Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-23 / 100. szám
1930. augusztus 23. «KOMAROMI LAPOK» 3. oldal. Rádió jelzésekre az égitestek visszhanggal válaszolnak. A „Gráf Zeppelin" ködben és éjjel visszhangmikrofónnal letapogatja az átrepült területek pontos magasságát. Valamely akadály, pl. a fal, a föld, vagy a víz épugy veri vissza a hangot, mint a fényt a tükör. A visszavert hangot úgy halljuk, mintha valamely láthatatlan második személy ugyanazt a hangot adná. Egytagú visszhang keletkezik, ha az akadály 34 méter távolban van. Ha a távolság pl. négyszer vagy ötször nagyobb, akkor négy vagy öt szótagu visszhangot ad. Ha a visszaverő fal távolsága kisebb, mint 34 méter, akkor a visszhang gyorsabban érkezik a fölhöz, és a hangforrással mint utóhang, összeolvad. Ha több visszaverőfelüíet különböző távolságban van, akkor többszörös visszhang keletkezik. Egymással szöget bezáró falak a han hullámokat ide-oda dobják és többszörös visszhangot adnak. Ilyen pl. a tihanyi visszhang, vagy a Milánó melletti Simovetta vár, melyben egy pisztolylövés 60- szoros visszhanggal felel. Ha valamely terem boltozata tojásdad alakú és egyik gyújtópontjában halkan beszélünk, akkor másik gyújtópontjában a beszédet érthetően halljuk. A terem más helyén a hangnak nyomát sem érzékeljük. Az inkvizició korából sok épületet ismerünk, melyeknél az egyik terem boltozata oly kép van szerkesztve, hogy e teremben folytatott halk beszéb egy másik teremben kihallgatható A párisi „Louvre“ egyik boltozatos termében két középkorú díszedény látható Ha az egyik edénybe susogva beszéíünnk és egy másik személy a másik edény fölött haligatódzik, akkor a beszédet érthetően és olykép hallja, mintha a szónok az edény belsejében tartózkodna. E példákból látjuk, hogy a visszhang fizikai és akusztikai tulajdonságainak csalhatatlan, exakt tudományos és matematikai alapja van. Eddig ezeket a felismeréseket tudományos és gyakorlati szempontból alig vették figyelembe. Csak a rövid rádióhullámok felfedezése és a világürrrepülés eszméjének felvetése után nyert bizonyos jelentőséget a visszhangnak eddig elhanyagolt és parlagon heverő energiája Miután Eidbofenben a rövidhullámú rádióállomás felépült, Hals Jörgen mérnök Norvégiában az eídhofeni állomás által kiküldött rádióhullámokat rádiójában felfogta. Az eredeti hang felfogása után egy nyol cad másodperc és azután ismételten 30 másodperc után ennek a hangnak viszhangját fogta fel. Megállapították, hogy az első visszhang a föld körül futott, mig a második visszhang 300.000 kilométer másodpercenkénti sebesség mellett 10 millió kilométeres utat tett meg és hogy ezt valamely égitest verte vissza. Ezzel megdőlt az a feltevés, hogy a legfelső igen hig és elektromossággal telített légréteg, az úgynevezett Heavy-Side-réteg oly védőpáncél, mely a rádióhullámokat a világűrbe át nem engedi. Minthogy a rövidhullámok bármily szög alatt irányíthatók és ugyanazon szög alatt igen alacsony műveltségű primitiv ragadozóknak fognak tartani, akikkel a kölcsönös megértés lehetetlen. A legújabb elmélet szerint léteznek kozmikus emberek által lakott oly égitestek, melyeken nem százéves, hanem többmilliós technikai kultúra sincs kizárva, úgy hogy ezekhez képest műveltségűnk még ultra-embrionális állapotban van. Egyelőre a visszhang egyedüli támpontunk, mely közöttünk az égitestek között a szabad közlekedést megnyitotta. De polgár-jogot kapott a visszhang, sugárzó, energiája nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is a léghajózási és repülő technikában a föld fölötti magasságok mindenkor pontos lemérésére (Folyt köv.) Kereskedőkés iparosok országos kongresszusa A Dunavásár idejében évente megtartani szokott szlovenszkói és ruszinszkói össziparosságnak ésösszkereskedelemnek a kongresszusa az idén sem marad el, sőt éppen a végső összeroppanásig eljutott kereskedők és iparosok hatalmas demonstrációjának készül. A kongreszszust Pozsonyban, a városháza tükörtermében tartják augusztus 24-én, délelőtt 11 órakor. A kongresszuson résztvesznekaz összes szlovenszkói és ruszinszkói kereskedelmi és ipari érdekképviseletek, kamarák, ipartársulaíok szövetségei, kereskedelmi grémiumok képviselői, továbbá dr. Drobny János országos elnök, dr. Matousek J. kereskedelemügyi mi-Németországban él ? Németország1 évente két millió márka jóvátételt fizet, mezőgazdasága mindig szegény volt, nagy lábon él és minden tekintet nélkül bevételeire, túlságos mértékben ad ki pénzt nemcsak szociális célokra, hanem költséges technikai berendezésekre is. Ehhez tartozik az is, hogy a válság pszihológiai szempontból olyan következményeket mutat, amelyeket másutt nem tapasztalhatunk. A német abban a meggyőződésben él, hogy minden, ami 1914 óta történt, igazságtalanságok láncolata. Valahogy igy gondolkozik: Ne kényszeritettek volna bennünket a háborúra; ha pedig már háborút viseltünk, akkor hagytak volna bennünket győzni. És ha nem győztünk, ez azért van, mert elárultak bennünket. Minden teher, amit azután ránkraktak, igazságtalan. így gondolkozik Németország többsége, de ennek dacára Németország minden erővel azon volt, hogy visszanyerje érvényesülését és eközben a türelemnek, az önmegtagadásnak és a íe’eményességnek annyi példáját nyújtotta, hogy ríiinden tiszteletet megérdemel. És m.?gís, bizonyos körülménynek, amelyeknek okait nem egykönnyen lehet kifürkészni, a birodalmat megfosztották fáradozásainak gyümölcseitől. Az adók folyton nőnek. Az, stingy a Young-terv, amelynek következménye a Rheinland időelőtíi kiürítése és ezzel kapcsolatban 700 millió márka évenkénti megtakarítása, továbbá, hosjy Briand felhívta Németországot Európa újjáépítésének munkájában való részvételre és ezáltal visszanyerheti nemzetközi jelentőségét, ami a legnagyobb előnyöket nyújthatná neki, Stresemann müvének minden következményei elhalványulnak azonban az előtt a tény előtt, hogy Németországban 2,600.000 munkanélküli van és 600,000.000 márka uj adót kell behajtani, minek következtében a gazdasági élet lefokozódott Ilyen körülmények között egy angol a fogait szorítaná össze, egy francia pedig minden képességével igyekezne a kellemetlenségből szabadulni. Az átlag németnek azonban szenzáció kell. Őneki egy gazember, egy áruló és egy megmentő kell. Ha a német nemzeti jellemet erről az oldalról tekintjük, akkor megértjük a horogkeresztesek sikerét A gazemberek a franciák, akik Franciaország elpusztításáért reparációkat mernek követelni, azután gazemberek még a lengyelek. Az áruló a parlament és a kormány. A megmentő pedig nem más, mint — Hitler. Mihelyt ez a „zseni“ Berlinben fog székelni, minden jó lesz, nemcsak Németországban, hanem az egész világon. A külső és a belső ellenség, azaz a franciák, a lengyelek, a zsidók és a politikusok, kapitalisták és marxisták porrá fognak zuzatni. Ezt hiszi millió és miliíó német és azoknak a száma, akik a „megmentőre“ várnak, napróLnapra nő. A horogkeresztesek növekedése a német nép ssjnálatraméltó politikai éretlenségét bizonyítja. Fényes tulajdonságok mellett, párját ritkító türelem és kitartás mellett, az átlag németnél hiányzik az érzék: a realitásokkal szembe állani Németországnak meg kellett volna értenie, hogy igen veszélyes forradalmi szervezetek megszületését elősegíteni. Természetes, hogy úgy a birodalmi, mint a porosz kormány lassanként felismerték a veszélyt. Feloszlatták a vörös frontharcos sző vétségét, de csak eltiltották a nemzeti szocialisták egyenruha viselését. De éppen ez a nem egyenlő eljárás jobb és balfelé mutatja, hogy nincs meg a bátorságuk a horogkeresztesek ellen is hasonló módon fellépni. A szociáldemokratákat különös helyzetbe szorították Ami a polgári pártokat illeti, minden attól _ függ, hogy mi történik a szélső jobb oldaliakkal való szakítás után. Remélhetőleg sikerülni fog Hindenburg erélyes közbeniépése által a fórra dalmi szervezeteket feloszlatni Ami a külpolitikát illeti, kézenfekvő, hogy Németország szomszédainak egyidejűleg határozott és tartózkodó magatartása hozzájárulhat ahhoz, hogy azt az országot, amely úgy földrajzi, mint politikai tekintetben „Európa érzékenységi központja“, heves megrázkódtatásoktól megóvják. merném. — Rebegte a lány. — De ilyen messziről! — Kitűnő szemem van I Ő az! Korompay kiáltott egyet az ember után Az megfordult és úgy látszik tudta, miről van szó, mert gúnyosan feléjük lóbálta kalapját és futni kezdett. Korompay földredobtapodgyászát, kabátját, kalapját és gyors futással megindult a menekülő után. Annyit még odakiáitott Klárának: — Várjon meg itt, Klára dermedten állt egy helyben és kezét a szivére szorítva, rémült tekintettel nézte az előtte lefolyó jelenetet Hallotta, ho?y támadója gúnyosan, hangosan felkacagott és kedélyesen búcsút intve Korompay felé, erősebb futásba kezdett... A távolság igen nagy volt közöttük, joggal hihette, hogy nem fenyegeti veszedelem... De nem úgy történt... Korompay, mintha puskából lőtték volna ki, hihetetlen gyorsasággal röpült előre a pompás utón. Lendülete egyre fokozódott és egyre jobban, egyre erősebb tempóban közeledett ellenfeléhez . , . Amikor az visszanézve, látta az egyre csökkenő távolságot, ijedten szedte nyaka közé lábait és teljes erejéből rohant . .. De hiába . . . Korompayban dolgozott az atléta, a rutinirozott versenyző. Futása egyre gyorsult, még versenyeken se futotta ki soha ezt a formát. Mintha nem is futott volna, maga is úgy érezte, hogy úszik a levegőben és lába alig érinti a földet. Klára csodálkozva nézte az atléta bravúrját és megállapította, hogy percek alatt felére csökkent a távolság a két férfi között A menekülő már látta, hogy bajban van, kétségbeesetten fokozta volna az iramot, ha bírta volna. De nem ment. Korompay már közel volt hozzá és mintha rákiáltott volna. De az viszsza sem fordult, hanem menekült, ahogy birt. Klára lelkesen, fel-fel* ujjongva, gyönyörködött a nagyszerű küzdelem láttán. Percek alatt történt, hogy Korompay, mint a rohanó szélvész, utolérte a menekülőt és futásának lendületével taszított egyet rajta. Elveszítve egyensúlyát, esett az végig a porban Korompay megállt és várt Klára örült is, félt is. Amikor azonban látta, hogy az ellenfél meghunyászkodva kel fel a porból, megnyugodott és ujjongott lelke az örömtől Korompay mintha rászólt volna ellenfelére. Az nehezen, vonakodva állt boxállásba és óvatosan közeledett Korompay felé. Klára megijedt, de még megijedni sem volt elég ideje, mert Korompay már mint a villám ugrott előre és öklén egyetlen csavásával sújtott bele a másik arcába, aki tehetetlen tusként zuhant vissza a földre. Korompay várt egy ideig, figyelte, leste, mikor aztán látta, hogy nem mozdul, faképnél hagyta és visszasietett a leányhoz. Szó nélkül szedte fel podgyászát, köpenyét, sapkáját és megindult a leány mellett a kastély felé. . . . Párnapí ott tartózkodás után, egy reggel felébredve, Korompay Miklós arra jött rá, hogy ott, ahol a vészfék segítségével megállította a vonatot, mégis csak volt egy állomás, ha nem is a vasúttársaságé. Az ő rendes, hétköznapi vágányokon rohanó életének láthatatlan állomása volt az, amelynek homlokzatára csak az ő számára irta oda aranybetükkel egy titkos kéz az állomás nevét: „Boldogság.“ Fegyvert, fegyverjavitást, távcső szerelést, elsőrangú töltényt :: (110 Kc-tól kezdve) legjobban szállít: <SF.TFF.RT 107SFF BRATISLAVA, Andrásjárták a rengeteget, nem beszéltek sokat és mégis mindig, mintha visszhangot hallottak volna néma kérdéseikre a lombok közül. Amint kiértek az erdőből a kocsiutra, Klára jobbra mutatva szólt: — Arra megyünk. Nemsokára otthon leszünk... Az ut gyönyörű volt és nyílegyenes. Korompay élvezettel nézett rajta végig, elgondolta, hogy még futópályának is kitűnő. Azután balra nézett, arra is nyílegyenes volt az ut, talán még egyenesebb és." még nagyobb távolságon belátható, mint ezen az olda on , .. Ahogy igy szemlélődött, észrevette, hogy két-háromszáz lépéssel odébb a baloldalon valaki kilépett az erdőből az útra. Csendesen, szinte csak magának mondta: — Nini. Ember. A lány is felfigyelt és arra nézett Azután felsikolíott, belekapaszkodott Korompay karjába és úgy suttogta: — O az, ő volt! Korompay megtorpant. Arcát elöntötte a vér, — Biztos ? Igaz ? — Ezer ember közül is mégis-
