Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-05-27 / 62. szám II. kiadás

Elkobzás után második kiadás. í>tveaegyedik évtolyam. OS. wzAtn. Kfdd, 1030, májas 27. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyken és vidékre postai szétküldéssel Egész évre IGO K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Kő. Egyesszám ára 1 korossá. alapította* tuba János. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesziő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — május 23. A diplomata sima nyelvén fi­gyelmeztetés hangzott a magyar kisebbség felé a napokban, amikor Benes kü ügyminiszter a Csehszlo­vákiában élő magyar kisebbségnek az államhoz való viszonyára telt nyilatkozata során a nemzeti igaz­ságosság, gazdasági konszolidáció, az összes pártok és osztályok ejyüümuakálkodásáról beszélt. Be­nes külügyminiszter a párizsi egyezményről előterjesztett expo­zéjában belefoglalta ugyanis a Magyarországgal szemben fennálló helyzet ecseteiését is és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Magyarország és szomszédai közölt levő konfliktusok okai a Szerződés megkötésével megszűn­tek. Általában pedig szokatlan kon­­ciüáns hang vonult végig a kül­ügyminiszteri expozének eme ré­szén, különösen Magyarországgal szemben, amelyet pedig eddigelé igen fölényesen akartak a cseh­szlovák külügyminisztériumban ke­zelni és amely ellen, mint azt ország-világ jól tudja, egy ha­talmas véd- és dacszövetséget kö­tőitek a hadiszerencse áldásaiban bővelkedő szomszédok. De Benes most úgy állítja be a helyzetet, hogy a kis&ntant mindig a nyu­galomnak és a nemzetközi politi­kai konszolidálódásnak volt hatá­rozott eleme és a kisantant álla­mainak legközelebbi konferenciáján is ez a vélemény fog megnyilat­kozni, amint amely Magyarország­gal szemben is békét és nyugal­mat akar. Á msgy&r nemzeti kisebbségnek Benes szerint erről tudomást kell szereznie és világosan fel kell is­mernie azt, hogy a béke észszerű és öntudatos politikája az államnak a saját védelmére irányuló tevékeny­ségben jut kifejezésre és hogy ez az ő részükről is az egyedüli helyes ut, E szavak mögött az a gondolat húzódik meg, hogy az itteni ma­gyarság viseltessék ezek után lo­­jáíisabban a köztársasággal szem­ben, amelyet a soviniszta centra­listák minden beszédükben ingerült szavakban kövele'nek tőle, dacára annak, hogy lojalitás dolgában igazán nincs mit szemére vetni az itt élő magyarnak. Aki törvényes kötelezettségét becsületesen és hí­ven teljesiti, az állam legjobb ka­tonája és legpontosabb adófizetője, az már ezzel a példás magatartá­sával is bebizonyította, hogy az államnak hasznos fentartó eleme, amelyre a kormánynak egészen más szemmel kellene tekintenie, mint ezt eddig tette és a magyar­sággal szemben a nemzeti igazság elvét a gyakorlatban is meg kel­lene valósítani. Számtalanszor rámutattunk már ennek az állításnak valótlanságára Komárom, — május 26. TJj sajtótörvényen dolgoznak az igazságügy minisztériumban. Már régebb idő óta dolgoznak az igazságügyminisztériumban a sajtó­kérdések rendezésére szolgáló tör­vényjavaslaton, amely négy törvény­­javaslatból áll s amelyet egyszerre fognak elintézni. Az első törvényja­vaslat az uj sajtótörvényt tartalmazza, amely unifikációs jelleggel bir. A má­sodik törvényjavaslat a személyi be csillét és a jóhirnév védelmét célozza és tartalmilag fontos kiegészítése a sajtónovellának. A harmadik törvény­­javaslat a hírlapírók munkaviszonyát van hivatva rendezni, a negyedik pedig a sajtókamaráról szól. Az első két javaslat nemsokára miniszteri­­umközi tárgyalás alá fog kerülni, mig a másik kettőt még az igazság­ügyminisztérium készíti elő. A sajtó­kamara két osztályból: munkaadói és alkalmazottosztályból; fog áilani, ahol nemzetiségi szempontból az arányosság elve fog érvényre jutni. Ezenkívül a kamarát megfelelő vég­rehajtóhatalommal ruházzák föl, hogy érvényt szerezhessek határozatainak. A kamara létesítésével és fentartá­­sával járó költségeket kamarai adó útján akarják fedezni, amelyet a két osztály tagjai fognak viselni. A genfi vámegyezmény nem léphet életbe junius 1-én. A genfi vámegyezményt junius 1-ig ratifikálnia kellene Csehszlovákiának, azonban ez az ügy a jelzett határ­napig már nem intézhető el. A mi­nisztertanács legutóbb tartott ülésén foglalkozott a kérdéssel, döntést azonban nem hozott, mert az agrá­riusok még mindig azt követelik, hogy az eddigi behozatali kedvezmény­es c.-ak felesleges ismétlésekbe bo­csátkoznánk, ha a bennünket lép­­ten-nyomon ért sérelmek felsoro­lásába kezdenénk. Benes külügy­miniszter ur tudja ezt legjobban, hogy mi a valódi helyzet e tekin­tetben Csehszlovákiábán és amikor nagyobb loyalitást kíván a magyar kisebbségtől, akkor arra kellene Éondo'nia, hogy miiyen mértékben szolgáltatják ki a szerződésekben s az alkotmányalaptörvényben biztosított jogait. A sima diplomata nyelv mindenesetre sikeresebb lehet, mint a szenvedélyes hang, de a ma­gyarság beleunt már a röpke sza­vak hallgatásába, egyszer végre már helyzetének javulását is sze­retné látni, azt pedig csak akkor fogja megtapasztalni, ha megkapja jogait, rraradékuélkül és csorbittat­­lacul a nemzeii igazságcsság elve aUpján. Mikor fog ez bekövetkezni, erre joggal kiváncsi az itteni ma­gyarság. nyék teljes mértékben fennmaradjanak. Az agrárpárti miniszterek nem kap­tak pártjuktól fölhatalmazást arra, hogy a ratifikáláshoz beleegyezésü­ket adják. Ebben az ügyben a kor­mány politikai nyolcas bizottsága a héten fog tárgyalni a gazdasági mi­niszterekkel együtt. A vámkonvenció ratifikálásának határideje junius 1-én jár le. Gyakorlatilag tehát már tel­jesen kizártnak tartják, hogy e hó­nap végéig a csehszlovák kormány is ratifikálhassa az egyezményt, mert nemcsak az agráriusok, hanem az autőgyárosok is állást foglalnak az egyezmény ellen. A csehszlovák kormánynak halasztható politikája máris nagy föltünést kelt a nemzet­közi gazdasági körökben, amelyek­nek az az érdeke, hogy a genfi egyezmény junius 1-én Csehszlová­kiában is életbe lépjen. I Milch Dezső 18Ö3-1S30. Komárom, — május 26, A tisztes név, amelyet igaz fájda­lommal helyeztünk gyászkeretbe, egy talpig becsületes és halálában is tisztelt derék férfiúnak neve, aki váratlanul költözött el vasárnap dél­után tőlünk egy boldogabb hazába. Milch Dezső nincs többé. Amikor íeirjuk e kegyetlen sza­vakat, melyek egy hasznos munkál­kodásban eltöltött életpályának hir­telen történt befejezését jelentik, mélyen megrendülve gondolunk a Gondviselés kifürkészhetetlen aka­ratára, amelynek gyarló földi sor­sunkban valamennyien alávagyunk rendelve s amelynek hatalmát senki sem kerülheti ki. Ma még örülünk az életnek, telve vagyunk életkedv­vel, munkaerőtől feszülnek izmaink s holnap minden nagy akarásunk* minden életcélunk véget ér, sokszor váratlanul összeroppan és porig le­sújtó tragikus végben omlik össze az életnek minden ragyogó szépsége, foszlik szerte aranyködös álma s akad el örökre a minden szépért, nemesért és idealizmusért hevülő szív forró dobogása. Valóban, a bölcs rideg igazsás a szerint: születtünk s meghalunk. Ámde amilyen egyszerű és könnyű ez a megállapítás, annál fájóbb a halálra, a végre gondolni, ami után bezáródik az élet kapuja és meg­semmisül minden, ami földi volt az emberben, jó és rossz egyaránt, és nehéz megnyugodni az elmúlás gondolatában különösen akkor, ha olyan élet semmisül meg, amely ér­ték volt nemcsak egy kis családi kör számára, de az egész társada­lom, sőt a közélet számára is. Milch Dezső fakereskedő a város kereskedelmi társadalmában előkelő helyet foglalt el, aki képzettségével és műveltségével e helyre méltó is volt. Mint régi tözsgyökeres komá­romi fakereskedőcsaíád sarja, már fiatal korában belekapcsolódott a fakereskedelembe, amelynek egyik legszakképzettebb s legelismertebb képviselője volt, akinek kiválóságát nemcsak a helyipiacon, de a kül­föld szakköreiben is nagyra értékel­ték Kereskedőtársai már korán fölis­merték benne a vezetésre való hiva­­tottságot és a fölmerült különböző kereskedelmi szakkérdések elintézé­sénél mindenkor kikérték vélemé­nyét. A komáromi kereskedők ér­dekeit több éven át képviselte a győri kereskedelmi és iparkamarában is, a Komáromi Kereskedők Testü­letének pedig több éven át elnöke volt a testület érdemeinek eiisme­­réseképen diszelnökké válasz­totta meg. A város közgazdasági életében hosszú évtizedeken át résztvett és munkálkodott. A Komá­romi Első Takarékpénztárnak vá­laszfalam s a Komárom Vidéki Hi­telbanknak igazgatósági tagja volt, a Komáromi Népbanknak felügyelő­­bizottsági ta.ja és hat éven át 1927-ig elnöke, e tiszteiben is mind­végig lelkiismeretes és kötelesség­tudó munkálkodásávál szerzett ma­gának becsülést. A komáromi izraelita egyháznak három ízben volt hitközségi elnöke, önzetlen és áldozatrakész működése alatt létesült többek között az izr. egyház háborúban elhunyt hősei­nek emléke, melyet a templom előcsarnokában nagy kegyelettel he­lyeztek el. Az elnökségről ez év elején lemondott, dé a személye iránt megnyilvánult bizalom és tisz telet a megejtett hitközségi választá­sok alkalmával továbbra is meg­maradt, ami abban jutott kifejezésre, hogy a választáson a legtöbb sza­vazatot ő kapta. Az elnökséget azonban tovább vállalni nem volt hajlandó. Elnöksége alatt az egyház ügyeit a legnagyobb odaadással in­tézte, de a viszonyok nem kedvez­tek annak, hogy az izr. egyház nagy építkezési tervét megvalósítsa. Érdemei az egyház történetében fent maradnak és önzetlen buzgói­­kodása példát fog mutatni a késő utódok előtt is. A városi közéletben is jelenté­keny szerepet játszott s mint a régi Komárom szab. kir. város törvény­­hatósági bizottságának tagja, min­den kereskedelmi, kulturális és jó­tékonyságot szolgáló kérdésben me-POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom