Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-08 / 54. szám
2. oldal. Komárom) Lapot 1930. május 8 temes emberi kultúra szolgálatába, legyen lírikus, epikus, szépprózairó, sport tudósitó, vagy színház refe rens, zeneszerző, zenekritikus, vagy a képzőművészetek termékeinek bírálója, regényíró, szindarabszerző, műfordító, vagy akár közgazdasági hírrovat tudósítója, tudományos könyviró, vagy magyar tankönyv szerkesztő, vagy csak munkatárs, szóval mindenki, akinek valami köze és jussa van a nyomdabetühöz, azok mind mind egymáshoz találkozhatnak a Szentiváni kúriának bizonyára egyenesre szabott s a párt politikai osztályától elkülönitett folyosóin.* Kisebbségi magyar életünkben bizony nem utolsó dolog uj mécsesek gyújtását segíteni, lobogó lánqú kandeláberek, fáklyák tüzerejét életen szítva tartani, mert a nemzet költők, irók nélkül olyan mint templomtorony harang nélkül, hadsereg kürtös nélkül, rét virág nélkül, erdő madár nélkül. De a nemzet kulturmegnyilatkozásának nemcsak a lant az egyetlen eszköze, s nemcsak a lanlpengetés az egyetlen, az egész nemzeti lét csodálatosan összebogozolt kollektivumában az egyetlen irodalmi hangszer. Mert igy látja az ember végső szintézisében az élet s még a nemzeti élet valódi értelmét s értékét, ha nem az a szándéka, hogy céhek szűkre szabott és mesterségesen szűkre tartott karámaiba terelje embertársait, meglővén önmagát kapuörző szelindeknek, vagy törzsfönöknek, vagy háremörnek, hogy könyörtelenül kiebrudalja a profánok, az érintheletlenek kasztját. Szenlivány József az irodalmi Kúria összehívója s úri vendéglátója annak a kiválogatott irótársaságnak, amely május gyöngyvirágos hónap jának közeli napjaiban a liptói hegyek alján megcsinálja a szlovenszkói irók h vatalos fórumát amely a régi jó „les présents sont loujours exceptés“ világkörforgású elve-alapján kénytelen lesz maga az irodalmi fórum nem épen hálás szerepét betölteni, mert valakinek el kell kezdeni a jólermés gyüj és mellett, a vadon tenyészlő giz gaz irtását is. Igazán a kákán is csomót keresés és a — fel kell tennünk — nemes célkitűzés megokolailan hátbatámadása lenne, ha a Szentiváni Kúria címmel elinduló irodalommentö vállalkozás meghivolfjainak vagy kifejezetten meg nem hívottaknak, vagy a kifelejtetteknek szemszögéből állunk most neki a krilizálásnak.ha politikus mivolta mellett irodalombarát Szentivány József, az egyik magyar párt vezére csakugyan arra gondol, hogy megoldja: nem a szépirodalomnak, hanem általában az olvasandó magyar betűnek szinte katasztrofális válságát és megszervezze a betűvel, tollal dolgozók egységfrontját. Mert általában az irásmesterség és az olvasás — szórakozás — tanulás van válságban. Nem kell az embereknek a könyv, szinte félnek a betűtől, nem bíznak az Írott malasztban, amikor egy erős kar minden jobbat, szebbet, értékesebbet félretoló durva gesztusának nagyobb a hatása s több a tapsolója, mint mondjuk Romain Roland instrumentum nélkül is zengő, szimfóniás szentenciáinak, vagy Beethoven szavak nélkül meséket mondó zenéjének A Szentiváni Kúria vizrebocsálott hajója csak akkor fogja hivatását betölteni, ha nem a politika és nem az irodalompolitika szeszélyes szele fogja vitorláit hajtani, s csak akkor érkezik el minden magyar ember, magyar ház jó horgonyzási bízlositó kiköőjébe, ha felvesz a fedélzetére mindenkit, aki tollával nemcsak irasgyakorlalot végez, hanem, akire a tollal, Írással valamely a nemzeti éleiben betöltött prózaibb tiszt, hivatás, állás folytán a szépirodalmi szórakoztatásnál nem alacsonyabb rendű, mert a nemzeti egység gondolatban értéket jelentő munka elvégzésének fele- j lősége hárul. Ebben a Kúriában ott fog lenni ; mindenki, akár hivatalos, akár nem hivatalos az organizálorok liptószenliváni kirándulására, tanácskozására, mert a kvalifikációt — mint Szent Ivány is mondta — nem a meghívás, hanem a hivatás és hivatottság adja meg. Szeretném, ha odafönn a liptói örökzöld fenyvesek alján úgy értenék és értelmeznék ezt a hozzászólást, ahogyan gondolva s őszintén Írva vagyon. Szegény magyar nemzeti kisebb ségi életünkben nem irodalmi maradékbirtokok uj nemességére van szükség, hanem arra a - hogy úgy mondjuk — kulturális földreformra, amely mellett a nemzeti kulfura felevény földje egy egy kis parcellájára különkülön s az egészre együtt jussot tartó s velünk élői millió nemzettestvér magyar lélekkel irt, s betűvel kielégíthető és kielégítendő hétköznapi — sátorosünnepi igényei nyernek kielégülést. ivAnfy Géza. Csizmazia György városbiró újabb távirata a katasztrófális méretű munkanélküliség érdekében. Saját tudósítónktól. A szinte már katasztrófálíssá vált komáromi munkanélküliség, amely a város közel húszezer lakosa közül kétezret sújt, egyre több gondot okoz a városházán Bizottság bizottság után ülésezik, hogy a tervezett középitkezések a megvalósulások stádiumába kerülhessenek, ami ugyan igen nehezen történik Csak legutóbb jelentettük, hogy Csizmazia György városbiró táviratban fordult a népjóléti miniszterhez a komáromi munkanélküliek érdekében, akik közül többen Franciaországba akarnak kivándorolni a csehszlovákiai transz-Komárom, — május 7. porttal, miután nincs kilátás arra, hogy Komárom környékén tudnának elhelyezkedni. Csizmazia György most ismét táviratban fordult a csehszlovákiai szociáldemokrata párt parlamenti klubjához is, hogy minisztériumi beleavatkozással te yék lehetővé a városnak tervbe vett közmunkáit és építkezéseit, éppen a rendkivüli nagy munkanélküliségre való tekintettel, amely szinte már katasztrófális jelleget vesz fel. Ez a hatalmas munkanélküliség úgyszólván megtizedeli a város lakosságát a kereseti lehetőségekben. m Könyv Hasfelmetszö Jackről A titokzatos nőgyilkos személyazonossága A múlt század 80-as és 90 es éveiben egész Anglia és Amerika lakosságát rettegésben tartotta egy borzalmas ember, a titokzatos düs seldorfi rém elődje: a hasfelmetszö Jack. Ez a rejtélyes gyilkos mindig nőket szemelt ki áldozatául Munkáját arról lehetett felismerni, hogy szerencsétlen áldozatainak hasüregét mindig felnyitotta. Sohasem derült ki, hogy ki volt ez az ember! Csak most próbálja megállapl tani a fitokzatos szörnyeteg sze méiyazonosságát egy londoni könyv. Egy londoni kiadó időnkint könyv alakban kiadja a leghíresebb londoni bünperek tüzetes történetét. A legújabb kötet George Chapman lengyel származású gonosztevő esetéről szói. Ezt az embert 1903-ban kivégezték, mert több asszonyt megölt. A könyv szerzője, aki mint ennek a kiadványnak a munkatársai általában, nem nevezi meg magát, úgy találja, hogy ez a kivégzett ember azonos volt a titokzatos hasfelmetszö Jack-kal. A következő érvekkel támasztja alá feltevését: 1888 augusztusában történt az el>ö „hasfelmetszö“ gyilkosság Ugyanebben az időben érkezeit Londonba Chapman is. Ulána sürü egymásutánban történtek hasfelmetszö gyilkosságok és Chapman mindig a gyilkosságok színhelyének közelében lakolt. A nyomozó ható Ságok megállapították, hogy Hasfelmefs7Ő Jacknak elég alapos orvosi tudása volt, mert csaknem tökéletes anatómiai szakértelemmel végezte borza más munkáját. Chap- ; manról pedig megállapitták, hogy ' hosszú ideig orvostanhallgató volt. De ráillik Chapmanra az egyetlen személyleirás is, amit Hasfelmetszö j Jackről valaki adóit. Magas, 35 év j körüli férfi voll ez, sőlét, kreol arc- i bőrrel, hosszú, felkunkorodó, vastag fekete bajusszal. Sok más apróság is arra enged következtetni, hogy Chapman azonos volt a Hasfelmetszövel. A titokzatos Jack minden gyilkosság elkövetése után levelet irt a rendőrségnek. — május 7. j A levelek fele volíak amerikai kiszólásokkal és különböző szarkasztikus szóviccekkel. Chapman hoszí szu ideig élt Amerikában, sűrűn használt amerikai kifejezéseket és szere'te a szóvicceket. 1889 júliusában törlént az utolsó hasfelmetszö gyilkosság Londonban Ettől kezdve a gyilkosságok Ame rikában folytatódtak. Jersey City városában és annak környékén Chap man ugyanebben az időben az Egyesült-Államokba vándorolt Jersey Cilybe 1892 ig folytak Amerikában a hasfelmetszö gyilkosságok, azután megszűntek 1892 máiusában Chapman visszatéri Amerikából Londonba. Később Londonban Chapman megölt három nőt, de már más módszerrel. Ezek miatt a gyilkosságok miatt elfoglák és 1903 ban ki is végezték Akkor azonban nem merült fel az a gyanú, hogy azonos lehet a hirherdt hasfelmetszővel. Közöny vagy pénzhiány ? Mi okozza a gyér és üres házakat? Hozzászólása sztniszezonhoz. Komárom, május 7 ■ Ez a kérdés nyomul előtérbe, va- I lahányszor gyéren megtelt nézőtér előtt játszik az itt működő Földes féle színtársulat és hatványozott mértékben érdekel ennek a kérdésnek az eldöntése, amikor nem lehet előadást tartani, mert egy szál közön ség sincs Ilyen szomorú volt a helyzet például péntek este Szinte érthetetlen, hogy akkora városban, mint Komárom, pénteken este egyetlenegy embernek se jutott eszébe, hogy gyerünk el a szinházba. Ezen az estén egyetlenegy jegyet, még a karzatra, az állóhelyre se adtak el Ilyen részvétlenséget az utolsó 3J—40 év alatt még nem tapasztaltunk Komáromban Hétfőn és kedden szintén nem lehetett e'őadást tartani, de akkor mégis jobb volt a helyzet, mert 5—10 jegyet mégis csak eladtak, de azért ilyen kevés közönség előtt mégse lehet játszani. Az ilyen üres ház i nemcsak a színészeket hangolja le, de magát a gyér közönséget is módfelett feszélyezi. A keddi előadás iránti közöny talán abban leli magyarázatát, hogy vidéki szerző darabja volt kitűzve előadásra. Elég sajnos, hogy a közönség csak azok iránt a darabok iránt érdeklődik, amelyek fővárosi színpadon kerültek először bemutatásra és ezzel azt a hazug látszatot támasztja, hogy a vidéki színpadon bemutatott darab I nem jó. Elég súlyos és sajnálatos [ tévedés, amit már az a szomorú tény is megdönt, hogy nem egy rossz darabot láttunk már, amely útlevelét a fővárosi színpadokon megejtett premiéren kapta. De sok sok ilyen rossz darabot láttunk már Uramisten! A közönség lépre megy, mert bedül a megfizetett reklámnak és sajnos, nem egyszer a megfizetett kritikának is. A vidéki irók és a vidéken pre miérezett darabok harca ez ellen az igazságtalan felfogás ellen tehetetlen szélmalom harc. Ennek esett áldozatul a keddre hirdetett előadás is. A közönség nem érdeklődött a darab iránt, - mert a színházi sajtóban nem olvasta agybaföbe dicsérni a darabot. A közönség pedig anélkül nem érdeklődik a darab iránt. Mondjuk, a kedd esti közöny csak u?y ahogy megmagyarázható, de mivel ina yarázható a többi? j^lán jobban kellene adminisztrálni a jegyeladást. Az előzőleg ittjárt direktorok a különböző foglalkozási ágak megbízottjainak jegyeket adtak át árusítás végett. Volt a bank, a pénzügyi, a városi, a törvényszéki stb. tisztviselőknek egy-egy me bízottja, akiknél a szakmabeli tisztviselő megválthatta jegyét. Ezzel aztán azt érték el a direktorok, hogy nem egy, hanem tiz helyen is árultak színházjegyeket. Ez tiz propa anda központot is jelentett a színháznak ami aztán meg is termetté a kívánt gyümölcsöket. Könynyebben rászánja magát mindenki a színházba járásra, ha ott a hivatalban már megkapja a je yét és nem egy férj lepte meg délben a feleségét és gyermekeit, amikor színházi jegyet vitt haza. Igaz, ho?y az így váltott jegyeket kedvezményes áron lehetett kapni, de azért a direktorok nem fizettek rá, mert kétségen felül áll, hogy jobb egy mérsékelten mérsékelt belépődíj melletti telt há'f mint ha az üresség miatt nem lehet me tartani az előadásokat. E'y hete játszik itt a társulat és e rövid idő alatt három este elmaradt az előadás Ha az előző direktoroknál pompásan bevált fenti rendszert bevezetné a jelenlegi színigazgató, bizonyára nem ismétlődnének meg a pénteki, hétfői és keddi sajnálatos esetek. A város szivében, mondjuk a Nádorutcán is kellene egy színházi pénztárnak lenni, amely a jegyváltásra mintegy csaló atná a közönséget. Ennek a felállítása igazán semmi áldozattal nem járna és azzal, hogy egész nap nyitva volna, sokkal nagyobb szolgálatot tenne, mint a bizonyos órákhoz kötött színházi pénztár, mert le «több ember nem tudja, hogy mikor van nyitva a legénye ^yleti színházi pénztár és ezt annál kevésbbé tudhatja valaki, mert a szinlapra állandóan elfelejtik rányomatni, hogy mikor van nyitva a színházi pénztár. Kis dolgoknak látszanak ezek, de csak látszanak, mert igen is, a közönség nagy része előre akarja megváltani a jegyét és nem pedig este az előadás alat1, de ki sétál el csak úgy találomra a legényegyletbe, amikor nem tudja, hogy mikor válthat nappal jegyet? Hogy aztán a közönség távolmaradása a színháztól közönyre, vagy a pénzhiányra vezethető-e vissza, ennek a kérdésnek az eldöntése csak most következik. Ha maga sz igazgatóság bizonyos közönnyel kezeli a maga jól felfogott érdekeit, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a közönség is közönyt közönnyel fizet.
