Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-17 / 45. szám

1930. április 17. Komáromi Lapok 3. oldal. férfi. Az élefel nagyon nehéznek faláifa mindamellett és erről több­ször panaszkodott egy gutái asz­­szonynak, aki a tejet hozta neki. A gutái tejes asszony nem azért gutái asszony, hogy ne legyen esze, biz­tatta a nyomorék gyermek anyját, hogy majd segítenek ezen. Van egy cigányasszony ismerőse Gután, aki természetfölötti erővel rendelkezik és ez majd az ö varázslatos erejével meggyó­gyítja a gyermeket, hogy az ne legyen többé nyomorék, de az albérletben lakó férfi sorsát is az asszonyhoz köti, hogy ne legyen férfitárs nélkül az életben. Persze a gutái tejes asszony aján­lata tetszett a hiszékeny asszonynak és abban a reményben, hogy a cigányasszony varázsereje véget fog vetni élete szenvedéseinek, várta a cigányasszonyf, aki egy két nap múlva meg is érkezett a gutái tejes­asszony kíséretében. Maris néninek hívták a cigányasszonyt, aki mind­járt hozzá fogott varázserejének bemutatására. Maris néni elmondta, hogy a bajokon könnyű lesz segíteni, csak előbb egy darab hajlincset kell szerezni a nyomorék gyer­mek hajából, az asszony hajá­ból és a férfi hajából — és mindjárt vágott Is Maris egy kis tincset a gyermek és az asszony hajából, mig a férfi hajái — miután feje jócskán kopasz már —- úgy keresték elő annak ruháján. Ezután Maris néni mindenféle hókusz po­­kusszal müködöü és a végén meg­­mondía, hogy ezért jár neki kétszáz korona. Az asszony szívesen adla volna a kétszáz koronát Alaris néninek, ha lett volna, de mert nem volt, pénz helyeit egy vánkost, egy diványt, egy szekrényt, egy ingei és három darab zsebkendőt adott abban a reményben, hogy csak si­kerülne mindaz, amit Maris néni megígéri. Elmúlott azonban egy pár nap és a nyomorék gyermek továbbra is nyomorék maradt és az albérlet ben lakó férfit nem láncolta még mindig hozzá hűséges érzelmeivel. A gutái tejes asszony — nem azérf gutái asszony, hogy ne tegyen esze — erre megmondta az asszonynak, aki panaszkodott neki Mari néni or­vosi beavatkozásának sikertelen­sége miatt, hogy a várt eredmény azért maradt ei, mert Maris néninek még keileit volna valamit adni. Maris néni megint eljött erre és hokusz pokuszai után az asszonytól u|ra kapóit egy lepedői, egy in­get, két zsebkendői, egy ruhát és egy ágyteritőt — de most már Maris néni is meg­ígérte, hogy az eredmény nem ma­rad el. Megint elmutoít pár nap és minden maradt a régiben. Mikor a hiszékeny bula asszony megint ta­lálkozott a gutái tejes asszonnyal, most már megfenyegette, hogy adják visz­­sza neki az elvitt holmikat, mert látja, hogy csalók hálójába ke­rült, ha pedig nem adjak vissza, akkor feljelentést tesz ellenük a rendőrségen, A gutái asszony — hiszen nem azért gutái asszony, hogy ne legyen esze — most megint azt felelte, hogy ilyesmit meg ne próbáljon tenni, mert a cigányasszony iiiokzatos va­rázserejével nem csak ői és gyer­mekéi rontja meg, de az egész rendőrségei és bíróságot is, olyan nagy hatalma van ennek a Maris néninek. Néhány nap elmú­lott és amikor a hiszékeny asszony meginl nem lálía az eredményi nyomorék gyermekén és a férfin, akit az ö sorsához kellett volna lán­colniuk, tegnap gyámoltalanul mégis feljelentést let! a rendőrségen a gutái tejes asszony ellen, úgy­szintén Maris néni ellen is, bár még most is fél a cigányasz­szony fitokzaios erejétől. A rendőrség a feljelentés ulán előálliloíla a gúlái tejes asszonyt, aki tagadja, mintha ez asszonytól kicsalt volna valamit Maris nénivel együtt. A gutái csendőrség most eíöáililja Maris nénit a komáromi rendőrségre, hogy egy kis erőpróbái tegyen a rendőrséggel, amely tovább folytatja a nyomozást ebben a hi­hetetlenül ponyvaszerü, de az emberi butaságot orditóan jellemző histó­riában. Ma van Katona József centennáriuma. 1830. április 16—1930. április 16- Száz esztendővel ezelőtt halt meg Katona József, a Bánk bán szerzője. Katona 1814-ben irta meg remek­művét, a kolozsvári pályázatra. Si­kertelen voii ez a pályázat, úgyhogy 1819-ben átdolgozta a darabot. Az átdolgozás után minthogy a cenzúra a mű előadását nem engedélyezte, nyomtaiásban jelent meg. Katoná­nak tehát két Bánk bánja van. Az elsőt 1814-ben, a másikat 1819-ben irta. A régi Bánk bánban még Me­linda Adelaida volt. A budapesti Nemzeti Színházban 1839 március 23-án volt a bemuta tója, Egressy Gábor javára. Nem aratott sikert, mert csak egyszer ke­rült színre. Laborfalvy Róza ját­szotta Gertrudist, Lendvayné Me­lindái. Erről az elő előadásról Vö­rösmarty Mihály az alábbi kritikát irta: — Bánk-bán. Eredeti szomorú­­játék öt felvonásban. Irta Katona József, Sok íekiníeiben hiányos s némileg vad, de erővel teljes szin­­mü. Első s ulolsó müve e nemben a korán elhunytnak. Legkevésbé sikerült Bánk bán Charaktere, kiben nem látjuk azon szilárdságot, mely — április 16. az általa elköveteít merész s nagy felelősségű tetthez kívántatik... Gertrud nem egészen érthető.,. — Az egész mű mindenesetre magasabb tehetségre mutat s nem hűtlen másolata a kornak, mely noha hanyatlásnak indult s a haj­dani erőből vadságra fajulf, mégis sok jeleivel bir a férfiasságnak s lovagi szellemnek Drámai, sót színi hálás tekintetében végre a mü ritka tünemény, ha meggondoljuk, hogy akkor Íratott, mikór dráma kevés, a színház bujdosó volt s hogy a szer­zőnek ez első munkája... Egyéb iránt, mint mondók, Bánk bán Cha­raktere leggyengébb az egész mű­ben s inkább szereljük, ha egy kis íulzás által feiriasszony, mint hogy bágyadt előadás mialt egészen el­essék. Ez a kritika az Athenaeumban je­lent meg. A Bánk bán-t olasz nyelven Sal­­vini Gusztáv adta elő a Vígszínház­ban, németre Dux Adolf fordiiotla le, majd Vészi József. Ebben a fordításban játszotta Reinhardt ber­lini társulata. Daljátékot Egressy Béni irt belőle, amelynek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Egy pár szó Nagy Mártonról. Irta: Basilides Barna. 1930 április 13-án vasárnap nyilt meg a Kultúrpalotában Nagy Már­ton és Nagy Antal festőművészek képkiállitása, Eredménye: csend, főj tott megbotránkozás, vagy talán az se Nem tudom. Hiszen a kispolgári hátakat annyi „borzalmasság“ bor­­sóztatta évtizedek óta, hosymamár talán nem is borsózik? Mindennek ellenére, ne menjünk el azért teljes hanstaianságsal em­beri termések mellett! Nem kívánok „esztétikai kalauzzá“ lenni, sem „helyiérdekű kritikát" Írni, Célom egy embert, aki feltétlenül művész minden erényével és hibája val együtt megmutatni. Évek óta figyelem Nagy Márton munkásságát s mindég tisztábban rajzolódik elém ennek a művésznek sajátos arca. A polgári társadalom fedezi fel. Ennek a társadalomnak dogmatikus műveltsége művészetének első stá­ciója, mely az ifjú kezdetleges di­­lettántizmusán, majd iskolai tanul­mányain mutatkozik s csak az isko­lától való e’szabadulása, a küzdő évek ma? akereső here izmusában bontakozik „új“ ígéretté művészeté­nek egyéni útja. Éz alatt az idő alatt taltn a „fejcsóválásig* botránkoz­­tató „destrukcióval" rombolja ie magában a részére teljesen idegen polgári képformát és esztétikát, mely az akadémizmusban és a natu­rális impresszionizmusban teljesedett ki. Az „én utam," a „varroda“ már a felszabaduló ember predesztiná­ciójának vállalása. A darabos szí­nek, a formák szinte groteszkké fo kozott életében először ébred tuda­tossá benne a „proletár-művész". Nála nem „esztétikai kiruccanás" lesz az, mikor a proletár-sors mély­ségéből és magasságából hullanak formává az „élmények", de elren­­deltetésének misztikus ösztönéből dobódik képformává a rajta keresz­tül hulló proletár élet. Az ő „prote­­tár művészete" nem lehet „propa­ganda eszköze" a vörös szín sok árnyalatú frakcióinak, mint ahogy nem lehet a népművészet sem propa­ganda eszköze semmiféle „paraszt­­diktatúrának“. Azt tudjuk, hogy a nép­művészet lappangó osztályerők kol lektiv parasziszeilemiségét jelenti, ugyan úgy Jelenti Nagy Márton is egész emberi delei minálisögdval a prole­­társág kollektiv osztályerejének határo­zott proletár-szellemiségét. Az ő művé­szetének nagy elődei: a Gorkij Maxirook, Nagy Balogh Jánosok. Külföldi tanulmányútjain szemtől­­szembe kerül, a művészettörténelem nagyjaival. És egész természetes, hogy Tizian, Veronese, Rafael, Ru­bens, Tiepolo 9randiozu3 teatrálitása idegen marad számára, míg a primi­tívek, Giotto, Mantegna művészete véglegesen kijelölik útját! Itt a kere­setlen formák misztikus életében látja meg saját eírendeltetésének lehetőségeit. A „hegedűs" a „ját­szók“, „Magdolna" a „pásztor fiú" a „gyerekek a kirakat előtt“ már minden teatráüs póz, minden eről­tetett sokatmondás nélkül valók. Ez a naiv, primitiv, keresetlen formai megnyilatkozás legegyeteme­sebben mutatja Nagy Márton sajátos arcát. Ezeken a képeken le kiegyen­súlyozottabb, legegységesebb mon­danivalója a formává, színné, képpé hullott élménnyel Puritán elmélye­dés és szeretet jegyében születtek meg ezek a képek, hiányzik belőlük a tendenciózus és keresett draszti­­kum, Ízléstelen nyersesség. Például: a „földrengés“ című képén az elő­térben rikoltó rózsaszínű nője szinte élvezhetetlenné teszi ezt az egyéb ként egész jól megkomponált felüle­tet. Az a nyersesség, formai és szinbeli disszonáncia nem indokolt s nem bir a „kifejezőbb forma" ere­jével. Nagy Márton nem hajlandó a bevált „receptek" egyikéhez sem fordulni — ez csak megerősít a benne való hitemben, — de a harmónia felé való törekvést a kép felületen keresztül is nem tartom Nagy Mártonnal össze nem egyez­­tethetőnek. Nagy Antal teljesen autodidakta, kinek munkássága túl van a meg­szokott, sablonos dilettantizmuson. Gazdag szinesség él benne s egyik képe, mely egy havas őrházat áb­rázol meglepett a szinte raffináitan megoldott felületével, egészséges színlátásával. Olvassa & ierjemea legjobb magyar lapt a Komáromi Lapokat Fogfájás esetén sokszor van szükség a kínzó fáj­dalmak allen pillanatok alatt ható segít­ségre, mert a szenvedés az elvisalhetat­­lenjégig fozozóáhatik Ha van háziban ilyenkor egy palack valódi DIANA SÖS­­BORSZESZ, nem kell rettegéssel gon­dolnia az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vat­tára) csepegtet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ba a külsőleg még épnek látszó fog körül br-dörssöli a fogbust, örömmel fogja a fájdalmak gyors eny­hülését, majd teljes szünését tapasztalni: 1 kis üveg . 1 közép üveg 1 nagy üveg. 6 — 15.— 30-Bosszuélló emigráns orosz hadsereg alakul (Április 16) Londoni jelentés sze­rint a munkáspárt hivatalos lapja, a Daily Herald szenzációs hírt közölt. A világ minden részében szétszór­tan élő monarchista orosz emigrán­sok fehér hadsereget akarnak ala­pítani, amelynek székhelye London­ban lenne. Nagy akciót indítanak a szovjet ellen. Ennek első etappja az lesz. hogy Kuíjepov eset mintájára magasrangu szovjeffunkclonáruso­­kat fognak elrabolni repülőgépek segítségével. Titkos körlevelet küld­tek a fehér érzelmű pilótákhoz, hogy támogassák őket ebben az ügyben. líTlBiirirr n A szovjet kereskedelmi ügynökség nem telepedhet ie Budapesten (Április 16) Budapesti jelentés sze­rint a Tőzsdei Kurir nyomán szá­mos lap megírta, hogy a magyar kormány szovjelorosz kereskedelmi ügynökség letelepedésére adott en­gedélyt A Magyar Távirati Iroda illetékes helyen felhatalmazást nyert ennek a hírnek megcáfolására. Vidámság. UTCÁN — Miért sírsz kisfiú? — Mert megígértem a mamámnak, hogy nem fogok sírni és most azért sírok, mert nem tarthatom meg az ígéretemet. KONZILIUM — Rendben van, kolléga úr, elis­merem, hogy a diagnózisom helytelen volt. De engem igazol, hogy ha helyes lett volna, a beteg akkor is meghalt volna MAI CSELÉDEK — Mond drágám, szobalányt tar­tasz, vagy magad végzed a házi­munkát ? — Igen. — Melyikre felelted, hogy igen? — Mind a kettőre. régiségkereskedésben Főnök: Nagyon ügyetlen ember maga, segéd úr. Mért nem adott el egyet az öt szobrocskából? Segéd: Azt gondoltam, hogy „Az öt érzék“ címmel, együtt adom el őket. Főnök: Azt nem úgy kell. Ha elad egyet, nevezheti a csoportot „Négy évszakának. Ha megint elad egyet, marad „A három grácia“. Ha megint elad egyet marad „Égi és földi szerelem". És ha ebből is elad

Next

/
Oldalképek
Tartalom