Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-15 / 31. szám

Komáromi Lapok.

1930. március 15.;

programmot, de ha a programmpontok és időhöz kötött ünnepélyek megengedték, amennyire lehetett, mindig felborította a programmot és saját, pillanatsugallta ötleteire hallgatott, — kíséretének nagy meg rökönyödésére. Ha például két ut vezetett valahova, az egyik üres és könnyen járható, a máfcik pedig tele járókelőkkel, akkor a király habozás nélkül mindig az utóbbit választotta a kíséretében lévök ellenvetése dacára.

Akárhányszor felismerték, amikor a tömeg kellős közepén tartózkodott és olyankor azok, akik biztosságáért és kényelméért felelősek, képtelenek voltak tőle az ujjongó tolakodókat távollarlani Mindenkivel szóbaállt, aki érdeklődését felkeltette és különösen a legalsó néposzlályok tagjaival szeretett beszélgetni. Akárhányszor szemtanúja voltam, hogy az egész programmot felborította, mert ■negyedórán át, vagy még tovább társalgóit egy munkással, akinek végül valamit a kezébe dugott, a ■megjutalmazott nagy örömére, de a reá várakozó türelmetle/i helyi méltóságok fájdalmára.

Hogy mi volt a véleménye az állandóan körülötte settenkedő de tektivek szükséges voltáról, legjobban saját szavaival jellemezhetem. Jelenlétemben a spanyol királlyal beszélgetett,akinek felfogása egyébként megegyezeit az övével. Á spa nyol király megjegyezte, hogy nem szívesen látja az állandó felügyeletet, mire Edvárd igy válaszolt:

— Ezek derék fiuk. Én szeretem az embereimet. Miért ne tegyenek ők is egy kis körutazást?

Szolgálati éveimnek egyik legizgalmasabb kalandja akkor történt, amikor a volt német császár Edvárd király temetésére Angliába jött Felügyelete a rendesnél is felelőségíeíjesebb feladat voll, mert a két országban veszedelmesen lángoltak á politikai szenvedélyek. Ha volt is része a császárnak az 19i4iki katasztrófa kitörésében, akkor azt hittem, hogy gyászának és az el hunyt uralkodó iránt érzett nagyrabecsülésének őszinte kifejezésével n béke ügyének nagy szolgálatot telt.

A császár közvetlenül a temetés után akarta Angliát elhagyni Külön vonaton uiaztunk Harivichba, ahol magánjachtja a „Hohenzollern“ befüfve várt, hogy Németországba visz szavigye. A Liverpool Síreet pályaudvarán a császár néhány percig várakozott és egy barátjával beszélgetett. A vonat várt, de a császár «így lett, mintha nem is akarna felszállni, környezetéből pedig senki sem merte figyelmeztetni. Társaimmal együtt én is epedve váriam a pillanatot, amikor kíséretének utolsó tagja is bezárja maga mögölt a kocsi ajtaját, mert látogatása valamennyiünknek sok fáradságot okozott. Végre búcsút vett barátjától és lassú léptekkel a kocsi felé indult. Ebben a pillanatban kisebb dulakodás keletkezeit, egy férfi kivált a tömegből és a császár felé rohant. Csak a véletlen müve volt, hogy egy társamnak és nekem sikerült lefogni. Amikor az idegen a kordonon áttört, a császár gyorsan megfordult és megmarkolta botját. Ha csakugyan támadásra került volna a sor, azt hiszem a támadó húzta volna a rövidebbet.

Az idegent letartóztatták és megmotozták, de nem találtak nála fegyvert; csupán a kabátzsebében volt egy föbbfonlos vasdarab. Később is kételkedtem benne, hogy ezzel akarta volna II. Vilmos koponyájának szilárd voltát próbára tennf. Menekülésre nem lett kísérletet és nyugodtan kijelentette, hogy német és csak azért jött a pályaudvarra hogy uralkodója iránti hódolatát kifejezze. Semmi gyanúsat nem sikerült rábizonyítani és végül is elbocsátották.

Részem volt abban a nem nagyon kellemes megbízatásban is, hogy a háborúban a walesi hercegre vigyázzak. Azért mondom, hogy nem nagyon kellemes, mert ez roppant nehéz feladat voíf. Te jesen tisztában voltam a reáraháramló felelősséggel, A herceg ki nem álhatta a felügyeletet; ha csak szerét ejthette, megszökött és a front közvetlen köze

lében barátkozott a katonákkal, mielőtt még sikerült volna biztos helyre vezetni. Minden nap szellemes szócsatákban mértük össze érveinket: a herceg ki akarta magát vonni a megfigyelés alól, én pedig mindent elkövettem, hogy szem elöl ne veszítsem. Nagyon jól tudta, hogy minden lépéséről körülményes jelentést kell írnom, amelyet az illetékes hatóságnak eslénkinl elküldök, tehát valahányszor sikerült korán reggel megszöknie és én hasztalanul igyekeztem naphosszal a feldúlt elpuszlltott vidékeken nyomába érni, este önként fölkeresett és csipkelődve jegyezte meg:

— Most pedig segítek önnek a jelenlést elkészíteni

Amikor a hadszintér különböző szakaszait járta a vezérkar egyik gyors gépkocsiján, motorkerékpáron kelteit követnem. Ha nagyon meg előzött, akárhányszor megtette, hogy hirtelen megállt és bevárta, amig közelébe érek. azután Intelt a kocsivezetőnek, hogy gyorsítson, rámneveieit és eltűnt a porfelhőben, rám bízva, hogy kövessem, — ha tudom.

Néha azzal bíztak meg, hogy ne az uralkodók személyét, hanem a vagyonukat őrizzem. Legérdekesebb esetem az volt, amikor Arthur c<>nnaughii herceg nászajándékaira keljeit vigyáznom. Az ajándékokat, amelyeknek értékét 750,000 fontra becsülték, a St James-paloia Irőníermében közszemlére telték ki. Az ékszer'okok közvetlen szomszédságában helyezkedtem el és gondosan figyeltem a tömeget, amely hosszú sorban lassan elvonult a teremben Ezekben az órákban társaimmal együtt szerencsém volt a látogatók között az összes nevezetes nemzetközi zsebtolvajokkal és belörökkel találkozni Legjobban egy éltszeriolvajnő ra gadla meg érdeklődésemet, akit a „svéd Évácska“ néven a kontinens

legveszedelmesebb tol vajnőjének ismertek. Háromszor tekintette meg a kiállított ékszereket, mindannyiszor más és más a rendőrség által nyilvántartót! nemzetközi csirkefogó társaságában. Azl hiszem mindegyiket igyekezel! rávenni arra, hogy tegyen valamit az érdekében, de senki sem mert a kockázatos lopásra vái alkozni. Ez sem volt könnyű feladat, a díszes társaság jelenlétében és valamennyien boldogok voltunk, amikor a kiállítás véget ért.

Akármilyen nehéz is a munka a Scotland Yard küiönoszíályán, aligha találnánk olyan tisztviselőt, aki ezt a beosztást más hivatallal elcserélné. Amikor a szolgálati sorrend úgy hozta magával, hogy meg kellett válnom a különosztálytól, nagyon sajnáljam, hogy nehéz, de mindig érdekes és váifozatosságol nyújtó helyemről távoznom kell.

Tűzoltók közgyűlése Komáromban.

— Saját ludósiiónkíól. — Komürom, — március 15.

Vasárnap, március tizershafodikán délelőtt a komáromi járási’ 45 számú tüzoiiószövetség tartja meg évi rendes közgyükét a városháza nagytermében Komjáthy Istvín járási tűzoltó parancínos elnöklete melieií.

Műit vasárnap, március kilencedikén a komáromi önkéntes lüzohó testűid tartotta meg fannállísa óta 58 ik évi rendes közgyűlését a tagok nagy érdeklődése mellett. A közgyüiésen « betegsége miatt akadályozót! Boldoghy G>ula elnök helyett Hittrtch József aielnök elnökölt, aki meleg szavakban nyitotta meg a közgyűlést. Ezután a választmány jeleniésít Höltzl Gyula páránc?nok adta eiő, amelyben többek közltt jelentette, hogy az elmúlt évben a tüzoltóteaíület két au.oszerkocát szerzett be, úgy hogy most már három au lőszer ke esi ja van és igy a tüzesetek idején csak a legnagyob szüVség esetén veszi igénybe a régi szerkocsikat is. Az ötvennyolc év óta összesen 21.000 nél több őrségd tartott a testület, amely fennállása óta eddig ti 17 tűzesetnél vett részt. Az elmúlt évben húszon h írom tüzeset volt, amelynél a komáromi tűzoltók sikeresen működtek közre. Majd a számadásokra és elterjesztésekre került a sor, amit

Hóiul parancsnok je>du sert- egihanguan tud »marul ven a közgyűlés Km ngi ai isztet, Tolnay Jtao«' é-> Dániel

Q.örgyöi a közgyüias agvhmtíUin s—i fcaszpirancmoHOxna* vMiSíou tn-g A legénységi állományból úzennyo c tsgo aitisziekk'J lép «tett e ő. A válás/ mányb3 uj tagoknak b-va asziOltás Mihola Ferenc dr. Ftrenczy Hu^ó eg Goid Bnő pl'íoió lagon-u M id a p.i fic-íiok bejeien ebe, hogy Deutsch Ado ínak az Önkéntes *ü'Oi?6 e-ü*«t 8/olgáiatában elfös ör ö te -tidoíO cnv n évi munkájáé?» a k-ázgyüm* hamrozaiávdl f-neijetzd érdemeit az orsz gos pa r-nc-noKs-gkhoz magasabb M ümees c -l! bői. A !si«es h mgul- i kó'.-yütés Hi t ich atetnök zárószavaval er» veget «t«K»-íBaseirnm&mmsmmemmwummemi.

Mező és Steiner

megint beleütköztek a rendtörvéiiybe.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, — márc. 14.

Te nap, csütörtökön délután a kommunista párt dunaparíi munkás otthonában gyűlést tartott amelyen Mező István kommunisa szenátor és Steiner Gábor kommunista nemzetgyűlési képviselő is resztvettek. Steiner nemzetgyűlési képviselő többek között azt mondta, hogy március hatodikán az áiiamapparátus minden intézkedése dacára is a kommuois ták a köztársaság sok helyén tüntettek, de nemcsak tüntettek, hanem ellentámadásokba kerültek a csendőrökkel és a rendőrökkel, ami rendjén van — mint Steiner mondotta. A hatósá f kiküldöttje ieintette erre Steiner beszédét és ezen az alapon feljelentés történt ellene a csütörtöki beszéde miatt. — Mező szenátor beszédjének végén a vörös hadsereget éltette és ellene emiatt indul meg újabban a rendtörvény alapján az eljárás.

Hmdenburg

magánlakása.

Hannoverben, a kedves Seeihorstrassen sűrűn megáílanak a járókelők egy csöndes palota előtt. Nézik a lefüg önyözöít ablakokat, várnak pár percig, hátha roeyjelenik valaki a lakók közül Akárki... Mert minden személy érdekes, aki ebben a palotában lakik, hisz ez az othona a német nép egyik körülrajongott emberének és Németország köztársasági elnökének: Hindenburynak

A ,nagy öregről“ — ahogy újabban nevezik, köztudomású, hogy visszavonult, egyszerű és békés családi életet él „My House my Castle" — vallja a hires mondás legklasszikusabb értelmében a hadvezér, hannoveri otthonát úgyszólván so hasem veri fel a társaságok és viy* ságok kacaja, Hindenburg, ha a Seeihorstrassen tartózkodik, pihen, olvas, a bölcs öregség nyugalmát látja vendégül szobáiban.

Hosszú ostrom után az egyik berlini fotoriporter engedélyt kapott arra, hogy a hannoveri csendes ház termeit bejárhassa a — fényképezőgéppel. Ezt az engedélyt maga az elnök adta me?, Ä képeket persze hallatlan érdeklődéssel várták a német lapok olvasói, akik természetes kíváncsisággal voltak eltelve aziránt, vájjon a puritán életű, gondolkodású és magas méltóságában is egyszerűen élő elnök otthonáról mit beszélnek az érdekes képek? Azt, amit Hindenburg életéből következtetni lehet: nyugodt, bensőséges egyszerűséget.

Torma és háztartás.

A háziasszony, ki mindennap elvégzi a háztartás többé-kevésbé nehéz munkáit, akaratlanul kitűnő tornagyakorlatokat is végez egyben. A tornázás, a helyes testkultúra fontosságát a szervezet frisseségének megőrzése szempontjából naprólnapra többen fedezik fel, de még kevesen jöttek rá arra, hogy a tornászáshoz nem feltétlen szükséges holmi boszorkányosán berendezett tornaterem. Kitűnő tornaszer lehet a

5. oldal.

vödör, a söprű, a poroló, vágy akár a főzőkanál is! Modern hölgyeink, hoőy fölös kilogammjaiktól megszabadulhassanak, szinte elözönlik a különféle torna- vagy tánciskolákat, s nem tudják, hogy a nő számára a háztartás a legjobb tánciskola!,.;

idóttgyek.

R)V tvze'ő: Gallé István, ny. adótitkát A járási Ipartársulat adótanácsadó

irodája közli:

Húzbé<adó vallomás kitöltése.

Tagjaink szíves elnézését kérjük, hogy ezen rovatunkat közérdekű közleményeink közreadása helyett ma polemikus válaszra használjuk fel. De erre provokálva tettünk a nKomür<mi Lopok" 30. számában. „A háztulajdonosok egyesülete" aláírással ellátott és a Komáromi Lapok 28. számábaa megjelent Közleményünket cáfolni akaró helyreigazítással

Mindenekelőtt tisztázzunk egy elvi kérdést* Az „Adóügyek" rovatának e lap hasábjain a kiadó ur előzékenysé e folytán való tárgyalásánál minket minden személyi érdeken felül tisztán az adóközönség tekintélyes részét képező iparos és kereskedő tagjaink anyagi javát biztositó szempont vezet. S ho?y ez sokszor megrögzött szokások fájdalmas kiirtásával jár, ezzel mi számoltunk De ahogy a kelcvényt csak operálókéssel lehet felvágni, éppen úgy az adóügyekben me honosodott és se az adózó közönségnek nem használó és csak az adókivető hatóságot molesztáló kinövések lenyesegetése minden adótanácsadónak erkölcsi kötelessége.

Mikor ezt tettük, legkevésbbé gondoltunk arra, hogy tagjainkat is magában foglaló „A háztulajdonosok egyesülete“ részéről ezért gáncs fog érni bennünket.

Mi történetesen nem a háztulajdonosok egyesülete által kitöltetett házbérvalloraást bíráltuk, nem is a háztulajdonos által kiállítottat, hanem eyy az értelmiségi osztályhoz tartozó lakó által „megcselekedett* vallomást. Mert társegyesületek által kiállított vallomások bírálatába elvi szempontból nem bocsátkozunk.

Helyreigazított közleményünk úgy látszik oda talált, ahová nem is volt címezve s a helyreígazitás mutatja, hogy elevenbe vágott.

Ezt mez állapítva kijelentjük, hogy a helyreígazitás szélmalom ellen harcol.

Közleményünk azt állította, hogy a 3Ö°/0 os hdzfcnntattási költségek a nyers n zbérből le nem vonhatók Ezt tévedésnek minősíti a helyreígazitás és cáfolatul felhozza, hogy a 30%-os emeles levonandó. A helyréizazitás által említett „Vezcrpcnzíi^igazgatósáéi hirdetmény és útbaigazítás által“ cáfolom meg állítását, melynek VII pontjának 2. d) alpontja ezt mondja : „a bérlőkkel való megegyezés szerint vagy bírói ítélet szerint a házon vévzett időszaki vagy rendkívüli javítások és tatarozások "által felmerült költségek, mindeneseire csak annyiban vonhatók le, amennyiben az 1. pont szerint törvényes házbéremelés meg nem történt — s hozzáteszi: a bizonyítékok csatolandók

Az 1914 évi alapbér kitüntetése, a javításokat és tatarozásokat igazoló építőiparos által kiállított számla, a javítások és tatarozások idejének és szétvetésének kimutatása, a lakóval kötött egyezmény vagy bírói ítélet csatolása nélkül tett ilynemű levonások sorsa vörös tintával való áthúzás.

Sőt tovább megyünk Tudomásunk szerint a fent említett javítások és tatarozások az 1929 évi házbérvallomásokban csak akkor voltak levonhatók :

1 ha 1920. május 3-íka és 1925. április í-eje között eszközöltettek;

2. ha az érintett és a bérlőkkel való megegyezés 1925 április elseje előtt köttetett, vagy az emelés jogerőre emelkedett bírói ítélet folytán elismertetett, illetve ezen jogérvé nyesitése iránt a fenti határidőig nt igény a bíróságnál bejelentetett