Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-08-14 / 96. szám

2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1930. aqga3ztn3 14. 1905. ...-------------... 25 év C------1930. Jubileumi Reklám hét Augusztus 5-től 25-ig a Augusztus 5-től 25-ig LÖWINGER BAZÁRBAN mely alkalomból a vásárlási kedvezmény a következő: 10 15°|o 20 lehérnemű cikkekből divatáru és harisnyákból nyakkenndők és kötött- szövött árokból. c* A t. vásárló közönség hraeJSSTSKÄ; hetet. Vétel nem kötelező, de az áru valamint az árak meg­­=—■■■------ tekintése fontos, -----------■-—= északvldékének csendes völgyeiben folyhatott tovább a munka és(az élet kapuján belül maradtak, a béke ál­dásos éveit élhették, mig odakünn patakokban hullott a magyar vér. Kihez fohászkodtak volna őseink szorongattatásuk nagy napjaiban és óráiban, mint Miasszonyunkhoz, kegyes pátrónánkhoz, Boldogasz­­szony anyánkhoz. Előtte nem volt Ulkunk soha, neki megvallottunk mindent és kérlen kértük eleseltsé­­günk ópáján, hogy emeljen magához minket, érdemeden fiait. Meg Is segítette nemzetét mindenkor, mely tiszteletét nemcsak a templomok­ban és kegyhelyein rótta le iránta, hanem utána mentek hadba bátran és elszántan a magyarok szabadsá gáért, ha megszólalt a tárogató ri­koltása. Pénzein évszázadok alatt a Magyarok Nagyasszonyának képe volt látható egészen 1848-ig, az utolsó Máriás húszasokig. A mai sivár korban, amikor az anyag imá­data folyik, amelyre azt mondják, hogy ez racionalizmus, történelmi materializmus, szocializmus, Marx és Lenin, nem homásolyodott meg az a nagy égi fényesség, mely szá-Saját tudósítónktól. A komáromi posta fogyatékos telefonszolgálatáról már többször irtunk lapunkban — mindjárt hozzá­tesszük, hogy nem a postai sze­mélyzet teljesítményén múlik a tele­fonszolgálatnak ez a fogyatékossága, hanem a személyzet létszámán. A postafőnök jelenleg szabadsá­gon van és ezidőszerint nem be­szélhettünk vele, de a postahivataltól már többször kaptunk Ígéretet, hogy a telefonszolgálatban javulás fog beállani. Mi ezt csak úgy remélhetjük, ha a személyzet létszámát legalább némileg megnövelik, hogy a túlter­helt munka következtében a telefon­­szolgálat simábban kerüljön lebo­nyolításra. Nemcsak a helyi össze­kapcsolások történnek idegölő las­súsággal a központban, hanem a közeli interurban összeköttetések is, nem is szólva a messzebb vidékek­kel való összeköttetésről. A komáromi telefonszolgálatban föltétlenül változásnak kell beállani, úgyhogy az a mai kor szellemének megfelelően — amikor mindenütt a Jelszó: „az idő pénz“ — tudjon mü­zadokon keresztül reánk tekintett. Az anyag imádata nem elégít ki, nem nyugtat meg bennünket és nagyon hideg doktrínákat kínál nekünk, hogy azok helyettesítsék az évszázados gyermeki hitet és a Nagyasszony tiszteletét gyengítsék. Hiába minden, amig magyar lesz, ha szétszóródik is a világ minden táján, Boldogasszony anyánk gyö­nyörű ünnepén megérezzük ennek nagy jelentőségét, azt, hogy valami­kor Európát védtük egy nagy esz­mény és megingathatlan hit páncél­jával leikeinken. Európa ezt elfelej­tette és Micheletnek, a hírneves francia történetírónak ismeretes mondása: vájjon mikor hálálja meg Európa a magyar nemzetnek azt, hogy évszázadokon keresztül a ke­reszténységnek és a nyugati civili­zációnak védőbástyája volt? — régen elhangzott és a lelkiismeret szózata eltűnt a lefolyó vizekkel. Ez a hála tör fel sziveinkből a mai napon és árad szerteszét, ahol magyarok élnek. Idegenek nem értik, csak mi tudjuk könnyeink fátyolén keresztül felérteni a kö­nyörgő zsolozsmát. ködni és ne kelljen egyes kapcso­lásokra percekig, negyed és félórá­kig várni. A másik, előttünk felfoghatatlan valami, amire a postafönökség nem akart mindezideig reagálni, az éj­szakai telefonszolgálat. Már évek óta hangoztatjuk azt, hogy lehetetlen állapot az, hogy Komáromban mind­ezideig nincsen éjjeli telefonszolgá­lat. Számtalanszor érveltünk már amellett, hogy egy olyan városban, mint Komárom, feltétlenül szükséges az éjjeli telefonszolgálat, amit a sze­mélyzet létszámának csak némi emelésével is el lehetne érni. Mind­össze arról van szó, hogy egy ins­­pekciós éjjeli szolgálatot kell beve­zetni, ennyi áldozatkészséget igazán elvárhat a közönség a postahivataltól. Az éjjeli telefonszolgálat előnyei­ről nem kell bővebben Írni, ez mindenki előtt világos és leginkább a postahivatalnak kell tudatában lennie annak, hogy milyen szüksé­ges az éjjeli szolgálat bevezetése. Hogy csak a legfontosabb érvet említsük fel, számos szerencsétlen­séget el lehet kerülni, ha éjjel tele­fonszolgálat van. De egyébként is rendkívül sok érvet hozhatunk fel amellett, hogy az éjszakai telefon­­szolgálat már egy olyan városban, mint Komárom, a mai korban feltét­lenül szükséges. Tudomásunk sze­rint Komárom úgyszólván egyedül álla vidéki városok között, amelynek nincs éjjeli telefonszolgálata. Re­méljük, hogy a jövőben Komárom­ban is megszűnik ez az állapot és az éjszakai telefonszolgálatot itt is bevezetik. Teljes tájékozatlanság Komárom, augusztus 13. Még élénken emlékezünk arra, hogy a koalíciós kormány, miután a benne helyet foglaló különböző kormány­támogató pártok semmiképpen sem tudtak egymással megegyezni, jú­niusban hirtelen elnapolta a parla­ment üléseit és nyári szabadságra bocsátotta a törvényhozókat. Az el­napolás határozatlan időre történt, nagy általánosságban szeptembert jelölték meg a képviselöház össze­hívására, biztos dátumot azonban sem a kormány, sem a házelnökség nem tudott előre megállapítani. A legteljesebb bizonytalanságban rob­bant szét a képviselőház, hogy tagjai pihenni térjenek a nem épen nagy­arányú és eredménytelenül végződött „parlamenti munka“ után. Akkor azzal a gondolattal mentek vakációra, hogy a nyári szünet alatt majd csak megtalálják azt a módot, amely a válságos politikai helyzet megoldá­sára alkalmasnak mutatkozik és az optimisták abban reménykedtek, hogy őszre minden rendbe jön. Már a nyár végén vagyunk és két hét múlva elérkezik a szeptem­ber s vele az őszi évszak, azonban a kormány berkeiből semmi sem hallatszik, nemcsak hogy az őszi munkaprogramról, de még a parla­ment összehívásáról sem. A vakáció végén egyelőre még csak találgatá­sokra szorítkoznak a lapok és egy­­egy sajtóorgánum minden felelőség nélkül ugyan, de annál nagyobb vakmerőséggel játsza a jólérte. sültet és hozza nagyképűen nyilvá­nosságra a kigondolt híreket a par­lament őszi munkásságáról. Egyik­másik annyira belelovagolja magát a dologba, hogy tagadja, mintha a csehszlovák köztársaságban mező­gazdaságiválság uralkodna és általá­ban rózsaszínű képet fest a közállapo­tokról és gazdasági helyzetről, mint hogyha tejbenvajban fürödnének a köztársaságban az emberek. Persze vannak olyan pártlapok is, amelyek meg a végveszedelem színét fésűk a falra, hogy Lfokozzák a nyugta­lanságot a sok súlyos bajjal küz­­ködő lakosság közt. Tárgyilagosan tekintve a helyzetet, meg kell állapítani, hogy a lapok „jólértesültsége“ bizony kevés ér­tékkel bir, mert ez épen nem jól­­értesültség, sőt legtöbbször még olyan értesültség sem, amelynek volna valami alapja. A kormány a szünet alatt egyszerűen hallgat és még csak véletlenül sem ad hangot arra nézve, hogy mi is lesz ősszel a parlamentben, amelynek pedig végre-valahára komoly munkát kell adni, úgyis eleget tétlenkedett eddig. A helyzet ugyanis nem javult, sőt gazdasági tekintetben még rosszab­bodott, mert az aratás nem elégí­tette ki azokat a reményeket, ame­lyeket hozzáfűztek, de ezenfelül Csehszlovákia két szövetséges társa Románia és Jugoszlávia komoly lépést tett a vámunió megteremté­sére anélkül, hogy Csehszlovákiának érdekeit figyelembe vették volna. Ez az uj szituáció semmiképen sem kedvező momentum a köztársaság gazdasági helyzetére nézve. De ezeken kívül több égető kér­dés vár megoldásra és ezek között legelsősorban is a napról-napra fokozódó munkanélküliség, amelyet nem lehet az élelmiszerjeggyel meg­oldani, mert ennek a százezerfejü szörnyetegnek rettenetes rombolő ereje van. Igen sürgős a lakóvé­delmi törvény novellája, amely ha­táridőhöz van kötve s amelynek helyes és igazságos megoldása elől már nem térhet ki a kormány. Mindezek igen fontos kérdések, de fogalma sincs róla senkinek, hogy mitakar ezekkel a kormány. A mi­niszterek nagy része még nyaral és nem törődnek most a kormányzás gondjaival, tehát a kormánytól sem­­miféle hivatalos jelentés nem hang­zik el s legfeljebb csak a találgatá­sokra lámaszkodhalik az ország népe. Biztosra lehet venni, hogy a kormánynak eddig semmi uj gon­dolata, vagy ötlete nem támadt, amely a káoszból kivezető utat megtalálná s elkészülünk arra, hogy az őszi ülésszak sem hoz termékenységei a belpolitikában, hanem a régi meddő eredménytelen alkudozások fognak folytatódni, legfeljebb a hatalomért való vételkedés lármája fogja han­gosabbá tenni a különben nyomott levegőjű életet. (.—) Augusztus 13. Irta: Quidam. Augusztus 13. a magyar nemzet legszomorubb dátumai közé tarto­zik. Ezen a napon tette le a re­ménytelen küzdelem után a fegy­vert az orosz — nem az osztrák — fővezér előtt Görgey Artur diktátor. Ez a nap annak a nagyszerű gon­dolatnak bukását jelentette, hogy a magyar szabadságjogokat a má­sik alkotmányos faktorral szemben fegyverrel is ki lehet vívni, mint azt az aranybulla évszázadokon át ta­nította. Komáromra még egy tanulsággal többet jelent ez a nap, A nemzet küzdelme véget ért, de Komárom nem kapitulált augusztus 13-án, ha­nem még heteken keresztül ellen­állott, vagyis Komárom kis területe jelentette ez alatt az idő alatt a szuverén magyar országot és terü­letet. Igaz, hogy álom volt ez csu­pán, de szép aiom és akik ezt ezek közt a falak közt megélték, Klapka tábornok vezetése alatt, azok egy nagy élménnyel lettek gazdagabbak mint többi kortársaik. Ami augusztus 13-tól kezdve tör­tént, azt |ól ismerjük nemzetünk történetéből. Megácsolták a bilófá­­kat, de Bécsben akkor nem tudták még, hogy minden sirhalom, ahová nemzeti mártírt temetnek, oltárrá válik a nemzeti lélek előtt, ahová zarándokolni jár az utókor. Bécs­ben akkor öregedő főhercegasszo­nyok intézték a magas politikát és azok meg akarták büntetni a ma­gyar nemzetet. A politikai kiskorú­ság azonban megboszulja maga magát. A nép nem felejtette el, hogy vezéreit milyen sors érte és a vér­tanuk vérehullásából kivirágzott a szabadságnak sokkal erősebb vágya, amely emberöltökön keresztül az ország függetlenségét követelte és a dualizmus felbontását. Augusztus 13. tanulságai közé tartozik az is, hogy a magyar nép soha sem kívánta a közösség visz­­szaállitását trianoni végzete után sem. Sőt erősen megnőtt az az áramlat is, amely a regi uralkodó­ház restaurálását sem kívánja. Eb­ben a nagy felfogásbeli elváltozás­ban augusztus tizenharmadika és október hatodika véres emlékének jutott nagy szerepe. Kibővítésre szorul a komáromi telefonszolgála/C Mikor vezetik be az éjszakai telefonszolgálatot ? Komárom, augusztus 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom