Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-31 / 64. szám
«KOMAKOMI LAPOK? 5. oldal.I naponta 1 rubelt, a felügyelők 2 rubelt kaptak. Igazán szivünkből sajnáltuk, hogy a munkánk befagyott Visszamentünk a szomorú tanyára, az élőhalottak, az élet hajótöröttjei közé. De már az utón fogadást teltünk, hogy szabadságunkat vissza fogjuk szerezni mielőbb. Még pedig úgy, hogy kimegyünk bárhová hívnak a főváros környékére — munkára. A komáromi Angol park lett ebben a városban a legszebb sétahely pár hónap óta. Ősztől tavaszig az Angol park tulajdonosa, a katonai helyőrség szépen eligazította az utakat, uj emelvényt épitelf, parkírozta a területet, uj padokat helyezett el a parkban, egyszóval gondos figyelemmel mindent elkövetett, hogy az Angol park, amely a régi időben is mindig a komáromi közönség kedvenc sétahelye volt, ezentúl Is a komáromi közönség szimpatikus pihenőhelye legyen, amely különösen a vasárnapi és ünnepnapi délelőttökön örvend nagy látogatottságnak a közönség részéről Ilyenkor itt van a társadalmi találkozó, a korzózás és az Angolpark igazán kedves milliöje ennek a képnek A 12-ik gyalogezred jó szolgálatot tett a komáromi közönségnek, amikor a tulajdonában lévő Angol-parkban példát mutatott a városszépítésre, mert ezt a fogalmat Komáromban alig ismerik. Minden városban van városszépitő egyesület, csak éppen Komáromban nem gondollak még arra, hogy érdemes lenne a sok egyesület között egyszer ilyen egyesülettel, városszépitő egyesülettel is foglalkozni. De hát ez csak a képzelődés szülte rémkép volt, mert az elzáró készüléket nyomban ki is nyitották. Itt érte a különben értéktelen bi* csákómat, zsebkésemet az a szerencse, hogy a Paganini gépházának a műhelyében a villannyal hajtott köszörűkövön élesitette meg a bennünket kalauzoló szíves és előzékeny főgépész, aki még a magyar világból tudott egy keveset magyarul. A Paganini személyzete közül többen is tudtak többet és keveseb' bet magyarul. Az egyik kapitány egészen jól beszélte a mi anyanyelvűnket. Emlitette, hogy néki van Komáromban egy régi ismerőse, egy révkapitány Melegen üdvözli őt. — Szabad akkor a kapitány ur nevét belejegyezni a noteszomba, hogy a komáromi ismerősnek pontosan megmondhassam — mondottam én. — Nagyon szívesen beírom a nevemet, de nem is kell névleg megemlíteni engem a komáromi ismerősnek, csak el kell mondani az alábbi esetet és nyomban tudni fogja, hopy kiről van szó. Egy hajón voltunk tisztek a komáromi ismerőssel. Egyszer én a hajópárkányról beleestem a tengerbe. Szulyovszky barátom ezt látta és kiáltottam neki, hogy dobja le a mentőkötelet. Erre be is szalad a hajó egyik helyiségébe, gondoltam, hogy hozza a mentőkészüléket, de nagy lön a csodálkozásom, hogy a helyett egy hegedűt hozott ki és a hajó szélén el kezdett nékem szépen muzsikálni. Úszni természetesen jól tudok, de úszni ruhanélkül és úszni ruhástól egy kicsit nagy különbség. Amikor aztán látta Sulyovszky barátom, hogy elég volt az úszásból és a hegedű szólóból, akkor nagy nevetve leeresztette a mentőkötelet az én nem kis boszuságomra. Tessék csak ezt elmondani neki, nyomban tudni fogja, hogy ki vagyok én? És tényleg, amikor hazaértem Komáromba és a Prantner vendéglőben találkoztam vele, elmondottam neki az esetet, Sulyovszky ur nagyot nevetve azonnal megmondta a kapitány nevét. (Folyt, köv.) MINIATŰRÖK DE BETHUNE Sully, (1560-1641) IV. Henrik francia király minisztere, Henrik halála után ritkán mutatkozott a királyi udvarnál. XIII. Lajos egy napon magához hivatta Sullyt, hogy vele fontos ügyekről tanácskozzék és tanácsát kikérje. Sully nem szívesen teljesítette a király kívánságát, de megjelent a királyi palotában. A fiatal udvaroncok, midőn megpillantották a nyugalomba vonult minisztert régies öltözetében, mely mer nemcsak hogy nem volt divatos, de egyenesen a múlt századból való volt, vihogni kezdtek és összesugtak-bugtak. Ezt észrevette Sully és igy szólt a királyhoz : — Felség, midőn az ön dicső emlékű atyja abban a megtiszteltetésben részesített engen, hogy nagy és fontos ügyekben tanácsomat kikérte, előzőleg mindig kiküldte a teremből az udvari bolondokat és bohócokat. Aimé Martin, (1786—1847) kiváló francia irodalomtörténész és kritikus, egy alkalommal Párizsban a „Regence“ kávéházban volt, ahol éppen La Valliére herceg egy bizonyos Voisenon nevű úrral sakkozott. A játék folyamán a két játékos valamely kérdés felett vitatkozni kezdett, de nem tudtak megegyezni. Végre felkérték Martint, hogy döntsön ő a kérdés felett. Mialatt a vitás esetet elmondták Martin-nek, La Valliére herceg, aki nem ismerte a kritikust, kigombolta kabátját, hogy Martin lássa a Szent Lajos-rend keresztjét, mellyel dekorálva volt. Martin meghallgatta a vitás kérdést, azután igy szólt: — önnek, hercegem, nincs igaza; csak gombolkozzon be. Olaszország körülhajózása (Kóborlások vizen és szárazon) Irtás Dr. Baranyay Jézsef. V. A Paganini hajón. A volt magyar, de a nagy össze omlás után olasz Adria tengerhajózási társaság ez újabb időben kifej lesztette az Adriai és a Földközi tengeren a partmenti személyhajó zást. E célra külön hajókat építtetett, amelyek gyorsjáratú teherhajók ugyan, de azért személyszállításra is be varnak rendezve. A hajóskapitányunk elmondotta, hogy az Adria teherhajói személyzete 12 tisztből és 20 - 30 legényből áll, rendes konyhát kellett amu^yis fenntartani szakácsokkal, pincérekkel.így aztán elhatározta a társaság, hogy szemelyszáliitásra is alkalmas teherhajókat építtet. Egy ilyen hajóra 28 utast vesznek fel, akik részint egyes, részint kettes kabinokban lesznek elszállásolva. Az Adriának jelenleg 6 ilyen személyszállítással is foglalkozó fehérhajója bonyolítja le a forgalmat és pedig a Catatani, Rossini, Verdi, Paganini, Puccini és a Donizetti nevű hajók. Amint e névsorból lehet látni, az olasz hajóstársaság jórészt olasz nagy zeneszerzők után keresztelte el a hajóit. Jórészt mondom, mert az első hajó, a Catalani név elődje, a Catalani olasz operaénekesnő volt (1780—1849), de nőlétére pompásan vezette 1814—17-ig a párizsi olasz operát, mint annak igazgatója. Ezt azért említem meg, mert sok utas a Catalani szóban egy olasz tartomány nevét sejti. Szóval olasz világhírű zeneszerzők dominálják az Adria hajóinak névsorát. Ez mindeneseire helyesebb elnevezési módszer, mintha egyes miniszterek nevei után keresztelnék el a hajókat, mert a miniszterek bár abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy jönnek és mennek, de már vissza nem igen jönnek és nevük legtöbbször nem maradandó, sokkal jobb, ha halhatatlan nevek után nevezik el a hajókat. Ezek az Adria hajó.k Fiume és Valencia (Spanyo'ország) között bonyolítanak le hajójáratot. Minden csütörtökön délután 7 órakor indul egy Adria hajó Fiúméból és minden kedden érkezik egy vissza Fiúméba. Fiúméból elindulván a következő kikötőkben kötnek ki ezek a hajók: Ancóna, Bari, Catania (Szicília sziget), Malta szigete, utána ismét Szicíliát érinti és ott két helyen Messinában és Palermóban köt ki, Nápoly, Livorno, Genua, Imperia, Marseille, Barcelona és Valencia. Ezeket a kikötőket, illetve városokat van módjukban megnézni a hajó utasainak, mert legnagyobb részt egy-egy napot tölt a hajó minden kikötőben. Még kirándulásokat is lehet tenni. így például Catániából át lehet autózni Szirakuzába, ebbe az ősrégi városba, Messínából Taorminiába, a világ egyik legszebb részébe, Palermóból Montrealba, ahol egy régi bencéskolostor szép kertje fenséges kilátással, örök emléket hagy a szemlélő lelkében, Nápolyból Pompeiba. Capri szigetére, vagy Szorrentóba stb Szóval az Adria hajóval pompás utazás esik, mert nemcsak a ten éri utazás szépségeiben gyönyörködhetik az utas, de sok-sok világhírű nevezetességet is megnézhet. Ami Komáromunk és az Adria teneerhajózási társaság között különben elég élénk a kapcsolat. Tavaly dr. Singer Dezső főorvos utazott Adria hajón, áprilisban mi hárman utaztunk és júniusban pedig dr. Lipscher Mór kórházi igazgató főorvos a fiával tesz nagyobb utat az egyik Adriai hajóval. Ök végig utazzák a hajójárat vonalát Fiúmétól Valenciáig és Valenciától egész Génuáig Igazán szép tengeri ut, Génuától aztán vonaton jönnek haza. Szóval az Adria hajóstársaság hajóin mind több és több a komáromi utas. Mi az Adria társaság Paganini nevű hajóján teltük me? az utat. A Paganini, mint a többi említett Adria hajó, nem szénnel fűtött, hanem nyersolaj motoros hajó, aminek óriási előnyei vannak a szénnel fűtött gőzhajók felett. A szén óriási helyet kivén a hajón és annak behajózása sok piszokkal jár és sok időt vesz igénybe és a gőzhajó szénnel fűtött kazánjai rettenetes nagy hőt fejtenek ki. Mindezek a kellemetlenségek a nyersolaj motoros hajóknál elesnek. A fűtőanyag, a nyersolaj kis helyet foglal el, behajózásra könnyű és kevés időbe kerül. A gépház korántsem fejleszt akkora hőséget, mint a szénnel fűtött kazánok. » A Paganini hajónak megvan azért a hatalmas kéménye, de abból nem ömlik a kellemetlen, piszkító kőszénfüst, csak néha röppen ki belőle egy kis gőzgomoly. Az 1500 lóerővel dolgozó hajó gépháza százféle és hatalmas gépeivel még a laikust is bámulatba ejti Az a sok szabályzó, billentyű, csap, ami a gépházban látható, meglepi a szemlélőt. Ezeken bizony eligazodni és még hozzá jól kezelni azokat, nagy tudás és nagy gyakorlat kell. Érdekes része a gépháznak, amelyet a parancsnok szívességéből mutattak meg, az a hatalmas, 60 m. hosszú acélhenger, amely a gépházból kiindulva, a hajó csavarjáig halad és hajtja a hajó csavarját. Meglepő az a lég- és vízmentesen és pillanatok alatt záró szerkezet, amely arra való, hogy ha a csavarkamrába behatolna a viz, a vizet elzárja a gépháztól és megóvja a hajót a veszedelemtől. Amikor ezt az elzáró szerkezetet bemutatták, az elzárt kamrában éppen egy gépész szemlélődött. Őt is légmentesen elzárta a készülék és elgondoltam, mi lenne, ha azt a szegény embert benn felejtenék a kamrában. Éhség, aztán a kiélt levegő fullasztó hatása lenne osztályrésze. FIGYELEM! Mert a felülmúlja az összes eddig varrógépet. étezd Gyári árban részletfizetésre Is kapható 20 évi jótállás mellett Nádor-utca 15. Készpénzfizetésnél árengedmény. Varrógépalkatrészek minden néven nevezendő varrógéphez, u m. a legjobb varrógéptű és olaj ugyanott kapható- 256 Obrenovits Milán, (1854—1901) szerb király, néhány nappal a trónról való lemondása után, egy arisztokrata klubban baccarat-t játszva, állandóan veszített. Egyszerre csak. anélkül, hogy a kártyát letette volna kezéből, hirtelen hátrafordult és észrevette, hogy N. báró áll a háta mögött. — Most már nem csodálkozom, hogy folytonosan vesztek, — kiáltota — Valahányszor ön a hátam mögött áll, mindig vesztek. — Felséged túloz, — felelte a báró. — Hát amikor a trónját elvesztette, talán akkor is a háta mögött álltam ? Michelangelo Caeianl, 1804(—1882) Sermoneta hercege, a kiváló Dantekutató, jirenzei palotájának egyik szárnyát bérbe adta Antonellí grófnak, aki nagyon kérkedő és nevetségesen hiú ember volt. Egy alkalommal a herceg rendezés alá vette gazdag történelmí- és műgyüjteményét. Ezt követőleg néhány nap múlva a gróf a következő levelet küldte Caetani hercegnek : „Kegyelmes Uram! Néhány nap óta nem tudom szememet lehunyni amiatt a zaj miatt, melyet Ön a szobájában véghez visz, amikor nagy szegeket óriási kalapácsütésekkel a falba ver. Az ön szobája szomszédos az én hálószobámmal és a fejemet pontosan azon falnál tartom, melyen a borzasztó kopogásokat véghez viszi. Kérem önt a zaj megszüntetésére és arra, hogy engedjen aludni“. Ezen levélre Caetani herceg így válaszolt: „Kedves gróf ur I Nagyon hálás vagyok, hogy tudatta velem, hol tartja a fejét, mert eddig ezt nem tudta közülünk senki“. Nagy Péter, (1672—1725) orosz cár, midőn 1717-ben Párizsba érkezett, megkérdezte tőle valaki, hogy milyennek találja a francia fővárost. — Ha nekem egy ilyen városom lenne — felelte a cár, — felégetném, mivel ettől félnék, hogy birodalmam többi részét felemésztené. Csicsói bérgazdaság- Ü ^ ban jó minőségű jg |nád I és gabonaköfőnek 2» íj alkalmas g fi SáS eladó. Mg £
