Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-06 / 53. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1930. május 6. lber * olcsósági divatcsarnoka, i (IV íí cl or*-ti. 19. Koronabankkal szemben) s O •3 .3 ’S „Meglepő u] olcsó árak.“ „Elsőrendű gyártmányú áruk.“ ^ Alkalmi vételek férfi ing, Harisnya, Nyakkendőkben. Gyér- sr '$ mek flór trikó, Feiharisnya, játszóruha. |F = Sport- és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári raktár, e. | Poupiin selye* férfi ing, Pyjamas, Zsebkendők. tS Tetra baba kelengye. ® Vasárnap leleplezték Komáromban a Stefanik szobrot. — Saját tudósitónktól. — Vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor kezdődött a komáromi tizenkettedik gyalogezred — amelyet Stefanik tábornokról neveztek el — által felállított Stefanik emlékszobor leleplezése. Az angol parkot az érdeklődök nagy lömegei övezték, mig a katonaság kordonján belül a meghívott vendégek vehettek részt az ünnepségen. Ezek között voltak az állami hivatalok, magántársuiatok, kulluregyesületek, a város képviselete, a járási hivatal képviselete stb., ugyancsak a katonai kordonon beiül sorakoztak fel a csehszlovák iskolák növendékei, akiknek kezében egy-egy szál virág volt. Az ünnepség pontosan fél tizenegy órakor kezdődött, amikor Skvor generális, Szlovenszkó katonai hadseregparancsnoka a helyőrség felelt szemlét tartott, majd utána tisztikarával együtt a Stefanik szobor elé vonult. Elsőnek Jelinek Ferenc, a Stefanik gyalogezred parancsnoka mondott megnyitó beszédet, amelyben üdvözölte a megjelenteket és röviden ismertette a terv megvalósításának történetét. Ezután Kadlec József, a 12. gyalogezred törzskapitánya hosszabb beszédben ismertette Stefanik Milán életéi és munkáját, amelyet kifejtett a csehszlovák köztársaság megalakulása érdekében. Jezo Márton tanfelügyelő az összes szlovák kullur és nevelési testületek nevében mondott beszédei, amelyben Steíanlkrói, mint a csehszlovák nacionalizmus nagy értékéről beszélt. Ezután Skvor hadseregparancsnok állott az emelvényre és pár szavas beszédje közben lehullott a lepel a szoborról és a szó* bor, amelyet Spaniel prágai iparművészen tanár készített bronzból, Komárom, május 5-én. a közönség érdeklődésének előterébe került. A leleplezési aklus közben a katonazenekar a himnu szokat játszotta. Ezután Vodicska Valentin helyőrségi parancsnok vette át az emlékművet, majd a koszorúk elhelyezése következett. Az első koszorút Skvor generális helyezte el a szoborra, a másodikat Izák Emil a Földmives Kölcsönös Pénztárak szövetségének aligazgatója, Stefanik Milán tábornoknak sógora helyezte el, aki nejével, Stefanik tábornok nővérével vett részt az ünnepségen. Az országos hivatal koszorúját Bellái József kormánytanácsos helyezte el, aki az országos hivatal részéről vett részt az ünnepségen. Ezután a katonaság részéről, a csehszlovák kulturegyesületek részéről és egyes állami j hivatalok részéröl helyeztek el több • koszorút a szoborra. Komárom vá- { ros nevében Csizmazia György vá- j rosbiró helyezte el a koszorút, eze ■ két a szavakat mondva magyarul a a város magyar lakossága nevéber „Komárom város nevében helyezem el ezt a koszorút Stefanik Milánnak, a csehszlovák köztársaság nagy államférfiának em'ékére." Ez volt különben az egyetlen magyar beszéd az ünnepségen. A koszorúk elhe- ! lyezése után a csehszlovák elemi j iskolák növendékei énekeltek el a ; szobor előtt egy dalt, majd felvo* \ nultak az iskolásgyermekek és virágjaikat helyezték a szobor tál- , pazatára. Az ünnepség féllizenkettökor ért véget, ami után az Anqol jarkban a katonazenekar adott hangversenyt. Délben atisztipavillon- j ban diszebed volt meghívott vendégek részére. Emlékezés az ököritéi bálra, ahol 260 ember égett meg. — május 5. 1910 március 28 án, zöld farsang napján zártkörű bilétás-bálra készült Ököritó fiatalsága. A bált az újonnan alakított rezes-banda alapja javára rendezték Weisz Ábrahám csűrj ében. Huszonöt méter hosszú, tíz méter széles volt a csűr, teteje náddal fe dett. Szines papirláncok, lampionok díszítették a szálát, amelynek kapuit mindkét végén lecövekelték, nehogy valaki biléta nélkül beszökjék, a cövekekre deszkákat szegeztek lócáknak, mindössze a kis ajtót hagyták nyitva, ahol ellenőrizni lehetett a báli vendégek bevonulását. Nem hiába készült az ököritói fiatalság nagy ambícióval a bálra, négyszáz korona volt este 9 órára a kasszában, ami — tekintettel az egykoronás belépődíjra — négyszáz személyt jelentett. Szatmárra másnap reggel érkezett el a borzalom hire és — akkor még senkinek sem volt a városban autója — fiákeren hajtottak ki a helyszínére, ahol kétszázhatvan borzalmasan összeégett hulla jelezte, hogy előző estén táncvigalom volt. Mindössze annyi történt, hogy az egyik papirlampion meggyulladt a benne égő faggyutyertyától. Szénás Bálint, a miskolci 15. huszárezred közvitéze, kirántotta kardját és hozzácsapott a lampionhoz, amely meglendült, lángbaboritotta a csűr száraz nádfedelét, a feladatott petróleumlámpák sorban robbantak szét, zsarátnokok, égő fotogén hűl lőtt a tetőről, a mándiik, könnyű báli ruhák tüzet fogtak és négyszáz ember őrült rohamban nekivágott a becövekelt kapuknak. A roham nyomása kiroppantotta a kapukat, de ugyanakkor a menekülők első sora keresztülesett a leszegezett lócákon. Az első sor után a többi, úgyhogy az emberhalom felért volna egy alacsonyabb ház ereszéig. Az egész nem tartott tovább, mint amig az olvasó ezt a cikket átfutja: tizenkét perc alatt százszámra pusztultak el az emberek. Szörnyű részletek. E /y legénynek sikerült kivergődni a borzalmasan összeégett, agyonnyomott hullákon. A lábába görcsösen bele volt csimpaszkodva egy halott kilencéves fiú. Egy leány meséli: — Elszántan ugrottam a hullatorlasznak, a torlasz tetején maradtam. Utánam ugrott valaki, rám esett. Éreztem, amint a zsirja végigcsurgott rajtam, amint égő teste rámtapadt. Volt, aki égő ruhában menekült, ezek az ut porában, árkok partján buktak fel holtan. Két áldott állapotban lévő asszony az égő csűrben hozta világra gyermekét. Csak az összeégett holttestüket találták meg. Sok holttestet csak a ruhájáról, vagy annak egy cafatjáról lehetett felismerni. Görcsösen zokogó emberek járkálnak eszüket vesztetten, hozzátartozóikat keresik. Volt olyan családapa, akinek nyolc hozzátartozója veszett oda a tűzben. Ahova léptünk, emberhús-cafatokon, kiloccsant agyvelőkön csúszott meg a lábunk, szétszóródott emberi csontokban botlottunk meg. Egy taplószerű tárgyat veszek fel a hamu közül. Egyik orvos megállapítja: összesült emberi sziv. Egy csúnyán összeégett, de mégis felismerhető kéz görcsösen szorít egy ugyancsak összeégett kart. Másnap megállapítják: 122 ismeretlen hulla, 44 felismert idegen falubeli és 94 felismert ököritói holttest. Azonkívül egy sereg férfinek, nőnek, gyermeknek teljesen nyoma veszett, ezek porráégtek. Az ismeretlen hullákat tizenkettesével rakták szekérre, úgy hordták a közös sirba. Egész nap szólt a harang, a református pap fekete zászlóval kisérte a halotti menetet. Napról-napra szaporodik a halottak száma azokkal, akik súlyos sebesülésekkel jutottak ki a csűrből. Három ember mezőrült, mert hozzátartozóit nem találta meg. Selyebi Etek feleségét, 21 éves, 16 éves és 7 éves lányát siratja, egy fia haldoklik. Ezy öreg ember őrjöngve járja a temetőt, minden uj sírra ráborul: — Édes, drága jó feleségem, három szép lányom, hátha ebben vagytok, hátha itt nyugosztok.. Pótor Dániel községi bírónak az édesanyja, négy gyermeke égett oda, felesége súlyosan megsérült. Kalmár István gazdaember előbb kimentette a nővérét, azután ennek lányát. Harmadszor saját lányáért ment vissza. Nem jött ki többet. Bennégett. Egy családból csak egy hároméves leánygyermek maradt meg. A kerítések deszkáiból koporsókat ácsolnak. Az istállókban kínosan bőr, nyerít a jószág, nincs, aki enni, inni adjon nekik. Harmadnap az üszkök között egy nickelórát találnak. Ketyeg. Ez a kis. jószág túlélte a halál-bál borzalmait. Mikor a hullatorlaszt szétbontják, a kemény csendőremberek könynyezve fordulnak el. Egy év múlva segély-osztás van Ököritón. Á Csaba Adorján főispán vezetésével az évfordulón Ököritón megjelent bizottság 107 ezer koronát oszt ki. Nagy tülekedés a segélyért. Olyanok is, akik gazdag emberek, igyekeznek pénzzel jutalmaztatni a fájdalmukat. Még egy év múltán is vannak a tűznek sebesültjei, betegei, még van, aki súlyos égési sebével a szatmári kórházban fekszik. Estefelé sétálni megyek a faluba. Egy árok szélén, ahol egy év előtt — pontosan emlékeztem — egy lánggal égő báli vendég menekülés közben holtan rogyott össze, most emberi alak hever mozdulatlanul. Kisértet, vizió? Mindegy, megnézem. Lélekzik... dől belőle a pálinkaszag... Felszedte a fájdalomdijat, talán éppen azért, aki egy év előtt ugyanezen a helyen rogyott össze... A Szlovák Filharmónia hangversenye Komárom, —május 5, Majdnem minden esztendőben tartanak hangversenyt Komáromban, hol a kultúrpalotában, hol c tisztipavillon nagytermében és ha összehasonlítást leszünk az előző évekhez, természetesen csak a kulturpalotai hangversenyeikhez, meg kell állapítanunk, hogy ez a fiatal egyesület határozottan a fokozatos fejlődés utján van. Szándékosan emelem ki, hogy az összehasonlítás kizárólag a kullurpalo ai hangversenyeik alapján tehető csak meg, mert a tisztipavillon akusztikája a színpad miatt igen rossz, rengeteg sok hangot nyel el. mig a kultúrpalotában, amely kifejezetten kamarazeneterem — sajnos kissé kicsiny — egy hang sem vész el, sőt határozoltan előnyösen emelkedik ki így érlhető azután, hogy a tiszfipavillonhoz szokott zenekar különösen Smetana darabjában, a műsor első számában, olyan hatalmas forlísszimokkal dolgozott, különösen a tympanlsfa és a bombardon, hogy bár az utolsó sorban ültem, szívesen vetlem volna eme impozáns erőnek egy kis csökkenését. Meglepően fegyelmezett vonókezeléssel dolgoztak a vonósok, nagy rutin, tiszta intonálás, puha, tömör hangképzésük nagyszerű fejlődésen ment keresztül Különösen érezhető volt ez a Csajkovszky szimfóniában, amely talán a műsor legkiemelkedőbb száma volt. Nagy precizitás, óriási teljesítmény egy ilyen szimfónia tökéletes előadása. Igazán szerelnék már tólük egyszer — mondjuk — egy Beethoven szimfóniát hallani, mert ez a zenekarok igazi próbaköve. A szimpatikus karnagy temperamenfumos, kifejező dirigálásával mindvégig energikus kezében tartolta az egész társaságot. Nekünk komáromiaknak az est igazi élménye tutajdonképen — és ezért külön kell vele foglalkoznom — Körte Ferenc dr. kerületi bírósági tanácsosnak, a képzelt zeneszerzőnek Rusticana cimü zenés suiije 5 tételben, amelyben maga a zene szerző játszotta a zongorarészt. Körte dr.-t mint zeneszerzőt má több alkalommal volt szerencsénk megismerni, hallottuk két vonósnégyesét, azonban ez a most előadott suiije a filharmonikusok méltó interpretálásában sokkal fölölte áll az eddig hallott müveinek. Kedves, megnyerő dallamai keresetlen és őszinte szivből jövő feldolgozásban teljesen kifejezik a szerző érzelmeit. A pastorale, melynek egyik kedves lémája a finale triomphaiéban ismétlődik, a Rondo ála Polka dübörgő generalbasszusa a végső „csók“ akkord annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy ezt a negyedik részt meg is kellett ujrázni Nekem a második tétel, a scher zandó tetszett a legjobban és enne! témája — a zongora kezdő nyoh taktusa — és a geniális befejezése a Tempo di Ländler bájos dallama a suit legsikerültebb részévé teszik A zongora tulajdonképen csak i harmadik tételben jut legteljesebbet kifejezésre, mig a többi részbei hárfaszerüleg festi alá hol a vonó sok, hol a fafuvósok között felbuk kanó melódiát. Nem is kell külői megemlítenem, hogy a geniális szei ző a zongorarészt hasonló genif litással oldoüa meg. A közönség, ez a mi közönsí günk, amely nehezen „melegedi be" a terembe (a pontos Időre), a egyes müsorszámokat hatalmas tap: viharral honorálta, éltetve a filhai monikusokat és Körte dr. zeni szerzőt. Polony Béla dr. fizetéssel felvétetik. Gm a kiadóban.
