Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-19 / 46. szám
12. *ldal. Kueaíxwaú L*-;*« 1*80. április 19. Ha tudni akarja titkomat vásároljam egy ddboi PROVENDE1NET, amely növeli aa étvágyat, elősegíti a hízást, és megakadályozza a csontpuhálást (Richitis) Próbálja ki gazdaságában ezt a típpótszert. Egy l1/* kg csomag ára (l hóra elegendő) 28 K. Előállítás és szétküldés: Julius Kussi, nagydrogéria és anyagárunagykeresktdé3 Prága II,, Porc 0. E. az a kincs, amiért visszamenjek! Pedig ha itt nem maradhatnék, mehetnék neki a négy gyermekemmel együtt a Dunának! Sokáig fennmaradtunk még és Emma valóságos rémhistóriákat mesélt el az uráról. — Dehát miért is nem hagyta már ott előbb? — kérdeztem. — Hiszen ilyen ember mellett pokol az élet. Kap maga tisztességes tartásdijat, ha elválik, nem kell azért nyomorognia, addig pedig... itt vagyunk mi! Szívesen látjuk! Még másnap is hálálkodott a reggelinél, délben azonban, mikor hazamentem, hűlt helyét találtam. — Hát Emma? — kérdeztem a feleségemtől. — Hol van? A feleségem kitörő zokogással felelte: — A szerencsétlen! Hol volna? Hazament ahhoz a gazemberhez! — Dehát miért? — kérdeztem elhülve. — Miért! Miért! — sírta a feleségem. — Hát hová menjen a boldogtalan, mikor ... mikor az ötödik gyereket várja? ........mii in nini ii i wnaan»»-warnr«»».-Beöthy Ödön vallomása Irta Takáts S&ndor A lelkiismereti szabadságnak e hatalmas védője 1848-ig az országgyűléseknek egyik legkimagaslóbb alakja volt. Nemcsak kortársai, de a legkiválóbb magyar történetírók is magasztalással szólanak felőle. Mestere volt a rögiönzött felszólalásoknak s mégis azt írták róla kortársai, hogy a művészi ihlet, a magasztos lelkesedés isteni lángja sugárzott át hatékony beszédein. Azon kevesek közé tartozott ő, akinek beszédeit mindig elmésség, csípős gúny, szellemesség hatotta át. Az ész e ragyogó tulajdonságaival tette nevetségesekké ellenfeleit az országgyűléseken. A nyelve olyan volt, mint a sasé, háromélü. Szangvinikus vérmérséklete mindig lángszavakat csalt ajakára, — írja róla Vachot Imre, — de csak azt igyekezett széttörni, összezúzni, amit a hazára rossznak, veszedelmesnek tartott. Elsősorban tehát igaz magyar, lelkes hazafi volt. Szive oltárán a hazafiság tüze állandóan lánggal égett. A haza érdekében küzdött, hevített, lelkesített és izgatott. Tudott dolog, hogy az országgyűlési vallási vitákban a katolikus követek, köztük elsősorban Beöthy Ödön, voltak a protestánsok sérelmeinek és a vegyes házasságoknak leghevesebb védelmezői. Lajcsák nagyváradi püspök pásztorlevelet adván ki a vegyes házasságok ellen, ezzel nemcsak megsértette az 1790. évi 26. törvénycikket, de egyúttal tüzes csóvát vetett az amúgy is puskaporos magyar levegőbe. Beöthy Ödön kíméletlen harcot folytatott Lajcsák ellen, akinek megbüntetését a rendi tábla is követelte Lajcsák püspök e harc közben több levelet irt Beöthynek s vallástalansággal vádolta őt. Beöthy keményen felelt e levelekre s kimutatta, hogy nem ő, hanem Lajcsák vétett a vallási türelem és az emberszeretet ellen. E levelekkel akkor a világsajtó is foglalkozott. Aztán külföldön csak úgy, mint itthon, Beöthynek adtak igazat. Beöthy még más alkalommal is nyilatkozóit az ő vallási felfogásáról s erősen védelmezte magát a papság azon ráfogása ellen, hogy ő vallástalan. A titkos rendőrség hivatalos jelentése szerint a hazafias ellenzék az 1843. év június 1-én Klauzál Gábornál egészen éjfélig tartó, fontos tanácskozást foly. tatott. A tanácskozás tárgya a népnevelés volt. A „legelsőnek Beöthy Ödön szólalt fel. Ő — mondá — teljesen egyetért Zsoldos kollegájának elveivel a nevelés dolgában. Az ő rendszerét a protestáns oskolákban sikerrel használják. A katolikus oskolákban azonban még mindig a dogmák és a formák uralkodnak s a Megváltónknak szent tanítását, hogy Istent a lélek igazságában és a szív tisztaságában kell imádnunk, figyelmen kivül hagyják. Én — folytatá Beöthy — jól tudom, hogy a papok engen? vallásgunyolónak, vallástalannak kiáltanak ki, de én igaz keresztény vagyok, aki a szentirást áttanulmányozta s az onnét merített tanokat józan emberi ésszel, vagyis az Isten adományával, aztán Szent Ágoston, Szent Jeromos és Krizosztomus segítségével igyekeztem megmagyarázni. Még ma is életem legfontosabb és legszentebb pillanatának tartom azt, melyben a szentirás tanulmányozására szántam magamat. Ez a pillanat döntötte el gondolkozásomat, ez állapította meg alapelveimet, melyeknek mint ember s mint állampolgár, hódolok. Egészséges elmém megtanított arra, hogy a szentirásban világosan meg van határozva az Istennek tetsző, igazságos ember kötelessége. S ennek úgy is kell lenni; mert Krisztus nem Írástudókat és teológusokat választott apostolainak, hanem egyszerű embereket, akiknek józan esze és felfogása, szabad volt minden pedatizmustól. Éreztem, hogy a Szent Lélek járja át lelkemet, mikor azon pillanat jelentőségét felfogtam, midőn Krisztus a háláinak áldozta fel magát és mindnyájunknak azt a tanítást adta, hogy az igazi kereszténynek, az igazi nemes embernek az Isten méltó képmásának kell lennie s a megismert igazságért, a jóért és az igazért életét is fel kell áldoznia. Krisztus mondotta volt: „Eljön az idő, mikor az emberek szivükben oltárt emelnek Istennek s szivök tisztaságában imádkoznak Istenhez; mert mindenütt, ahol egy jó ember imádkozik Istenhez, ott Istennek oltára vagyon.“ Én ezt a tanítást követem. Ez az én hitbeli vallomásom! Beöthy ezután a hazafiságra tért át s a haza jövőjét csak akkor látta biztosítva, ha az országgyűlésen és azon kivül mindenkit az igazi patriotizmus vezet. Ez éjjeli tanácskozáson Beöthy még több Ízben felszólalt. Mikor például Zsoldos veszprémi követ igen okos beszédet mondott nevelésügyünk hiányosságáról s a többi közt Syes abbénak a nemzetgyűlésen mondott e szavait idézte: „11 faut savoir étre juste, pour étre libre.“ (Csak az lehet szabad, aki igazságos). Az igazlelkűség érzését — mondá Zsoldos — először a kedélybe kell oltani, a céltudatos nevelésnek ez a feladata. Beöthy e beszéd után felszólalván, a többi között azt mondá, hogy a plébánosok azt hiszik, hogy a nevelésügyben mindent megtettek, ha a gyermekkel a miatyánkot, a hiszekegyet és a tízparancsolatot elhadartatják s minden szembenjövőt ezzel üdvözöltetnek: dicsértessék jézus Krisztus. No meg aztán, ha a gyermekek a plébánosnak kezet csókolnak. Az imádság jelentőségéről, a parancsok értelméről, az Isten, a haza, és az embertársaik iránt való kötelességeikről azonban egyáltalában nem világosítják fel őket. Minél mélyebbre hatol az ember a nevelésügy fogyatkozásaiban, annál inkább meggyőződik, hogy a papi szemináriumokat is reformálni kell. De ha az ember e pontot érinti, darázsfészekbe nyúl, a „csalhatatlanok“ mérget köpnek rá, az eget és a földet mozgásba hozzák. E sziklán megtörnek a józan ész alapjai és határozatai. „Quid faciendum, unde consilium petendum?“ Zsoldos e felszólalására azt felelte, hogy a papi szemináriumok reformját a papságnak kell kezdeményeznie, máskülönben és felülről ezt a választ adják: „procul hinc estote profani.“ Kubinyi a felsőbb papi képzőintézet felállítását sürgetvén, egy papi bizottság kiküldését javasolta, mely bizottságba azonban világiakat is kell kinevezni. Ez a bizottság dolgozná ki a papi képzőintézet tervét, mely természetesen állami felügyelet alatt állana. Beöthy Ödön Kubinyi e beszéde után újra felszólalt. A papi nevelés reformjára — mondá — feltétlenül szükség van. A nép erkölcsi javítására addig nem lehet számítani, mig a népnevelés és a nevelésügy teljesen olyan papság kezében van, mely maga sem kapott célszerű nevelést. A papnövendékek jórészét a szegény osztály gyermekei adják, akikben bátorság, erő és akarat nincsen a magasabb cél elérésére. Minden hivatás s minden tapasztalat nélkül lépnek ezek a szemináriumba. Itt a szegényeket bizonyos formulák megtartására szorítják, a világtól teljesen elzárják. Az önálló gondolkozásra, az önvizsgálatra nemcsak nem ösztönzik őket, hanem ezeket egyenest elnyomják bennők. Csak a vak hit a fő itten, s így az egészséges emberi ész fejlődése teljesen elnjomatik. Az igy nevelt papnövendék kikerülvén a szemináriumból, alig képes arra, hogy másokat helyesen oktasson s hivatásának becsülettel megfelelhessen. A szemináriumi nevelés minden dolgát nem lehet az országgyűlésen tárgyalni, csak kívánni lehet, hogy az ezen ügy rendezésére kiküldött papi bizottságban igaz keresztényszellemü, felvilágosodott emberek legyenek. Magamhoz hasonló emberek — mondá Beöthy — oda nem valók, mégha minden bölcseség, világ- és emberismeret megvolna is bennök; mert a fölötte nagy buzgalom a dolgot elrontaná! Beöthy után Karácsonyi (torontáli követ) szólalt fel az értekezleten, ő a görög nem egyesült egyházról beszélt. A Duna mentén — mondá — alig tudják, minő sötétség tölti be az oláh pópák fejét; nem is sejtik, hogy a nem egyesült püspökök a pópák kreálásával minő botrányos kereskedést űznek, minő tervszerűen növelik az oláhok között az erkölcstelenséget és a tudatlanságot, milyen lelkiismeretlenül szipolyozzák ki a pópák e szegény népet s teszik ezt a püspökeik támogatásé val, akikkel megosztják a zsákmányt. A vita további részében szóbakerültek a főispánok. Megemliték Thököly Sebestyént, aki egész sereg dohányültetvényes családot juttatott koldusbotra. Kubinyi szerint a főispáni méltóság már a zérus fokra jutott. Mikor II. József a főispánokat magához rendelte s tanácsot kért tőlük a magyarországi viszonyok és a szükségletek felől, ezek némán bámultak. így történt azután, ami történt. Amikor — folytatá Kubinyi — a Wiener Zeitung hozta Thököly főispáni kinevezését, egy bécsi mészáros kérdezé, mi is lenne egy főispán? Megmagyarázták neki, hogy ez egy fontos közjogi méltóság. No hallja! — feleli erre a mészáros, — ha Thököly főispán lehet, akkor a főispáni tisztség nem lehet jelentékeny. Én nagyon jól tudom, mennyi esze van Thökölynek s mennyit nyomnak ökrei. Én — mondá Kubinyi — egy véleményen vagyok e mészárossal. — Én — válaszolá Beöthy — szívesen átengedem a főispáni méltóságot született mágnásoknak, de követelem, hogy alkalmasak legyenek e tisztre. Zsoldos emlité Eszterházy hercegről, hogy mikoron figyelmeztette őt nevelője, hogy mint született főispánnak tanulnia kéne a magyar történetet és meg kéne ismernie törvényeinket, a fiatal herceg erre igy felelt: majd tartok valami fickót, aki finom beszédeket készít nekem s azt én szépen elszavalom. A többit megteszi néhány száz üveg pezsgő! íme, ilyen ezeknek az uraknak a magánneveltetése. Ezért — folytatá Beöthy — világos törvénnyel kell biztosítanunk, hogy hivatalt csak azok viselhessenek, akik a magyar főiskolákon forogtak s a vizsgákat letették. A svéd trónörökös nyilvános tanuló az egyetemen, ilyenek a porosz királyi hercegek is. Több német fejedelem gyermekei is nyilvános tanulók. Ez az eljárás sok előítéletet meggyógyít és sokféle érdeket megolvaszt. Zsoldos támogatta Beöthy érvelését Nem szabadna — úgymond — főispánt kinevezni, aki megyei szolgálatban nem állott. Úgy a kormányra, mint magára a nemzetre fontos kérdés ez. E tanácskozás végén Kubinyi az illyrmozgalmat is szóbahozta, mely mozgalom már elfajult S ha a kormány tovább is tétlenül nézi, hogy a horvátok minden törvényes intézkedésnek makacsul ellenállnak, a rendi táblán is nyugtalanná fajulhat a jó szellem. A horvátok — mondá erre Beöthy, örökké az ő municipális jogaikra hivatkoznak. Ennek nyoma sem található a törvénykönyben. É municipális jogok csak az illyromanok felhevült képzeletében léteznek. Én — mondá Beöthy — komolyan elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal a horvátokat felszólítom, hogy nyújtsák be nagyrabecsült municipális jogaikat az országgyűlésen megvizsgálás céljából. Hadd lássuk végre: quis juris! Az illyr-vita alkalmával került szóba Talleyrand egyik hires mondása. Mikor t. i. azt kérdezték tőle, hogy miért nem használja fel a kedvező alkalmat Ausztria megsemmisítésére,őaztfelelte: „Ausztria kormányai már háromszáz év óta maguk dolgoznak ezen!“ r • il H V! legjobban Pozsony e szakmabeli legrégibb cégnél vásárol vuiYcTma‘eaz András-utca 5. Seifert József.
