Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
16 oM»l Korr irom< Lapok 1929. augusztus 3. minden bizonnyal valami történelmi munkából kivett rézmetszetü kép me- 1 yeken Radetzkynek arcképe látható. Kettő harctéri jelenet, egy pedig egy küldöttség tisztelgése Radetzky előtt egy olaszországi palota termében. A képeken négy nyelvű felírás, német, magyar, olasz és szláv nyelven, mely a képet magyarázza. Persze a magyar felírás hemzseg az ortográfiái hibáktól. A képek nagysága 22X15 cm. s A. Ziegler és Katzler 1851 felírással vannak ellátva, minden bizonnyal a kép karcolóinak nevei. Hogy igen hosszúra ne nyúljék leírásom, most már rátérek arra, miként került ez a napóra az én birtokomba. A rácutcai sétám leírása alkalmával említést tettem arról, hogy a komáromi Nagy Móricz gyógyszerésznek két fivére volt. Egyik Nagy Károly tábornok, egykor komáromi várparancsnok, ki később bárói rangot kapott s Nagy Antal őrnagy. Ez az utóbb nevezett őrnagy Radetzky marsaihoz beosztott segédtiszt volt s az olaszországi hadjáratokban résztvett s mellette volt. Mint nyugalmazott őrnagy, hazajött Komáromba s nőül vett egy igmándi éltesebb urhölgyet, Pécsvárady Máriát, kinek Igmándon kis birtoka volt. Ez a házaspár a 80-as években édesanyám dunasori házában kifogadott egy háromszobás lakást s itt laktak néhány évig. Édesanyámat majdnem naponta meglátogattam s igy volt alkalmam velük gyakran találkozni s ez ismeretség folytán az őrnagyné bérleti vagy adóztatási ügyben gyakran felkért Írásbeli dolgok elintézésére, amit én készséggel teljesítettem is. De egyszer talán már megsokalta hogy engem terhel dolgainak elintézésével, igy egy alkalommal egy kis csomagot szorongatva kezében, azt mondta nekem, hogy sok fáradozásaimért nem mer engem pénzzel honorálni, de ha megígérem, hogy férjének egy kedves emléktárgyát, melyet Radetzky marsai adott neki Veronában, — elfogadom, úgy azt nekem átadja, de arra kér, hogy azt becsüljem meg, mert a férjének egy nagy becsben álló emléktárgya volt. Kezdetben szabadkoztam bárminemű honorárium elfogadása ellen, de unszolására azt mégis elfogadtam s megígértem anpak becsben tartását, amit meg is tettem, mert mint már emlitém, őrzöm azt évtizedek óta. Ez volna tehát rövid ismertetése annak, hogy mi módon jutottam én egykor Radetzky marsai tulajdonát képező relikviához. Az előadottak alapján szabadjon hinnem, hogy a kedves olvasók néhányának gúnymosolyát sikerült eloszlatnom s beigazolnom azt, hogy igenis volt Radetzky marsainak napórája. tás nagy tüzévé gyújtotta>fel. Isten áldja és emelje ki romjaiból Komáromot!“ Szinnyeit sokszor kérte Rózsafi, hogy írjon lapjába, de akkor Szinnyeit nagyon lekötötte a katonai élet és nem igen írhatott. Rózsafi igazi újságíró volt és szerette a veszedelmes kalandokat, hogy majd azokat alkalomadtán színes riport alakjában megírhassa. Így nagyon sokszor keresztül ment álruhában az ostromgyürün. Kossuthnak szokott üzeneteket vinni. Nem egyszer el is fogták, de mindig sikerült az ellenség kezéből megszöknie. A magyar szabadságharc leverése után Törökországba menekült. Innét 1851. esztendő végén Londonba költözött, de mielőtt elindult volna erre a nagy útra, merész feladatra vállalkozott. Álruhában, drótosnak öltözve beszökött Komáromba, ahol ha elcsipik, a biztos halál vár reá. Eljött még egyszer és utoljára szülővárosába, hogy örök búcsút vegyen agg szüleitől és nővérétől. Londonban 1854-ben megnősül, majd Amerikába vándorol ki és farmer lesz Peekwillben. Rózsafi volt az, aki értesítette Szinnyei Józsefet Amerikából Mack, a Komáromi Értesítő alapítójának haláláról, ezeket Írván Szinnyeinek: „Mack North-Carolinában egy erdei kis lakomban, ahová családommal a rizsláz elől menekültem, s ahová őt New-Yorkból nemes szive megmentésemre sietteté, e láznak esett áldozatul aug. 27-én 1868-ban. Emlékmű nem sírját, hanem lelkemet nyomja maiglan is!“ így találkozott messze idegenben a kardok és tollak harcának két lelkes bajnoka. Rózsafi Mátyás 1884 augusztus 8-án Vasingtonban kelt levelében a Komárom és Vidéke cimü lap hasábjain arra kéri a komáromiakat, hogy gondozzák szüleinek a sírját. Amerikában is folytatja irói munkásságát. Az Amerikai Nemzetőrnek a munkatársa lett és annak hasábjain védelmébe vette a magyar szabadságharc két kiválló alakját, Mészáros tábornokot és Mack József ezredest, hírlapíró társát, akit körömszakadtáig vé-Az első komáromi újságírók Visszaemlékezések elődeinkre. Irta: dr. Bar any ay József a Komáromi Lapok szerkesztője. Most, amikor lapunk, a Komáromi Lapok félszázados jubileumát üli, illő és kegyeletes dolog, hogy az első komáromi újságírókról is megemlékezzünk, akik úttörői voltak a komáromi újságírásnak és akik megcáfolták azt a régi mondást, hogy a fegyverzörej között hallgatnak a múzsák és akik a kardot és a tollat egy időben forgatták. Az 1848—49-iki magyar szabadságharc vérzivataros ideje szülte az első komáromi napilapot és az első komáromi újságírókat. 1849-ben jelent meg az első napilap Komáromban, Mack József tüzérezredes megkereste a városi tanácsot január elején, hogy addig is, amig a kormány engedélye, amelyet futár által kért, megérkezik, engedjék meg neki, hogy Komáromban Komáromi Értesítő címmel napilapot indíthasson. Ezt az engedélyt a városi tanács meg is adta. Mack József, a komáromi tüzérség főparancsnoka, ismervén a napi sajtó hatását, sietett az engedéllyel élni és már január 9-én meg is jelent az első komáromi napilap, a Komáromi Értesítő első száma. Ettől fogva vasárnap és ünnep kivételével minden nap megjelent a lap, amelynek szerkesztését Mack József hamarosan átadta Rózsafi (Ruzicska) Mátyás Pázmány intézeti papnak. Rózsafi Mátyás egészen a lap megszűntéig, julius 4-ig szerkesztette a lapot. Ekkor keletkezett Komáromban a második napilap, a Komáromi Lapok. Ebbe az uj lapba olvadt be a Komáromi Értesítő. Az első komáromi hirlapiró tehát tulajdonképpen Rózsafi Mátyás volt, ez a lánglelkü pázmányintézeti pap, aki hamarosan fölcserélte a reverendát a honvéd egyenruhával és akt a vérkeresztségen Bécsben esett át, ahol a barrikádokon harcolt Windischgrätz ellen. Az első komáromi újságíró, Rózsafi Mátyás Komáromban született 1828 november 24 én és id. Szinnyei Józsefnek volt a házitanitója. Papi pályára készült, de a magyar szabadságharc alatt ő is honvédnek állt és Komáromban, szülővárosában Mack József századossal együtt megindította a Komáromi Értesítőt, amelyet hamarosan ő szerkesztett egészen. Ez a kis napilap sok gondot okozott neki, mert irói tehetséget nem igen talált a komáromi honvédek között. Lapja nagy szerepet vitt a csüggedő lelkeknek megerősítésében, amire akkor igen nagy szükség volt Rózsafi Mátyás hírlapírói kiválóságáról maga Kossuth is elismerőleg nyilatkozott. Kossuth Lajos levelet intézett Rózsafihoz, amely levelet maga Bem apó adott át Rózsafinak Brusszában. E levélben Kossuth Lajos többek között ezeket irja: „Barátja, Mack vezér tevékenysége oldalán az ön lelkesítő tolla volt, ami Komárom városa és várának hős védszellemét lángra gyujtá s a lángot később a bátor, majdnem vértanúi kitar-Komáromi Első Hitelintézet i Alapítva: 1845. Póstatakp. csekk: 62588 sz. Telefon: 21 szám. Befizetett részvénytőke 1,050.000 Ke. - Tartalékalapok 1,070.000 Ke. Betétek könyvecskékre és folyószámlákra a legmagasabb kamatozás mellett. Kölcsönök folyósítása előnyös feltételek mellett. Mindennemű banktranzakciók, valuta és értékpapírüzlet, külföldi kifizetések, tőzsdei megbízások. Letéti üzlet, safe deposit 9 Adria Biztositó Társulat főügynöksége e házban
