Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-09 / 107. szám

1 Ő' jsseg-yedik: évfolyam. 107. Nzám, Kedd, 1930, s*epteiuber 9. ROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre ICO K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. — Külföldön 150 Ki. Egyetszám ára 1 korona. Mit hozhat Genf? Komárom, — szept. 8. Genfet nem ok nélkül nevezik Európa központi sóhivatalának, mert onnét Európára nézve oiyan jó, amely a háború csökevényeit el­tüntette volna, nem származott. Nem tudott semmit tenni a lesze­relés, a vámhatárok enyhilése, az állampo'gárság — és nem akart sem­mit tenni Európa legfontosabb kér­désének likvidálása, a kisebbségi kérdés érdekében. így a kisebbségek természetesen a legnagyobb bizal­matlansággal tekintenek Genfre minden alkalommal, amikor ott fontosabb tanácskozás indul meg. A mostani ülésszaknak neveze­tes eseménye a népek szövetsége előtt Briand Páneurópája, amelyet már állítólag elejtett és az is bele kerül a népszövetség csendes teme­tőjébe, ahol elhervadt remények nyugosznak. Egyébként ez iránt magában a párizsi kormányban is vannak nézeteitéré.-beli kü ömbsé gek, ott sem lelkesednek érte va­lami nagyon, mert látják annak reménytelenségét, hogy Párizs ebből ősi szokás szerint valami súlyos hasznot vághasson zsebre. De abban az ecetben is, ha a francia külpolitika arra használná fel a páneurópás tervét, hogy azon el­veszendő hegemóniájának építsen fel tartósabb pilléreket, Genf aligha javít Európa helyzetén, mert ezt a tervet a legteljesebb tisztelettel veti el az államok nagy része. Genf tehát most sem hozhat semmi újat és nem várhatunk semmi jót, főleg a francia inicia­­tivától, amely ma is tisztán hábo­rús pszihózissal van megfertőzve és a hadseregek fejlesztésén dol­gozik otthon is, meg szövetségesei­nél is. A repülő francia marsai ok és tábornokok egész Európában hadgyakorlatosdi játékokat inszce­­náltak é3 próbabombázásokat tar­tottak és tartattak. Ez a háborús pszihózis, ahol a Franchet d’ Espe­­ray-k szava a döntő a bébe tekin­tetében, már pedig a katonának a háború a főfoglalkozása és nem a diplomácia. Ezért nem vagyunk annyira elragadtatva ilyen marsai ok látogatásaitól és sokkal jobb szív­vel tudnánk, ha odahaza gyakor­latoznak és sakkoznak. Ne áltassuk magunkat tehát semmi olyasmivel, hogy Genf nyu­galmat hoz a külpolitika zavaros vizeire és az azokban kavargó nagy eszmeáramlatokra. Ezek ka­varogni fognak tovább, mert a népszövetség politikája, a quieta non movere elvén épült fel és nem számol azokkal a nagy életlendü­letekkel, amelyek Earópa közvéle­ményének újabb átalakulását ered­ményezik. Genf az emésztés csendes munkáját végzi, ami szintén munka ugyan,de valahogyan mégsem olyan nagystílű, mint azt ott gondolják. Alapitolta: TUBA JÁNOS* Felelős főszerkesztő: CAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAR ANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak : ALAPY GVULA dr. és FÖLÖP ZSIGMOND. POLITIKAI SZEMLE Komárom, oklóber 8 Hatalmi harc Drobny örökéért Most már bizonyosra veszik, hogy Drobny János dr., az országos hi­vatal elnöke hathónapra terjedő betegszabadságának lejárta után nem fog többé hivatalába vissza­térni. Ezt a hirt a félhivaialos sajtó is megerősíti. A távozás fölött kü­lönböző véleményeket nyilvánítanak a lapok, igy például a cseh nem­zeti sajló örömének ad kifejezést Drobny elejlésén s a Ceské Slovo azt Írja, hogy végre tiszíul a levegő Szlovenszkón, mert igy a politikai, mint a közéletben rossz szellemet inaugurállak akkor, amikor ilyen foníos funkcióra a szlovák néppárt­nak kimondott exponensét nevezték ki. A kormánypárlok az országos hivatal élére természetesen kor­mánypárti exponenst akarnak ki­neveztetni A harc igen erősnek ígérkezik, mert az agrárpárt a saját exponensét akarja Szlovenszkó élére állítani, viszont a szociáldemokraták szintén maguknak akarják lefoglalni ezt az állást. Arról, hogy az orszá gos hivatal élére ismét a szlovák néppárt tagjai közül nevezzenek ki elnököt, a koalíciós pártok már egyáltalában nem is beszélnek, úgy látszik, hogy Hlinkáékat már teljesen ki akarják még az aspiránsok so­rából Is szorítani. A lakástörvény újra aktuális. A koalíciós pártok lakásbizottsága, amelyet a népjóléti miniszter még junius hóban azzal bízóit meg, hogy készítse elő a végleges lakástör. vényt, szeptember közepén újra felveszi a munkát, amely a nyári időben szünetelt A bizottságnak további munkájában számolni kell azzal a körülménnyel, hogy a par­lament által március végétől novem­ber végéig meghosszabbilott lakó­védelmi provizórium újra megszű­nik. A bizottság munkájához ren­delkezésre ál ó idő nem sok és a lakástörvény bizottságra uagy munka vár, mert ennek kelt a nyolc koalí­ciós pártnak javaslatait és álláspontját egy kalap alá vinni és egy közös ne­vezőre hozni. A koalíció valamennyi pártja már a tavasszal kivétel nélkül azon a nézeten volt, hogy a lakás­kérdést most már meg kell oldani végérvényesen. A bizotlság tanács­kozni fog ezenkívül az építkezési törvénnyel is és meg fogja vitatni az épilkezés terén jelentkező stag­­náció okait, hogy ennek megszün­tetésére és az építési mozgalom­nak újra való megindítására a tör­vényesen megkövetelt feltételeket megteremtse. Az állami alkalmazottak tizen­harmadik havi fizetése. A képviselőház szociálpolitikai bizoltsága szeptember 10-én ül össze, amikor tárgyalásra kerül az állami alkalmazottak karácsonyi ajándékát helyettesítő tizenharmadik havi fizetés kérdése. Ismeretes, hogy az erre vonatkozó törvény­­javaslattal már a nyári szünet előtt foglalkoztak, azonban a tárgyalást a koalícióban dúló nagy egyenet­lenség miatt nem leheteti befejezni s ezért most újra kezdik a megbe^ szélést. Ugyan még ezidöszerint nincs megegyezés a koalíciós pártok között ebben a kérdésben, de remélik, hogy a miniszteri bizottság végleges megegyezésre jut. A miniszteri bi zoitság kedden tarlja ülését. Jogosak-e Szlovenszkó gazdasági követelései? A kormány német nyelven szer készlett félhivatalosában olvashat­juk Matousek kereskedelmi minisz­­nek Szlovenszkóban tett kőrútján szerzett tapasztalatairól szóló nyilat­kozatát, amelynek során arra a kér désre, hogy jogosak-e Szlovenszkó gazdasági követelései és figyelembe lehet-e venni, többek között azt válaszolta a miniszter, hogy mostani útja alkalmával is előadták neki a hagyományos sérelmeket és pana­szokat, ezek azonban mostmár nem irányultak az állam ellen, hanem az egész áVamgazdasdg érdekében előadott kívánságok voltak. Ezek már nem voltak Szlovenszkó külön kö­vetelései, hanem az egész állam gazdasági szükségeiéiből eredő gazdasági követelések Sikerült — úgymond — a szlovák köröket meg­győznöm arról, hogy a cseh ország­részekben nem uralkodik az a ten­dencia, hogy a mai gazdasági vál­ságot Szlovenszkó ellen használják ki. Sőt ellenkezőleg, mi különös figyelmet szentelünk Szlovenszkó gazdasági viszonyainak és egyes gyárak üzemét segéllyel tartjuk fenn. A közép- és kisipart az ipar elő­mozdítására szolgáló nagy luróc szentmárloni intézet létesítésével akarjuk támogatni. Szlovenszkó ke­reskedelmének is megvannak a maga követelései, mint például a ked­vezőbb vasúti és közúti összeköttetések, a vasúti díjszabás útszámitdsa, az ál­lami szállítások igazságos elosztása, igazságos beruházási program stb. A kereskedelmi miniszter elismeri, hogy ezek a követelések jogosak, de teljesíté­sükhöz némi türelemre van szükség. Nem mindig a jóakarat hiányáról van szó, hanem a szükséges pénz­eszközök hiányáról. Nálunk most már másként ítélik meg a szlovák követeléseket és belátják, hogy azok szoros összefüggésben van­nak az egész állam közgazdaságá­val. Ebben íehát közeledtünk Szlo­­venszkóhoz, amely szintén több bizalommal van irániunk, nálunk pedig mind nagyobb lesz az aka­rat, hogy számoljunk a szlovák követelésekkel. Most már gyakran előfordul, hogy a cseh nyilvánosság objektiv figyelője a szlovák gazda­sági problémáknak. Mindent egybe­vetve, valóban megokolt reménnyel tekinthetünk Szlovenszkó gazdasági fejlődése elé. (Már t. i. Matousek miniszter ur szerint.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. L Móro ez Emílián 1861-1930. 1 — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szeptember 8. Egy igaz magyar emberrel, jó pappal, jeles magyar pedagógussal ismét kevesebb: Mórocz Emílián Pál, a Szent Benedek Rend volt komá­romi házfőnöke és főgimnáziumának igazgatója, utóbb a celldömölki ben­cés apátság perjele, hosszas szen­vedés után, Isten akaratában való teljes megnyugvással fejezte be munkában és eredményekben gaz­dag földi életét. Mórocz Emílián Pál 1861-ben született Pápán egyszerű szülőktől, akik ritka szorgalmú és tehetséges fiukat papnak szánták. Iskoláit Pápán és Győrben végezte el, 1878-ban öltözött be Szent Benedek rendjébe és a tanári vizsgát a budapesti egye­temen négyéves tanulmány után szép sikerrel tette le. Pályája leg­elején Pannonhalmán müküdött, mint hitszónok, majd Pápán tanárkodott, ahonnan első Ízben került 1893. év­ben Komáromba, utóbb Esztergomba, ahol tanári pályán működött és fe­lejthetetlen emlékű barátja maradt a kezeire bízott ifjúságnak. Pedagógiai tudását azonban a rend csakhamar Pannonhalmán kezdte gyümölcsöztetni, ahol mint novicius mester a rendbe lépő növen­dékeket oktatta, a központi pap­nevelő intézetnek tanulmányi felü­gyelője és lelki tanácsadójaként működött sok éven át Pannonhalmán utóbb alperjel, majd ismét a komá­romi főgimnáziumhoz kerül 1912, évben, mint annak igazgatója. Tiz évet tölt el ebben a tisztségében egészen 1921. év elejéig, amikor igazgatói tisztségéről a csehszlovák iskolaügyi hatóságok követelésére lomondani volt kénytelen. Pedig a páratlan pedagógiai gyakorlat, mely egész pályáján kifejlődött benne, ezen a téren a legszebb eredményekhez juttatta a vezetése alatt álló intézetet. A keserűség poharát azonban fe­nékig kellett kiürítenie, mert egy határincidensből folyólag represszá­­liaként több komáromi és környéki lakossal együtt kiutasította a cseh­szlovák kormány ezt a szelidlelkü, egyedül Istennek és magasztos ta­nári hivatásának élő férfiút is 1923. év tavaszán. Távozása alkalmából a város közönsége virágerdővel borí­totta kocsiját, hogy iránta érzett tiszteletének és rokonszenvének ad­jon kifejezést. Az 1913. évben a celldömölki konvent perjelévé nevezte ki fő­hatósága és ott is szakadatlanul munkálkodott Krisztusért, a szegé­nyekért és a lelki vigaszra szoru­lókért. Áldozatos és szép élete al­konyán súlyos betegséggel kellett megküzdenie, mely a hatalmas szer­vezetet lassan felőrölte. A viasko

Next

/
Oldalképek
Tartalom