Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-25 / 35. szám

35. szám Otvenegyedik évfolyam. Kedd, 1930, március 85. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre l€0 K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. — Külföldön 150 Kő. Ejfyesszám éra 1 korona. Ai APITOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkrs?7'ő: GAÁL GYULA dr. Sserkesz'ő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Az ipar válsága. Komárom, március 24 Megszoktuk már, hogy valahány­szor a közgazdaság valamelyik ága­zatának képviselői egybegyülnek, hogy helyzetükről tanácskozzanak, a jogos panaszok egész áradata indul meg, amelynél azután olyan jelenségek kerülnek felszínre, ame­lyeket a be nem avatottak eddig még nem tudhattak. A köz társaság mai súlyos közgazdasági válsága, amelynek fokméiőjét a mezőgazdaságban uralkodó krizis alkotja, minden gazdasági ágazat­ban érezteti hatását, vigy hogy az a konszolidáció, amely után az egész állam egy évtized óta vágya­kozik, egyáltalában nem tud meg­gyökerezni és az állam közgazda­­sági életének fejlődését nem képes biztosítani. Téves gazdasági po itika az oka ennek a súlyos állapotnak és amig a kormány nem képes felü’emelkedni az elfoguitság és egyoldalúság szűk horizontján, ad­dig ninc-en kilátás a helyzet ja­vulására. A panaszoknak adott sorozatos kifejezést legutóbb a szlovenszkói gyáriparok szövetsége is amely a napokban tartotta közgyűlését Ótátrafüreden a kormány, az ipar és kereskedelem számottevő kép­viselői jelenlétében. Már az elnöki megnyitó, bár tompított hangon, rámutatott az uralkodó bajokra, amelyek az ipari termelés és for­galom tekintetében állandóan napi­renden vannak. A konjunktúra a múlt év végén visszafejlődött és a krizis ebben az évben csak foko­zódik. Ennek lehet tulajdonítani, hogy ismét több nagy ipari válla lat redukálta üzemét, sőt néhány gyár kényte’en volt beszüntetni azt, ami azután a munkásfoglal­koztatás általános redukciójára és ezzel kapcsolatban nagyfokú mun­kanélküliségre vezetett. Csak ez a néhány mondat is mennyi sebét tárja föl közgazda­­sági életünk nyomorúságának! Ami­óta a köztársaság fönnáll, ezek a kérdések nyomultak a legsúlyosabb problémák között is előtérbe. Már évek óta nincs konjunktúra, az ipar és kereskedelem szürke egy­hangúságban tengődik, mert a gyár­ipar sem képes annyit termelni, hogy fejlődését biztosíthassa, kül­földi piacait nem képes szaporítani, holott terményeinek nagy része olyan természetű, amelyeket kül­földi piacokon lehetne csak meg­felelő áron értékesíteni. Az ilyen elsőrendűen ipari államra nézve, mint Csehszlovákia is, a leg­fontosabb a piacok biztosítása, azért a kereskedelmi politikának minden erejével arra kellene töre­kednie, hogy az exportot necsak fentartsa, de fejlessze is, mert ha az export csökken, akkor az nagy zavarokat idézhet elő a gazdasági politikában. A külső piacnak meg­­erősitése és kifejlesztése egyutta' a munkanélküliig megszüntetésére is vezethetne, tehát szükséges, hogy a gazdasági kormányzat az ex portra nagyobb figyelmet foiditson. A belső gazdasági életben ural­kodó nehézségeket a mezőgazda­­sági válságra lehet visszavezetni. Ámde a kormányzatnak arra keil törekednie, hogy a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem egymás­sal harmonikus ös-zhaLgban mun­kálkodjék, a mezőgazdaságnak más foglalkozási ágak rovására tMt könnyítések azonban nem szó gál­­hatják az általános gazdasági kon­szolidációt, amelynek egyelőre más oldalon is akadályai vannak. Gyá­moltalan politika az, amely nem Komárom, március 24 MatouseJe kereskedelmi miniszter a súlyos gazdasági helyzetről^ A szlovenszkói gyáriparosok köz­ponti szövetsége szombaton Ótátra­füreden rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen megjeleni Malousek József dr kereskedelmi miniszter is, aki a szlovenszkói ipar kívánságairól be­szédet mondott. A kereskedelmi miniszter többek közöli azf mon doíia, hogy Sziovenszkó gazdasági fejlődésének érdekében még sok tennivaló van hátra. Elő kell segí­teni, hogy Szlovenszkóban és Ru­­szinszkóban uj ipari vállalkozások jöhessenek létre, a jövő programja is csak abban állhat, hogy techni­kailag, pénzügyileg és kereskedel mileg olyan helyzetet teremtsenek a szlovenszkói ipar számára, hogy az alapilási és vállalkozási kedv megerősödjék. Igen súlyos probléma az egész államra nézve a mező­gazdasági válság. A kereskedelmi minisztérium természetesen igye­kezni fog a kivezeiö utat a mező­­gazdaság és az ipar érdekeinek egyenlő szem élőit tartásával meg­találni, azonban mindenesetre azon leszünk, hogy a mezőgazdaság vál­sága az ipari ne érintse és ne okoz­zon kereskedelempolitikai nehézsé­geket Igen fontosnak tartom, — úgy­mond a miniszter — a szlovenszkói ipar■ és kereskedelem szempontjából egyaránt a szlovonszkói vasúti hálózat kiépítését és ez irányban, valamint a pozsonyi és komáromi kikötök fejlesz­tésének érdekeben is minden lehetőt elfogok kövelni. JPergler volt amerikai követ a rossz külpolitikáról A Pozsonyi Royal szállóban szom­baton este előadást tartott Pergler Károly dr. volt amerikai követ, nem­zetgyűlési képviselő,aki tudvalevőleg egyik legnagyobb politikai ellenfele Benes dr. külügyminiszternek. Perg­ler annakidején szintén résztvelt a csehszlovák köztársaság megalakí­tásában és mint Masaryk elnök és Benes dr. volt munkatársa, részle­tesen ismertette azt a harcot, amelyet az emerikai csehek és szlovákok a köztársaság érdekében a háború alatt vívtak. A pittsburgi szerződésről megemlékezve, kijelentette, hogy mint az eseményeknek szem- és képes fölismerni a válságos idők­ben szükséges orvoslószereket és ilyen po itika folyik már évek óta S ovenszkó gazdasági életében, amely napról-nspra sorvad és rom­lik. A Sziovenszkón megkezdett és még ma is szisztematikusan folyó dezindusztriálás politikája ke-erces következményeket von maga után, amelyek között a nagy munkanélküliség és elszegényedés a legkirívóbb és legsúlyosabb. A gyáriparosok panaszai megszüle­tésre méltóak és elérkezett az ideje annak, hogy a kereskedelmi és általában a gazdasági po'itika irá­nyítói mielőbb megtegyék a szük­séges lépéseket a napró! napra két­­ségbeejtőbb helyzet komoly szaná­lására. fülfanuja állíthatja, hogy a szerző­désről nem lehel úgy beszélni, mint hamisítványról. A belpolitikái hely­zetet bírálva, helytelenítette, hogy aniig a németek a kormányban van­nak, addig a legnagyobb szlovák párt kénytelen az ellenzékben helyet foglalni. A külpolitika. szerinte, teljesen rossz kezekben van, amit legjobban az ug\ nevezett Jölszabaditdsi díj“ címen a köztársaságra kiveteti súlyos adó bizonyít. A csehszlovák államot nem a nagyhatalmak szabadították föl, hanem a csehszlovák légiók,amelyek az olasz, francia és orosz fronton egyforma hősiességgel ontották vé rükef. Ha csak a légiók felruházá­sának, felszerelésének és ellátásá­nak diját fizetné Csehszlovákia, az rendjén volna, de mivel horribilis felszabadilási dijat is fizet, ez a külpolitika csődjét mutatja. k református egyház közgyűlése. Komárom, — márc. 24, A komáromi református keresztyén : egyház vasárnap, március 23 án tar­totta évi rendes közgyűlését a Kol­légium épület nagytermében Gcilam­­[ bős Zoitán ref. lelkész és Fülöp Zsiemond főgondnok együttes el­­) nöklete melleit, az egyház tagjainak j élénk részvételével. A közgyűlés előtt Galambos Zoltán j lelkész-elnök magasszárnyalásu imá­­; ban kérte a Gondviselés segedelmét t a gyülekezetre és a közgyűlésre, majd a törvényes formaságok elin- ) I tézése után ugyancsak a lelkész- j elnök terjesztette elő az eáyház > 1929 évi működéséről szó'ó jelenté j sét Az elnöki jelentés részvéttel ? emlékezett meg a presbitérium két elhunyt tagjáról, Domány Ferencről ; és Kollár Péterről, akik egyházuk ér­­\ dekében kifejtett buzgólkodásukkal \ tiszteletet szereztek emléküknek. [ Majd az egyház közviszonyairól szá­­; molt be, amelyek évről-évre örven­­| detesen javulnak és pedig úgy az í egyházi életben, mint az anyagiak ; terén. A hívek egyházuk iránti sze­­j retetét és ragaszkodását nemcsak [ buzgó magatartásukkal, de áldozatok s meghozatalával is fényesen megmu­­taíták az elmúlt évben, amit az üj 1 harangokra valamint egyéb egyházi célokra történt lelkes adakozás leg­szebben bizonyít. Elismeréssel em­lékezett meg a vallásoktatásról, amelyben a lelkészeken kívül részt­­vettek Lakatos Károly ny. igazgaíó­­tanitó, Tóth Imre, Söröss Krisztina tanítók és Tóth István kántor, di­­cséretreméitó munkálkodásuk a gyer­mekek vallásos nevelésében mara­dandó nyomokat hagyott. Hasonló­képen nagy elismeréssel adózott a Protestáns Jótékony Nőegyletnek nagyszerű emberbaráti munkásságá­ért, valamint az egyház kebelében működő Református Ifjúsági Egye­sület és a Ref Konf. Leánykörének működéséről, valamint az egyházi énekkarok munkásságáról szóit el­ismerő hangon. A köszönet és hála hangján aposztrofálta az egyház pres­bitériumának az egyház érdekeit szivén hordozó lelkes és eredmé­nyes működését, amelynek tagjai egyházuk iránti ragaszkodó szeretet­től vezéreltetve, a legszebb teremtő munkát végezték az elmúlt évben is. Elismerő köszönetét fejezte ki a lelkész-elnök az egyház tisztikarának: I Vásárhelyi Károly főjegyzőnek, Kol­lár Lajos és Igó Aladár dr aljegy­zőnek, valamint Szendy Pál pénz­tárosnak és Igó Endre főszámvevő­nek buzgó és odaadó munkálkodá j sukért. Len meleg szavakban era­­j lékezett meg a jelentés Fülöp Zsig­­mond főgondnoknak az egyház ér­­\ dekében kifejtett áldozatos és ön­zetlen vezető munkásságáról, akinek 1 az egyház gazdasági helyzetének megerősítése körüli nagy érdemeit méltatta és igaz hálával adózott Páti Naay Sándor algondnoknak buzgó tevékenységéért, aki az elnökség két tagjával együtt harmonikus ösz­­hangban működik az egyház javára. A közgyűlés az elnöki jelentést egyhangúan tudomásul vette és azt a közgyűlés jegyzőkönyvébe teljes ! terjedelemben beiktatni elrendelte, j Ezzel kapcsolatban a közgyűlés igaz tiszteletét, szeretetét, hálás köszö­­í netét és nagyrabecsülését fejezte ki Galambos Zoltán lelkész személye és értékes eredményeket fölmutató működése iránt, aki négy éves lelkészi munkálkodása alatt mara­dandó érdemeket szerzett magának. Majd a számadásokra tért át a közgyűlés, amely a nyomtatásban az egyház tagjainak megküldött 1929 évi zárószámadásokat tudo­másul vette. Az egyháznak az 1929. évben közpénztári bevétele és ki­adása 128782 K 47 f-í tett ki, az ala­pítványi pénztár maradványa az év vé én 246860 K 02 f, volt. Az egy­­házfentartó-alap évvégi maradványa 24590 K 89 f-t, és a temetőpénztár maradványa 40059 K 33 f-t tett ki. Az 1930 évre szóló költségvetést a presbitérium javaslata szerint tudo­másul vette a közgyűlés olyképen, hogy a szükségletre 119975 K-t, a fedezetre pedig 80110 K-t, kivetendő egyházi adóra pedig 39865 K-t irá­nyoztak elő. A számadásokat és a költségvetést jóváhagyás végett föl­terjesztették az|j egyházi számvevő­séghez Az egyház temetőjének rendezése szükségessé tette az eddigi temető­szabályzat módosítását. Erre nézve a temetőbizottság, illetve a presbi­térium által kidolgozott javaslatot Kollár Lajos presbiterjegyző terjesz­tette a közgyűlés elé. A módo­sítások a temető uj beosztására, az uj sírhelyekre, azok megváltására, az alapítványok tételére, továbbá a temetőbizottság elnökinek és felü-K.ÍS* POIiITIJ SBBSaSB

Next

/
Oldalképek
Tartalom