Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-03-08 / 28. szám
4. oldal. Komáromi Lapo£ 1P30. márcin5! 8. ívül 34 millió értékű ré*7vény és 68 )i|lió értékű kötvény kibocsátásával >ővült, 1872 áprilisában a társaság lobért Gowiget nevezteki főmérnökké, ki ugyanazon év augusztusában Favret >izta meg a nagy alagút megépítésével. •<ivre ugyanis kötelezte magát, hogy l tunnelt nyolc év alatt 50 millió frank löltséggel a saját vállalkozásában el résziii. Október elsején Göschenen mellett vágták először a csákányt a hegyoldalba. Alig egy-két év mu’va múlva kitűnt azonban, hogy a tervek nem felelnek meg s a költségelőirányzat sem elegendő. Hosszú tanácskozások folytak a társaság részéről a nehéz probléma megoldására, míg végül elhatározták a lu érni konfereccián, hogy elhalasHják a vasút tervbevett mellék vonalainak kiépítését és a 120 millió frankra becsült költségtöbbletet 40 millió frankra szorítják le. Ehhez a 40 millió frankhoz Németország és O aszország 10—10, Svájc 8 millióval |árult hozzá, a Gotthard társaság pedig 12 milliót adott a saját alaptőkéjéből. Az alagút fúrása tovább folyt a pénzügyi nehézségek ellenére, mig végre a majdnem 15 kilométer hosszú alagút egészen nyitva állott. A kitörő ujjongás percei voltak, amikor az ellentétes irányból haladó munkáscsapatok között leomlott a válás; fal. Az örömünnep hangulatát talán csak az az egyetlen szomorú gondolat mérsékelte, hogy a hatalmas munka merész építője, Favre L jós a dicsőség napját már nem élhette meg. 1879 julius 19-én ! •z alagu ban tartott szemleulja alkalmával szivszélhüdés érts és meghalt. Nem egészen hét év és öt hónapi munkaidőt vett igénybe az alagút fúrása és kilenc év és három hónap alatt teljesen elkészült az alagút, amelyet 1881 december vígén adtak át a forgalomnak. Különböző nehézségeket kellett az építési időszak alatt leküzdeni, igy például egy jelentékeny vizelöntést, gázok fellépését és az úgy nevezett alagút betegséget, amely bizonyos bélféreg által keletkezik és félő volt, hogy járványszerüen fog elterjedői. Ez a bélféreg — tudományos néven .dochmius duodendis- o'yan élősdi, • •mely Olaszországban, Egyiptomban, j B'Bziliában, Svájcban lép fel az emberi Vékonybélben, belefuródik a bélfalba és az egyiptomi klorózist vagy alagútbetegséget idézi elő. A betegség nyomában lesoványodás, emésztési zavarok, azivdobogás, vérszegénység lép fel s néha halálosan vég.ódik az alattomos betegség Erőteljes orvosi intézkedésekkel sikerült az alagút munkavezetőségének a veszedelmes nyavalyát ártalmatlanná tenni. 1908-ban állami kezelésbe vették a vonalat és beiktatták a svájci államvasutak rendes hálózatába. Á fejlődés későbbi fontos torszakát jelentette a villamosítás. 1$S3 ban a Gotthard* «tagutban végzett tengelyfordulatok 63 3 millió kilométert tettek ki, ma 215 miliőt. A gőzmozdony idejében a teherforgalom maximális napi teljesítménye 11 000 tonna volt, most az elektromos gépek 23 000 tonnát naponta. A véletlen úgy hozza magával, hogy a Gotthard alagút átvágásának ötvenéves jubileuma majdnem ugyanarra a napra esik, mint a Simplon-alagút fennál ásának 25 éves évfordulója. Az utóbbi volt a második átjáró, amelyet a Nyu Íat-Európából Olaszország és a keleti tlamok felé irányuló forgalom emelésére és megkönnyítésére a svájci Alpesek sziklafalába vágták. MINIATŰRÖK FRANCOIS BASSOMPlERRE-t (1579—1646) Franciaország marsalljáf, egy alkalommal valaki megkérdezte, hogy hány éves? — Körülbelül harmincnyolc, vagy negyvennyolc — felelte a marsall. — Hogyan, hál nem ludja pontosan saját életkoréi? — Uram — viszonzá Bassompierre — a pénzemet, ékszereimet és jövedelmeimet számon tarlom, meri azokat ellophalják vagy megrövidlhetik. Miulán állói nem félek, hogy éveim számát valaki elvehesse vagy elveszthessem, azokat sohasem szoklam számolni. GEORGE CIÉ'AENCEAU (1841—1929) mindig erőszakos, akarafos ember voll, aki a rajta esett legkisebb sérelmei sem tudta elfelejteni. Azon időben, amikor még csak egyszerű képviselő voll, egy napon felkereste Gailhard t a párizsi Nagy Opera igazgatóját, hoqy egy bájos hölgyet vezessen be az énekmüvé szelbe és ha lehelséges, foglalkoztassa az Operában. Gailhard azzal kezdte, hogy egy órahossát megvárakozlalla Clémenceaut az előszobában, azután pedig kevés jóindulattal, állva fogadta, le sem ültette, kérését pedig nyersen visszautasitolta. — Nagyon sajnálom, uram, semmit sem lehelek védence érdekében. — De... • — Nincs hangja^K nincs tehetsége ... Sr — Azonban ... — Kár minden szóért, ked;es Clémenceau ur. — Szerelném, ha ... — Semmi, nincs semmi szándékom vele ... És mivel az időm nagyök drága, kérem, ne lartózlasson fel fovább. Clémenceau nem makacskodoíl tovább, hanem elbúcsúzott. Arcának nyugalmával és udvarias köszöntéssel rejtette el élénk inaerüllségét. Nehány hónap múlva Clémenceau váratlanul miniszterelnök lett. Rögtön hivatta Gailhard t, akii midőn bejelentettek neki, azonnal fogadod, bár előszobája teli volt és a várakozók közölt néhány miniszter is volt. — Kegyelmes uram ... — mormolta az Opera igazgatója. — Jó napot. — Miben ... — ... lehet szolgálatomra, ugyebár? Semmiben. Hivaltam önt és tapasztalhatta, hogy egy percet sem várakoztallam az előszobában. Azt akarom csak mondani, hogy másra gondoliam ... — De... — Bocsánat, még nem végezfem. Másra gond Ham az Opera Igazgatásában. Egy szót sem többet És miulán az időm igen drága, kérem önt... Clémenceau Gailhardnak ajfót mutálod, mire az szó nélkül távozod. Ekkor lett a párizsi Nagy Opera tgazgalója Messager, a »Petites Michu“ szerzője. Az igazság megkívánja annak í megállapításai, hogy Clémenceau ! védencét Messagernél nem pártfogolta. Meggyilkoltak egy legényt Marcelházán Két késszúrás érte az áld »aratót. Az egyik a szivén hatolt át és azonnali halált okozott. — Saját tudósítónktól — Komárom, március 8. Véres tett színhelye volt tegnapelőtt éjjel Marce há a, amely véres tett egy emberéletet követelt áldozatul. A véres eset áldozata Gil Bíla 27 éves marcelházi lakos. A tett elkö/e tésével C'intalan Kálmán 38 éves ugyaoottani lakost, gazdálkodót vádol jak, aki azonban tagadja, hogy ő volna a gyilkos, CJntalan jómódú nős, gyér mektelen kisgazda. A gyilkosság színhelyére tegnap, pénteken szálltak ki dr. Mezey J*ms főorvos, Gyuriss Alajos ügyész, P. zut Alajos vizsgálóbíró és Koliska Milos jegyzőkönyvvezető. Az orvosi boncolás megállapította, hogy a szerencsétlen áldozatot, Gál Bélát két késszurásérle. Az egyik a szivén hatolt át és azonnali halált okozóit. Az eset előzményei a következők. Tűzoltó bál volt pár nappal előbb a faluban. A rendezőség sorában foglalt helyet Gál Béla és Csintalan Kálmán is, aki két hordó sört és szivarokat ak*rt rendeltetni a tűzoltóknak, de ezt Gál solcalta, és szóváltás támadt közöttük. Csütörtökön este népes volt a mar* celházi Grünberver féle kocsma Ott ült az asztalnál Csintalan az ismerősi* vei, Gil Béla egy másik asztalnál szintén a maga barátaival iddogált. Ekkor Gál Béla azt mondta a barátainak, hogy ő még mindig haragszik Csintalanra a múltkori báli összeszólal' kozás óta. Arra biztatta társait, hogy verjék meg Csintalant. A társak kötél* nek álltak és a kőiben távozó Csintalan után mentek. Elővették nadrág* s ijjukat és a sötétben ütni ke dték Csintalant. Erre Csintalan is védeke* zett és bicskázás, dulakodás támadt. Amikor Csintalannak sikerült a bicskátok karjaiból kimenekülni, gyors léptekkel a háza kapuja elé ment. A kapu zárva volt. O.t megállt. A hátramaradottak akkor vették észre, hogv Gál Béla összeesett és meghalt Valaki sdvenszurta. Csintalant vádolják ezzel, de ő tagad. Csintalant letartóztatták és beszállítót* ták az ügyészséghez. Mészáros József revolveres merénylete Dunaalmáson. Nemes Jenő volt marcelházi, most dunaalmási községi jegyző és Csulyak István gazda a véres merénylet áldozata. — Saját tudósilónktól. — Komárom. — márc. 7 Dunaalmásról mi már sokszor trlunk, mint kedves kirándulást helyről, amelynek kénes forrását nyaranta Igen sokan felkeresik innét Komáromból is. A sok kedves témájú dunaalmási fürdőlevél ulán most véres eselröt kell írnunk, amelynek szomorú hőse Mészáros József magyarországi malomlulajdonos, aki fivére Mészáros Mihály volt magyarkomáromi gőzmalom tulajdonosnak. A véres eset egyik áldozata Nemes Jenő dunaalmási jegyző, akit ill is és a vidéken is sokan ismernek, \ mert éveken át volt Marcelházán 5 községi jegyző. Takács Géza nyúlj galomba vonulása után ő lett Mar celházán a jegyző. Innét ment át Dunaalmásra. A véres esetről igy számol be tudósítónk; « Az utóbbi hetekben az a hir kelt szárnyra, hogy Mészáros József malombérlő, akinek a malmába Szöny, Dunaszenlmiklós. Naszály, Szomód, Dunaalmás, Neszmély községek gazdaközönsége a gabonáját leiéibe helyezni szokta, anyagi romlás elölt áll. A gazdák, akik évek óta megnyugvással hordták hozzá a gabonájukat, most aggódni kezdtek és nyakra fóré szerelték volna az igényeiket érvényesíteni Február hó 23 án kidoboliák Dunaalmás községben, hogy akinek követelése van a malombérlövel szemben, az jelentkezzék a községházánál. Erről a körülményről Mészáros 24 én reggel értesüli s a hir hallatára sodrából teljesen kiforgatva biciklijére ült és az egy kilométer távolságra fekvő községházára sieted. : A községházán lefolyt jelenelet Válságos viszonyok közötti élünk I Most kétszeresen fonlos, hogy csak arra adjunk ki pénzt, amire igazán szüks'gü ik van és ami hasmos. — A vnag szerte ismert, kipróbált és bevált DIANA SÓSBORSZESZ bű bsrá ja önnek és sokszorosan vissza fizeti azt a kis össeget, amelyet vásárlására fordít, men többet érhet el ma a meghűlés megelőzése u ján egy csepp DIANA sosborszesszel mint holnap, ha már megk*p:a a betegséget egy liter orvossággal. ii az egyellen szemlanu a következőképpen beszéli el; A községházán hárman voltak jelen, mikor Mészáros belépett: Nemes Jenő jegyző, Csulyak István gazdálkodó, akinek körülbelül egy weggon gabonája volt leiéiben es Szalai Béla lehenes, aki négy mázsa búzával voll érdekelve. Mészáros megállolt a teremben és látszólag nyugodian azt kérdezte: — Mit csinálnak ilt az urak ? — Éppen a Mészáros urnái levő gabonákat írjuk össze, —■ felette a jegyző, Most újra Mészáros beszélt; — Én kértem Csulyak ural, hogy legyenek türelemmel. Nekem vannak kinlévőségeim, mindent rendezek Kél hét alatt mindenki megkapja a gabonáját. Erre Nemes Jenő könyörgően összekulcsolta a kezét és kérő hangon szólóit Mészároshoz: — Az Istenre kérem, Mészáros ur! Mindenekelőtt a szegény embe reket elégilse ki 1 Erre a malombérlő hirtelen kirántotta revolverét és e szavakkal lölt rá Csulyakra: — Az ilyen emberek teltek engem tönkre! — Ekkor a jegyző ki akarta csavarni a revolvert a kezéből Dulakodni kezdtek, miközben Mészáros még négy lövési adóit le, melyeknek egyike Nemest vesetájékon találta. A többi célléveszleit. A lármára többen bejöltek a szobába és a merénylőt lefegyverezték, aki erre teljesen összelört és sirni kezdett. Csulyak Istvánt a golyó az állán találta és az állát átfúrva, a nya[ kában a tüdőcsucs irányában lért el. A sebesülteket beszállították a tatabányai kórházba Időközben megérkeztek a csendj őrök is és letartóztatták Mészáros | Józsefet. Mészárost indulatos, könnyen iz- I guló embernek ismerték. Egyébként I erkölcsi tekintetben soha semmi ; kifogás nem hangzóit el ellene, I Kora hajnaltól késő estig dolgozod ; mindig lankadatlan szorgalommal. I A gabona árának hirtelen lecsök- i kenése teile tönkre. !• A sebesüllek állapota — állítólag — nem élelveszélyes. Nemes Jenő jegyző sérülése ne*n olyan súlyos, mint a gazdálkodóé. A dunaszerdahelyi postasikkasztás ügye olvasóink elölt is ismeretes, mert I annak idején mi is többször trlunk arról. A sikkasztás ügye most azért akluális, mert most Ítélkezett a sikkasztok fölölt a bíróság j Még bizonyára élénk emlékezetében él Dunaszerdahely és az egész Csallóköz közönségének az a sikkasztási ügy, mely annak idején sokáig foglalkoztatta a járás Í közönségéi. A mull év március havában történt, amint annak idején beszámol-
