Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-30 / 116. szám
1930 szeptember 80. cKOMAROMI LAPOK» 3. oldal. Tódor, Barthos Frigyes, Fiilöp Zsigmond, Haulik György, Nagy János bankigazgatókat, Kuthy Géza dr. ügyvédet, a Hanza elnökét, Gidró Bonifác főgimn. igazgatót, Vásárhelyi Károly tanári, a SZÄMTE főlitkáráf, Tarchányi Ödön dr. érsekujvári, Salkovszky Jenő dr. ipolysági, Zeitiger Ernő dr. somorjai ügyvéd és városbirót, a SZMKE elnökeit, Vaskó Imre igazgatót, Majthényi Islván (báró), Nagy Nándor földbirtokosokat, Ivánffy Géza ipartársulali titkárt, Kamrás József dr., Kállay Endre dr,, Pertdy Géza dr. ügyvédeket, Baranyay József dr. komáromi, Koperniczky Kornél lévai lapszerkesztőket és közéletünk számos jelesét. A közgyűlést Majer Imre dr apátplébános,mint korelnök nyitotta meg formás beszédben és indítványozta, hogy fankovics Marcell dr-t, a pozsonyi Toldy Kör elnökét és a Petőfi Társaság tagját kérje fel a közgyűlés az elnöki tisztségnek a közgyűlésen leendő betöllésére. Viharos tapsok közölt foglalta el az elnöki széket Jankovics Marcell és elmondta megnyitó beszédéi, amely úgy formában, mint tartalmában egy tökéletes remekmű szépségeivel hatolt. A beszédet itt közöljük. Köszöntöm azokat, kik közölt nincsenek sem fizikai, sem lelki távolságok, ha magyar ügyről van szó. Köszöntőm azokat, akik messze földről összeseregleltek Komárom vendéglátó, meleg, magyar hajlékába, mert egy hiten vannak, mikor arról van szó, hogy hiszünk magyar kultúránk erejében. Ennek a nagy és szent hitnek vallásában nem választ el bennünket napi politika, mert száműztünk mindent, ami elválaszthat és szeretettel ölelünk szivünkre mindent és mindenkit, ami összetart és aki összetartozik. Köszöntőm azokat, kik közölt nincs szociális távolság, akár tollal szántják a magyar tarlót, akár ekeszarvával, akár eszmével, akár pöröllyel (üzesitik az igazi acélt, a magyar szellem hajlékony pengéjét, mely kultúránkat védelmezi. Salve mindazoknak, kik azért állanak össze, hogy egyet akarjanak olt, hova a magyar sors plántálta életünk viilámjárta fáját.. És most áttérünk néhány iapidáris szóval programmunkra, mely ben nünket összehozott. Van egy erő, mely mindeneknél erősebb. Erősebb, mint a jog, mert a jogot elkobozhatja az, akinek adatott földi hatalom. Erősebb, mint a törvény, melynek halott betűivel elmagyarázhatja belőle a színes életet az, aki a törvényt végrehajtja. Erősebb, mint a napi sajtó," mert egy pár órára ferdilhet és téveszthet. Erősebb, mint a tisztes kötelességtudás és becsületes lojalitás, mely tiszteletben tarlja a bibliának — modernül Így kifejezett tanítását, adassék meg a hatalomnak, ami a hatalomé. Ez a mindeneknél erősebb erő a nemzeti kultúra, a nemzeti művelődés. Mert ez olt van velünk minden magános óránkban is, mint akár a lelkiismeret, mely hűségesebb, igazságosabb, szigorúbb parancsnál, végrehajíónál, bírónál. Ez a nemzeti kultúra olt van velünk, ha térdet hajiunk az oltár elölt és képzeletünkben megjelennek az árpádházi magyar szentek, kik nemzetté tudták kovácsolni a kalandos törzseket, keresztény erkölccsel, magyar józansággal, jövőbe néző okossággal. Képzeletünkben megjelennek a dicső protestáns erdélyi fejedelmek, Bethlenek, Bocskayak, kik vallásszabadságért, nemzeti kultúráért vérüket ontották századokon ál, megingás nélkül. Ott van velünk a magános órákban, midőn a néma jóbarát, a jó magyar könyv lapjairól hangtalanul szól hozzánk a költő és író, a nemzeti lélek két őrangyala, hogy tovább adja nekünk a múltak kincseit, a jövőnek bizalmát. Ott van velünk a családi tüzheiy nél, mikor az édesanya a bölcsőben gagyogó gyermeknek először tanítja a két első magyar szót: apám, anyám... Ott van velünk, a temetőben, ha a fejfán ősök emlékén e magyar szót olvassuk .feltámadunk“.,. A nemzeti kultúrának, a magyar •szellemnek két fontos és kiapadhatatlan forrása van, — az egyik a történelem, a másik az irodalom. A történelem alatt nem értem históriai eseményeknek és évszámoknak száraz foglalatát, — és irodalom alatt nem értem a napi kritikai harcok meddő és áldatlan küzdelmét, mely lekicsinyítve a komoly munkát, elgáncsolni igyekszik azt, amit megszentelt az idő próbája és a kikristályosodás zománca, — elgáncsolni igyekszik azt, ami feltörekszik, csupán azért mert másé. Nem értem azt a küzdelmet, mely világnézeti harc álarca alatt maga előtt hordoz védőpajzsul dicső és nagy neveket, hogy mögötte üres politikát és párharcot folytasson. A nemzeti történelem mindannak foglalata, ami illusztrálja a nemzet fellendüléseit és szenvedéseit, ami az események logikájával tanít, ami példát ad, megerősítve a jellemet, amiből kiérezzük a költő szózatát igy variálva: mondottam, magyar, küzdj és bizva bízzál... Nemzeti irodalom mindannak foglalatja, amit a magyar géniusz alkotott, a nyelv és gondolat szépségében, — igazság és erkölcs magasztosságában. Éppen a mai mostoha sorsban és nagy árvaságunkban nem bizhaijuk a történelem és irodalom oktatását egyedül az iskolára, mert ha nem is szólok jóhiszemű ignorálásről és a rosszhiszemű fasifikációról, éppen e két témával, történelemmel és irodalommal szemben jéghideg az iskola, mint az a kiima, mely ezeken a mezőkön nem melenget kalászt és virágot, hanem csak törpe zuzmókat. De nem bizhaljuk a történelem és irodalom nemzeti szellemének fenntartását a puszta olvasmányra sem, mert az állam bölcsessége kiskorukká telt bennünket e téren, csak azt adja kezünkben, amit jónak lát. Előbb elér bennünket egy jó könyv Amerikából vagy bármely fércmü idegen földről, mint az ősi magyar vérség szomszédságából Az intelligenciát nem féltjük. A müveit magyar embernek szavát elhalkithaíja a függőség, az izoláltság, a kenyérnek gondja, de a házi lüz helynél olyan marad, mint a régi római, ki áldoz a penatesnek, a házi isteneknek, vagy mint a messze kelet japánja, ki leveli az európai internacionális gúnyái, felhúzza a hagyományos kimohót és térdre hull az ősök szelleme elölt... A mi figyelmünk arra fordul, hol a vetések fölött átcsillan kis templomok tornyának gombja vagy keresztje, a mi lelkünk odazarándokol a magyar falu tornácára, hol a földnélküliség és testvértelenség gondjai közölt elhallgat a magyar nóta, elnémul a mesemondás, elrongyolódik az apáról fiúra szállott magyar könyv lapja. Igaz, hogy az erdő felnő magától is, de szebb és hatalmsabb, ha gondozzuk, tisztitjuk, hogy világosságot és levegőt ka])jon, igaz, hogy a mező kivirágzik magától is, de pompásabb ha kitépjük a gyomot. Menjünk a falura, a magyar nép közé, hogy előadásban, tanításban, ismereteket terjesztő felolvasások ban megmondjuk a falu derék és egészséges lelkének, mi az, ami nemzetünkben szép volt mindig és szép marad örökké, szép maradt, ha megégett is a világ körülöttünk. Adjunk a nép kezébe neki való könyvet, melyekben nincs hóbort, üres jelszó, hanem amelyben apáinak szava szól hozzál Építsünk kulfurházakaí a csárda mellé, hol a magyar leszokik a hiábavaló sírva vigadásról és elszokik a nyugtalanító népgyülések csalfa délibábjaitól, ahol hozzászokik foglalkozni mindazzal, mi becsületes lelkének maradandóbb érték. Adjunk időszaki lapot kezébe, hol okos gondoláinkban, bölcs tanácsban megtalálja önmagát, saját életének megértését. Adjunk pályadijban jutalmat azoknak, kik tollúk alkotásával lehelövé teszik az uj magvetés munkáját. Ez a programm. És most elég a szóból 1 A szóbeszéd csak hangulatot terem', de eredményeket, sikereket, becsülelet, erői, jövőt csak teltek teremtenek. Nincs teremtő ereje sem a suttogó szélnek, akármily sokáig fújja, — sem a mennydörgésnek, akármilyen hangos, — mindkettő csak hang, a teremtés, a természet szónoklata ... Termő ereje van a permetező esőnek, ez a mi érlelő fájdalmunk és bánatunk, mely munkára serkent, hogy megtartsuk, megmentsük magunknak és az eljövő nemzedékeknek azt, ami igazán a miénk, — a magyar nyelvet, a magyar tudást, a magyar észjárást, a magyar jellemet, a magyar lelket egészében, Termő és teremtő ereje van a napmelegnek. Ez a mi lelkünk ősi tüze, mely nem alszik el véka alá rejtve sem, — nem alszik el még akkor sem, hogyha materiális Ígéretekkel, hamis jelszavakkal, csalódások lehűtő zuhalagával akarják eloltani... A sikerhez a tetteken kívül még egy kell, — valami, ami több, mint a nemes szándék, több mint a becsületes buzgalom, több, mint a dolgos energia. Kell a rendületlen hit. Én itt ünnepi tanúságot teszek magamért és álljanak mellém lelkesedésükkel ebben a szent pillanatban: higyjék velem, amit vallók: hiszek magyarságunkban, szélcsendes idők tespedése és pusztiló viharok edző nyomorúsága közepette is fennmaradó és éltető, — ellenfélnek és ellenségnek is imponáló magyarságunk rendületlen erejében. Hiszek! A beszéd elhangzása után Alopy Gyula dr. terjesztette elő előadói jelenlését. Alopy Gyula dr. előadó jelentésében a SzMKE előzményeit sorolja fel, az 1920. évi impozáns elindulást, beszámol a Sdov. Magyar Népszövetség, a későbbi Magyarok Szövetsége rövid életéről és az 1925. évben megalakult SzMKE elindulásáról, melynek alapszabályait a nagymegyék likvidálása előtt hagyták jóvá Az első alakulásnál Tuba János, Komárom nrgy magyarjának buzgalma következtében ezrek és ezrek léptek be rövid hónapok alatt a kulturszövetségbe, akit később Kamrás József dr. váltott fel a vezetésben a mostani munka 1928. év őszén indult meg. Eddig hetvenkét fiókegylet alakult és további húsz fiókegylet van az előkészítés stádiumában. A régi alakulásokat Kiirthy István, Bittó Dénes és Mailáth István ny. főispánok lelkes támogatása és tanácsai kisérték, akiknek e helyen mond köszönetét. Majd felvázolja a jövő programját és beszámol a múlt év tevékenységéről, amelyben százakra menő előadásokat folytat le helyi egyesületeiben, a műkedvelő előadások sorozatait tartották és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek a SzMKE égisze alatt. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének és a SzMKE tevékenységi területének határvonala könnyen megvonható. Egyik a másikat kiegészíti. A TESz viszi bele a gondolatokat a társadalomba és azokat megvalósítani igyekszik tagtestületei utján. Kulturális téren a kezdeményezés szerepét viszi, mig a SzMKE a részletmunkát oldja meg. A SzMKE tevékenysége három felé ágazik el: elsősorban a népi kultúrát igyekszik megerősíteni és a falun folytatja működését. Ismeretközlő előadások, szinielőadások, jó olvasmányok és sajtó erre az eszközei A másik iránya az irodalom és tudomány művelése, erre vonatkozólag kellő anyagi eszközök birtokában megindítja a könyvkiadás és terjesztés munkáját, pályatételeket tűz ki irodalmi müvekre és minden héten ismeretterjesztő előadást küld tagegyesületeinek. A harmadik ágazata a művészet támogatása és kiállítások rendezésével a műpártolás megszervezése, a tehetséges fiatal képző- és iparművészeknek támogatása, a népipar régi kincseinek felkutatása és bemutatása. A főközgyülés Alapy Gyula dr. meggyőző előadását figyelemmel hallgatta és azt egyhangúlag tudomásul vette. Ugyanigy fejtette ki Alapy dr. az Országos Magyar Kulturtanács tervét, amely irányitó fórum lenne minden országos szervezet és a politikai pártok törvényhozóinak a belevonásával. A kulturtanács legfelső fokon intézi a kultúrpolitika ügyét és a törvényhozóknak erre nézve javaslatokat ad, e mellett az egységes kulturtevékenységet irányítja az összes önkormányzati testületeken. Országos vonatkozásokban kezdeményezi az irodalmi és művészeti mozgalmakat. E őadói a kulturreferens és a SzMKE főtitkára lesznek. A közgyűlés többek hozzászólása után elvben elfogadta a kulturtanács felállításának javaslatát, melyet azután az országos értekezlet fog megvitatni részleteiben s a megfelelő ügyrendet kidolgozni. A SZMKE. országos vezetősége megválasztására vonatkozólag a je< lölő bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadta a közgyűlés és megválasztotta a következőket: Aixinger László dr. a Toldy Kör alelnöke Pozsony, Alapy Gyula dr. tart. képviselő Komárom, Arkauer István főszerkesztő Pozsony, Bánó
