Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-22 / 22. szám

6. etdai. Kosiáromi Lépőit 1930. február 12. **"’ ““ Részlet „Komárom mozgószinházat épít" cimü készülő filmből, melyet a városi tanács megbízásából készítek az építendő mozgószinház bemutató előadására. (Tehát csak elkezdeni nehéz, Komárom város elhatározta, hogy rrozgószinházat épít. Az egész város lázbsn van, mindenütt erről beszélnek, mindenkinek van egy cikke, amelyet régebben irt már, de most ak uílis leit. Csizmazia G Orgy po garmes-er kijelen­tette, hogy előbb eijön a föd rengés, da aztán meglesz a raozgészinház. Schleisz Gtza városi kamarás he ek óla párnának használja azokat a tervrajzo­ké, amelyeket elkészíteti a városi moz­­gószinház részére, hogy éjjel is az uj gyönyörű épületről álmodjék. A duna­­pirti vendéglősök és kávéházíu’ajdono* sok minden követ megmozgattak már, bogy a mozgószinház odikeiü jön és titokban elvitték onnan az összes köve­ket, hogy könnyebben történjék az épület alapozása. A KirálypUspök utcsi két városi ház­ban lakóknak a város elengedje az utolsó negyedévi lakbért, csakhogy minél előbb kimenjenek belőlük. A gimná­ziumban hirdetményt köröztek osztály­ról osztályra s a tanuióifjuságnrk szí. goruan meg'il ják hogy reggel nyolc óra előtt megálljának a mozgószinház előtt kitett erkölcstelen képek előtt. A k fonal kórházban egymásután meggyó­gyulnak a betegek, hogv higiénikusan lepjen viszonyba a. kórház az uj épü­lettel. A S áriatéren lakó féifiak eladtak már csizmájukat, ugymondiák — ezen­túl nem szükségük rá, mert a sár he­lyén teátrum lesz, ahol meg nem lesz, ott kikövezik az utcákat. Bementem a fűszereshez és kértem teát. Run lesz oiihon? — kérdezte a kereskedő s csak aztán vettem észre, hogy a kis hamis megint a városi színházról be 1 mert befejezni amugysem kell.) | szél. Alighogy kiléptem az üzletből, egy , adófizető polgár lihegve megszólító;?: ] — Szerkesztő ur, nekem is van egy I cikkem, hogy hová építsük a színházat. \ KÖJÖ’je le, nem fogja meginni. Ebbő! éiflnk.má.' hetek óta — s talán | ? nem is rossm I * Í 4 Hová építsük a moegöszinhfaatf ; * cimü cikkek megírásira vállal­kozom. Árak dijsz bis szerint. Cím lápunk kiadóhivatalában. | Kát nyugdíjig beszélget az aktuális I morgőszinházről: Az egyik; Ním értem, miért nem indítványozza most már valaki, hogy a f Bcntbm építsék a városi mozgószin- : ba*a?. A másik (erősen rosszul hill): Hiszen úgy is ott fog felépülni... A fenében. * l Rendőr orvosból — aendörorvos. 5 Alu irctt orvos szak vélem ínyem alapján indítványozom, hogy a városi mozgószinházst c-tak a S énatéren \ szabad felépíteni, márt se iskola (a polgári fiúiskola nem számit annak), se temp o® nincs a közelében, ellen­ben a csendőraég — rögtön káznéi lehet, ha kel! A u'irott mint orvosból ietí jog udós kijelentem, h >gy ezen ul ? c^eadőrség hatásköre a város terü­letére is vonatsozik és én is mint crendőrorvos fogok mű öd ;i. Kérem ezt tudomásul venni. Olvasható aláírás orvos. Harmincadik mérkőzését vívja meg fennállása óta az ÉSE és a KFC. ÉSE—KFC bajnoki „derby“ Komáromban, Minden év legnagyobb attrakciója «z ÉSE—KFC mérkőzés, most is az, most sem veszített e mérkőzés jelen­tőségéből semmit, sőt ellenkezőleg, évről évre nagyobb érdeklődés mu­tatkozik e mérkőzés iránt mindkét táborban. Mindkét csapatnak presztízskérdés a mérkőzés megnyerése, de áll ez kiváltképen a KFC-nek a legutóbbi gyászos kudarcáért. Érdekes véletlen, hogy a jubileumi évben épen 30 alkalommal talál­kozik egymással a két csapat, amely teljesen egyforma esélyekkel indul a küzdelembe. A mérkőzés teljesen nyílt, mindig is az volt, akármilyen nagy is volt az ÉSE vagy a KFC, s az is lesz minden időben-Mi komáromiak, természetesen a mi csapatunkra esküszünk, bízunk annak győzelmében, bízunk a 11 fiú küzdeni tudásádan és lelkesedésében. A mérkőzés d u 3 órakor kez­dődik. Ajávlatos a jegyeket már előre beszerezni Hacker Sándornál, neho y a pénztárnál a közönség hosszabb idei? várakozzék és ott torlódás keletkezzék. ügy a KFC tábor, mint az ÉSE közönség egymástól elkülönítve log felsorakozni, kérjük a közönséget, hogy a rendezőség utasításait min­den tekintetben akceptálja A pályán két pénztár fov működni, az ülőhely pénztár a régi helyén, a* állóhely pedig vele szemben. Jegyek feltűnő helyen viseiendők. Clemenceau az egész politikai világot megtámadja utolsó memoárjában. Hol tartana most, szegény marsallom? . . . — február 21. Oemenceau hátrahagyott müve Bue­­nősz Ayre82ben a Náción cimü lapban fog folytatásokban megjelenni. Az érdé kés embkrat elme: Grandeur et misére tfune vlctoire (Egv győ ekm nagysági és nyomorúsága.) Mint i=meretes, ez volt C'errencesu uolsó müve, amelyen a „‘igris“ halá'a napjáig Iára? sietség­gel dolgozo t Em ékeit, fOljegyzéseit gyorsírónak diktálta szakad tdan lem póban és a tollbamondásban c*ak az utolsó napok győzelmes betegsége akssz'otta meg. Cemencesu könyve tizenkét fejezetre oszlik, amelytkíek címei következők: 1. A fővezérlet egysége. 2 A Chemin de< Dames. 3. A' a nerikai csapatok főlínsznHása 4 Az angol h dsereg válsága. 6. A fegyverszünet. 6 A ka'onai fegyelem megíazulása 7 A belga incidens. 8. A bákekonferench. 9, 10. és 11 A varsaiHesi szerződés. 12. A garanciaegyezmín/. Jaj a megbotránkozéknak! Hír szériái Oemenceau etban az u'olsó könyvében sen mutdkozik gyen­gébbnek és íze id bbnek, miit ami­lyennek ismerték. Könyvébtn mindenkit megtámad; Foch rmrsaüt «bbm a fe j 'zeiben seszi i ki, amelyben a katonai f-gyelem meg'azu'ásáról irt, Poincaré eiten is a le?sulyrs bb vádakat sora­koztatja fői. Pome >rena*, a Lancia köz­társaság akkori emökének a neve visz­(szatérő motívumként jelentkezik a könyv­ben, jóllehet Cieme^ceau a beveze ésben kijelentette, hogy Poincirá navét, hí Klcssrepesetiett kéz és arc, fájdalmas égés, vSrösaég. vis*5teg­­ség enyhülést talál és meggyógyul a hüsiiő­­leg ható és vísaketegséget enyhítő Leodor­­krém használata folytán. Ugyanez a kall»« mes illata krém púder alá is használható. 5 és 8 koronás tubusok. Hatását elősegíti a Leodor-Edel-s*appaB. Ára 6 korona. Minds» Chiorodont-árusHólielyen kapható. o csak lehet, meg sem említi. De azért rendkívüli részletességgel tárgyasa Poin cárévá! v tíó vlszálykodísai*. különösen abban a részben, ahol a Oamenceau- Pfabinet megalaku’ásáről szó!, amikor Poincaré a „tigrist“ valósággal ki akarta utasítani a köztársasági elnöki palotából, de különös apróiékossággal szól azok­ról a heves jelenetekről, amelyek során Poinctréva! a fagvver«züneti tárgyalá­sok alatt össz^kaszkodott. A memoárok végén C'emeticeau formálisan elátkozza mindazokat a politikusokat, akik a há­ború u án következő években a versa • ilieii békeszerződési kifogásolták. „Hői, do nem fő vezér lw Az első három fejszéiben, amelyek­ben Chmenceau tisztán katona kérdi- ; seket boncolgat Fach marsall hadve zéri képességei fölött egyenesen lesu/tó kritikát gyakorol E ismeri ugyan, hogy Fochban van egyéni hsroizasu?, d: kéi* ségbevonja azt a képességét, hogy egy­­ségesen, zökkenő nélkül tudná főps­­rancsnoki tisztjét ellá ni. A legu oísó f-jezeíekban, melyek valószínűen a mar­cali halála után iród ak, Clemenceau feltűnően mérsékeli htngjít. 4 Fociról szóló fejezet végén Cemanceau bizo­nyos szinalommai vau fői a kérdési; — Hol tartana ön most, szegény marsallom ha annak idején nem vetem magamat ön és bírál közé ? . .. A fegyverszünetről szóló fejezeíban éppen ilyen gyilkos és kegyetlen moi­­denivalói vannak Gemencesuiak Pus­hing tábornokról, az amerikai segéd- Cíapatok főparancsnokáról, eki ez ame­rikai híd:rőt nem dób a elég gyorsan a htícb t akkor, amikor a szövetségesek ügye eléggé gyöngén állott. Clemenceau fZ'al vádolja Parshinget, hogy lassú organizációs muikájávtl. késlekedésé­vel cs-ak növelte a francia eleiek vár­­v azieségét, hotott láihüts, hogy Fran ciaország sorsát bármelyik óra raegps­­cséteihéii. Uen érdekes a hatodik fúje­stet is, amelybm Clamencasu alapjában váv2 barátságos, da azért enyha iró­niával fűszerezett stílusban adja Lloyd G orge jellemzését, asiről a fejezet végén ezt írja, hogy az ?ngal állam­­f ríiu a fegyverszünet megkötése u án F arciaország határozott ellenségének mu atkozott, „Katasztrófa — gltárkliírettaL" Clemenceau emiésiraíainak hetedik fejevetébsn megvaüja, h gy könnyekre fakadt örömében, amikor a’-gyversiü­­net megkötésére keiült a sor, de néhány nap mu'va már észrevette hogy „az ellenség aroginciája“ cseppst sem hs­­gyod alább, hogy a nemet forrod. l>m csak látszólagos v lt és hogy Nimet­­ors?ág. amely 1914 b n a iámadíst megnJitotta, még mindig nincs m'g­­iörve. A fejezet utolsó része súlyos kmhir.ás Németország iptra, arisztok* réci jt füozófhji, tudománya ellen és ennek felei meg termékre esen az a párhuzam is, amelyet C emenceau a francia és a n^met n*p között von. A versailíesi szerződés kapc án C!e­­menc^au a maga módja szeriit egy csomó portrét rajzol meg a szerződés g érzőiről és elvonulhatja az olvaső előtt Wison. L oyd G orge, Bufour, Binar Lw R .bért C eile, H uie erredss, O hndo, H»owr Sonnino, Hymans B.-nes és Piderevszki aiakjűt. A könyv u oi«ó fjjezetíbsn Cetntn­­ceau támadja B land * és békepaliti­­káiáf. U oisó 8z*ivuban C emenci^u egy uj h bO'U rémé ői óvja Franciaországot éa ízt mondja h tgv „a genfi békegitdr hangjai mellett Európa egy uj katasz trófa feli rohan ...“ A lepecsételt acéldoboz titka Amikor az ékszeriolvajrót kiderül, hogy kivánhedt bűvész Ma már, úgy lát azik, a bü/északnak sem megy jól a soruk, mert máshol is megpróbálnak pénzt keresni, nemcsak cirkuszokban vagy varieték és orfeumok dobogóin. Milánóban egy bűvész nem rostáké, hogy egy ékszerboltban mu­tassa be tudomáayát, persze anélkül, hogy ebbeli szándékát az ékszerésszel körölte volna. Nem csoda tehát, hogy az illető ékszerész, elismerve a bűvész minden ügyességét, mégiscsak rendőr­­ké<re juttatta a dicső légre vágyó szem­fényvesztői, aki ezúttal — ékszereket tüntetett el, de a rendőrség meghatá­rozása szerint: bűnös szándékkal, cltu lijdonitási célza tai. Giuseppe Soazzi-nak hívják az ék­szerészt, akinek boltj a a R.pa Ticinesea van. Két nappal ezelőtt levelet kapott, amelyben egy másik ékszerkereskedő közli vele, hogy: „N .gyobh mennyiségi ékszerre vo'm SíüSségem, melynek el­helyezéséről már gondoskodtam Tripo­­iiszban, de amelyeket még nem szerez­tem be, az ottani tisztikar számára. Holnap délután öt Óra felé felkeresem önt, kiválás dóm az árut és megegye­zünk az árban." Másnap délután öt órakor csakugyan beálii'ott az ékszerészhez egy éltesebb ur, nagyon elegánsan öltözködve, arany pápaszemmel az orrán és bemu’atkorott, hogy 5 az a bizonyos Ettore R -cdcad, aki az ékszerek miatt irt. Hozott is magával egy kézitáskát, hogy az ék­szereket elvihesse. A táskát letette egy székre ás röglön hozzálátott az ékszerek kiválasztásához. Szakértelemmel rakos­gatta félre a briiliánsgyürSket, fülbe­valókat, karpereceket, majd mint aki számítást végez magában, eltűnődött pár pillanatig magában, azután újra hozzálátott a válogatáshoz. Amikor elkészült vele, megkérte az ékszerészt, hogy kö ölje vele az ékszerek u o sö árát: de olyan árat, aminöt kohéga kínál kollégának. Hatvanezer lírában állapodtak meg, amikor is R cilcati, az aran/kere:3 pápaszemes éltesebb ur, elővett a kézi­táskájából két acéldobozt, kinyitotta az egyiknek zárját és óvatosan belérakos­­gatta az ékszereket. Soazzi, az ékszerész, félénken, de megkérdezte: — Éi a pénzzel mi lesz ... 7 — Legyen nyugodt, kedves kollégám — volt a válasz és Ricalci'i az éksze­rész szemeláttára, ismét bezárta az acél­dobozt, átkö öíte viaszkos vászonnal, majd pecséívizszt vett elő, gyertyát gyújtott és ott, rögtön, több nagy pecséttel is ellátta a dobozt. I —- Most már késő van — mondotta — beesteledett a sok válogatás közben és én nem akarom este magammal vinni a sok ékszert, itt mégiscsak biztosabb helyin van. H?!n^p reggel azonban érte jövök és kifizetem, akkor aztán elvig em. Úgy e mondtam, hogy nyugodt lehst a pénz miatt .. . ? — tette még hozzá bizalmaskodó mosollyal. Letette a viaszosvászonna! átkötött acéldobozt az üvegszekrényre, a mási­kat pedig betette a kézitáskájába De Soazzinak f«hü ti, hogy a viaszosvá­szonnal átkötött acéldoboz, amelyet ; egy pillanatra fel is em olt, igen könnyű, A másik pzdig, mintha u hszebbnek látszott volna, anikor „kollégája" viss­­szaiette a kézitáskába . . . G/anus volt neki a dolog . . . Intett a segédjének, aki értette gazdája szembeszédét és sietve odüállt az ajtó elé. Soizzi pedig gyors mozdulattal letépte a dobozról pecséteket, a viaszos vás^ont és amikor kinyitotta a dobozt, rémülten látta, hogy üres 1 ... Az ékszerek, melyeket szeme láttára tettek a dobozba, eltűntek.. .1 \ D ; az aranykeretes papiszemű „kol­léga* is követni akarta az ehült ék­szerek példáját; éppen elillanni készült 5 is, amikor az ü.letaitóbsn lefogta a segéd... Rivid kédtusa keletkezett, I amelyben az ékszerész képviselte a gegrő csipátok Mijd az utcáról is be­özönlöttek emberek a zajra R;ndör is j került elő. És — a rendőrszobábi, ! ahová az araaypípaszemes „ékszer­kereskedői“ bevit<ák, kiderült, hogy a: | illető — bűvész. Kézitáskájának másik acéldobozabm, amely nem volt viaszos­­vászonnal körükötve és lepecsételve, ott találták az eltüntetett ékszereket is. — Hiába, öregszem — mondta a bűvész. — Eddig mindig sikerült ez a fogásom .. . Minden tálán el szoktam követni legalább egyszer mindig kü­lönböző városokban... És eddig még sosem jöttek rá , .. És többet jöve­delmeztek, minta cirkuszi mátatváuyaim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom