Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-11-06 / 132. szám
1980. november 6. «KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. bolcska Mihályt, aki negyven évvel ezelőtt indult el nagysikerű költői pályáján. Ravasz püspök megható gyászbeszéde után Kozma Andor a Kisfaludy Társaság és az Akadémia nevében búcsúztatta a halottat, Pékár Gyula a Petőfi Társaság nevében, majd Hody Gyula Temesvár volt főügyésze mondott megható búcsúbeszédet, végül pedig Raffay Sándor evangélikus püspök a Szarvasi Öreg Diákok nevében búcsúzott el az el hunyt ifjúkori társai nevében. A búcsúbeszédek után gyászkocsira helyezték Szabolcska Mihály koporsóját és a gyászmenet megindult a Kerepesi temetőbe, ahol Ravasz Lász’ó püspök imája után leeresztették a koporsót a főváros által adományozott díszsírhelyre. Csallóközből — Aranykert. (Visszhang) Nagyon időszerű és alkalmi eszmét ragadott meg ifj. Koczor Gyula barátom, a Magyar Nemzeti Párt komáromi kerületének ügyv. elnöke. A Komáromi Lapok-nak egyik a közelmúltban megjelent számában »Csallóközből — Aranysziget« című cikkében rámutatott Délszlovenszkó azon gazdasági válságára, mely érte és meg érni fogja az által, hogy a tengeren túl gazdag és olcsó gabona, különösen búzatermésével versenyt tartani Délszlovenszkó adókkal, munkásbiztosítással s egyéb szociális terhekkel agyonnyomott gazdái már kénytelenek, tehát itt az ideje annak, hogy amit ez a vidék a gabona, különösen a búzatermelés terén elveszít, mert 95 koronáért egy mm búzát csak ráfizetéssel termelhet, más gazdasági ágakkal pótoljuk. Különösen rámutatott arra a hátrányra, hogy ami Délszlovenszkón az ármentesített területeken történik, hogy a vizek gyors eltávolításával a növénytermelés e fontos tényezőjét a a helyett, hogy azt megfelelőleg felhasználni törekednének, mint a mezőgazdaság ellenségét tekintik, s mindenáron szabadulni kívánnak tőle. Bármennyi hó, eső volt télen, májusban, júniusban, júliusban alig van eső nálunk, a mi talajunk, ha májusban, júniusban kellő mennyiségű víz nem áll a növényzet rendelkezésére, nincs nemcsak gabona, így búzatermés, de nincs takarmány, nincs széna, nincs sarjú sem, júliusban, augusztusban kopárok még az alacsonyabban fekvő legelők is s a réteken vörös tüslce és másféle gazok, csak nem tápláló fű uralkodik. Nincs eső, nincs víz, nincs megfelelő vegetációja a növényzetnek. Én mint Vágbalparti gazda, visszaemékszem azon időkre, mikor még a Vág balpartján a Vág az egész területet akkor öntötte el, mikor neki jólesett, hozott vizet, hozott termékenyítő szapot s mikor a réteket kaszálták, a kaszásnak derékon felül ért a rét füve s volt olyan rend, hogy szinte domborodott. Az igaz, hogy gabona kevés volt és sokszor a levágott gabona-kepéket ladikon halásztuk ki az árvízből s nagyon éreztük, hogy még a jóból is megárt a soí Ezért óhajtottuk az ármentesítést és kiépítettük nagy áldozattal a mai hatalmas töltéseket, nem gondolván arra, hogy eljön az idő, midőn abból a sok jóból, ami ellen védekezünk, sokszor jó volna egy kevés. így történt, hogy a végleges gátak megépítése után később a Vágbalparti ármentesítő társulat feledhetek len megalapítója Mezei Gyula igazgató, egyik ármentesítési közgyűlésen azon eszmével jött, hogy most már elkészültén a végleges töltések és a megfelel« szivattyú telepek, itt az ideje, hegy a társulat feladatai közé sorolja, az ármentesített Vágbalparti terület öntözésének létesítését is. Az akkori társulat elnöke Ordódy Pál, kinek emlékköve a lándori szivattyútelep töltésén Lándor pusztához közti őrzi és hirdeti érdemét, a közgyűléssel egyetemben, már akkor örömmel üdvözölte a tervet s felkérte Mezei Gyula igazgató főmérnököt, a tervezet elkészítésére. Azóta sek minden s főkép a világháború kö;bejött, az eszme testet nem ölthetett. A társulat folyton azon dolgozott, hogy mintha vizet levezethessen, de hogy helydíe megfelelő szükségletet is biztosítson a mezőgazdaságnak, erre ma sem gondol. Sőt a kormány által tervbe vett nagyszabású vizi munkálatok sem ölelik fel az öntözés eszméjét, mint ezt az említett cikk is érinti. Vártam, hogy e nagy fontosságú és jelentőségű cikkben nálam hivatottabb tényezők szóljanak előbb, de miután erre eddig hiába vártam s nem akarom, hogy ez az eszme a pusztába elhangzott szó maradjon, a közgazdaság érdekében a Vágbalparti ármentesítő társulat vezető férfiaihoz a magam részéről azon kérelemmel fordulok, ne hagyják az eszmét kimúlni, — különösen a Vágbalparti társulat jelenlegi kormánybiztosához látnám időszerűnek fordulni azon módon, hogy a Vágbalparti érdekeltség hatna oda, hogy a társulat vegye feladatai közé az ármentesített területen a lehető öntözésnek a tervét is és kérje a társulat, miszerint a tervbe vett újabb és nagyszabású vizimunkálatoknál a Vágbalparti mezőgazdasági területek öntözése is vétessék fiffvelembe és foganatba. A Vágbalparti öntözéssel kapcsolatban a haltenyésztés nálunk elhanyagolt kérdésére is kilehetne terjeszkedni. A Vágfolyóból, Nyitrából, Zsitvából a rák, lehet mondani, teljesen kiveszett, a halállomány is kiveszőben van. A Vágmenti különféle gyárakból a szennyvizeket a Vágba, Nyitrába eresztik, sokszor midőn alacsony a Vág vize, az oly fekete, vagy vörös, hogy még ivóvíznek sem alkalmas. Ez a szennye, sokszor mérges gyári csapadék a folyóban elpusztítja a halállományt, különösen a tojásból kikelt apró halakat. A gyárak szennyvizeiket dolgozzák fel s ne engedtessék meg a folyó vizének fertőzése. A Vág vize különösen kis vízállás mellett ezen gyári szenynyeket nem képes hatálytalanná tenni. Itt vannak a töltések mellett sok kilométer számra az üres anyaggödrök, ezek is berendezhetők lennének halívásra, amire most már a szabályozás folytán nagy szükség lenne, mert a megszabályozott folyónak nincs halívásra való helye. Ezek is fontos közgazdasági kérdések s ezek közé tartozik a Vágnak ameddig fölfelé lehetséges, hajózhatóvá tétele. Ez mind bele volna kapcsolandó az újonnan tervbevett vizi műszaki munkálatokba. Ha már eltértünk attól, hogy a Vág balpartot nem a víz elosztással, azaz újabb lefolyási ágak létesítésével védelmezzük, hanem töltési gátrendszerrel, most mikor már megvannak nagy áldozattal a töltések és szivattyútelepek, használjuk fel ezeket az öntözés, nemcsak a víz levezetés céljaira is. A jelenlegi töltések szolgálnák a vizének duzzasztását, azaz a vízszínének emelését, hogy így még azon magasságban is, ahova az azelőtti árvizek gyakran elöntötték a talajt, lehetne megfelelő ármedencéket létesíteni s ezekből az időnkénti szükséges öntözést csatornázással eszközölni úgy, hogy a víztartályul szolgáló magasabb medencékből annyi vizet lehetne időnként szétosztani, amennyi éppen a szükséges öntözésnek megfelelne. Mióta a töltések készen vannak, pontosan meglehetne állapítani, hogy a Vág medre mennyivel emelkedett, így tehát a víz színe is a meder emelkedésével pedig kapcsolatban van, a töltések emelésének a szüksége is, hisz évről évre látjuk és tapasztaljuk, hogy a Vág árszíne következetesen emelkedik, így tehát nem kell attól tartani, hogy a tartályul szolgálandó és építendő medencék legalább a tavaszi árvizek alkalmával annyi vízzel nem volnának’ beömleszthetők, amenynyi a május—júniusi öntözéshez szükséges lenne, de legszorosabb esetben a szükséges vízmennyiség a Vágból és Nyitrából való szivattyúzással is pótolható volna. A szivattyú telepek magas körtöltéssel vannak ellátva, ebből a magasságból még a tartályokul szolgáló medencék is táplálhatok lennének megfelelő vezetékkel és nyomással. Szóval, a Vágbalparti területet a már létező árvédelmi töltések mellett öntözéssel is ellátni, nem volna kivihetetlen és haszontalan munka, sőt nagyon szükséges és hasznos lenne. Esőt nem lehet akkor csinálni, mikor legfőbb sürgősség van rá, de öntözni lehetne akkor és ott, amikor és ahol szükség lenne rá. A Vágbalparti ármentesítő és belvízlevezető társulatnak a címe a kelleténél terjedelmesebb, az ármentesítés fogalmából már az árvízből származó belső fakadó vizektől való mentesítés is bent foglaltatik, ez felesleges toldalék a címben. Ez a cím: »Vágbalparti ármentesítő társulat« teljesen megfelelő és elégséges. A »belvízlevezető« toldalékot hagyja ki s e helyett célja és feladata közé vegye be a »Mezőgazdasági öntözést«. Mivel ez közhasznú gazdasági tényező lenne, megfelelő állami segélyre is volna kilátás a vízjogi törvény alapján. Azt hiszem, ezt a kérdést a csallóközi ármentesítő társulat is megszívlelés tárgyává fogja tenni és így a két társulat egyesült erővel indulhatna a nagyhasznú és nagy jelentőségű Agályos izomzat, 836 nyugodt idegek, kiegyensúlyozott szervezet fejlesztik ki az emberben azt az önbizalmai és tetterőt, amely képesít a mai idők rendkívüli teljesítményeire. Testi és szellemi munkánál az elhasznált erőket egyaránt pótolni kell. Ha este lefekvés előtt bedörzsöli tagjait a tenyerébe öntött néhány csöpp valódi DIANA sósborszesszel, pompás üdítő álma lesz, reggel pihenten ébred és egész nap fáradhatatlanul végzi munkáját. Sokan mosdó- vagy fürdővi zükbe csepegtetnek néhány kanálnyi Diana sósborszeszt és ugyanolyan jó hatását észlelik 2 I 9 közgazdasági cél és eszme minél előbbi megvalósítására. Mielőtt a kormány a csallóközi és Vágbalparti társulatokra vonatkozó újabb és nagyszabású vízműszaki tervek végleges megállapításához fogna, célszerű lenne ezen felvetett eszmék külföldi tanulmányozásáról, de sürgősen gondoskodni. Vágbalparti. A nyomor szülője a munkanélküliség torzképe vethette árnyékát a keddi közgyűlésen a képviselőtestületi tagok közé s amint képzeltükben látták ezt a forzképef, télviz idejében a fülellen szobákat, a nedves lakásokat, az éhező gyermekeket, a köhögös anyákat, a tétlen apákat, a nyomort, a nyomort, amely letagadhatlanul pusziit minden városnál is jobban éppen Komáromban, mert szülője, a munkanélküliség itt valóban súlyos probléma: amint a nyomor igy előrevetítette árnyékát, a közgyűlésen aktuális téma lelt. Általában az volt a nézet, hogy ez a kérdés valamiképen cselekvésre kényszeríti a közgyűlést, s bizonyos, hogy ezt pillanatnyilag inkább lehet eredményesen társadalmi utón megoldani, mint úgy, amint a kommunista frakció kifejezte óhaját javaslataiban, amelyekben csak szélma lomharccal száll síkra a nyomorgó tömegek érdekében Amit Kállay Endre dr. javasolt a polgári oldalon, kétségtelenül ez jelentheti most erre a problémára az enyhülést, ha nem is az elintézést Valami történik már hasonlóan Érsekújvárban és Nyitrán Is, bizonyos, hogy fog valami történni Komáromban is és ennek a társadalmi segélyezésnek nem is az lesz a jellege, mint a szokásos filantróp egyesületek támogatásának, hanem egészen más, ennek a segélyezésnek mélyebb gyökerekből kell kiindulnia. Miután a képviselőtestület elhatározta, hogy a városban mozgalmat indít a nyomorgó munkanélküliek felsegitésére, most már csak arra kell vigyázni, hogy ez az elhatározás ne sikkadjon el a fervezgetésben, hanem egészen rövid időn belül lépjen a megvalósítás stádiumába, Valahogy be kell láttatni az emberekkel, akik tehetősebbek, mert munkával bírnak, hogy sajátságos időket élünk, egy kicsit kötelességünk is most ezeknek az elesett embereknek támogatása, nemcsak sablonos jótékonykodás. Egy ilyen társadalmi akció megszervezése csakugyan oly módon, hogy az végezzen is valamit, hálátlan dolog, nem is népszerű feladat, de mégis meg kell most történnie, még pedig úgy, hogy valóban eredményes munkát fejtsen ki. A tél szörnyű nyomort termelhet ki magából, s a nyomor útja öntudatlan. Amíg nem tudjuk megtalálni a megoldást a munkanélküliség úgynevezett világproblémájának elintézésére, az Idő aktualitásra kényszeríti most a társadalmat, s meg kell keresnünk a megoldást a nyomor enyhítésére. Tét viz idejében ma Komáromban nem felejthetjük el a száz meg száz fületlen szobát, a száz meg száz nedves lakást, az éhező gyermekek, a köhögös anyák, a tétlen apák ezreit, nem felejthetjük el a nyomort, a nyomort, amely minden városnál is jobban pusziit Komáromban. Megdicsérjük a rendőrséget, mert energikusan rendet teremt és a teherautókat, ezeket a közveszélyes járműveket, meg a kavicsot szállító szekereket és a fenyőfákat, meg deszkákat szállító szekereket kitiltja a nádorutcai aszfaltról. Amíg ugyanis nem volt aszfalt a Nádor utcán, addig el tudtak döcögni a Dunapart sarában is, most azonban, amikor az is kitünően van már burkolva a Vársor utcával egyetemben, a teherautóknak és a szeneskocsiknak pont a Nádor utcán kell defiléket végezni, amelyek nem is díszfelvonulások és az egyetlen utcát, amelyen még személyforgalom van, állandóan veszélyeztetik, nem is beszélve arról, amit ez az újság annyiszor megirt róluk, hogy az aszfaltot leborotválják a helyéről. Pedig a városnak is untig elég volt egy sütetből eqy kenyér és mégegy petróleum aszfalt után igazán nem vágyakozik. Egyáltalában nem árt, ha az emberek fegyelmeződnek és rendet tanulnak. Ezt vonatkoztatnám leg-
