Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-11-01 / 129-130. szám

4. oldal. cKOMÁROMI LAPOK» 1930. november 1. f** ELBERT I olcsósági divatáruháza g ► J« « '<U N Uh « ►» a (Nádor-utca 19. • Koronabankkal szemben.) Felhívja a t. vásárlóközönség figyelmét női , férfi és gyermek kötött kabát, pul­­lower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női és férfi fehérnemű, gyöngy­­kötésű és Jä.er alsóruhákat, úri- és női divatcikkek, gyermekkocsik bokavédők stb. nagy választékban. ■ B »4 8> H» . il SL » 4 Kísérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat 1 jén. Mohamedről pedig rosszul idéz a Juh. Minket úgy hoztak ide a hegyre és a hegynek igenis el kell hozzánk is jönnie. Mert a lojalitás kétoldalú valami, ami a kormányra nézve is kötelező kisebbségeivel szemben Kínai hittéritőnő Komáromban. — Külmissziói ünnepély a ref. templomban. — — Saját tudósitónktól. — Komárom, október 31. Messze Keleten, az állandó forradal­mak és polgárháborúk veszedelmes hazájában, Khinában működött Vaséi Matild misszionáriusnő, 23 évig hir­detve Krisztus vallásának lelket föl­emelő tanait a pogányok között. Né­hány hónapi pihenésre hazajött Euró­pába, hazájában Németországban pi­heni ki a fáradalmakat, de közben több gyülekezetét meglátogat, hogy az európaiakat megismertesse azzal a munkával, melyet a misszionáriusok végeznek messze Keleten a pogányok között. Október 27-én ellátogatott Ko­máromba is és hétfőn este a reformá­tus egyház templomában tartott érde­kes előadást az egyház által rendezett külmissziói ünnepély keretében. A templom, dacára a dühöngő or­kánnak, teljesen megtelt a hívekkel, kiknek soraiban más vallású érdek­lődők is szép számban foglaltak he­lyet. Az ünnepélyt a gyülekezet éneke vezette be, amely a 37. dicséret első részét, majd a LXXXIV. zsoltár első versét énekelte el. Czirok Béla s. lel­kész buzgó fohásza után Galambos Zoltán ref. lelkész mutatta be a gyü­lekezetnek Vaséi Matild hittérítőnőt, aki 23 évig tartózkodott Khinában és terjesztette a világosságot a sötét lel­kek között. Meleg szívvel köszöntötte a vendéget, akit közvetlen szavakkal ajánlott a gyülekezet szeretetébe. Majd Vaséi Matild tartotta meg elő­adását, amelyben röviden tájékoztat­ta a hallgatóságot Khináról, nagysá­gáról, lakosairól, sok évezredes kul­túrájáról és pogány vallási viszonyai­ról. Bemutatta a khinai írásjeleket, amelyeknek mindegyike egy-egy kü­lön fogalmat jelent, aszerint, amint azt kiejtik. Egy ilyen írásjelnek öt­féle értelme lehet, mintegy 15.000 ilyen jel van, de ha valaki 5000-et elsajátított, már birtokába kerül a nyelvnek. Ismertette a khinaiak bál­ványimádását, templomaik berendezé­sét, a házi isteneket és ezzel kapcso­latban a családi életüket. A khinai családban az asszonynak meglehetős alárendelt helyzete van, a gyermekek közül csak a fiúk számítanak, a leány­­gyermekek még a család nevét sem viselhetik, már 4—5 éves korukban eljegyzik őket s valóságos vásárt űz­nek velük s mikor férjhez mennek, a férjük nevét kapják meg. De különösen nagyon szomorú a helyzete azoknak a gyermekeknek, akiknek valami testi hibájuk van. így a vak gyermekek sorsa legszána­­lomraméltóbb, mert ezektől a család igyekszik megmenekülni. Egyszerűen kiteszik ezeket a szerencsétleneket az utcára s ha valaki meg nem könyörül rajtuk, ott vesznek el éhen, elhagyat­va, nyomorultul. A keresztény misszio­náriusok könyörülnek meg rajtuk, akik a vak gyermekek részére inté­zeteket tartanak fenn, ahol azokat megtanítják írni, olvasni, különböző kézimunkákra oktatják és Krisztus vallásában nevelik föl őket. Vaséi Matild egy 48 gyermeket befogadó in­tézetben működött, igen nehéz körül­mények között végezte misszionáriusi munkáját, egyedül Isten végtelen s megtartó kegyelmében bízva. Ez év tavaszán a kommunisták el­foglalták azt a várost is, amelyben Vaséi Matild intézete állott. A kom­munisták vandál módon feldúlták az egész várost, amelynek épületeit ösz­­szerombolták és nem kegyelmeztek a vak gyermekek intézetének sem. Nem elég, hogy az összes bútorokat és föl­szerelést összetörték, de elrabolták a szerencsétlen vak gyermekek ruháit is és ágyneműjét, a misszionáriusok is kénytelenek voltak menekülni előlük. Előadása végén megjegyezte, hogy nagy hiba volt a kereszténység részéről, hogy az evangéliumi mun­kát nem kezdték meg jóval előbb Khinában, mert ma már sokkal na­gyobb eredményt mutathatnának föl a misszionáriusok. A nagy érdeklődéssel hallgatott, fi­gyelmet lebilincselő előadásért Galam­bos Zoltán ref. lelkész, aki azt német­ből tolmácsolta, mondott köszönetét és a Mindenható áldását kérte a hittérí­tőnő további eredményes munkássá­gára, aki végül egy khinai nyelven írt keresztyén egyházi éneket adott elő. Az ünnepélyen több sikerült ének­számmal működött közre a ref. ifjú­sági vegyeskar Kelemen Kálmán s. lelkész vezetése mellett, Magyaríts Erzsébet pedig drámai hatású köl­teményt szavalt. A lelkész magas­szárny alású záróimája után a gyüle­kezet a XC. zsoltár első versét énekel­te el, mellyel a tanulságos és lélek­emelő ünnepély véget ért. A városi adó helyes kivetése. Komárom, — október 31. A Komáromi Járási Általános Ipar­társulat elnöksége a következő bead­ványt intézte a városi képviselőtestü­lethez. Tekintetes Városi Képviselőtestületnek, Komárom. Amint ez a képviselőtestület előtt is­meretes, a helybeli Járási Általános Ipartársulat a városi adó kivetésének helyesbítése iránt mozgalmat indított. Tette ezt úgy az összminisztériumi (kormány)-rendeletek, mint a város saját szabályrendeleteinek ismeretében. Ugyanis: az 1921. évi 329. sz. tör­vény végrehajtása tárgyában 1922. évi 143. sz. kormányrendelethez csatolt és a városi adó (dijak) viz-, csatornadíj; házbérfillér, illetve az ezt módosító 1928. évi 15. sz. kormányrendeletben a hamu és szemétfuvarozási szabály­­rendelet mintákat is magában foglaló rendelkezések alapján a városi képvi­selőtestület 14.250./1928. sz. alatt elfo­gadta a vizdij, csatornadíj, házbérfillér és a hamu és szemét fuvarozásáról szóló szabályrendeleteket és azokat 1928. évi január l.-i hatállyal vissza­menőleg életbe is léptette. Elismerjük, hogy az uj és a város összes lakóit súlyosan megterhelő sza­bályrendeleteket a t. képviselőtestület törvényes kényszer folytán fogadta el, mert maga is érezte a 40 százalékig felszöktetett uj közteher elbirhatlan voltát. A maximált uj százalékolás ellen nem is emeli fel szavát a Járási Ált. Ipartársulat, mint e város lakói közel Vs-ának érdekképviselete, hanem az uj szabályrendeletek életbeléptetése óta elmúlt 3 (három) adóévben érvényesí­tett sérelmes gyakorlat hívta ki jogos bírálatának hangját és késztette őt Oetker-keksz. Hozzávaló: 5 dkg vaj, 2 egesz tojás, 12 dkg cukor, 1 késhegynyi dr. Oetker-féle vanilllncukor, */«• liter «avanyu tejszín,'25 dkg liszt. >/, csomag dr. Oetker féle autűpor, 1 késhegynyi fahéj. Elkészítési mód A vajat, to­jásokat, cukrot, vanillincukrot, fa­héjat éö tejszint 10 percig habke verővel keverjük, 1 deszkára ki öntjük és a liszttel elkeverjük. A tésztát jól kidolgozzuk, késélvas tagságban kihengereljük éa kerek kekszet kiszúrunk Ezen anyag kb GG darabot ád. fenti mozgalmának megindítására és ennek lefolytatására. Sérelmes gyakorlatot emlegetünk; ezt megindokoljuk: a szóban forgó vá­rosi adókra vonatkozó szabályrendele­tek 3. § 2. pont, 14. § 2. pont, 1. § 2. pont s illetve 2. § 2. pontjai vilá­gosan és parancsolóan kimondják, hogy a házbérérték és házbérösszegnek az 1928. évi január l.-je után bekövetke­zett emelése ezen városi adók alapjául nem szolgálhat: — oly házaknál, (épü­leteknél) melyek az 1917. év január 28.-a előtt nyert építési engedély alap­ján épültek fel. A későbben épültek pedig csak 20 százalékot fizetnek. A városi szabályrendelet kategorikus rendelkezésével szemben a városi szám­vevőség úgy a fixirozott határidő utáni bérérték, mint a bérösszeg emelkedé­sek után korlátlanul vetette ki a 40 százalékos városi adót, sőt arra sem volt tekintettel, hogy az 1917 január hó 28-a után hatóságilag engedélyezett épületek adóalapja a dijak félösszegé­ben van stabilizálva. A városi számvevőség ezen — csak a szabályrendelet nem ismerésén ala­puló következetes eljárása (szándékos­ságot nem tudunk feltételezni) a város lakosságának mérhetetlen kárt okozott, amit bizonyít jelen felterjesztésünkkel egyidejűleg beadott 100 (egyszáz) kér­vényben a tévesen kivetett és beszá­mítani kért 68.381 korona és 87 fillér városi adó 1928—29. évi összege. (Hol van még a többi 1800—1900 háztulajdonos anyagi sérelme, s mit tesz ki ez az összeg?!) De ezen, a város egész lakosságát anyagilag sértő szabályrendelet-ellenes eljáráson felül még sérelmesebb a vá­rosi számvevőség ama nem gyakorolt kötelessége, hogy a vizdijról szóló szabályrendelet 8. és 9. §-aiban (lásd ugyanezt a többi szabályrendelet meg­felelő szakaszainál) körülirt és a vá­rosi adó mind a négy nemére vonat­kozó és ezek alapját és mérvét úgy magára a háztulajdonosra, mint min­den egyes lakóra külön-külön összeg­ben feltüntető fizetési meghagyást nem bocsát ki, hanem intőkkel operál. A számvevőség ezen eljárása nemcsak szabályrendelet ellenes, hanem elütvén úgy a háztulajdonost, mint ennek lakóit a felebbezés lehetőségétől, talán még a bérérték és bérösszeg emelkedések ntánl jogtalan kivetésnél is anyagilag ártalmasabb és jogilag sérelmesebb. De a városi adókönyvecskét helyet­tesitő : „Fizetési iv“ sem szabályrende­let szerinti. Mert, ha fizetési meghagyás akar lenni, akkor kikézbesítendő volna és az adótörvény (1927. évi 76. sz. 328. §-a) szerint tartalmaznia kell: a kivetési alapo‘, az adó végleges nagy­ságát és a felebbezésröl szóló kiokta­tását. Ha pedig adókönyvecske, akkor az állami adókönyvecskéhez hasonlóan ki kellene oktatni az adózót az adó esedékességéről, a késedelmi kamatról, a behajtás módjáról stb. (lásd az uj állami adókönyvecskét). A városi adó kivetése, előírása és behajtása körüli többi sérelmeinkkel jelenleg nem foglalkozunk, csak az előadottak alapján kérjük a t. Képvi­selőtestületet, hogy a város lakóinak anyagi érdekeit a fennt részletezett sérelmek or­voslásával védelmezze meg és szerezzen saját szabályrendeletei ama pontjainak is érvényt, ahol az adózóra nemcsak kötelességeket ró, hanem részére jogokat is biztosit. Tisztelettel bejelentjük, hogy az el­lenőrzés hatékony gyakorlása végett jelen beadványunkat a t. Járási Hiva­talnak is felküldtük. Komárom, 1930. október 30. A Komáromi Járási Általános Ipartársulat nevében Boldoghy Gyula s. k. Közli: Gallé István nyug adótitkár. (Folytatása a jövő számban.) Kötött szövött árukat és fehérneműket eredeti gyári árban kaphat Zwickel Kek­­lásn áruházban. Baross-u. 12. Kötött | 0 Hr Oft 1 [)TERN ENDRE kosztümök 1 M \ legszebbek 1 divatáru üzletében 676 Városház-utca 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom