Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
1929 augusztus 3 Komáromi Lapok 33 oldal A Komáromi Lapok és a világháború. A háború folyamán ötvenezer koronánál többet gyűjtöttünk. — Gyűjtési akcióink, hangversenyeink. — A Komáromi Lapok a frontokon. — A köszönet szava. — Hősi halottaink. — Tiszteljétek a halottakat! 1914. |nllos 11... . „Azok a zúgó hullámok, amelyeket a megrázó szarajevói tragédia felidézett, nemcsak hogy nem akarnak elsimulni, hanem mind aggasztóbb módon dagadnak, tarajosodnak és hozzák nyugtalanságba a világot. A külügyi minisztériumban lázas munka folyik; tudjuk és látjuk, hogy készül valami, de hogy mi és miben fog kicsendUlni, azt még sejteni is alig lehet*. . (Kiss Gyula dr.) Forró leheletű, perzselő nyár volt. Ezerkilencszáztizennégy julius 25-én még tüzesebbek voltak a nap sugarai. A város olyan volt, mint a hangyaboly. Senki nem találta a helyét; ideges kíváncsiság lepte meg Komárom közönségét... Szombaton délután négy órakor jelent meg a Komáromi Lapok, melyben „Zord idők“ címen Kiss Gyula dr. főszerkesztő hatalmas vezércikket irt. Ekkor még Szerbia válasza ismeretlen volt, pedig az érdekelt mindenkit. Hat óra felé olyan hirek érkeztek, hogy Szerbia deferált és elfogadta a Monarchia feltételeit. Ezt a hirt kolportálták Budapesten, Bécsben, és igy jutott el a hir hozzánk is. De nem bizonyult valónak! Mert másfél óra múlva megszólalt a telefon a Komáromi Lapok szerkesztőségében és Mészáros Lajos János szerkesztő vette fel a Magyar Távirati Iroda jelentését, mely azt közölte, hogy Szerbia válasza nem kielégítő és az osztrák-magyar követség már el is hagyta Belgrádot.... ....Háború! Percek múlva az első, hiteles jelentés már a Komáromi Lapok kiadóhivatalának egyik kirakatában elsőnek jelentette a legszenzációsabb hirt, amely aztán teljesen felkavarta Komáromot. A közönség százai csoportosultak lapunk kiadóhivatala előtt és kilenc óra felé, amikor újabb értesülések birtokába jutottunk és lázasan készült a rendkívüli kiadás, már majd az egész város a Komáromi Lapok kiadóhivatala előtt várakozott és amikor rendkívüli kiadásunk megjelent, azt igazán pillanatok alatt elkapkodták. A rendkívüli kiadás megjelenése után is a hajnali órákig a Komáromi Lapok szerkesztősége permanenciában volt és félóránként közölte a legújabb híreket a közönséggel, mely a feledhetetlen éjszakán sokszor zajosan tüntetett. Augusztus elsején elrendelték az általános mozgósítást és napok alatt kitört a világ legborzalmasabb háborúja, mely négy esztendőn át viharzott... 1914—1929 augusztus. Most tizenöt esztendeje! * Ki hitte volna azokban a forró augusztusi napokban, hogy mit tartogat ajövöméhében s meddig tart a háború? A Komáromi Lapok szerkesztősége, mely az első percektől fogva kötelességét teljesítette és a leggyorsabban látta el a hírszolgáltatás nehéz és fárasztó tisztét, újságírói munkásságán kivül azonnal, a városban és vármegyében elsőnek kezdte meg társadalmi akcióit a hadbavonultak és azok családjai érdekében, mely munkásságában Spitzer Béla laptulajdonos részéről megértő, lelkes és áldozatkész támogatásban részesült. A Komáromi Lapok, mint a vármegye és város vezető sajtóorgánuma, a komor idők követelte nehéz szerepet vállalta és hatalmas propagandát indított a Xörös Kereszt Egyesületnek érdekében is, mely augusztus 4-én Kürthy István elnöklete alatt tartott nagygyűlésével, melynek Darányi Ignác, Tuba János adtak felszólalásaikkal kölönösebb lendületet, (megindította eredményekben gazdag, áldásos munkásságát. A Komáromi Lapok felhívására megindultak az adományok és augusztus 12-én már tizezerhatszázötven korona folyt be a hadbavonultak családjainak segélyezésére a megyei hatósághoz. A városban a mozgósítás folytán rendkívüli élénkség uralkodott. A bevonult katonák, népfelkelők ezrei fordultak meg a város falai között, akik bizony jóleső, derűs arccal nézegették a lapunk kiadóhivatala elé tett hatalmas ládát, ahol az ő számukra gyűlt a szivar és cigaretta ... A megyéből épp úgy, mint a városból mind tömegesebben keresték fel szerkesztőségünket adományokkal, minek folytán uj rovat nyílt meg „A társadalom szive“ cim alatt a Komáromi Lapok-ban, mely a háború végéig minden számban megjelent és volt eset, hogy egy oldalt is kitett az adományokat nyugtázó rovatunk. ... A harctereken megdördültek az ágyuk, gépfegyverek, puskák ropogtak. Fájdalom: megindult vele a vértenger, aratott a halál és ezrek és ezrek sebesültek és haltak meg a csaták gyilkos tüzében. Uj, ismeretlen vasúti kocsik robogtak be a pályaudvarokra, a sebesült szállító vonatok. A háború most mutatta be véres arcát a polgári társadalomnak, mely a háborút csak az újságon keresztül ismerte. Egymásután jöttek ezek a szomorú vonatok Komáromba, ahol a tervezett két hadikórházból nem is sok idő alatt huszonkét hadikórházra volt szükség. A Komáromi Lapok munkássága ijesztő módon szélesedett. A hadikórházaknak felszerelés kellett, a sebesült katonáknak jogos kívánságaik voltak... Tenni, cselekedni kellett! Jóleső érzéssel állapíthatjuk most meg, hogy minden kívánságnak megfeleltünk, minden óhajtást, amit csak módunkban volt teljesíteni, teljesítettünk a legnagyobb készséggel, fáradhatatlanul. Nagy munkánk közben az alábbi kedves epizódot, mely Mészáros Lajos János szerkesztővel esett meg, — ki ezen akciókat vezette, az alábbiakban elevenítjük fel: A harctérről sebesülten Komáromba érkezett katonák mindegyike dohányt, szivart, cigarettát, pipát kért. Még a súlyos sebesülteknek is csak egy kívánságuk volt: Cigarettát! Mészáros egy délelőtt a helybeli bankokban és kereskedőinktől annyi pénzt gyűjtött össze, hogy délután már nagy ruháskosarakban szállította a hadikórházakban levő sebesülteknek a cigarettát és a pipákat. A szegény sebesültek aztán úgy neki is láttak a dohányzásnak, hogy Antal Hugó dr. főtörzsorvos esti inspekciós útja alkalmával a nagy füstben nem találta meg a sebesülteket a helyőrségi kórházban. Komárom város hölgyei munkába álltak és dicséretes módon ápolták a sebesülteket, kiknek szórakozásáról is gondoskodtak. A nyolc esztendős kis Apró Margitka, dr. Baranyay József szerkesztő kollegánk kis húga, szép költeményeket szavalt a kórházakban a sebesültek legnagyobb mulatságára. A hadbavonult családok segélyezésén kivül gyüj öttünk a hadikórházaknak, a sebesülteknek, majd pedig, mikor mind sűrűbben jöttek a harctérről a fekete hirek a komáromiak hősi halottairól, a Komáromi Lapok megkezdte a gyűjtést az özvegyek és árvák, majd pedig a rokkant katonák javára is. E helyen most dicsérettel kell megemlékeznünk mindazokról, akik megszívlelték a Komáromi Lapok felhívásait, cikkeit és sűrűn adakoztak; az ő érdemük, hogy oly sok könnyet le tudtunk törölni a háború súlyos eszesztendei alatt és teljes eredménnyel vezetni tudtuk azt a szociális és jótékony munkásságot, amely úgy a polgári, mint pedig a legfelsőbb katonai hatóságok részéről a legteljesebb méltánylásban és elismerésben részesült. Ennek tudható be az, hogy lapunk a városban és a vármegyében egyenesen fogalom volt; aki segítségre szorult, akinek sérelme volt, az különösen a háború első fázisában, amíg nem működött Alapy Gyula dr. vármegyei főlevéltárnok fáradhatatlan vezetésével a hadigondozó, a Komáromi Lapok utján részesült segítségben. Számos család volt városunkban, akiknek az áldozatos közönség jószívűségéből jóformán havi apanázst folyósítottunk sok hónapon keresztül. De ezenkívül a karácsonyi és egyéb alkalmakkor úgy a sebesült katonák, mint pedig a frontharcosok részére adományokat gyűjtöttünk, a hadifogságban levők levelezéseit közvetítettük, az eltűnteket kerestük. Elképzelhető, hogy micsoda rengeteg munkát okozott ez abban az időben szerkesztőségünknek, amely a hadifoglyokra is kiterjesztette figyelmét és a komáromiak jó szivét bizonyítja, hogy még az ellenséges hatalmak foglyul esett katonairól is gondoskodott. Az összes harctereken elterjedt a Komáromi Lapok hire. 1915. januárjában a körülzárt Przemyslből levél érkezett hozzánk, Krausz Manó népfelkelő őrmester tett jelentést a várban levő komáromiakról, akik nem írhattak hozzátartozóiknak. E levél városunkban és a megyében leírhatatlan örömet keltett, úgy hogy elhatároztuk, hogy mi Írni fogunk a körülzárt vár lakóinak, kik között volt Fülöp Zsigmond szerkesztő kollegánk, népfelkelő hadnagy, századparancsnok is. 1915. január 29-én készültei a przemysli levél; százötven kis kockába irt üzenetet százötven család és barát; rajtuk kivül a Komáromi Lapok szerkesztősége, melynek bizony nagy munkájába került e vállalkozás, különösen az asszonyok miatt, akik a ridegen kimért helyet keveselték. De a levél elment és — ami fontos volt, — meg is kapták! A jótékony alapok, majd pedig az erdélyi menekültek javára a Tiszti Kaszinó és a vármegyeház nagytemében Komáromi Lapok müvészestélyreket is rendezett hatalmas erkölcsi és anyagi siker mellett, melyeken Kurucz János kiváló dalköltő földink, Pallay Anna, Talapkovics Andrea, Serák Márta, Palotay Árpád, dr. Kiss Menyhért, Ringer Lili, Kiss Ferenc színművész, Istók János szobrász szerepeltek és arattak fényes sikert. (Az 1916. márc. 25-iki hangversenyünk 790'48 K, az okt. 22-iki 104497 K tiszta nyereséggel zárult.) Az erdélyi menekültek ügye a komáromiak részéről a legteljesebb méltánylásban részesült; mint később kimutatjuk, tekintélyes pénzbeli adományt gyűjtöttünk e célra össze, azon sok, nagyértékü tárgyi adományok mellett, amit a társadalom részint a Komáromi Lapok felhívásaira közvetlen a hatóságokhoz, vagy lapunk kiadóhivatalához küldött. A hosszan tartó háború második fejezetében a szegény néposztály érdekében felállított munkásétkező ügyében is hatalmas propagandát fejtettünk ki, nemkülönben ezen időkben megértő támogatás mellett Mészáros Lajos János szerkesztő életre hívta a Tisztviselő konyhát. Mindkét intézmény nagyon áldásos működést fejtett ki. Mire gyűjtött a Komáromi Lapok? Nem lesz érdektelen most felsorolni, hogy mily célokra gyűjtöttünk és kaptunk tömeges adományokat: 1. Komáromi Lapok árva alapjára. 2. Komáromi Lapok vak katonák alapjára. 3. Komáromi Lapok koronás alapjára (apró segélyezésekre). 4. Komáromi Lapok rokkant alapjára (12. gy. e.) 5. Komáromi Lapok rokkant alapjára (29. gy. e.). 6. Szegény családok segélyezése. 7. Magyar Vörös Kereszt alapjára. 8. Osztrák Vörös Kereszt alapjára. 9. Bolgár Vörös Kereszt alapjára. 10. A Vörös Félhold alapjára. 11. A hadbavonultak segélyezésére, 12. Az erdélyi menekültek segélyezésére. 13. A katonák karácsonyára. 14. A Komáromi Leányegyesület céljaira. 15. A komáromi hadikórházaknak, 16. Harctéren levő katonáknak, 17. Közös konyhára. 18. A 31. gy. e. rokkantainak. 19. A 19. vadász zlj. rokkantainak. 20. A 15. sz. tábori tüzérek rokkantainak. 21. Az 5. lovagló tüzérek rokkantainak. 22. Az 5. huszárezred rokkantainak. 23. Az 5. ulánusezred rokkantainak. 24. Az 5. utászezred rokkantainak. 25. Az 5. árkászezred, rokkantainak. 26. A feldúlt kárpáti falvak segélyezésére. 27. A tüdőbeteg katonák segélyezésére. 28. Komáromfalvára, 29. Katonák pipájára. 30. Szegény gyermekek cipőjére. 31. Rokkant katonák művégtagjaira stb. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Komáromi Lapok háború alatti tevékenysége, agitációja több,mint ötvenezer arany korona készpénz adományt eredményezett, tehát olyan hatalmas összeget, amit a fővárosi napilapok kivételével egyetlen vidéki lap sem produkált. De a fentebb felsorolt alapokon kivül számtalan esetben gyűjtöttünk egyes nyomorba jutott családoknak, melyeket mindig esetenként segélyeztünk. A szomorú emlékű hadikölcsönök is — azon időkben — nagy munkát igényeltek, amit akkor vállalnunk kellett és sikerrel el is végeztük, A Komáromi Lapok hősi halottai. Két hősi halottja volt szerkesztőségünknek: ifj. Nagy Ferenc és Follinusz Ervin munkatársaink. Ifj. Nagy Ferenc kedves kollégánk az északi harctéren halt hősi halált, mig Follinusz Ervin, ez a nagytehetségű testvérünk, a háborúban szerzett betegségben hunyt el Budapesten. Hálás szívvel emlékezünk most rájuk és szivünkbe zárjuk drága emléküket. De meghajtjuk fejünket azon nagy sereg komáromi hős előtt is, akik virágosán, dalszóval mentek el a harc mezejére és soha többé nem jöttek vissza szeretteik körébe és idegen országok földjében alusszák örök álmaikat. Legyen áldott az Ő emlékezetük i Általános Biztositó Részvénytársaság Igazgatóság: Bratislava - Pozsony (a Szlovák Hitelbank épülete) Fiókok minden jelentősebb helyen ! A legelőnyösebb feltételek mellett vállal mindennemű mezőgazdasági biztosítást, úgy mint átalányt-, tűz-, termés és állatbiztosítást. Főügynökségek minden községben ! Komáromi fiók: Nádor-utca 65 szám.
