Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-06-26 / 75. szám
Csütörtök, 1930, június S6 • • Ötvemegryedik évfolyam. 75. szám, POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 100 K, félévre 50 K, negyedévre ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős fősxerkesztő: GAÁL GYULA dr. 25 K. - Külföldön 150 KC. Egyesszám éta 1 korona. Szerkesztő: BAR ANY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. V ált ó gazdaság a tartománygyűlési képviselőkkel. Komárom, — június 25. A magyar nemzetipárti és az országos keresztény szocialista párti körökből most az a hir járja, mint egyébként már elintézet kérdés, hogy az országos képviselőtestületben — a tartománygyüiésen — a két pártot képviselt eddigi választmányi ülési tagokat felváltják rövidesen s a jelöltlistán felsorolt nevek közül választottak fognak bejutni az igy megüresedett helyekre. Lehetetlen, hogy ezzel az üggyel ne foglalkozzunk, mert a képviselet kérdése nem a pártok, hanem az összmagyarság ügye, s bármennyire is tiszteljük a pártvezetők jóhiszeműségét s elismerjük jószándékukat, mégis szóvá kell tenni ezt az uj típusú képviselőkü'dést. A választók a választáskor leadták a szavazataikat s — ha a mai választási rend szerint már a jelölés sorrendje eldönti is előre a képviselőhelyek elnyerésének sorsát s az előrejutás esélyeit, — még e nem egészen pontos és nem egészen legalkalmasabb rendszer mellett mégiscsak tudta a választó, hogy kiben bízik, kinek megválasztását tartja érdekei szempontjából kívánatosnak. A tartománygyűlési választások idején éppen elég harc folyt a jó helyekért, amelyek jelöltjei a választási aritmetika szerint számíthattak a képviselőtestületbe való bejutásra, illetve számíthattak a pártok, amelyeknek nem utolsó érdeke volt s érdeke ma is, hogy minél több párttaggal képviseljék a választók tízezreit, de a számon felül a különböző osztályokat is. Most azt az eredményt, amelyet a választás teremtett, megváltoztatni szándékoznak a pártvezetők. Mintha kiasszifikálást csináltak volna a tartománygyülésbe — bizonyára értékük szerint a választók által megválasztott képviselők közölt, s úgy határozhattak, hogy ez, meg ez a képviselő nem válván be, helyette másikat fog a párt delegálni. Csakhogy ez az osztályozás egyoldalú, hiszen nem a választókat kérdezik meg a pártvezetők, hanem csak önmagukat, esetleg azokat, akik kistó türelmetlenek a várakozásban. Belátnék az ilyen váltógazdaságnak a helyességét és szükségét is, ha a tartomány-gyűlésbe küldött képviselők alkalmatlanok lennének szerepükre, legalább is a szempontból, hogy hallgatagon néznék a magyar kisebbségi jogok sérelmét, ha szorgalmatlanok lennének a tartománygyülések látogatásában. De — legalább lapjainkban napvilágot látott hasábos és megbízható beszámolók éppen azt mutatják és azt igazolják, hogy a tartománygyülésbe, — elsősorban annak választmányába — küldött képviselőink mindent megtesznek, amit csak emberileg megtenni lehet. Igaz, nem értek el sokat, nem tudták kiharcolni még mindazt a jogot, ami megillet, nem tudtak a magyarság számára szűkre kicirkalmazott hatáskörükben minden kívánságnak eleget tenni de, ha tárgyilagosak akarunk maradni, csak elismeréssel kell tartománygyülési képviselőink eddigi köz- és nemzeti kisebbségünkre hasznos tevékenységéről megemlékeznünk. Ha végignézzük annak a rövid időnek a munkateljesítményét, amióta tartományi képviselőink a választók bizalmából ott helyet foglalhatnak, be kell ismernünk, hogy a kulturális és gazdasági élet iinden megnyilvánulása iránt legalább is törekvő készséggel és bátor szókimondással szállottak síkra ügyeinkért. Szinte azt mondhatjuk, hogy éppen a magyar képviselők nemzeti kisebbségi jogainkat védő tántorithatatlanságuk mellett egész Szloven3zkó általános és az őslakosság közÖ3 nagy érdekeit szem elől soha nem tévesztő loyális maguklartásával adtak bizonyságot arra, hogy a suum cuiqae elvét nemcsak vallják, de cselekszik is. Minden előlegezhető bizalom fordulhat csak a pártvezetők által most a régi kipróbáltak helyébe helyezendő férfiak felé, mégis a magyar választók őszinte gondolkodását tolmácsoljuk, — meg vagyunk győződve — ha szerencsétlen kísérletnek nevezzük eddigi tartománygyülési képviselőink skartba helyezését. Ha a pártvezetők obligót vállaltak egyes, a választó lista sorrendjében hátrább tolódott személyiségekkel szemben, az lehetett akkor ügyes s a nagy képviselőjelölti tülekedésben általunk is megértett taktikai fogás, de nem lehet kötelező azokra, akik erről a magánegyességről mit sem tudtak s akik ily — inkább személyi érdekű egyezséghez jóváhagyásukat nem is adhatták volna. A választók úgy gondolják, hogy a tartománygyülési választmányba beválasztottak váltogatása csak az ügynek árthat, mert az egész országos közigazgatási rendszer struktúrája mellett éppen az a fontos, hogy szinte állandó exponensei legyenek a magyarságnak ott, ahol százak, ezrek bizony hétköznapi, de a hétköznapi nagyobb kenyeret is biztositó temérdek általános és egyéni érdekű instanciák, jogbiztositások ügyeit intézik. Sőt, ha valamiben derék képviselőink még nem jutottak el enemü elhivatottságuk s kötelességeik elérhető határához, éppen a gazdasági, főleg -mezőgazdasági s ipari érdekeink hathatósabb támogatásának szüksége teszi kívánatossá, hogy az eltelt két év alatt szerzett tájékozódottságukat a jövőben az említett irányban is hatékonyabban használják ki a magyar nemzeti kisebbség javára. A tartománygyülési választmányi tagság nagyon tiszteletreméltó stalium s talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy tán fontosabb, mint a képviselőségi. A cime nem olyan fényes, de munkát annál többet ad annak, aki lelkiismerete szerint fárad abban, hogy küldői tízezreinek ezerféle baját legalább enyhíteni segítse. De éppen ezért, mert ilyen fáradsága mellett is nagytekintélyű állás, ne süllyesszék le a közmondásos páti biróság szerepére, ahol a tisztes talubirói tisztség évről-évre mindenkire ráesett, hogy panasz ne essék. Tudjuk, hogy sok a nemes ambíció és jelenleg a kisebbségi front első vonalán harcolóival egyenlő, talán jobb erők is rendelkezésre állanak, de három, négy, tiz helyre mindenki bizony nem juthat. Ám hiszen annyi más helye, tere nyílik a munkának, hogy levezetőt lehetne találni a frissen buzogó tettvágynak, csak mindenki a helyén maradna, csak mindenki akit tehetsége, hivatása valah va(olykor a könyöke) állította, megtenné csak azt, amihez legjobban ért. A képviselői helyekre pályázik mindenki, ez a csúcsa, a klimaxa a po’itikai érvényesülésnek, ez az ambició netovábbja, pedig csak körül kellene néznünk, hány komoly munkahely üres szája ásít felénk falun, városon, a gazdasági, szociális és kulturális tennivalók dandárja gyűlik össze várván nem három, négy, tiz képviselőt, hanem harmincat, negyvenet, százat, ezret is, igaziakat, akik 12 esztendős kisebbségi életünk sok meddő jeremiádja után azt mondják, no most aztán gyerünk dolgozni, te itt a szántóvető emberek között, te a kis műhelyekben, te az iskola utáni népnevelés terén, te a nép gyakorlati szükségleteire vonatkozó felvilágosítás temérdek fórumán, mindenki csak egy utcácska nernzetértékü munkáját vállalja s lássa el, többet tesz, mint azok, akiket kicsiny számuk meghendikeppel a nagyobb tömegekkel szemben. Az igazi nemzetmentő munka helyei nem a parlament vagy a tartomány pulpitusai, innen csak beszélni lehet, innen csak üzeneteket lehet leadni, itt csak a »jelenvoltak még« titn'usát kapjuk. Derék pártvezetőinknek tehát éppen erre kellene gondolniok, hogy a felgyülemlett nagy mankaakarást szervezzék, hiszen volt már egypár hangos s ieikes beszéd, beszéd, irás, s ismét irás erről. Csapolják le a munkateret várók ambíciókkal telitett hordáit, szervezzék meg a magyar kisebbségi munka önálló demokratikus parlamentjét, akkor majd nem lesz szükség arra, hogy választási idők zűrzavarában elhangzott Ígéreteket parlamenti vagy tarlománygyülési székekkel kelljen porhintésül beváltatok. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — június 25. Szeptember 29 ig tart a képviselőház nyári szünete. A nemzetgyűlés miután teljesen munkaképtelenné vált, kedden elnapolta megát és nyári szabadságra ment. A szocialista miniszterek még az utólsó órákban is kísérletet tettek arra nézve, hogy a képviselőház intézze el a szenátus által már elfogadott hadirokkant-javaslatot. Az utolsó minisztertanács a nyári szünet előtt csütörtökön lesz és szeptember hó közepéig sem a minisztertanács, sem a kormány különböző bizottságai nem fognak ülést tartani. A nyári szünet szeptember 9-ig fog tartani, igy tehát két és fél hónapig pihenni fognak a törvényhozás tagjai, azaz folytatni fogják ott, ahol abbahagyták a — semmittevést. Egymást okolják a kormánypártok a meddő politikai helyzetért. A politikai helyzet eredménytelensége és teljes meddősége a kornaff «" szembehelyezte egymással és a különböző pártsajtóban egymást okolják a bekövetkezett válságos állapotokért. A cseh kormánysajtóban ma már nem csak azt pertraktálják élesen, hogy a koalíció valamennyi javaslata az őszi ülésszakra marad, hanem nyilván a széthúzásból következtetve, a parlamentnek időelőtti feloszlatásáról is Írnak. A Národni Listy vezércikkében a cseh nemzeti szocialista pártot támadja, amely bármilyen adót hajlandó lett volna megszavazni, csak hogy az elért eredményeket fölhasználhassa agitációs célokra. A Lidové Noviny azt Írja, hogy a kormánypártok teljesen megfeledkeztek a politikai felelősség legprimitívebb alapelvéről. Mindenki csak venni akart és senki sem akart adni. A Ceské Slovo a pártokban látja a parlament tehetetlenségének okát. A Národni Politikának egyik vezető agrárpárti politikus nyilatkozott és többek között azt mondotta, hogy a súlyos politikai helyzetet az idézte elő, hogy amíg valamennyi párt a költségvetés egyensúlyának a meg-
