Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-05 / 40. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1S30. április fi. Nádor u. 19, (Koronabankkal szemben) m olcsósági divatcsarnoka. s" Tavaszi újdonságok! a Szép választék. *s Meglepő uj olcsó árak.: NŐI és férfi fehérnemű, divat ernyő, sétabot, flór & gyermek trikó és félharisnya, játszó ruha, „Elite“ j» selyem harisnya, legdivatosabb nyakkendők, divat S: retikfll, bőr és vulkán koffer, fehér pique kabátka, H Túszor függöny, csipke, batiszt zsebkendő, férfi« harisnya, stb. |T Külön osztály 930 model sport és szekrénykocslk, ~ Tetra baba kelengye. Látogatás a városi nyilvános magyar közkönyvtárban. A lévai magyar könyvtáros látogatása. — Elismerés a komáromi közkönyvtárnak. — Léva város is bevezeti a komáromi könyvtár kezelési rendszerét. Sajái tudósilónktól. Léva városa még tavaly levélben kérte föl dr. Baranvay József komá­romi városi könyvtárost, hogy a komáromi nyilvános könyvtárban bevezetett rendszerről adjon infor­mációt A városi könytáros ezt kész­séggel meg is cselekedte. Léva város ugyanis most állítja föl nyil­vános könyvtárát és több könyvtár­hoz fordult hasonló kérelemmel, hogy a bevezetett rendszerükről informálják Léva városát. A múlt héten a lévai magyar könyvtáros, Krltk Jenő volt lévai tanitóképezdei fanár, arról értesítette dr. Baranyay József városi könyvtárost, hogy a beérkezett rendszerek között leg­jobbnak falálja a komáromi nyilvá­nos magyar közkönyvtár rendszerét és éppen azért bejelentette hogy személyesen akarván a könyvkiadási eljárást és az ügykezelési rendszert megszemlélni, egynapra Komáromba jön. Ez a látogatás hétfőn történt meg, amikor egy egész napot töltött Kriek Jenő lévai városi magyar könyvtáros a komáromi városi nyil­vános könylárban. Ez idő alatt Komárom,— április 4. bőséges alkalma volt az olvasószoba használata, s a könyvkikölcsönzés körül bevezetett ügykezelést tanul­mányozni annál is inkább, mert a kölcsönkönv vtárt hélfőn közel három­százan vették igénybe, ami igen nagy forgalom és még könyvtári kisegí­tővel is csak úgy tudja gyorsan le­bonyolítani a könyvtáros, hogy a kónyvkikölcsönzési eljárásba újítá­sokat vezetett be. A dr. Baranyay József könyvtáros állal bevezetett e kónyvkikölcsönzési eljárást az érsekujvári kölcsönkönyv­­tár is bevezette és a lévai könyvtáros is ki elenletle, hogy a lévai nyilvános magyar könyvtárba Is ezt a rend­szert vezeti be, mert személyesen győződött meg arról, hogy a legna­gyobb forgalmat is gyorsan és a legnagyobb rendben lehet így lebo­nyolítani De igy is csak kisegítővel. A lévai könyvtáros több közkönyv­tárat meglátogatott és említette, hogy egyik prágai közkönyvtárban, ahol a könyvtáros nem tart kisegitőt, úgy történik a könyvkölcsönzés, hogy a közönségnek délután 2 órakor be kell adni az Ivét, hogy milyen köny 1 vet akar váltani. Aki 2 órakor az ivet be nem adja, az aznap már j könyvet nem válthat. Az iv beadása j után az olvasó elmegy és öt órakor i mehet vissza a könyvért. Szóval kétszer kell megfordulni a könyv­tárban, ami nagy időveszteséggel jár. Tehát azok a könyvtárosok, akik a maguk költségén tartanak kisegítőt, a közönség kényelmére hoznak anyagi áldozatot. Az uj lévai könyv­táros is fog ilyen kisegitőt tartant, aki a legnagyobb elismeréssel adó­zóit a komáromi városi közkönyv­tárban tapasztalt példás rendről, a szabályok szigorú és elfogulatlan betartásáról, amely teljesen szám­űzte a protekciót, az ügykezelés boszorkányos gyorsaságát még a legnagyobb forgalomban is. Kriek Jenő lévai városi könyvtá­ros, volt tanitóképezdei tanár, elis­merő szavai és az az elhatározása, hogy a komáromi közkönyvtárban használt rendszert, ügykezelést ve­zeti be a lévai könyvtárba is, annál inkább értékesebb, mert Kriek Jenő, aki már 73 éves, a könyvtárkeze­lésben szakember, aki kön/víárosi működését a szegedi kultúrpalota hatalmas könyvtárában kezdte és ismeri /Magyarország és Csehszlo­vákia minden nagyobb közkönyvtárát és a könyvtárost tudomány magyar és más nyelvű szakirodalmát. Elismerő szaval tehát a szaktudós elismerése és nem udvariassági frázis, amit már maga az is bizo­nyít, hogy ö is a komáromi könyv­tári kezelési rendszert fogja beve­zetni a most felállítandó lévai nyil­vános magyar könyvtárba, amely 17 ezer kötettel kezdi meg a közel jövőben kulturális működését. — április 4. A Károlyi Mihály elleni vagyon­­elkobzási per utolsó fejezetét nyitja meg az a per, amelyben a buda pesti törvényszéken most tűzött ki ma a felülmúlhatatlan varrógép vezet, mert ezt sok ezer vevő igazolja. Beszerezhető 20 évi írásbeli jót­állás és megkönnyíteti fizetési feltételek mellett: 25« Mórocz Péter m&sz réa*, TUlanywcerol6 é» r&dl. j Bzaküzletében. Komárom, Nádor-u. 1». TelefonM, Készpénzílzotésnél árengedményI Mi komáromiak csak örömmel ! könyvelhetjük el, hogy egyik kultu­­j rális intézményül k más városoknak is mintául szolgál. j Emelkednek a hadikölcsönök — április 4. Budapesti jelentés szerint a tőzs­dén a spekuláció erősen a hadiköl­csönök felé fordult és ennek követ keztében azok nagy összegekkel emelkedtek. Egyes hadikölcsön cím­letek 10 százalékkal emelkedtek, sőt az 1914. és 1915. évi kibocsátá­­suak még nagyobb mértékben is. perfelvételi határnapot dr. Ragó Jó­zsef törvényszéki biró. A pert dr. Nagy Vince és dr Acs Jenő (szabadkai) ügyvédek indítot­ták gróf Károlyi József és a magyar Megindult a legnagyobb magyar ügyvédi költségper. Gróf Károlyi Mihály védői egymillió pengőt követelnek a magyar kincstártól és gróf Károlyi Józseftől. Kisértet. Irta Marek Antal Nyéki Sándor hirtelen haragjában egy nyári délelőtt szénaforgatás köz­ben gereblyével oly szerencsétlenül ütötte meg élete párját, hogy ott a mezőn menten meghalt. A törvény négy esztendőre ítélte a hirtelen mérges Nyéki Sándort, aki becsü­lettel le is ülte azt a pár esztendőt. Pedig dehogyis volt rossz ember a Sándor. Csak nyakas egy legény volt erősen. Hirtelen haragú az igaz, de a szive olyan puha volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni, akár a friss vajat. Röstelte is magát, amikor a csendőrök megbilincselve vitték el a faluból Hej, szerette volna életre csókolni a felesé­gét megint, akit szeretett is, mert hiszen szerelemből vette el. Nem volt annak semmije, mikor hozzá jött, csak ami rajta volt. Nincs.,az a hosszú idő, ami el ne múlna Ütött a szabadulás órája és Sándor megbünhődött lélekkel tar­tott megint a falu felé. Akkor már újra zöldéit a mező, a réteken ma­gasra nőtt a fü. Köröskörül színes szarkalábak nyiladoztak. Szép tiszta kék volt az ég. Részegen ment az utón Nyéki Sándor és nézte hálás meleg tekintettel az ismerős tájakat. Messze a falu kicsiny pöfékelő há­zait, jobbra a búzaföldeket, a réte­ket, balról a nagy legelőt a gémes kuttal. Milyen szép is volt mindez neki. A börtön nyomott levegője után a tiszta levegő, A sötét cella után az Isten verőfényes napja. A szűk folyosók helyett a messzeségbe nyúló földek. Ment az utón Nyéki Sándor és elgondolkozott. Milyen különösek az élet utjai, mennyire furcsa az a sok sok minden, ami történt vele. Mintha álom volna az egész Ö ölt ? Hogy lehet az ? Megnézte a kezeit. Kér­gesek voltak és bütykösek. Meg is finomodtak a börtönben egy keveset. Ezzel ölt volna? Felröppent a levegőbe egy pa­csirta. Könnyes szemekkel nézett utána, ameddig láthatta. S mikor már beleveszett az ég messzeségébe, az Istenre gondolt. Aki ott trónol a felhők mögött és nézi őt, amint megy újra hazafelé. Lehajtotta a fejét. — Gyilkos O, hányszor kergette el magától ezt a gondolatot. Nem gyilkos. Nem tehet róla Elöntötte valami méreg az eszét. Tovább nem gondolt sem­mire sem Ütnie kellett s mindegy volt akkor, hogy kit Szegény Mari, pedig milyen áldott egy lélek volt. Mikor elvitték a csendőrök ugyan­ezen az utón, Ilona arca volt az utolsó, akit látott. Akinek a szemébe nézett. A sógorasszonya nem lehet mondani, hogy rosszalólag nézett volna rá Nem. Szánakozva. Boldog­talanul. Ezt a megbocsátó tekintetet vitte majával az útra. A hosszú négy­­esztendős útra. Egy tizenötéves gye­reklány tekintetét. Vájjon szóba állnak-e vele? Be­­széinek-e hozzá? Beengedik-e a há­zukba? Ment az utón, s apró kisházaival közeledett egyre a falu. Szikrázva sütött a nap. Messze emberek dol­goztak a földeken. Nem ismerte meg őket, bármennyire is erőltette a szemeit. Beért a faluba, ahonnan négy év­vel ezelőtt került el. Nem találkozott senkivel. Ennek örült. Befordult a kapun és megállt a lezárt ajtó előtt. Előkotorászta a kulcsot és megforgatta a zárban. Csikorgott az ajtó, mintha berozs­dásodott volna azóta. Megdidergett, Mintha újra börtönajtót nyitnának előtte. A halott ház. Rohanvást ment az ablakhoz. Ki­tárta őket mind. A levegő frissen tódult a szobába. Leült egy székre. Meg törölte kezefejével a homlokát. Kiverte a hideg veríték. Rendezgetett a szobában, aztán fáradtan feküdt le. Egész éjjel nem aludt egy szemhunyorásnyit. Csak dobálta magát ide oda az ágyban és sóhajtozott. Mire pittymallott, már utón is volt ki a mezőkre. Vállán a kasza, amely­nek frissen köszörült élén megcsil­lant a reggeli nap fénye. Vígan ment * mintha a tegnapról visszamaradt négy évet menne folytatni. Fütyöré­szett is . . . Izmai megfeszültek. Dolgozni, ka­szálni újra. Nagyokat hörpinteni a levegőből, ingujjra vetkőzni... Ez kellett neki... Kiért a rétjére. Nekivetkőzött s a nap fénye megcsillant a suhogó kaszán. Falusiak mentek el mellette. Fe léjük köszönt és dolgozott tovább. Még egy pillanatot sem veszteget­hetett. Mintha kergette volna valaki Pedig csak a Mari arcát űzte el magától Itt ezen a réten ,,. ak­kor . . . Csak neki emelte a gereb­­lyét. . . Miért is tette ? Csakugyan furcsa . . . Sohasem bántotta az asz­­szonyi nyelvvel. Nincs abban semmi, Másra haragudott .. A Gergelyre., de mégis... A Gergellyel kellett volna ... Holtfáradtan állott meg. A dol­gozó ember forró verítéke össze­keveredett a rémült ember hideg verítékével. Jó negyedrésszel lett készen délu­tánra. A levágott fü szép sorokban feküdt előtte. Ezen az éjjelen már könnyebben is aludt. Jó későn ébredt. Hét órakor. Újra dolgozott, megint csak estig. A szatócsnál vett kenyéren és sza­lonnán élt délben. így mult el a harmadik nap is. liszt itt és sportfelszerelést legjobban Pozsony e szakmabeli legrégibb cégnél vásárol Tcimreaz András-utca 5. Seifert József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom