Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-07-05 / 78-79. szám
A oléaL «KOMÁROMI LÁPOK» Gödör Kap. János elnöklete mellett működött szép eredménnyel a szegény tanulók segélyezése érdekében. Az ének- és Zenekar több ízben működött nagy sikerrel közre. Külön elismerésre méltó föiemlítést érdemel a Főgimnázium! Segítő Egyesület nemes emberbaráti működése, amely Alopy Gyula dr. tartománygyülési képviselő és Gidió Bonifác ivazgató vezetésével a szegénysorsu tanulókat ruha- és kőnyvtegélyben részesítette- Az elmúlt iskolai évben ruhasegélyre 125 tanulónak 10 100 K t fordított éskönyvsegélyképen 211 tanuló részére 3385 K 95 fillért áldozott. A Diákmenzátan 36 bentlakó és 9 bejáró nyert lakást, ellátást, illetve napi élelmecést. Az ösztöndíjak, jutalmak és versenyek kimutalása után a statisztikai táblázat ad számot a gimnázium tanulóiról. A gimnáziumba bejegyzett tanulók száma az év végén volt 466 akik közűi évközben kilépett 13 ma'Qdt tthdi 453 tanuló. Rendes tanuló (fiú) volt 374, rendes leány-X. A bari három grácia, akik csaknem Komáromba kerültek. — A világ legkellemesebb színháza. — Hogyan alkuszik az ember, ha nem tud olaszul ? — Amikor az olasz fiakkeros enged a fuvarból. - A szsgény táltos nem kapót abrakot. — Szicília csodásán szép földjén. — Az Etna diszkréten pipált. — Ut Szirakuza felé. — Pálma, narancs, citrom ligetek. — Itt szebb az élet. — „Illatos ciprusok tövéna. —• Nincsen rózsa tövis nélkül. A kellemes olasz zenétől kisért ebéd után újra lesétáltunk az egészen a móló szélén horgonyzó hajónk lépcsőjén és újra bementünk Bari városába. A kikötő bejáratánál az őrség megint kikérdezett bennünket, honnan jövünk, hová megyünk és kik vagyunk ? A magyar beszédünk hallatára a legnagyobb előzékenységgel, szalutálva engedett bennünket az őrség tovább Újra elhaladtunk a festői képet nyújtó régi vár hatalmas falai mellett, ahol délelőtt Pali barátom fényképezett. Aztán elkezdtünk kószálni a városban, gyönyörködtünk a pálmasoios utcákban és a pálmaligetes terekben. A világ legkellemesebb színháza Bariban van. A tenger fölé van építve vascölöpökre, csak a főhomlokzat felőli rész van összekötve a szárazfölddel, körőskörül — tenger! Sőt még alul is tenger, mert ez alá is be lehet evezni. Maga az épület is csodálatosan szép, az építészet valóságos remeke ez a Margaritha színház. Közben egyszer előre haladtam és elszakadtam társaimtól. A dologban csak az lett volna kellemetlen, hogy nem volt nálam olasz pénz. Pedig közben nagy alkuba bocsátkoztam egy szobrocskákat áruló olasszal. Erősen alkudtam a három grácia szoborra. Üzlethelyiségben úgy alkuszik az ember, ha nem ismerjük az ország nyelvét, hogy a kereskedő leírja az összeget egy papírra, a vevő áthúzza a fölirt számot s odaírja a megajánlott vételárat, amit persze a kereskedő szintén töröl és valamit enged az első árból, így megy ez tovább, amig meg nem egyeztek. Bariban az utcán alkudtam a szobkat árusítóval, hát a tiz ujjunkkal mutogattuk egymásnak az árakat: Szerencse, hogy nem adta oda, amennyiért én kértem, mert először a végén pattant volna ki a kellemetlen valóság, hogy nincs nálam olasz pénz, másodszor a szobor csinos volt ugyan, de rém súlyos, elég lett volna azt az utón cipelnem és mennyi vámot kellett volna érte fizetnem. Az olasz barátom azt mondta, hogy a szobor alabástrom, később tudtam meg, hogy valami timsós keverékből készült masszából készítik ezeket a szobrokat, u**«. Az alku nem sikerülvén,! az olasz tanuló 64, magántanuló fiú 10, magántanuló leány 5 Komáromi születésű 158 szloven6zkói születésű 246, külföldi 49. Csehszlovák köztársasági volt 408, külföldi állampolgársággal bíró 45. Aryenyeiv szerint megvár volt 444, csehszlovák 2, német 7. Vallás szerint a következőképen oszlottak meg a tanulók' rém kath. 298, orthodox 3, evangélikus 10, református 82, izraelita 60. Tanulmányi előmenetel eredménye szerint a tanév zárásakor volt kitűnően alkalmas 87, alkalmas 290, nem alkal más 23, javítóvizsgát tehet 53. Az értesítő ezután az egyes osztályok rövendékeinek révsorát teszi közzé érdemjegyeik kimutatáséval, végül pedig a jövő iskolai évre vonatkozó tudnivalókat közli részletesen és az 1930 31. iskolai évben használandó tankönyvek jegyzékét. Végül pedig a junius 24 én Vágbafult Kün ó Ferenc II o tarulénak tragikus végéről emlékezik meg részvétteljes hangon az értesitő, amely e szomorú akkoiddal véget is ér. otthagyott, mint szent Pál az oláhokat és én mentem a társaim keresésére. Az első kávé házban, ahol eszpressziót árnltak, megtaláltam őket. Közeledvén a hajó indulási ideje, visszasétáltunk a kikötőbe. Az útmutatónk, az Ariadne fonalunk a villamos sínpárja volt. A kikötő előtt Pali barátom elmaradt, hogy ő megnézi a katedrális templomot. Később visszatért a hajóra és csodálatos dolgokat beszélt erről a templomról, hogy az ilyen gyönyörű, olyan gyönyörű és hogy az nincs messze a hajótól, csak egy ugrás. Nézem az órámat, még egy óra múlva indul a hajó. Nosza, nekivágtunk Pali barátommal újra a városnak kissé ügető lépésben, hogy idejében visszatérhessünk a hajóra. Gyors lépteinkre azonnal figyelmes lett egy élelmes olasz fiakkeros még ott a kikötőben. Megtudván, hova igyekszünk, megtette árajánlatait. — 20 líra — mordá az olasz. Mi nem feleltünk neki. — 15 líra — szólott a velünk párhuzamosan haladó bérkocsis. Mi hallgattunk és ügettünk tovább, a fiakkeros folyton az oldalunkon. — 10 líra! Mi erre se íeagállunk, mert Pali azt mondotta, hogy nagyon közel van, nem érdemes kocsira ülni. — 6 líra! Erre se szóltunk semmit. — 4 líra! — tör ki dühösen a kocsis. — Állj meg Pali — mondottam én — üljünk fel, mert ez az olasz annyira benne van az árengedésben, hogy még majd ő Ígér nekünk, ha megtiszteljük kocsiját a felüléssel. Hamar a katedrálishoz kocogott velünk sovány, csontos szürke lovával. Legalább egy kis abrakot kap a mi 4 líránkból a szegény pára. A templom nekem nem tetszett olyan nagyon, mint Palinak. Hiába, már láttam Velence, Firenze, Róma legszebb templomait, azok után már nagyobbak az embernek a művészi igényei. A bari katedrális inkább mint régiség hat, de művészi szempontból nem igen. A falakon semmi disz, semmi falfestmény. A templomot különben most renoválják, tele van álványokkal. A templomból kijövet ott találtuk a mi szegény táltosunkat, de a kocsis sehol. Ott ténfergett azonban egy jóképű, élénk szemű olasz fiúcska, azonnal észrevette, hogy a kocsist keressük, olaszul csacsogott valamit, de meglehetett érteni, hogy majd ő előkeresi a kocsist és egy közeli bárba szaladt be. Onnét elő is hozta a mi kocsisunkat. így hát a mi 4 líránkból tényleg abrak lett, azzal a különbséggel, hogy azt a kocsis itta meg, és nem a szegény táltos ropogtatta el. A hajóra időben értünk. Mégafiakkerosunk is feljött a fedélzetre, hátha akad még valami fuvar, itt aztán boszszut állt rajtunk és elmesélte, sőt meg is mutatta, hogy miképpen loholtunk ml, amig ő föl nem szedett bennünket. Este 8 órakor aztán megindult a hajónk. A megindulást mindig nagy érdeklődéssel néztük, mert ha a hajó közvetlenül a molo mellett volt kikötve, akkor nem indult el mindjárt a hajó gépezete, hanem a hajót a parttói elvontatták, vagy úgy, hogy kis vontató gőzös vitte beljebb a tengerbe a hajónkat, vagy pedig a hajónkról csónakkal egy hosszú kötelet vezettek egyik bójához. A hajón aztán a kötelet egy hengerre csavarták és ezzel a bója önmagát vontatta ki a tengerre a hajóhoz. Ott aztán leoldozták a kötelet a bójáról és fölcsavarták a kötél végét is. A hajó azért nem indul maga meg azonnal a saját gépével, mert attól tartanak, hogy a parthoz ütödik. Egész husvétvasárnapot a tengeren töltöttük, mert Baritól az ut Szicília szigetéig, Katóniáig elég hosszú, mert hiszen az olasz csizma fejét egészen meg kellett kerülni a hajónknak. A husvét vasárnap számomra nem volt ünnep, mert alaposan elővett a tengeri betegség, amint azt már előzőleg megírtam. Húsvéthétfő reggelén értünk Katániába, Szicília szigetének legszebb és Palermo után a legnagyobb városába. Katánia 2C0 ezer lakosú város, a hóval borított és diszkréten pipáló Elna délkeleti tövében, a Messzinai szorosban fekszik, a messzina—szirakuzai vasút mentén. A Komáromban is sokat emlegetett máltai lovagrend perjele nem Malta szigetén, — amint az ember hinné, — hanem itt, Katániában székel. Itt székel a prefektus is és az érsek is. A reggeli után megalkudtunk egy autótaxival, az alkudozásban nagy szerepe volt a „védöangya!nak“,aki pompásan tudott alkudni. Az autón heten foglaltunk helyet. Mi, utasok, öten voltunk, azután a sofför és az idegen vezető. A csodálatos, felejthetetlen látványt gyújtó, hóval borított Etna tövéből elinullunk és nagy sebességgel rohantunk Szirakuza felé, amely Katániától délebbre fekvő tengerparti városa Szicíliának. Az utépitészeti technika remek alkotása volt az a festői szerpentin ut, amelyen végigrobogtunk. Nem tudta az ember, hogy mit nézzen a festői tájat vagy az örök rejtélyt, az Etnát, amelyről sose lehet tudni, hogy mikor haragszik meg és mikor mutatja meg a teremtés koronájának, a Föld urának, az Embernek, hogy semmi vagy, csak porszem vagy a természet hatalmas erőivel szemben. A merész kanyarulatokban, az emelkedésekben, lejtőkben, pompás hidakban bővelkedő utunkat jobb-iól-balról A második nemzetközi eszperantó pedagogikus tanfolyamot Ce András vezetése alatt i Rajna folyó mellelli Arnhem gyönyörű holland kertvároskában larlják meg. Ezt a lanfolyamot Arnhem város vezetősége rendezi A tanfolyam ez év julius hó 17-lói julius 29-ig larlalik meg lizenegy napon keresztül, naponta négy órán át nemzeti (anya) nyelv, tankönyvek és házi feladalok nélkül. A tanfolyam azt a lehetőséget nyújtja, hogy mindenki elsajátíthatja az eszperantó nyelvből a mindennapi társalgón. A tanfolyamnak fö célja az, hogy a fanulókkal megismertessék Ce András ianmethodusát. A tanfolyam minden résztvevője megkapja Arnhem városa polgármesterétől az igazolványt, hogy ezen a tanfolyamon részt vehet. Arnh<m város polgármestere bö segélyben részesül a hallgafókat, akik részére a kővetkező kedvezményeket adja: norancs, citrom, pálma, füge, ciprus mandula, olajfa, babérfa ligetek öveeték. Micsoda illat, micsoda szinpompa. Amikor elrobogtunk egy-egy tlyea pálma-, narancs-, citrom-, olajfakert előtt, elgondoltam, hogy az itt lakóknak az élete az igazi élet. Milyen más lehet itt a szórakozás, a kirándulás a zöldbe, milyen más itt az ifjúság, *szerelem az ilyen miliőben, az ilyea csodaligetben. Talán hallucináltam, de az egyik pálmaliget kedves kis nyári lakából mintha azt énekelte volna egy kedves, nói hang az Arany virágból: Illatos ciprusok tövén Kaptam az első csókot én S azóta szivem úgy dobog, Mindig csak csókra gondolokI ... De hát. Istenem, nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen öröm üröm nélkül. A töviseket itt ne méltőztassék kedves, türelmes olvasóm átvitt értelemben venni, mert itt valóságos tövisekről lészen szó. Ami minálunk az eleven sövény, a. gledicsia, a Krisztus tövis, az Szicíliában a kaktusz. Száz és száz fajával vadon él ott az utmentén, az árok partokon és akinek nincs pénze egyéb, kerítésre, kaktuszkeritést ültet a földje szélére és ember legyen a talpán, aki az ilyen kaktusz kerítésen, eleven sövényen áthatol. E rengeteg kaktusz láttára eszembe jutottak kaktuszt gyűjtő komáromi ismerőseim! Mit adnának ezek ezért a sokféle szicíliai kaktuszért. Közben több kisebb olasz városon robogtunk végig: Leontini, Carlentini, Villasmundo és Briolo városokon. Leontintben éppen országos vásár volt, rengeteg lóval és szarvasmarhával. A szarvasmarhák itt mind feketék, mint nálunk a bivalyok. Fehér, vagy tarka tehén egész Szicíliában ismeretlen. Szóval a nálunk közismert közmondás: „Sötétben minden tehén fekete*, Szicíliában úgy módosul, hogy „a tehén még nappal is fekete!“ Hogy a tejelő állatoknál maradjunk, igen sok Szicíliában a kecske is. Sok kecskenyájjal találkoztunk. A szicjliai és általában az olasz kétkerekű teherkocsik, kárék érdekes közlekedési eszközök. Négykerekű teherkocsit sehol se láttunk egész Olaszországban. A káréknak hatalmas nagy kerekeik vannak és a kétágú rúd a 16 fölött van és tulajdonképpen nem is rúd az, mert hiszen a rúdra is rakodnak és úgy tűnik föl, mintha a ló a kocsi alatt húzná a terhet, a rakomány még a ló fölött is van a rézsut álló kettős rúdra rakva. Külön balanszírozó tudomány kell ezeknek a kétkerekű kocsiknak a megrakásához. Es mennyi terhet rá tudnak rakni egy ilyen kocsírat (Folyt, kö*.) 1. Tizenöt külföldi hal’gafó lesz vendége Arnhem városának. Ez any=. nyit jelent hogy a tanfolyam egész tartama alatt ingyenes lakást é& étkezési kapnak. 2. Hatvan személy kaphat kedvezményes helyet, úgy hogy ezek naponta 25 holland forintot, azaz 5 svájci frankói fizelnek a teljes penzióért (lakás, étkezés.) \ A fialal tanfolyam hallgatóknak ajánlják a fiatalok vendéglőjét, ahol egész penzió naponta csak L30 holland forintba (2 és fél svájci frankba) kerül A tanfolyam hallgatók, akik kedvezményt kapnak, a gyönyörű Olgard-házban laknak, amely speciálisan a konferenciák és kongreszszusok számára épült. Ez a ház magasan fekszik a Rajna folyó pariján és gyönyörű kilátása van, egészen a német határig A vendégek kényelméért a házban szép olvasószobák vannak, meleg és hideg vízvezetékekkel fürdőszobák és sölélszobák az amalőr fényképé-Olaszország kör fiiba jé zás a (Kóborlások vizen és szál azon) Irtai Dr. Bárány uy Jtzsef. Hogyan támogatják az eszperantó nyelvmozgalmat. Ce András második nemzetközi _jui 3. pedagógiai eszperantó tanfolyama.
