Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-15 / 19. szám
iíitmuuituú Upui 1Í30. február 15. 2 u.utii. *» e 3 ■3 « ö »0 s 0 ► c « A a' s s Február 15-ig1 (készpénzvásárlásnál) 15-25% leltározási árengedmény szines zephir és selyem ing, alsónadrág, zsebkendő, nyakkendő és az összes téti cikkeknél 99 K o m a r o 111 fii Vtll ti r*Tl Vl ?1 -jrf* Vtmi TV&tlor-utrtn m. Farsangi ruhacsipkék, strasskő és csati, mhagyöngy, marabu koszorú és fátyol, frakking, selyem zsebkendő, harisba és sokni, slb. stb. M W P g P K n S> © l P osztályok fizetését. Bejelentene, bogy a lakóvédelmi és az építkezési törvények hatályát 1931. március 31-ig meghosszabbítják, de 1933. év végéig érvényben kell maradniok a választolt bit óságról, az építés fönnyitéséről, az adó és illetékkönnyitésről szóló rendelkezéseknek. Az egészségügyi minisztérium tervei. Az egészségügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásánál Spina dr. egészségügyi miniszter terjedelmes expozét mondott, amelyben bejelentette, hogy az egységesítő minisztériummal együtt alapvető egészségügyi törvényt tervez, amely szabályozni fogja az egészségügyi igazgatást és a megoldatlan egészségügyi kérdéseket. A miniszter számos törvényjavaslatot szándékozik a parlament elé terjeszteni, amelyek a népegásíság védelmét fogják szolgáini. Rendezni kívánja többek között az élelmiszerek felügyeletét, novellát készít a járványok leküzdéséről és az orvosokról szóló törvényhez. Az orvosi kamarában legközelebb meg lesz a választás. A tuberkulózis ellen törvényhozás útján is fog küzdeni, Pozsonyban elmegyógyintézetet kell építeni, a iupuszban szenvedők részére pedig speciális intézetet áliit fel. A nemi bajok, az alkohoüzmaf, a rákbaj, a trachoma ellen továbbra is kitartással fog küzdeni és a testedzésre is gondot akar fordítani az egészségügyi miniszter. Kötelező biztosítás a munkanélküliség megszüntetésére. A képviselőház költségvetési bizottsága mosi foglalkozott a népjóléti mi nisztérium költségvetésével, amelynek tárgyalásán Czech dr, népjóléti miniszter expozét mondott, A miniszter expozéjában foglalkozott a munkanélküliség kérdésével és hangsúlyozta, hogy ez a kérdés sürgős megoldást igényel. A munkanélküliek száma a rossz gazdisági viszonyok következtében 150— 180 000-re nőtt, de valószínű, hogy még nem érte el a kulminációí. A miniszter bejelentette, hogy a munkanélküliség ellen való kötelező biztosítás kérdésével foglalkozik és úgy gondolja, hogy a járulékokat az alkalmazott, a munkaadó és az áilam egyformán fizetné. A kormány a vonatkozó törvényjavaslat elkészítésére egy bizottságot küldött ki, mivel azonban a jivas'a nak elkészítéséhez gok idő szükséges, a meglevő törvényhez egy novellát fog készíttetni, atneiyben a munkanélküliek segélyének emelését fogj i rendezni. A tervedet legközelebb a minisztertanács elé kerüli és amilyen gyorsan csak lehet, a törvény hozás is lefogja tárgyalni. A beruházási munkálatokat, amire egy milliárd koronát fordítanak, nemsokára megkezdik s ezzel is segítve lesz a munkanélkülieken. A munkskö/ve itést p-dig törvény fogja szabályozni, amelyre a javaslat már elkészült a népjóléti minisztériumban A válság sodrában. K rmarom, — f bruar 14 Mikor a miniszterelnök megtartotta expozéját, abban kitért a mezőgazdaság válságára is, mely világjelenség, de egyben hangsúlyozta, hogy a válság megoldása módunkban áll. Hogy ez beteges optimizmus, azt már alkalmunk volt megállapítani a földmiveiéaügyi tárca kö tspgvelésenek tárgyalásánál Itt bi/oay nagyon szegényes programot áruit el a szakminiszter ur, amely távolról sem ebgei'dő a válság leküzdésére. A belíö di termelésnek védelme, főleg a lisztimport kiszorítása, ez még nem elegendő arra, hogy gazdáink talpra ál jának, akik ma nem tudnak értékesíteni, mert semmiféle gazdasági cikknek, se gabouának, sem á latnak nincsen ára. Ma a mezőgazdasági krízis abból látszik meg legjobban, hogy a termőföldnek az ára is lezuhant, helyenként harminc-negyven százalékkal. Pár esztendő előtt a legnagyobb kereslet volt a föld iránt és szives örömest vettek volna magyar gazdáink is földeket, hogy többet tudjanak termelni és ezzel gazdasági életünket fejleszteni. Sajnos, a visszaesés igen hamar bekövetkezett és ma nem keresik a fő det. Tudunk olyan parcellázásról, ahol azt minden haszon nélkül, a vételár megtérülésének reményében szívesen végrehajtanák, ha volna rá vevő. Da vállalkozó nem akad. E mellett nagy lépésekben halad előre a földbirtok HadÓ3>dása; igém jó termőterü eten, Érsekújvár közelében nagy birtokok eladók, amelyek annyira megvannak terhelve, hogy kataszteri holdanként akkora a teher rajta, amennyit ma vételár gyanánt sem lehetne megkapni. A jó gazdasági konjunktúrának tehát ime bekövetkezett a böjtje, amely a földbiriok eladásod sára vezet,. IA mezőgazdaság válsága lassanként az egész közgazdaság válságává I szélesedik A gazda nem képes ; ipari ci.keket sem vásárolni és • helyzete napról napra rosszabb I lesz. Ellenben nem halloitunk j semmi olyasmiről, ami a gazdá; nak közterheire vonatkoznék, ész- I szerű könnyítésekre, amelyek kij mélnék; a gazdát és a termelés I nehézségeit kiegyensúlyoznák. I Azonban napirenden vannak as ' | adóvégrehajtások és egész falvak ! lakossága kétségbeesetten futkos j halasztás iránt a pénzügyi ható- 1 Ságokhoz. Előfordulnak olyan e^ej tek is, mint a múlt évi nagy jég-.' I katasztrófa alkalmával történt, hogy | a gazdának egész termése meg-' j semmisült, a gazda nem aratott ! és nem értékesíthetett és ezeket a \ falvakat is könyörtelenül végrehajtják az adóhátralékért. Ezek a j községek az adóéit adósodnak ma \ el és kénytelenek tizenöt-húsz szá! zalékcs uzsora kölcsönöket felt venni, hogy adótartozásukat rendezzék, az aratá-ig azután nyomorognak és a szájuktól is megvonják a falatot, hogy az adót egyen* I litsék ki. A leócsároit régi időkben, amikor még »járomban* voltak az emberek és a ma mindenkit boldogít# demokrácia nem köszöntött be rájuk, nem igy oldották meg a bajokon való segítést. A főszolgabirák a katasztrófák után, lett légyen az árvíz, vagy jégverés ■ avagy tűzvész, kimentek a hely-Varázslat )rta Töröhné Kooács Hermin Apám megtörölgette szemüvegét, úgy olvasta még egyszer a levelet. Feszült kíváncsisággal, de némán ültünk mi, gyermekek az asztalnál. Rozalie tánt ünneplésen tette le kését- villáját; anyám szemében remegő aggódás ült. — Jánosék jönnek. Borhidy Gábor leányát is magukkal hozzák. Készítsétek a szobákat; aztán ne lássak fösvénységet, nem akarom, hogy szégyentől égjen miattatok az arcom. Anyám sóh8j!o!t. Rozalie tant ellenben szokott kemény hangján, csípősen vágott vissza: — Semmise könnyebb a tékozlásnál, ha van miből! Mégis, aznap nagy sivalkodás folyt a baromfiudvarban. Rozalie tant bő fehér kötényt kötött fekete ruhája fölé és Duka Mari kisegítő szakácsnő pokoli zajt csapolt a konyhában. Nagy izgalommal vártuk a vendégeket. Különösen a Borhidy-leányt. Sokat hallottunk már róla. Hogy milyen elragadóan szép, hóditól Neve is különös. Mályva!? A fiuk nagyban készülődtek. Legszebb ruhájuk, legjobb nyakkendőjük került elő. L‘ci már borotválkozott: harmadik jogászesztendejét taposta. Vállas, h08szuranőtt, kemény nyakú fiú volt, makacsul szavattartó, önérzetes és ambíciókkal teljes. Gálszeghy István unokabáfyánk tréfálkozott vele. — Aztán le ne hagyd magadat verni a lábadról I Fitymálva legyintett. — Sohse félts! Hanem azért szokatlanul gondosan kötötte művésziesen csokros nyakkendőjét és kabátjára fehér szegfűt tűzött, mint István bácsi, fél Erdély legelegánsabb gavallérja. Mint mindig, Kendi Borcsány Jánosék Segesvárig va^u'on szállíttatták híres négyesfogatukat és a selyemsxőrü, kényes fekete táltosok onnan röpítették a kocsit topolyai üiötí-kopoit kúriánk felé. Esíe lett, mire ideértek. Vén Péterünk tartotia a lámpát, amíg Celeszta tánt rengeteg plédjéből, köpönyegéből kibontakozott, Oodaéles, círnavékony hangja frissért, fáradatlan, panaszosan ismételgette : — Ah, leikeim, micsoda ut voltl Micsoda ut! Kövér nyakát minduntalan odaforgatta a Borhidy-leány felé, mintha nézné: nem veszett-e el, nem maradt-e le valahol? Eleinle nem sokat láttam Mályvából. Fejét leszegíe, arcába vont kalapja alól csak két nyugtalan szem villogott elő. Egy fejjel magasabb volt Celeszta tántnál. Odabenn a fényesen kivilágított ebédlőién ámulva néztem hihesetienüi karcsú, légies alakját, szép, halavány arcát, dacosan összeszoritott száját. Minden szépsége mellett volt valami benne, ami taszított, fagyasztott. Talán a rideg, meglepő ellenségeskedés, mely kiütközött minden mozdulatából, rövid feleleteiből, hallgatásából, vacsora alatt tányérjára szegzett, semmi iránt sem érdeklődő tekintetéből, János bácsi valamennyi adomáját előhordta; példaképpen ő maga nevetett rajtok legjobban. A többiek is igyekeztek vidám húrokat pengetni, de savanyu ize maradt a derűs hangosságnak. Celeszta tánt később félrevonult anyámmal és Rozalie nénivel. Sokat, hosszan beszélt, kezét csapkodta, szemét az égnek forgatta. Titoknak szánta, amit mondott, másnap mégis Duka Mari szakácsáé is arról suttogott a konyhában. Fecsegő legény volt János bácsiék kocBisa, nem tartotta a szót. Sejtettük, hogy Mályva nem saját akaratából jött. Három héttel ezelőtt megszökök valakivel. Azaz csak akart szökni. Lefogták, vonatra áttették, vitték Celeszta tanihoz, távoli faluba, hegyek köz?. Celeszta tánt úgy érezte, hogy nem bir vese, hozta tovább, mihozzánk. Chszebulcsoit kézzel, mély főlháborcdással beszélte: — Egy közönséges kis jegyzősegéd! Se égen, se földön semmije. Isten tudja, hogyan kezdődőit. Egy napon kijelentette, hogy a felesége tesz, vagy meghal. Kényeztették, naplói is féltették — és itt van ni! Meghal, vagy a felesége lesz! Nem szörnyűség? Láttam, hogy Laci keze remeg, de az én szivem is remeged. Sokat olvastam már akkor, regényeket is, de ha valami szépségben akart elmerülni a lelkem, Roz&lie tánt kijózanító szavát hallottam: — Hazugság utolsó szóig, ami a könyvekben van. Az élet is egészen más. Az élet a legközönségesebb és legsúlyosabb próza. És most előttem a regény, ami maga az élet. Ujjongott a lelkem. Milyen csodaszépnek, milyen vonzónak láttam Mályvát egyszerre! Rideg merevségének nem éreztem többé a hidegét. Utána jártam, kedvét kerestem; este lefekvéskor órákig nézni tudtam volna. Ahogyan lehajtott fejjel, magába merülten térdelt a feszület előtt. Hosszú, szép, szőke haja volt; ha kibontotta, eifödte arcát és remegő szívvel gondoltam, hogy most, ahogyan térde), a hajsátor alatt, lefojtott bánatának minden keserű fájdalma ott ül az arcán . .. Kis Szűz Mária szobrot tartogatott ágyánál. Egy-két szál virágot tett melléje, mindig fehéret, soha másszinüt. Egyébként nem volt baj vele. Hallgatagon járt-kelt. De nem barátkozott. Mint aki egy tövises, fáradalmas utón lesütött szemmel, szive vérének lassú hullása között egyedül bolyong. Látta, hogy minden lépését figyelik, de mintha semmit sem vett volna észre. Ment a maga utján. Anyám gyengéd gondos gágga! veüe kerül, szírbe kitalálta minden óhaját. De mintha szt 8e látta volna meg. Abban az időben, abban az életkorban hogyan tudjam volna, hogy mi a szerelem ? Haíprcséies titok, rejtelmek feneketlen mélysége volt előttem. És mégis, valsmi különös, ösztönös érzés íángbeíükkel irta elém, hogy ami Lseit űri hajija pihenéstelen, csilisgíalan éjszakákon, szép életerős arcát megnyujfja , halványra sápaszlja, remegővé teszi kezét, szemébe emésztő tüzet gyújt, — az a szerelem. Úgy ment Mályva után, mint a holdkóros. Talán maga 3em tudott róla. De lelke a szemében ült, szive ajbán reszketett. Rozalie tánt mindazt nem nézte jó szemmel. Féltette Lseit. — Jobb, ha Celeazta visszaviszi. Bajt hoz a házra — mondta anyámnak. Csakhogy a dolog nem ment könnyen. — Hogy én visszavigyem ? — csapta össze kezét Celeszta tánt. — Isten ments! Hogyan vállaljam a felelősséget? Az az ember keresi a leányt mindenfelé. Ide is el fog jönni. Ti sokan vagytok, őrizhetitek. János, ha nem kártyázik, a tyúkokkal fekszik — hiszen ismeritek. Tőle ellophatják feje fölül a házat. És én megígértem Borhidy Gábornak, hogy vigyázni fogok leányára. A második hét is vége felé járt. Kendi Borcsány Jánosék még nem emlegették a távozást, ellenben Gálszeghy Istvánnal első kakasszóig ütötték a kártyát, amikor egy reggel vén Péterünk félre hivta anyámat. — Láttam azt az embert 1 — sultogta, odavágván szemével Mályva felé. — Magas, sápadt, halványképp akár & kísértet. Reggelig ólálkodott a ház körül. Ijedt volt a nézése, hangja, ahogyan ezt mondta. Anyám is elsápadt, de odatette ujját a szájára. Később félrevonult Rozalie tanttal,
