Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-11-29 / 142. szám
1930. november 29. . .< tv-’v «KOMÁROMI I.ÁPOK) 3 oldal áruház r.t. Bratislava, Laurinskä 6. Telefon 33-8$ az udvarban Telefon 33 85 Női és férfi ruhaosztály Női és férfi fehérnemű-osztály Szőnyeg és függöny osztály Szövött és kötöttárú-osztály Nagy karácsonyi vásár Női ruhák Ke 140-tól feljebb Női kabátok Ke 180-tól Férfi öltönyök K ö 200-tól „ Férfi raglánok Ke 250-től „ Mértékosztályban tiszta gyapjúszövetből la. kivitelű ruhák Ke 750-től. Látogassa meg áruházunkat minden vételkőtelezettség nélkül. — Kedvező részletfizetési feltételek. Útiköltségét megtérítjük, ha ezen hirdetésre hivatkozik magyar vidékeken vannak, számos munkanélküli szerezhelne ilt magának és családjának a téli hónapokban Is keresetet, mert a munka olyan, hogy azt nem csak a jobb időjárással lehet végezni. A pozsony-komáromi országos útnak különösen alsó, dunaszerdahely-komáromi szakasza olyan rossz karban van, hogy az aulók rendkívül sokat szenvednek ezen a göd rös és igy sáros útszakaszon. A tardoskedd-lornóci útvonal kiépitetlensége miatt pedig az egyedüli pozsonyi uívonalat legalább húsz kilométer kerülővel kell meghoszszabitani annak, aki azt autón teszi meg. A jövő forgalma pedig az autóé, amely lekonkurrálja a drága vasutat. Az interpellációk a következők: I. Igen tisztelt Országos Elnök Ur! A közönség köréből egyre több panasz hallatszik, hogy a pozsonykomáromi országos közút, mely a Csallóközön vezet végig igen sok helyen rossz karban van, kilométe reken végig gödrös és javilásáról gondoskodás nem történik. Mivel a bekövetkező téli évszakban az ut nak csak további leromlása várható, ezért tisztelettel kérdem: Hajlandó-e az országos hivatal technikai főosztályát oda utasítani, hogy az utjavltó munkálatok haladéktalanul, még a tél beállta elölt elvégeztessenek és ezzel is munkaalkalom nyujfassék az ulbaeső községek munkásai számára ? II. Igen tisztelt Országos Elnök Ur 1 Már két éve állandóan sürgeljük a tardoskedd-lornóci útszakasznak kiépítését, mert ez a vonal Délszlovenszkó szempontjából a legfontosabb közlekedési vonal, mivel az ország fővárosa egy nagy, számára autóval csak igy érhető el ez idő szerint 20-24 kni. kerülővel. Mivel ennek az útszakasznak kiépítésére az ország 1930. évi költségvetésében is volt fedezet felvéve, munka ellenben nem végeztetett, azt kérdem tisztelettel: l-x •>*., . . i Hajlandő-e utasítani az országos hivatal ulfechnikai főosztályát arra, hogy az ulépilés előmunkálatait, amelyet az időjárás sem befolyásol, de az ut mai teljes forgalommentessége is lehetővé fesz, még ebben az évben vegye sürgősen programjába? Az interpellációkat kiadta az országos választmány az illetékes technikai főosztálynak. A békenap Jrta: Quidam Komáromban békenapot rendezett a rokkantegyesület és a hozzá közelálló szociáldemokrata párt. A békenapon a kilencvenkét százalékos magyarságu Komáromban túlnyomó részben cseh program volt, amelyet az itteni magyarok nem értenek. Egy magyar beszéden, két költemény elmondásán és a Munkásdalárda énekén kívül más magyar szám nem volt a programon. Az én felfogásom szerin! ez volt az oka, hogy a társadalom egyes rétegei a békenapon nem jelentek meg. Komáromban az őslakosságnak a csehszlovákizmussal való viszonya még teljesen rendezetlen lit élnek sokan közülük, de nem ismeri őket a magyar közönség, hiszen nem ismerieiik meg magukat velünk és igy társadalmi viszony nem fejlődhetik. Ez a kérdésnek a társadalmi része. A másik oldala a kérdésnek már mélyebb betekintési igényel a béke ügyébe. Azt teljesen megérljük, hogy a rokkantak nem akarnak háborút és azt mi sem akarjuk, akik a rokkanlak egyletének pártoló taga gyerek kiteszi a cipőt az ablakba. Az édesanya finom aprósüteménynyel telt zacskót állít bele. Teheti, meri igen olcsón készült az omlós sütemény. Nem feledte, hogy VISANT az ételbe, a sütéshez CEREST jai vagyunk, de nem akarhatja a magyar kisebbség sem, hiszen épen a háború volt az oka, hogy belőlünk kisebbség lett. Azonban ugyanezt nem mondhatjuk el azokról a derék szoedemekröl, akik békenapokat rendeznek és ugyanakkor szemrebbenés nélkül szavazzák meg a költségvetési hiteleket, a milliárdokat militarista célokra. És igy teljesen meddő, ha a szoedem Kraus alpolgármester ur szilfid alakjával kiáll a pódiumra és szaval a békéről, amig azonban a pártja nem akarja leszállítani a katonai szolgálati időt, nem akarja leszállítani a hadügyi kölíségvetést. Sőt repülőgépeket, tankokat szereztetnek be a béke szent nevében. Ezt a kétarcúságot nem állja sok magyar embernek a gyomra és azt tarlja, hogy egy szájból egyszerre nem lehet hideget és meleget fújni. Ha a szociáldemokraták csakugyan békeszeretők, akkor hadat üzennek a militarizmusnak, mini a kommunista párt is teszi, mig a „szociálfasiszták“ a fegyverkezés hívei jobbat hoz tel a pincéből. Apa marasztotta, hogy minek, ez is jó, de Tóni bácsi makacskodott, hogy ő bizony felhozza, tízéves muskotály, amit okvetlenül meg kell kóstolni. Anya is vele ment, mert ő a két leányt akarja megnézni, Irént és Edithet. — Gyalog jöttél, Kálmán ? — kérdezte Anna néni, amikor egyedül maradtak. — Kocsin, — felelte apa szórakozottan. Aztán Anna néni mindenféle kérdéseket tett föl apához, mintha megakarná fogni valamivel, apa meg úgy válaszolgatott, mintha menekülne valami elől. Valóságos fogócskát játszottak. — Te Kálmán, — s Anna néni hirtelen apa kezére tette a kezét, a hangja is más lett, szinte ünnepélyes — mindnyájan aggódunk miattad. Apa pár pillanatig szótlanul kavargatta teáját. — Margit panaszkodott? — Ugyan, hát szokott az a szegény Margit panaszkodni? Apa bágyadtan nevetett. — Csak Margitot sajnálod ? Csak őt ? — De Kálmán! Az asztalon megcsörrent valami, mintha feldöntötték volna a csészét. S most már Anna néni hangja volt menekülő, szinte könyörgő, mintha küzdene és dulakodnék. — De Kálmán ... Kálmán! — Anna, — s apa hangját még sohse hallottam ilyen áthevültnek — csak Őt sajnálod, csak őt? És engem nem ? Dideregni kezdtem. Ajkamat két fogsorom közé rántottam, hogy meg ne hallják, amint vacogva összeütődnek. — Legalább halkabban, — csittította Anna néni — hiszen még felébred az a gyerek. — Boldog vagy? — kérdezte apa fojtottan. — Mondd! Felelj! Milyen furcsa kérdés? Miért ne volna boldog az az Anna néni? :S mintha ő se lenne biztos e felől, alig tudott válaszolni. — Ne faggass Kálmán. Én nem panaszkodtam soha. Hát miért faggatsz mégis? Ez nem lovagias dolog, Kálmán. — Anna... — Hallgass, hallgass! Erről nincs mit beszélnünk. Ne űzz gonosz játékot velem. Szél ömlött le a hegyoldalon s megzörgette a száraz, őszi faleveleket. S mintha lecsapott volna Anna néni csöndes és okos nyugalmára is, erőtlen kis szavakat tépkedett le ajkáról, céltalan lebegésbe korbácsolva, mint fákról a leveleket. — De igen Anna, — folytatta apa keserű vádaskodással — nekünk van miről beszélnünk ... Te tudtad, hiszen te akartad ... — Amit én akartam ... — s Anna néni bágyadt nevetéssel fölsóhajtott. — Ha te akartad volna . .. — Mondd, miért idézed vissza a szellemeket? Ur Isten, hiszen annak húsz éve már. Nem azok vagyunk, akik akkor voltunk__Két öregedő ember... Miért kelted életre a halottakat? Apa türelmetlenül ütögette pnharát az asztalhoz. — Mert elégtételre van szükségem. A te akaratod szerint rendeztem be az életemet. Feleségül vettem a húgodat, mert te akartad, belenyugodtam abba, hogy nem pártolhatok el Tónitől, pedig akkor még csak a vőlegényed volt, sohase vallattalak, hogy szerettél-e ...? Anna néni izgatottan közbeszólt: — És én vártam egy bátor szót... Akarnod kellett volna, parancsolnod, ha engem, ha csak engem szerettél, de te .. . Hagyjuk ezt, Kálmán, már úgyis késő minden. — Hát szerettél? — Hallgass! — Konok Anna, — s apa hangja szinte lobogott már, — játszottál s most tudd meg, hogy mindent feláldoztál, magadat, Margitot s az én életemet is. — Kálmán, miket beszélsz? Apa egész kőzelhajolt Anna nénihez. Jobbkezét az arca elé emelte, tenyerét kifeszitette, mintha mutatná, milyen üres s lassan, minden szót tagolva, vészesen mondta: — Rajtam már nincs segítség, én elveszett ember vagyok. Anna néni felsikoltott, két karját feldobta, aztán apára borult szenvedélyesen: — Nem igaz, nem igaz! Apa magához ölelte szorosan: — Hát szerettél ? — Mindig ... nagyon. S már hagyta, hogy a haját simogassa, a homlokát csókolja, meg a száját hosszan, lehunyt szemmel, halkuló szóval: — Hát mégis? Hiszen akkor te se voltál boldogabb, szegénykém. Megbékélt és nagyon nyugodt volt a hangja. A kert végén kigyulladt a villany. Tóni bácsi jött a borral. Hogy alig talált az üvegre, mert elcsúszott egy hordó mögött s azért taiíott ilyen sokáig. Anya is visszajött. Kérdőn és kutatva nézett Anna nénire. Ő alig észrevehetően bólintott és lehunyta a szemét. Hosszú szempillái úgy maradtak az arca fölött sokáig, mozdulatlanul. Tóni bácsi betöltötte a bort s a lámpafény elé tartotta poharát. Hogy milyen remek színe van annak az italnak, akár az oldott arany. Aztán koccintottak. Apa a pohár fölött Anna nénire mosolygott. Anna néni ajkán is elsuhant egy szomorú mosoly. Anya éppen csak megérintette az italt és letette a poharat. Halkan és nyugtalanul Anna néninek súgott valamit. Akkor felálltak mind a ketten s végigsétáltak a hosszú allén. Mire visszajöttek, már anya is mosolygott. — Menjünk Kálmán — s apa vállára tette gyöngéden a kezét — a gyerekeknek már késő van ilyenkor. Én apával mentem egy kocsiban. Csöndes, holdfényes este volt s a jegenyeárnyak úgy feküdtek a fehér országúton, mintha valami komor, hatalmas rácsozat borult volna föléje. Ászéi elült s jól lehetett hallani az előttünk vágtató kocsi robogását. Apa egy halk melódiát dúdolt magában. Arra gondoltam, vájjon mit mondhatott Anna néni anyának, amitől mosolygós lett ar arca? Milyen titokzatos a felnőttek élete. Néha úgy beszélgetnek egymás között, mint a színészek a függöny mögött. Izgatottan tárgyalnak, majd hevesen összeölelkeznek, mintha hirtelen felszabadulnának valami alól. Talán az életre is egy nagy függöny borul, mint a szinpadra s a függönyön túl egy másik élet van? Haragosan károgva fekete varjú röppent fel előttünk és széles szárnycsapással suhogott az ezüstös égbe. Ijedten húzódtam apához s a mellére hajtottam fejemet, Ő átkarolt, védő mozdulattal a karjába burkolt s halk melódiát dúdolt tovább magában.