkel: igenis éber fi­gyelemmel kisérjük! „Fogat-fogért“ ugyan a mi bibliánk­ban is bentáll, de mi inkább, szive-Komárom, — december 1. Prágában folytatják a magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat. Megiríuk, hogy Csehszlovákia és Magyarország képviselői Genfben megbeszélést folytattak a csehszlo­vák magyar kereskedelmi szerződés alapelveiről, A megbeszélést a két delegáció megszakiloíta és a kiadóit hivatalos kommüniké szerint a tár­gyalásokat Prágában folytatják. A két delegáció a tárgyalások újrafölvéte­­lének pontos dátumában egyelőre nem egyezett meg, de egyik részen sem gondolják, hogy vámháborura kerül a sor a kél ország közölt, még akkor sem. ha a prágai tárgyaláso­kat nem sikerül december közepéig befejezni. Mindenesetre modus vi­vendi! találnak és a jelenlegi helyze­tet kisebb változtatásokkal meghosszabbí­tanák. Egyik fél részéről sem érkez­sebben olvassuk a másik zsoltárt min­den vallásu embertársunkkal együtt, hogy „bocsáss meg az ellenünk vét­kezőknek“. Hogy az egyetemeken és körűié tör­ténő férfíatlan, gyáva viselkedőket lát­juk, fájlaljuk és szivünk mélyéből megvetjük; erre nem a „zsidó fizess“ plakát aláírói figyelmeztetnek bennün­ket. Hogy felelős és magas állást betöltő állami funkcionárus zsidó vallásu vité­zeket nem vesz fel a „vitézi szék“-be, erre csak azt éreztük magunkban, hogy hangosabban beszél a mi templomunk néma márványlapja, mely 48 hősi ha­lottat sirat kis hitközségünkben. Ez a márványlap a mi „vitézi szé­künk“. És ilyen márványlap a legkisebb falu legkisebb hitközségében is van. A magas funkcionáriusnak bocsásson meg a mi Istenünk, „hisz az nem tudja, mit beszél.“ De mindez nem érdekli Önöket „Zsidó fizess“ plakátragasztó társaság. Önöket más érdekli, más a célúk. Mi lojális csehszlovák állampolgárok, kik zsidó vallásuak vagyunk, tudjuk, hogy mi a kötelességünk a népszám­lálás körül. lek még határozott javaslatok és a genfi eszmecserén csupán ideigle­nes és kötelezettségnélküli érintke­zésbelépés történi. Ha a vámbéke­konferencia tovább tartott volna Genfben, akkor a magyar cseh­szlovák tárgyalásokat ott folytatták volna, de mivel a vámkonferencia máris befejezést nyeri, a két dele­gáció jobbnak találta, hogy a tulaj­­donképeni tárgyalásokat meg se kezdje Svájcban. Viharos jelenetek közben szavaz­ták meg a képviselőházban az 1931. évi költségvetést. Szombaton délelőtt a képviselő­­házban a zárszó jogán megtartottá Hnldek főelőadó beszédét és utána megkezdődött a szavazás. A képvi­­selöházban a kormánypártiak közül feltűnően kis számban jelentek meg az agrárpártiak és néppártiak, úgy Komáromi csehszlovák illetőségű magyar zsidók. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom