Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-21 / 99. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1980. augusztus 21; 1Vem oszlatják fel a szlovák városok önkormányzatát. Országh József országos alelnökkel beszélgetést folytatott a Sloven* ská Krajina a szlovák városok önkormányzatáról. Országh alelnök a feladott kérdésekre kijelentette, hogy Udvard községnek, az Érsekújvár tőszomszédságában levő virágzó és szinmagyar földmivesektől lakott, a messze Árpádkorba visszanéző gyönyörű falunak, pompás ünnepe zajlott le vasárnap délután, amely később az ott élő magyar pártoknak és az e < ész gazdatársadalomnak ünnepévé szélesült. Pintér Bélának, a magyar nemzeti párt ez értékes előharcosának kezdeményezésére és főrendezése alatt mindkét magyar párt nagyszabású aratóünnep tartását határozta el, amelyen az esős időjárás ellenére is ezernél sokkal több érdeklődő és résztvevő jelent meg. Az aratóünnep. A pártok meghívása folytán a községbe érkeztek Jaross Andor, a magyar nemzeti párt mezőgazdasávi szakosztályának elnöke, akit a gyűlés vezetésére is felkértek, továbbá Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési, Álapy Gyula dr. tartományi képvi selők, Aixinger László dr. az országos keresztényszocialista párt főtitkára, Turchdnyi Imre dr. érsekujvári ügyvéd, a keresztényszocialista párt körzeti elnöke, Mészáros József párttitkár, Luzsica Lajos kisgazda, az érsekujvári mezőgazdasági szakosztály elnöke, Jókay Imre földbirtokos, Janson Jenő városi könyvtáros, szerkesztő és mások. Kevéssel három óra után indult el a menet a faluból, amelynek élén magyar diszbe öltözött leányok haladtak az aratókoszoru után. Hangos énekükre megtelt az utca érdeklődőkkel, akik azután a menetbe sorakoztak és így érkezett a sok százra menő tömeg a szövetkezeti helyiség térés udvarára, ahol a leányok nevében Dékány Rózái mondott pompás alkalmi verset és köszöntötte Jaross Andort, az ünnepségnek elnökét. Majd a gazdák nevében Ricz József mondott szép és talpraesett beszédet lendületes szavaiban megemlékezvén az ünnep jelentőségében a gazdák mai helyzetéről is. Jaross Andor beszéde. Az ünnep ragyogó pontja volt az udvardkörnyéki magyar gazdák népszerű vezérének, Jaross Andor mezőgazdasági osztályelnöknek beszéde, aki történelmi visszapillantást vetett első szent királyunk idejére, amikor a támadó kard hosszú időkre hüvelyébe ment, hogy védelmi eszköz maradjon és helyébe az ekeszarva került a magyar nemzet kezébe. Ezóta a föld fia a magyar nép és hull a verejtéke a magyar rögre. A kardvivó villámgyors mozdulatait felváltotta a magvetőnek és az aratónak széles mozdulata és ez a pillanat, amikor a föld termése be van takarítva, a magyar élet folytatását, a magyar agrárjövőt jelenti hosszú nem felel meg a valóságnak az a híresztelés, mintha az Országos Hivatal 22 szlovák város képviselőtestületének feloszlatását készítené elő. A képviselőtestület feloszlatása mindig az utolsó út és csak a legritkább esetekben veszik igénybe. évszázadok óta. A történelem orsóján évek peregtek le, sok aratás arany buzakalásza termékenyítette meg magyar őseink életét, de sokszor volt pusztító jégverés is osztályrésze. Ilyenkor azonban a magyar karnak acélos izma uj vetésre lendült. A legpusztítóbb vihar a világháborúban érte, amelynek felidézésében nem hibás, abban senki le nem győzte és mégis területének kétharmadrészéből idegen államokat alkotott a békeszerződ's. Az ebbe az államkeretbe utalt magyarság felismerte történelmi szerepét és e szerint fokozottabb munkával, nagyobb önfegyelmezéssel indult neki a bizonytalan jövendőnek. Az arató-koszorú a magyar élet és a magyar munka gyönyörűséges szimbóluma, ha rátekintünk, első gondolatunk a Mindenható végtelen kegyelme felé fordul, aki áldó kezét fölöttünk tartja, de másik jelentése azt mondja nekünk, hogy a magyar holdak, amelyek más más neveken vannak beirve a telekkönyvekben, mégis valahogy összetartoznak és érzelmi közösségbe olvadnak, értelmi kapocs létesül, mely az egyik magyar földdarabot a másikhoz fűzi. Az aratók ünnepe a magyar földnek összetartó erejét jelképezi és jelentősége az összetartozás felemelő tudata, melyben egyik magyar meghallja a másiknak szivedobbanását. Az összedobbanó magyar szivek e nagy ünnepén azt kívánja Udvard magyar népének, hogy testvéri öszszetartásban kapcsolja össze a munkást a gazdával a föld közösségének nagy tudatából eredő magyar szolidaritás érzése. (Lelkes tapsok). A magyar földmivesek mukájának lenditő ereje építse ki itt Szíovenszkón a magyar szolidaritás nagy épületét, amelybe mindenki rakja bele a maga helyére az épitő téglát és az összekötő cementet. így épülhet ki a magyar társadalom erős vára, amelyre minden magyar embernek törekednie kell. Az aratókoszoru jelképezi az itteni magyar földből fakadó élet csodálatos színeit, arany kalászai a magyar férfi teremtő erejét, virágai pedig a magyar nő szépségét és lelkének kedves báját. De egyúttal jelképe fajunk élniakarásának is. Legyen meg minden magyar testvérünkben a magyar föld mélyéről, őseink sirhalmából fakadó erős hit jövőnket illetőleg, legyen meg bennük a lélek mélységeiben megfogant reménység és az egymás iránt való testvéri, mindent átfogó szeretet (Lelkes és hosszantartó éljenzés,) Jabloniczky János dr. képviselő beszéde a politikai helyzetről. Amerre csak szem ellát és ahova pillantásunk esik, mindenütt egyforma gazdasági jelenséget kell észlelnünk: a gazdasági krizist, amelynek mezőgazdasági része világkatasztrófává szélesül a túltermelés veszedelme következtében, de ez a válság nem marad meg a mezőgazdaság területén, hanem átcsap az ipar, a kereskedelem területére is, benne vagyunk valamennyien, mert a saját bőrünkön kell azt éreznünk. A fogyasztás megcsökken, mert a kereset is elapad és ennek következtében a termelést is korlátozni kell a gyárakban, a mezőgazdaság fogyasztó képességét elsőnek ásták alá a lezuhant gabonaárak Lecsökkenik az állam kivitele is és hovatovább a külkereskedelem válságával is számolnunk kell. Ha ennek o! ait keressük, akkor megtalálhatjuk azt i > en könnyű szerrel Tizenkét esztendő óta tanácskoznak Spaaban, Genovában, Cannes-ban, Locarnoban, Hágában, Párizsban, hogy a békeszerződéseket kireparálják, amelybe azok alkotói me? most is szerelmesek, amikor a tarthatatlan helyzet, a gazdasági életnek teijes íezülíése Európaszerte betegségnek a jelensége. A békeszerződések feldúlták Európa tökéletes gazdasági egységét és rendszerét, amelyet nem tudaak helyettesíteni olcsó szurrogátumokkal. Az államok elzárkóznak egymástól és a vámvédelem meg a legtöbb ked vezmény elve egyaránt csődbe kerül. Ki fog ezen segíteni, mert segíteni kell. Talán a régi nemzedék elmúlása, amelynek bosszú mentalitása sokban okozója a helyzetnek. A fogyasztási területeknek meg szerzése, azoknak megszervezése és megtartása a legelső feladata min den közgazdásznak, de a mi felelős államférfiaink nem tanultak semmii a történelemből, ma is a bosszú politikáját követik, amelynek a közgazdasági életben helye nincs. így azután a régi fogyasztó piacok elvesznek, utánpótlásról pedig gondoskodás nem történik. Ez a mai súlyos gazdasági helyzetnek az egyik oldala, A másik pedig a kíméletlen adópolitika, mely nem számol válsággal, teherbírással és kíméletlenül gázol bele a gazdasági életrendjébe, felborítva annak egyensúlyát. Ciklonszerű útját csődök és kényszeregyezségek jelzik. De, hogy a válság megoldásáért nem is akar a kormány komolyan valamit tenni, annak a legvilágosabb bizonyítéka, hogy akkor, amikor a környező szomszédos államok alig 30—35000 katonát tartanak fegyverben, addig Csehszlovákia békelétszáma 150000 fegyver, ami a lakosságnak két és fél milliárdjába kerül; ha ez a nagy katonai létszám csökkennék, akkor meglennének az anyagi eszközök is a romokba heverő mezőgazdaság szanálására. De ezt a szanálást végre lehetne hajtani a legigazságtalanabb adónem, a forgalmi adó eltörlésével is, amely egy milliárddal csökkentené a termelő osztályok közterhét,emellett olcsóbbá tehetné az életszinvonalat is. A gazdasági válságnak látható következménye az óriási munkanélküliség, amely feltartózhatatlanul terjed és veszedelemmel fenyegeti a társadalmat is, mert az éhség rossz tanácsadó és a társadalmi rendet is megbontja. Hogy mi lesz a jövő télen, amikor a nyár derekán is ekkora a munkanélküliség, azt még kiszámítani sem lehet. Nem kevésbbé fontosak a magyar kultúrának nagy és megoldatlan kérdései sem. A nyomás északról déli irányban egyre terjed és a nacionalizmus nem pihen. Iskoláink veszedelemben forognak és a be nem vallott cél nemzetiségünknek lassú beolvasztása a szláv tengerbe. A volt pozsonyi zsupán bevallotta, hogy a szinmagyar Csallóközben nemzeti államot akarnak létesíteni. Ezért épültek a telepek és ezért osztották ki a magyar földet idegeneknek. Azt elfelejtik, hogy minket nem a fegyver jogán csatoltak ebbe az államkeretbe, hanem a békeszerződések alapján, amelyeket magukra nézve kötelezőknek fogadtak el Mindezekkel a törekvésekkel szemben kulturális összefogásra van szükség és a szervezkedésre, hogy minden magyar ember megértse, milyen kötelességei vannak nyelvével és nemzetével szemben. Nekünk eszményeinkhez híven kell ragaszkodnunk és nem szabad nyelvünkben magyaroknak és lélekben csehszlovákoknak lennünk, mert ez lassú, de biztos elenyészésünknek ássa meg a sírját. Mi tudjuk azt, hogy az állammal szemben mivel tartozunk: engedelmes polgárai vagyunk, a törvényeket tiszteljük az adókat megfizetjük, ennél többet tőlünk nem követelhet, mert ennél többel a kisebbségek nem tartoznak. Legyen azonban minden magyar ember fajának hűséges és áldozatkész munkása és akkor nem maradhat el a szebb és boldogabb magyar jövő sem. (Zajos tetszés és éljenzés). Atupy Gyula dr. tartományi képviselő beszámolója. Alapy Gyula dr. beszédét a magyarok szent hetének, Szent István király és Árpádházi Szent Imre herceg ünnepségeinek méltatásával vezette be- Szent Istvánnak államférfiúi és kormányzói tevékenységét vázolva ezek Európa legnagyobb uralkodóinak sorába emelik a magyarok első szent királyát akinek alakja a történelem távlatából egyre nő. A Szent Imre ünnepségek, amelyek Budapesten zajlanak le, a világ minden részéből egyesitik a katolikusokat, csak Csehszlovákia gördít minden akadályt az oda igyekvő magyar nyelvű állampolgárai elé az irredentizmus hami vádjai alapján Nyolc bíboros jelenik meg Budapesten, köztük a pápa rendkívüli követe, de a szlovenszkói püspöki kar nem tartotta magát képviseltetni szükségesnek, amikor itt félmilliót messze túlhaladó magyar katolikus kisebbség él. Majd áttér az országos magyar közigazgatás bírálatára, amelyet úgyis mint a közigazgatás régi munkása és mint az országos választmány tagja, egészen közvetlen közelről ismer. A magyar kisebbség, amely több közterhet visel, mint a szlovák többség, az országos igazgatásban sem kapta meg megillető helyét, mert a képviselőtestület 18 kinevezett tagja közt hasztalan keresnénk magyar embert. De a magas közteherviselés ellenére is csak morzsák jutnak a magyarságnak kulturális, szociális és közegészségügyi téren, A magyar pártok hatalmas nagygyűlése Udvard községben. Jabloniczky János dr. politikai, Alapy Gyula dr. közigazgatási beszámolói. — Jaross Andor nagy beszéde a magyar szolidaritásról a nagygyűlést bevezető aratóünnepen. Saját tudósítónktól. Udvard, — augusztus 18-
