Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-06 / 106. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» f i „GLBERT “ olcsósági divatcsarnoka •£i (Nádor-utca 19. • Koronabankkal szemben.) í Legjobban és legolcsóbban vásárolhat! « *« ■ *« +* > a ►» ei N6I, férfi és intézeti fehérneműt, Kötött Púlover, kabát és kosztümét, Bemberg mosóselyem harisnyát K£, 13—, Mosóbör keztyüt Ké. 33-, Clot és Lűster kötényt, — Bőr és vulkán koffert bördiszmüárut, Sport és szekrény gyermekkocsit, Tetra babakélengyét, stb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! *3 p »* < JL S< A forgalmi és kereseti adót emelik az állami alkalmazottak 13-dik havi fizetésének fedezésére. A kormány és pártjai egyáltalában nem akarnak tudomást venni arról a rettenetes gazdasági válságról, és az ebből folyó nagy nyomorúságról, amely Csehszlovákiában uralkodik s amely legfőképen a közterheket viselő lakosságot érinti igen súlyosan. A munkanélküliség e vigasztalan korszakában semmi tekintettel sincsen az állam a polgárság teherbíró képességére, amit legjobban bizonyít az, hogy a kormány egyszerre két irányban is tervbe vette a közterhek emelését. Mint megbízható politikai körökből értesülünk, a pénzügyminisztérium már elkészült a jövő évi költségvetéssel, amelybe belefoglalták az állami alkalmazottak 13 ik fizetését és az erre szolgáló fedezetet is. Az állami alkalmazottak 13-ik havi fizetésének fedezésére egyrészt a forgalmi és a kereseti adók emelése szolgál, másrészt pedig a pénzügyminisztériumban biztosan számolnak azzal, hogy a vasúti tarifát is emelni fogják. De befejezett ténynek tekintik a söradó fölemelését is, amelyre nézve úgy számítanak, hogy a sör kicsiben való kimérésénél közel egy milliárd korona folyik be majd az állam pénztárába. Január elsejével mégis csak fölemelik a vasúti személydijszabást A vasuiügyi minisztériumban nagy jelentőségi tanácskozást folytattak, amelyen a vasutak rossz helyzetével foglalkoztak. Az értekezleten a sze mélyi díjszabásoknak január 1 ével való felemeléséről tárgyaltak, amely immár elkerülhetetlenné vált. Az árudijszabályzat fölemelésére nem fog sor kerülni, mert annak a parlamenti pártok körében sok ellenzője van. A személyi tarifát 20 százalékkal emelik és ennek révén 200 millió bevételre számítanak, amelyet a vasúti személyzet új díjazásának fedezetére fognak fordítani. A szeméiydijszabályzat fölemelésére vonatkozó javaslatot még a nyári parlamenti szünet előtt elkészítették Színes bokréta a különböző visszaélésekről. A Lidové Listy legutóbbi számában terjedelmes cikkben foglalkozik azokkal a panamaafférekkel és különböző botrányokkal, amelyek Csehszlovákiában előfordultak. Rámutat arra, hogy alig van olyan terület, amelyen ne történt volna valami országra szóló visszaélés. Volt politikai affér: a Tuka-ügy, katonai affér: a Falout-ügy, pénzügyi: Sidek-ügy, sorozási: a Drvorzsák-ügy, postai affér: a Sinka-ügy, benzinaffér, betegpénztári affér stb. A lap azt Írja, hogy a dologban az a feltűnő, hogy ezekben az afférekben nem az irredentizmussal megvádolt nemzeti kissebbségek tagjai játszották a fősze repet, hanem az úgynevezett államalkotó csehszlovák nemzet tagjai. Ha a betegpénztárakat vagy a pénzesleveleket németek vagy magyarok dézsmálták volna meg, épen olyan bűn volna a törvény előtt, minha csehszlovákok követnék el. Az állameszmével szemben azonban cseh ember megtévelyedése sokkal súlyosabban esik a latba. Meg kell jegye ni — irja a L. L. — hogy mindezen afférekben a csehek voltak azok, akik a főszerepet játszották és ez annyit jelent, hogy az államalkotó nemzethez való tartozás érzése Csehszlovákiában ma krízisben van. Az őszre általában drágasági hullámot jelentettek a lapok és talán ez is tette szükségessé, hogy a járási hivatal egy nagyon célszerű és megokolt intézktdésével megszüntette a járási ármegállapitó bizottságot. Természetesen ezzel az intézkedésével utat enged a szabadversenynek, amelynek csak az lehet a következménye, hogy rövidesen az élelmiszerárak esése fog bekövetkezni. A mai nehéz gazdasági viszonyok közölt a járási hivatalnak ez az intézkedése feltétlenül humánus volt, különösen a fogyasztó hűkre volna. Különösen akkor válnánk alkalmatlanokká, mikor a világ elsötétedik, mikor a nagy folyó távoli kanyarulatából előbukkan a hold és a szétömlő ezüstfényben valószínűvé válik az álomvilág. — Visszatérjünk?... Akarja, hogy a csónakhoz vezessem? Az asszony nem felelt. Elfordult a borral áztatott gyalulatlan asztal mellől és elindult a sziget belseje felé. A járt útról is letért és a férfit, aki nyomon követte, a szigetnek abba a részébe vezette, amelyen a legtökéletesebb volt a vadon. Itt az egymásra boruló fák sűrű lombjai alatt, az uttalan utón, a folyondárok összevissza hálójában érte őket utói a kora este és az első holdsugár. Az asszony meghökkent. Hirtelen visszafordult és csodálkozva nézett a megtorpanó férfi arcába, amelyből komolyság és nyugalom sugárzott. — Bocsásson meg kérem... — suttogott az asszony halkan. — Bocsásson meg, hogy ilyen kellemetlen előzmények és kínos emlékek után ilyen furcsa és hozzánk nem illő helyzetbe hoztam. De miért is kérek bocsánatot? Nem én vagyok a hibás, senki se mondta, hogy kövessen, de miért is jött utánam barátom?... — Komolyan kérdezi? — Édes Istenem... De nem! Semmiféle ellágyulást nem engedhetek meg magamnak. Egyszerűen megtiltom, hogy rólam ma este végleges véleményt alkosson. Ne merjen önmagát nem ismerő, ideges, szeszélyes asszonynak tartani. Nem vagyok ilyen teremtés, csak nagyon szomorú ... — Persze, csak arra gondol, hogy innen nem messze milyen szép perceket él át most az ifjúság. — A fiuk szép szavakat suttognak, vagy éppen mesélnek és a leányok ábrándos szemekkel néznek a holdfényes nyári estén. Nem, barátom, nem Slávlk belügyminiszter lemondása mandátumáról? Drobny János, az országos hivatal elnökének lemondásáról szóló hírek mindjobban elterjedlek s ma már arról is beszélnek, hogy Drobny távozása befejezeti dolog. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák újabb lemondásról értesül, amely szintén a politikai szenzációk sorában foglal helyet. Azt irja ugyanis az említett lap, hogy az őszt politikai kampánnyal kapcsolatban beavatott politikai körökben új választások lehetőségéről beszélnek. A választásokkal kapcsolatban messzemenő változások várhatók a pozsonyi országos hivata nál, söl arról is beszélnek, hogy Slávik belügyminiszter lemond képviselői mandátumáról és ö lesz a második hivalalnokminiszter. A hirt fentartással kell fogadni, bár eddig azt senki sem cáfolta meg. ___________Í930. szep'ember 6 közönséggel szemben, amelynek érdekét szolgálja. Ismeretes, hogy a gabona milyen nagy mértékben olcsóbbodott, ezzel szemben pedig a pékiparban ezt a megfelelő olcsóbbodást alig lehet tapasztalni. Az ármegállapitó bizottság működésének megszüntetése az iniciativát most már a kereskedőkre bizza, hogy áraikkal megteremtsék a méltányos helyzetet és bizonyos, hogy nem is marad hatástalanul ez a rendelkezés. A kereskedőknek, az élelmiszeriparosoknak is érdekükben fog áliani, hogy fogyasztóközönségüket biztosítsák, amit csak úgy érhetnek majd el, hogy egymással vetélkednek abban, hogy erre gondoltam! — Csak a lelkét ne tagadja meg! — A lelkemet?... Maga figyelmeztet, maga, aki szkeptikus nyugalommal fosztott meg egyetlen csillapító szeremtől? Ha el ludná képzelni, ha felfoghatná, mit jelentett számomra a beidegzett gondolat, hogy asszonytragédiám egyedülálló a szerencsétlen házasságok történetében, akkor bizony most nagyon alázatosan bocsánatot kérne tőlem, akit utolsó ékszerétől is megfosztott. — Nem akartam. Nem akarattal történt, de higyje el, mialatt a csárdában az asztal mellett beszélt, életmeséjével párhuzamosan a világ egy régen megtörtént históriai emlékét éltem át és mikor az utolsó poharat felborította, abban a duhaj pillanatban nagyon furcsa impresszióim voltak. Különös benyomások hatása alatt állottam. Úgy éreztem, mintha a históriai emlék csak tegnap történt volna meg és maga asszonyom, nem a jelenben élne, de a régmúltból, a kétezer év előtti világból tért volna vissza. Csak egy órára, csak egy délutánra bukkant volna fel előttem... — Ugyan miéri?! — Talán csak azért, hogy idemeneküljünk a sziget vadonjába és itt a holdfény, meg az éjszakai sötétség határán régmúlt idők históriábafeledkezett emlékéről beszéljünk. Az asszony csendesen, észrevétlenül már végigheveredett az érintetlen bársonyos füvön. Kerekrenyilt szeméből sötét tekintet villant riadtan a férfira. A férfi nem is mozdult. Ott állt a fűben elpihent asszony előtt. Komoly arcélét a hold ezüstsugarai rajzolták bele az éjszaka sötét végtelenjébe. Csak az asszonyarcot nézte. A kerekrenyilt fekete szemeket, a kusza, szomorú vonásokat, amelyekből oly meszsze elmenekült a nyugalom. Valahol Megszűnt a járási ármegállapitó bizottság. A szabad verseny következtében az árak esésével számolhatunk. — Saját tudósilónktól. — Komárom, — szept. 5 Mintha tegnap történt volna Irta Zádor Tamás. Az utolsó borospohár felborult. A csárda gyalutlan asztalán szétfolyt a savanyu lőre és a nyári délután vadevezősei, leányok meg fiuk vegyesen, kaján örömmel mosolyogtak a szerencsétlenség fölött. Mindenki azt hitte, hogy a hirtelen kelétkezett felugrálás közben véletlenül dőlt fel a pohár. Csak egy, a többinél komolyabb férfi tudta, hogy a borospoharat könnyű, akaratos mozdulattal az a szomorúan szép, fekete uszóruhás nő döntötte föl, akiről első látásra senki sem tudná megmondani, leány-e még a mélabűsak típusából, vagy már asszony, aki áthaladt az első csalódáson. — Miért tette?! — a szomorúan szép asszonyarc kérdően nézett a férfira. — Láttam!... Maga borította fel a poharat. Akarattal borította fel a poharat. Akarattal borította föl, szeméből olvastam az elszánt gondolatot... — És mit gondoltam, barátom ? — Ostobaság, hogy visszakivánkoztam az életbe! Ezt gondolta, asszonyom. Ostobaság, hogy elhagytam otthonom, kiléptem a házból, kifutottam a városból és visszajöttem ide, a folyó hátára, vissza a csónakházba, vissza a csónakba, a lányok meg a fiuk közé, akiktől alig két év előtt köszöntem el. — Bizony nagy szamárság volt, barátom. Csak egy korán és nagyon csalódott fiatalasszony fejében támadhat olyan ostoba gondolat, hogy kis tragédiája után még helye van a fiatalság között. De megfizettem az árál. Ki kellett józanodnom, magamra kellett eszmélnem és a csalódás kesernyés izét csak azért nem érzem, mert magamhoz méltó komoly férfival, magával találkoztam és ebben az idegenné vált világban mégis csak elbeszélgettünk ... — Azaz hogy csak maga beszélt. A kirándulás délutáni meghitt hangulatában, a csárdaaszlal mellett elmesélte alig kétesztendős házasságának meglepő történetét, amelyről azt hiszi, hogy egyedülálló a maga nemében. — Tessék?... Maga kétségbevonja, hogy asszonytragédiám nem rendkívüli, nem kivételes és nem egyedülálló?! Meg akar fosztani képzeletemtől, hitemtől, egyetlen csillapító szeremtől, mely számomra még elviselhetővé teszi az életet. Szóval, hiába tüntettem ki bizalmammal! Tudja mit, barátom, akkor vegye úgy, mintha ezért a tapintatlan őszinteségért bontottam volna fel a poharamat. — Pedig csak azért férfiaskodott, csak azért futott össze minden keserűsége egyetlen duhaj mozdulatban, mert megérezte, hogy a lányok meg a fiuk, akik közé két esztendő múltán visszajött, csak a maga történetéről suttogtak az asztal körül. Belelátott a szemekbe, olvasott az arcokból és hangtalanul is meghallotta a halk beszédet. — Mindegy, hogyan történt. Az utolsó poharat felborítottam és a savanyu lőre szétfolyt a gyalulatlan asztalon. Látja, milyen igazam van, hogy most már minden mindegy. — Igen ... látom, hogy a leányok meg a fiuk magunkra hagytak, az aszszonyi akarat, az elszánt gondolat boros ravatalánál és ezzel értésünkre adták, hogy a vizi kirándulások alkonyati szórakozásában már nem kívánják társaságunkat. — így gondolja?... — Ugyan, mit is kereshetnénk mi ketten itt a kis sziget apró parti bokrai között, mikor a leányok meg a fiuk leheverednek a fűre és belemerengenek a lassan leszálló alkonyatba? — Igaza van, jelenlétünk csak tér-
