Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-01 / 13. szám
1930. február 1. 9. okiak Hamburgi tyúkok Komáromban. Et a történet a komáromi szekeresgardák utcájának egyik sarokboljában, akkor zsjlott le, mikor a bonyhádi meg a «aimemáií tehenek mellett stó esett néha a nemes orpirgron tyúkokról s a kendermegos piymuthokró! is és arai a fő, szóról szóra úgy esett meg, ahogy elmondom, szereptők kezdettől végezetéig ugyanazok voltak és azok is ma• radiak, ' A sarokbolfo?, mondjuk Kiéin — de ; lehel, hogy Grosznak esetleg Svarcznak / hívták — hiszen a név igazán mellé- ; ■: kés, — lándorpusztai cseüédasszonyok: tó! nagyon szép sárga orpington tyúkokat vásárolt egy hatalmas kakassal 1 együtt. Miárt ne venne ő nemesfajta ; tyúkokat, hiszen Komáromban már nensesfaju tyúktenyészde is van? Hátha jó üzlet lesz belőlük! Elhelyezte őket ; egy deszkslédába, melyben valami szállítmány érkezett Hamburgból. A láda \ nyitott oldalát lécekkel rótta be, ellátta ajtóval ia, hogy ott etesse mindaddig ’ őket, mig kézhez nem szoknak. Nagyon . szép, kifejlett példányok voltak. Való- ’ szinűleg valamelyik urasági magtár ; mellett nőitek fel. Tudvalevőleg ilyen : helyen a baromfiak jobban megnőnek, • szebben kifejlődnek, mint egyebütt. Klein úr gyönyörködött bennük, meg' hagyta őket magnak, hadd termeljenek , tojást, hiszen a tojás különösen „két | asszonynap között“ nagyon drága, meglehet jól bevág az üzlet! idejárt bevásárolni a háztartáshoz , szükséges különféle cikkeket özv. Sza; íyorné asszonyom, az utca egyik leg- i • szája sibb, iegfukarabb, egyben leg- j hangosabb asszonya is, aki egy fillér irányában órákig elvizsgálődoii, alkudozott, aki mindent olcsón, majdnem feie áron akart megvenni, akivel szem- j ben Klein, a sarki boltos, ugyancsak értette a mesterségét, valósággal bele- ; fáradt amíg 1—2 fillér nyereségei be- ! tudott hozni magának, Nem is igen ; örvendezett Szaíyorné asszonyom jőve- ; telének, akár úgy jött mint bevásárló, ; akár úgy mint eladó, mert mint eladó, ! mindenét méregdrágán, az értékének magasan felette’ iparkodott Klein ur nyakába varrni. Éppen az üzlet Sanyhasága miatt bus- I lakodott az egyébként többnyire kedélyes Klein ur, mikor bekiáltott hűséges élete párja és üzlettársa: — Na ! hogy van az, kedves férjem, mostanában nekünk egy tojásunk sincs! — Hát menjetek Szatyornéhoz, majd az ad nektek tojást, annak bizonyosan van, ha másképen nem, hát kö'csön s ha nem ád, főzzél valami mást a gyerekeknek. — Talán nem voltam már? Nem \ akarja adni csak 99 fillérért, pedig a j piacon csak 80 fillér a nagyja, az ap- ; raja meg 70 fillér, hogy vinné el a vén ; fösvényét az ördög! — No megállj vén zsugori, telhetet- I len szatyor, majd én is úgy teszek S veled, ha lesz valamire szükséged! Be- I jösz még a boltomba, de fogadom, hogy ] megkeserüiöd. ügy elbánok majd veled, ; hogy arrul kőduisz az bizonyos! — Abból még nem esztek tojás- j haluskát ma, amiről a Szatyorné koldul, j ha majd elbánsz vele, inkább azt j mond meg, mit vigyek ki az üzletből j tojás helyett!? „Farkast emlegetnek berekben jár“, ] tartja a magyar példabeszéd s e pilla- \ natban belép Szatyorné asszonyom s j héjjaszeme rögtön meglátta a bolt há- ' tatjában elhelyezett ketrecet s benne a 1 szép sárga orpingtonokat. A ketrec \ egyik deszkájára fel volt ragasztva egy j darab papír, rajta ezen felírás, szembetűnő, vastag, nyomtatott betűkkel: „Hamburg“, melyet még Szatyorné asszonyom is könnyűszerrel eltudott olvasni. Meg is nézte őket alaposan és nagyon meg volt velük elégedve, rögtön azt kérdezte: hol vette szomszéd ur ezeket a szép tyúkokat s miért tartja őket ketrecben? — Hja, ezek nagyon de nagyon drága tyúkok szomszédasszony, 160 korona volt párja, most hozattam őket Hamburgból, tegnap érkeztek, az az hogy harmadnapja, még a cédula is rajta van a ketrecen tátja? — s rámutat a ketrec cédulájára. I Komáromi Lapok — Látom, látom, hogyne látnám, mikor iátom, de hát minek ezek a drága lyukok magának ? Msga szomszéd nem szokott parádés tyúkokat tartani, meg nem is való bőtosnak a parádés íyuk, nem terem annak ae búzája, se eleségs mindent vennie kell az utolsó zabszemig. Az csak gazdának való. Neki is voltak szép kokhin khinhi parádés tyúkjai, de a nagy baromfikolerában mindegyláfcig elpusztultak. — Nem i3 parádénak vettem én ezeket Szatyorné asszonyom, hanem a hasznáért. Nem vagyok bolond, hogy 160 koronát adjak egypár tyukér csak azért, hogy parádézzanak. Van nekem magamhoz való eäzem. Előliem a haszon, a nyereség a fő, ezeknek pedig van hasznuk. Olyanok ezek Szatyorné asszonyom, mint a tehenek között a kuhtandi vagy bonyhádi, négyszeres a hasznuk, annyit mondhatok, Azért hozaitam ezeket ha meg kel! vallani, mert ez a fajta mindennap kettőt tojik ás pedig télen-nyáron mindig egyformán, a tojásaikat láttuk is a kiállításon, mondhatom, hogy amiket én láttam, azok nem mindennapi tojások voltak. — Ks‘!őí?! No még ilyet se hallottam soha teljes világi életemben, pedig már megettem kenyerem javát! Hogy még egy lyuk kettői tojik naponta! Magát Klein szomszéd valami élelmes anglius csúnyául becsapta az bizoyos, Engem!? D.: en^em csapóit be? Olyan nincs! Oíyan angiius még nem született. Tudom én mit csinálok, mindig is tudiam. Erek a tyúkok nekem kettőt tojnak mindennap, arról kezeskedem. Ez biztos. Éti nem adtam hiába, nem is adom soha a pénzemet senknek. Nem vagyok én kálvinista zsidó Csak a hetyinyi kálvinista zsidót lehet becsapni, nem engem (kálvinista zsidó a református szatócs.) — Hallja szomszéd ur! Igazán olyan drágák ezek a tyuitok? — Bizony drágák. 160 koronámban van párja, de nem sajnálom értük. Kettőt tojnak naponta. Nagy dolog, ritkasági Aztán Hamburgból jöttek. 160 koronában bele van kalkulálva a vonatoly is, a szállítás és minden. (JBsz már a boltomba, el is indultát, mindjárt itt teszel a boltomban! Hej vén Szatyorné már foglak is!) — Aztán nem adna belőlük egy párt, ha átvenném ? — Nem azért hozattam, hogy másnak adjam a nyereséget! Nem ettem fűzfagombát. Mit gondol Szatyorné asszonyom? Hanem tudja mit? A tojásaikból adhatok, de csak magának adok mint régi jó kundäafnak, másnak világért se adok, de csak 4-ért adhatok egyel, nekem az itteni tyukárak négyszeresébe kerültek a tyúkok. Én nem akarok magán nyerni, a hamburgi tyúktojásokért nem számítok csak saját árt. — Jól van szomszéd ur, áll az alku, mikor jöhetek a tojásokért? — Mikor akarja! Akár mindjárt is! Maga lesz Szatyorné asszonyom az első, a legelső, mint ismerős régi jő kundsafi legelőre való, nem csak előre, hanem legelőre, én mondom azt Klein Jakab, akinek a boltjában van s amit én megígérek azt mégis adom az bizonyos I — Tudja mit szomszéd uram? Én mindjárt elküldöm a tojásokér a tojása kát. Hányat is kell küldenem? Vagy jobb is lesz ha mindjárt magam elhozom? — Minden egyért négyet, ahányat akar annyiszor négyet, de — nehogy az apraját válogassa nekem, én azokat nem tudom eladni I — Jő, jő! Majd választom, van most miből, választva is kitudom adni a megfelelő 64 darabot, mivel én egy tyuk alá nem szoktam többet adni mint 16 darabot. Szatyorné asszonyom amint szólott, aszerint cselekedett, csakhamar megjött a tojásokkal, melyeket Klein nagy óvatossággal átolvasott s miután rendben levőnek találta a készletet, kiadta az ő készletéből a 16 drabot. Hogy valóban sárga orpingtoniojások voltak-e bizonyosan, aziránt még Klein ur maga se merne kezességet vállalni, hiszen csak néhány napja vannak birtokában a sárga orpingtonok. Egy azonban bizonyos és ez az, hogy jó kundsaft számára, mindig tartott eldugva 20—25 darab szép tojást, nehogy a felesége a konyhány felhasználja. Szereti ő jól kiszolgálni a kundsafljait és Szatyorné- asszonyom ez egyszer azok közé tar■ ozib. A tyúkok lassanként szépen meg* I szoktak, kijártak az udvarra, jól éltek, I szelídek voltak akár a galambok, gazdájuknak még a tenyeréből is elkapkodták a nyújtott buzaszemeket vagy kukoricát. Naprőt-napra tojtak és pedig szép nagy tojásokat, melyek gazdájuk szatócs üzletének valósággal reklámot csináltak. Am Szatyorné asszonyom se hanyagolta ei a drága tojásokból keit csirkéket. melyek sözüi néhány ugyan nem hasonlított tojásszüiő anyjára, de ebben Szatyorné asszonyom teljesen megnyugodott, mert tudta, hogy kikeltő anyjuk nem hamburgi tyuk volt, de mint afféle bibíiásasszony jót tudta Jákób tarka bárányainak történetét is, de annál ! nehezebben várta a leendő kettős tojás I hozamot, melyet a hamburgi tyúkoktól I nyert tojásból kelt csirkékből fejlődött | tyúkok fognak majd produkálni. INoháf, ezek a csirkék se születhettek jobb helyre, mint amelyre születtek! Bőrészük volt nekik mindenféle elképzelhető jóban csakhogy minél hamarább , tyúkokká fejlődjenek. Az árpát pörköive, | a búzát főve, a kukoricái darálva és jj dinsiölve kapták. Msg is nőitek, ki is • fejlődtek hatalmasan s valóságos „ham] burgí“ tyúkok tettek belőlük/' ! Amint eljön a tojás éreíiság ideje — amit igen (ürelmeiienől csak Szatyorné I asszonyom várt, — elkezdték a tojást de naponkint legfeljebb egy tojás volt az eredménz de sohase kettő. G/akof nbb eset volt a?, hogy 2 napra esett 5 1 tojás és sohase volt rá eset, hogy I egy tyuk, egy nap kettőt íojoít yotna. I Ám Szatyorné asszonyom várt; talán 1 csak az első nspokban nincs kettő, / később lesz, egyszerre nem lehet, \ majd!... de bizony hiába várt ref ménysége hiábavalónak bizonyult. | Végre is elszakad! a türelem hosszúra | nyúlt fonala, felbosszankodoit s dühös I fúriaként szaladt a sarki bobba, hol * csípőre vágott kézzel ráíamadt a megj rökönyödött Klein Jakabra; akitől azoí kát a bizonyos hamburgi tyúktojásokat f cserélte: — hallja maga bóíosl mií csoda tyúkokat vett maga tavaly bur\ gundiába vagy hogy hambu'glábsn, I hiszen nem tojnak azok keíiőt, még f egyet se mindennap ? ! i — Én ? Sohase vettem én se ham\ burgiában se burgundiban tyúkot, j mit akar én velem? — Hit tavaly, mikor nekem tojáso-Ikat is adott a fajiályáböl mopedig 16 oí 64 ért, azaz négyért egyet? — Ahál — kap észbe Klein ur, — a lándori orpingtonok! Ja azok Szatyorné asszonyom tényleg lumburgi tyúkok voltak, de csak néhány napig tojtak kettesével, aatán sajnos elhagyták. meri nekik a komáromi kiima item IIvóit kedvező. Én már túl is adtam rajtuk, az az hogy a feleségem levágatta őket, mert hát — jé mondja Szatyorné asszonyom — ilyen drága tyúkokat etetni, ilyenekkel parádézni, bizony nem nekünk való. — No níhézség gyüjjön szomszéd a maga kiimájára is, meg a fejebubjára is. én se tanom őket, eladom mindegy lábig még ma, jó nehezek megveszik a Dunaparton a tyukpiscon, de nem is veszek magától soha-többé magnak * való tojásokat az bizonyos ! I — Bánom is én! Csakhogy egyszer kedvem szerint bejött a boltomba. Nem adom egy vak lóérti Úgyse volt valamirevaló hasznom ha idejárt is, hát nem számit a veszteségem! V, /• Minden háznál legyen egy vilíigllb- ü „PFAFF“ • v arrógép, mert ezeu gyártmtoy főlüljií ülj a az össze» eddig létező v arrógépeket. Beszór©» • lietőiv gyári árijait részletre is, Írásbeli Jötau*smeUett|Y|órocz Péter műszerész, villanyszerelő és rádió szaküzletében. Komárom, IVádor-u. IS. Telefon-4 4. Készpénzfizetésnél űr-engedményI Reumatikus és izomfájdalmakaí.vaiamint végtagok szakítását a legjobban csillapítja a Df. Richtei'-féle Anker Pain Expellier Óvakodjunk utánzatoktól 1 Valódi csak a Richter névvel és a „vörös horgonnyal“ ellátott. Ára: Ke 20—, 12—, 7 50. Ahol nem kapható, közvetlenül küldi; ör, Richter gyógyszertár, Piága I., Revoiucní 5/551. 923 A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. P Ijn CEMENT-C5EREP SOyof ft'ssx-' tmenjrif cement cserepOntf minős ej eért: r a /tatjuk a termessz tbhmenőfete/őssétj e t . FAG/ALLCL VÍZHATLAN)'ua /amint «z ehetett cterepbe/ szemben KŐNNXÜ SÚLYÚ S>or es tarnen tej /<?/<?/ biztosit TETSZETŐS KÍVÍTEL OLCSÓ ÁRI haasZóMád: £ís. jed.: E. 289S/29/7. Vyfah licitacného oznamu. V exekuSnej veci exekventa Seszták Stefan», Emesta a Verony zast. dr.-om Vojtechom Keeskeméthy a dr.-óm Alexandrom Katona adr. r Starej D’ale pioti exekvovanej Csipa Emerencie rod. SesztákoTej okresnf lúd nariadil následkom vyásieho sl’ubu no ró licitáciu o zrusenie spoluvlastníctra na nemovitosti ktoré sú na üzemi starod almnského okresného súdu obsazené v póz. kn. vloike obee Perbe te é. 1282 pod rad. t. A. I, 1-10 par. ó. 227, 228,233— 237,* 239—241 na mene exekrentov a exekrovanej pfsanej nehnutel’nosti vo xvkriCnej cene 16610 kor. Licitácia bude o 14 hedine odpo udnajsej dna 28. februlra 1930. v úradnej miestnosti okresného súdu v Starej D’ale, dvere C, 18. Pod licitáciu spadajúce nemovitosti nemőiu sa odpredat’ nize pólóiké vykritnej ceny. Ti, ktori chcú licitoTat’ porlnni sú slofit’ ako odstupné 10°/o-ov vfkriíaej ceny v hoto- Tosti alebo r cennfch papieroch, ku kaucii spösobiiych, poőítanfch podla kurzu, urúeného ▼ § 42. zák. á. LX. z roku 1881 a to sloiit’ osobe, póz. kn. vrchnost’ou vyalsnej alebo tejto odoTzdat’ poistenku o predbetnom ulození odstupneho do súdneho depozitu. Taktiez ti isti povinni sú licitacionálne podmienky podpisat1. (§ 147„ 150., 170 zák. Cl. LX. z roku 1881, $ 21. zák. Cl. XL. z roku 1903.) Ten, kto za nemovitost’ viacej sl’nbil nei T^kriCnü cenu, jestli nikto viacej nesi ubujs, povinny je podTa procenta yykriínej ceny uriené odstupné po yySku prive takého procenf* n{m sl'úbenej ceny hned* dopluit*. Okresny sűd y St*rej-D»le, odd.il. dna 27. jan. 1930.
