Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-29 / 37. szám

2 rlchl. Komáromi Lapok 1930. március 29. Tavaszi újdonságok! i^h e k jsp ß* Nádor-n.19, (Koronabankkal szemben) " a olcsóság! divatcsarnoka. Szép választék. Meglepő uj olcsó árak. =­J! NŐI és férli fehérnemű, divat ernyő, sétabot, flór i. s gyermek trikó és félharisnya, Játszó ruha, „Elite“ s selyem harisnya, legdivatosabb nyakkendők, divat H M retikül, bőr és vulkán koffer, fehér pique kabátka, §■ •= Túszor függöny, csipke, batiszt zsebkendő, férfi = M harisnya, stb. a “ Külön osztály 930 model sport és szekrénykocsik, ~ Tetra baba kelengye. vákia föltétele, hogy valamennyi ál­lam csatlakoz ék a vámbékéhez és csak akkor csatlakozik maga Cseh• szlo\ákia is, ha az egyezményt vala­mennyi utódállam föltétel nélkül aláírja r^-^tiiiiin^TimT»^T^i»^r'"'irTiBrmr-~>rt~r n Már a cigányokat is veszedelemnek tartják. Az olmülzi HPczor" rémldldsai. — „A cigányok még Prágában is magyarul beszélnek“ — tör ki a magyar zenére haragvó lap. Komárom, — márc. 28 Jellemző arra a gyűlöletre, mely a magyarok ellen egyes cseh sovi­niszta lapokat eltölt, hogy most a cigányokat támadják, mint akik elő* segítik Szlovenszkón és Podk. Rus* ban a magyarosodást. Az olmützi „Pozor“ c, lapé leg­újabban a dicsőség, hogy leleplezi a cigányok podk. rusi és szlovenszkói magyarositó tevékenységet. Ezekben az országokban — írja a lap — az ipar és a kereskedelem még nagy­részt „magyarón“ ké en van. Szlo­­venszkó és Podk Rus mindenütt tele van cigányokkal és a cigány­zenészek u y a legszélesebb nép­rétegek közt, mint a kávéházakban és vendéglőkben is szolgálják a ma­gyarosítás ügyét. A cigányok még Prágában sem beszélnek máskép, mint magyarul. (Jó lesz vigyázni a „Pozor“-nak, mert még elmaeyaro­­sitják Prágát!) A cigányzene kifeje­zetten magyar és dalai magyarok Tizenegy és fél éve ebben semmi nem változott- Ideje, hogy a váltó zás megtörténjék, fejezi be hon­mentő cikkét a cseh lap. Egyhangú határozattal javasolja az iskolaszék Partos-Újtelepen az iskola felállítását. — Saját tudósitónktól. — Komárom,— március 28. Még a múlt év december 2-án megtartott városi képviselőtestületi közgyűlés hozta meg a határozatot a Komárom Partos Újtelepen épitendő iskola ügyében azokat az indokokat teljes egészükben elfogadván, ame­lyeket Parlos-Ujtelep lakosai nevé­ben ifj. Koczor Gyula képviselőles­­tületeti tag kérelmében előterjesztett. Olajfák hegyén Jrfa Rapaics Raymund. •T Csodálatosan enyhe, koratavaszi este volt, talán még márciusban. Óban idő, mikor az ember elfeled kezik vágyairól, bajairól, megáll agyá­nak nyugtalan zakatolása, elpihen vérkeringésének forró árama, lelké­nek barazdás ráncai kisimulnak és észrevétlenül mindeneslül feloldódik a természetben, átadja annak egész titokzatos életét, a vér nem lér töb­bé vissza a szivbe, hanem behá­lózza a vizeket, a szent ligeteket és a hegyeket, a lélegzet lassúanként átterjed a füvekre fákra, völgyekre és vizekre, ülőerünkben érezzük az egész világ misztikus lüktetését. Lefekszem heverőszékemre s az erkélyről nézem a Gardató és a hold szerelmi játékát. A tó egész szépségében feltárja magát, mint magára maradt sötét asszonyi test, a hegyek alja mint tapadó vánkos simult alája, ő pedig elomlik ágyá­ban puhán és rejtelmesen. A csilla gok érzékiden hidegen szikráznak, messze vannak Innen, nem ismerik a Föld titkait és szépségeit, nem érzik a mi fájdalmainkat és öröme­inket, de a hold mint büszke lovag kel föl a hegyek fölé, megáll ennyi szépség láttán, hosszú ezüstös ujjai­val simogatja a pihegő tóasszonyt, kinek teste csillámló sávokban bor zong meg a simogatás alatt. Fönt szemérmesen sötetlenek a sánta olajfák, pálmák elrejtik bájos kék szemüket legyezőik mögé, a narancsok Irigykedve rejtőzködnek kemény lombjuk alá, a babérok visszahúzódnak az olajfák árnyé-A képviselőtestület értesítette ha­tározatáról a komáromi iskolaszéket azzal, hogy mint a népiskolai ügyek ben véleményező szerv tárgyal­­tassa az ügyet Az iskolaszék március 27 én tartott ülésén foglalkozott a kérdéssel. Az ügy előadója maga Kathona Sándor iskolaszéki elnök volt, aki az ügy kába, a piniák koronája ábrándosán hajlik Ívesre, csak a ciprusok álla­nak egyenesen, sötéten, szikáran, mint hűséges laká|ok, kik ismerik fiatal úrnőjük minden litlát és tisz­telettel teljesít k kö élességüket, né­mán és feszesen tudnak őrt állani akkor is, mikor a szerelmes lovag ráhajol elbűvölt kedvesére. Az utón, mely mint a gyönyörű asszony kiteritett szőnyege kínálja magát a kiszabadult lábaknak, mar csak nagyritkán tűnik fel egy-egy elkéselt pár, vagy egy egy nyugta lan álmodozó magános bajnok, a többiek visszavonultak a sötétre zárt ablakok, vagy a kivilágló üve­gek mögé, folytatni a kereszljárást, ki dele|es, óimos álmában melynek képei ősi misztériumokban ragyog­nak fel a szenvedő előtt, ki pedig az ébrenlét esti mámorában, mely életnek hazudja magát és mint a rossz festő, rikító színekkel dolgo­zik: arannyal, pirossal, feketével Üres az út s a fák kinyújtott karjai már csak szokásból borulnak védö­­leg föléje, ha nem lennének makacs legények, akár le is ereszthetnék pihenni. Szent hatalom az ilyen meleg, illatos tavaszi este, békét varázsol a keletkezés és az elmúlás keser­vei fölé. Megérezzük azt a végtelen­séget, melyből jötlünk s amelybe elmegyünk. Mindnyájan Az ezüstben hóditó holdlovag a szerelmében el­tikkadt lóasszony, a szemérmes pál­mák, az ábrándos piniák, a sötét cipruslakájok, az álomba menekülő bujdosók, a felkoronázott tékozlók. Mindnyájan. Vájjon viszünk e vala­mit magunkkal ebből a rejlelmes, állását részleteiben is Ismertető referátumában mutatott rá az iskola felállításának halaszthatatlan szük­ségességére A Parlos-Ujtelep, vagy mint a gyorsan keresztelő néphumor elne­vezte Kabálfalva — állapítja meg Kathona Sándor elnök, uj település, amelyre alkalmat a háborút követő években a város területén mutatko­zott lakásínség adóit. APartos-U|telep lakói a szegényebb néprétegekből valók, akik oda lelepedtek le, ahol anyagi tehetségük szerint lehető olcsón tudtak fedél alá jutni. Bá­mulatos munkakészségqel álltak neki házat építeni, s keresetükből akárhány ezreket és ezreket épített bele az örökösnek hitt lakóházakba. Tudjuk, hogy az uj lakólelep telektulajdoni és közigazgatási te­kintetben ma még rendezetlen kér­déseket tár elő. A telep tulajdon­képpen a városi közlegelő része, s az ily célra adott területnek más célra való felhasználásához a föld­­mivelésügyi minisztériumnak az engedélye kell; hasonlóképpen ren­dezendő lenne még a telep közigaz­gatási bekebelezése is.Hiába állanak fenn azonban e körülmények, az bizonyos, hogy ma Partos Újtelep 60 lakosa iskolát kér annak a 44 elemi iskolás, tehát 6—14 éves gyer­mek számára, akiknek eddig eső­ben, fagyban, télben a komáromi községi s Majláth iskolákban kellett s kelt naponta bejárni. Az a 60 szülő magát Parlos- Ujlelepen nem ideiglenes lakónak képzeli, s a hatóságok sem tehetnek mást, mint tudomásul veszik léte­zésüket, mert az elképzelhetetlen, hogy annyi existenciát törvények rideg alkalmazásával máról holnapra, — miulán a nem napokra épült lakó­házak emeléséi hallgatagon nézte— tönkre tegyenek. Az iskolaszék számol a kérdés még elintézendő része tekintetében felmerülhető nehézségekkel, de hiva­tásánál fogva más álláspontra nem juthat nép Kivetési és szociális szem pontok alapján, csak arra. hogy az uj iskola felállításának gondolatát üdvö­zölnie s javasolnia de minden erejével támogatnia is kötelessége A kulturális szükséglet életjelt adott magáról s mint természetesen fejlődött s mindig erősebben fejlődő szükséglet kieiégitését lehet halasz­tani, lehet halogatni, de elnyomni nem, mert az elementáris erővel jut érvényre. A tanfelügyelőségnek azok a kifo­gásai, amelyeket az iskola felépítése boldog estéből? Mikor főnt a he­gyeken titokzatos szellemek fogam* zanak, a föld pedig megtermékenyül a szétömlő bőségtől. A holdvilágos, tiszta utón neszte­lenül tolja kézi kordéját egy látha tatlan arcú öregasszony, s a kordén fehéren, kísértetiesen közeledik egy koporsó. Jeltelen Talán most viszi befesteni s aztán még az éj leple alatt sietve a ravatalra. Ilyen helyen, ahol mindenki érezte már a borzai más kasza távoli vagy közelebbi suhintását, nem szívesen látott ven­dég a halál, a bennszülöttek messze laknak a falvakban, oda tűnnek el meghalni azok is, akik idejönnek szerencsét próbálni, az üdülök, be­tegek csak addig járnak ide, amig nem érzik közveletlen közelükben az utolsó számvetést, akkor otthon maradnak és elbújlak odraikban, mint a halálra sebzett vad. A kordé velem szemben meg­zökken az utón, a koporsó fedele félrecsuszik, talán a zökkenéstől, talán annak a mozdulatától, aki a koporsóban feküdt és mostan felül, kissé nehézkes mozdulattal, mint aki egész életében fárasztó, súlyos munkát végez; kilép onnan, azután, mintha valami patak fölé fektetett padlón lépegetne, fellépdel hozzám az erkélyre s leül mellém a székre. A szerelmes tóasszony eltolja ma­gától lovagja ezüst kezeit a hold fakóra sáppadt, az olajfákon csen­des reszketős fut végig, a tavasz termékeny melege elhúzódik mel­lőlem, én pedig hosszan nézem az éjféli látogatót és csak nehezen ismerem fel: Halál. Igen, Halál: de nem olyan elö­ellen felhozott, nevezetesen, hogy nincsen elég számú tanuló, nem előírásos formájú a kérelem, nin­csen megadva Partos Újtelep távol­sága Komáromtól, s főleg, hogy a telep bizonytalan, mert csak a fel­építmény a lakóké, a lelek maga a legelőterület egy része, s hogy Ko­máromnak előbb fel kell építenie a polgári leányiskolát, s amíg e kö­telezettségének eleget nem tesz, nem lenne megengedhető, hogy másutt költséges építkezésbe fogjon, vagy ha már áldozatot akar hozni a város, gondoskodjék a Partos Újte­lep tanulóinak be és kiszállítására alkalmas szállító eszközök beállítá­sáról, mind e kifogások csak abban a tekintetben helytállók, amennyiben a telep ma még rendezetlen telek­tulajdoni vonatkozásaira utalnak; ez azonban megoldható kérdés, s meg­oldandó kérdés, amikor egyéb más meg nem cáfolható indokok az iskola felállításának szükségességét iga­zolják Rámutat az elnöki referátum arra, hogy a csehszlovák állam területén oly helyeken is épült szá­mos külön iskola, hol 12—15 tanuló volt ami a tanulók be és kiszállí­tását illeti, ezt pedig a járhatatlan utak lehetetlenné teszik, az utak kijavítása pedig messze felülmúlná az iskola épilés költségeit. Az iskolaszék az elnök javasla­tára egyhangú határozattal.kimondla, hogy a Partos-Újtelepen felállítandó osztatlan egy tantermes egy tanerös,a tanitólakást is magába foglaló államsegélyes iskola felépítését népművelési és szo­ciális szempontokból is szük­ségesnek tarlja s ez irányban tesz előterjesztést s véleményes javaslatot a város képviselő­testületének. • Aki féli reggeleken találkozik a város külső telkeiről rongyos ru­hácskákban, vékonylalpu cipőcskék­­ben, vörösre fagyod arcú, kezű kis iskolásgyerekekkel az nem ellenez­heti az iskola felépítését s mi öröm­mel regisztráljuk az iskolaszék emelkedett szellemű határozatát, amely a város polgárai anyagi áldo­zatát is biztosnak számítván, módot ad arra, hogy 44 magyar gyerek ne az időjárás zordságaitól elcsigázva, hanem egészségesen, frissen, kedv­vel üljön be az iskola padba tanulni az ábécétől föl addig az úgyis szűkre szabott tudományig amennyi a Parlos-Ujtelep szegény gyerekei­nek az éle ben juthat. kelően borzalmas, mint régenle a középkorban, mikor neve rettegésbe ejtette a nagyokat és hatalmasokat s, csontváz alakjában látogatta a ámbor hívőket és a végzet kaszáját lordta a vállán, mellyel gyakorta aratott szörnyű rendeket, most egy­szerű, sőt kopott ruhát viselt elég sovány volt, látszott rajta, hogy az ásóval is sokszor akadt dolga, egész­ben véve munkásnak néztem volna, ha valami különös jel el nem árul a, hogy nem ember látogatod meg, hanem szellem: a sápadt fény átvi­lágította testét és mögötte hiányzott az árnyék, a csillagokat sem takarta el, keresztül villoglak rajta. Egykedvűen nézett vissza a ko­porsóra, melynek fedelével haszta­lanul vesződöd az öregasszony az­tán felém fordult üres szemeivel és olyan biztossággal, mint aki meg­szokta, hogy soha sehova meg nem hívják, mégis mindenütt megjeten hét, megszólitott. Illetve mentségére elkeli ismernem, hogy tulajdonkép­pen én szólítottam meg az előbb s mivel épen erre járt meghallotta kérdésemet, mely kisugárzott a min­­denségbe és ez bátorította erre a szoka lan látogatásra, félbeszakilota munkáját, betért hozzám, mint ré­gente a munkát és kalandot kereső vándorlegény. — Ne vegye rósz néven Uram. hogy megzavarom szép éjszakáját és messze suhanó gondolatait, de hal­lottam, hogy kérdezett valamit s bár kérdését nem épen hozzám intézte és bár én nagyon egyszerű helyet töltök be a mmdenségben, monda­nék erre vonatkozólag Önnek vala­mit, ami ugyan távolról sem illik be

Next

/
Oldalképek
Tartalom