Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
1929. augusztus 3._________________________________________"Komáromi Lapok.______________________________________________1. oldal. A világhírű j í kályhák k I elárusít i • 1; nnuni « u n J& 'O cd ‘Cö "CS-fi O u co 'Ol O P <-+-i g ^ S- 5' ^ Pn r* SL a £ ^ gl oro* vaskereskedése "■TO «Vj vi# N N N co :0 £-t P P M N OQ g O < cn Cfi Komárom, Nádor utca 7 szám. N rr\ U* <8 p v) w _n 73 >* 'Cd Huszonhét év alatt nem bővült helyiségekben a komáromi városi kórház, amelyben állandó a túlzsúfoltság emiatt. Égetően szükséges a kórház minél előbbi kibővítése. Beszélgetés LIPSCHER MÓR Dr. kórházi igazgatóval. Huszonhét évvel ezelőtt létesült Komárom város kórháza, az „Emberszeretet“ közkórház. Száz fehér ágyat helyeztek be akkor a kórtermekbe. Huszonhét év után, ma a kórházban körülbelül kétszáz ágy van, amelyek jóformán mindig el vannak foglalva betegek által. Huszonhét év alatt a komáromi kórház helységekben nem bővült, csak ágyakban mutat emelkedést: természetes következménye ennek az, hogy a kórház sok tekintetben nem felel meg ma a megnövekedett igényeknek és nem tudja úgy betölteni hivatását, épen a megszorult helyzete miatt, mint ahogyan kellene. Állandóan benne van a kórház kibővítésének terve a levegőben. Egyszer a városi körökben beszélnek erről komoly formában, másszor a járási képviselőtestületi ülésen halljuk ezt, hogy a komáromi kórházat okvetetlenül ki kell bővíteni. Eddig azonban csak beszélnek róla és alig van egyhamar remény, hogy a kórház már a legközelebbi jövőben kibővülne. Kár, hogy Tiso dr. egészségügyi miniszter véletlenül sem jön errefelé, Komáromba. Ha megtekintené a komáromi kórházat, maga is azon a véleményen lenne: feltétlenül oda kell hatni, hogy ez a kórház minél előbb kibővüljön. Munkatársunk a napokban megtekintette a komáromi közkórházat, ahol Lipscher Mór dr. kórházigazgató informálta. A kórház tudvalévőén a város tulajdonát képezi s fenntartásához a város anyagilag mégsem járul hozzá, de állami segélyben sem részesül. Egyedül önmagára van utalva, azokra a napi huszonhárom koronás ellátási és kezelési dijakra, amelyeknek minden beteg után be kell folynia a kórház pénztárába. Sok beteg sajátjából fizeti ezt a napi huszonhárom koronás dijat, számos beteg után a betegsegélyző téríti meg. Mégis nagy összegeket vészit el a kórház sokszor ezekből a dijakból. A betegsegélyző a családtagok után csak napi két koronát fizet a kórháznak, a többit az állami gyógyalapból kellene megkapnia a kórháznak, miután azonban a vitás illetőségek miatt nagyon sokszor az állami gyógyalapból nem térül meg ez differencia, ezáltal a kórháznak nagy anyagi veszteségei vannak. De amint értesülünk, a kórház a városnak még igy is rentábilis vállalkozása, attól eltekintve, hogy olyanközintézmény, amely nélkül ezt a városf ma igen nehéz lenne elképzelni. Természetesen igy a kórháznak nem állanak valami nagy összegek rendelkezésére ahhoz, hogy fejlődjék és épen a napi rezsiköltségeket tudják előteremteni. Mégis, ha helyiségekben nem is bővült ugyan az utóbbi években, a kórház fejlődésében nem állott be hanyatlás, sőt ellenkezőleg, ami annak köszönhető, hogy az intézet élén — Saját tudósítónktól. — olyan ember áll Lipscher Mór dr. kórházigazgató főorvos személyében, akinél alkalmasabb embert alig lehetne találni, ha messzire szétnéznénk ebben az országban és aki valóságosan istenáldást jelent ennek az intézménynek élén. Az ő fáradozásának tudható be, — hogy csak röviden megemlítsük — a két évvel ezelőtt felszerelt röngtenosztály felállítása, amely olyan tökéletes berendezésű, hogy akármelyik nagyváros kórháza vagy fürdőszanatórium megirigyelhetné; ugyancsak Lipscher Mór dr. kezdeményezésére most legutóbb a kórház egy nagyszerű sterilizáló készüléket szerzett be, amely régi hiányt van hivatva pótolni. A röngtenosztály felállítása a kórház forgalmát is jelentősen növeli, ami által a kórház ismét tekintélyes jövedelemhez juthat. Bizonyos, hogy Lipscher dr., az országos hirü operatőr, ki hosszú éveket töltött ebben az épületben, amelynek lépcsőházában az ő mellszobra hirdeti itt töltött munkájának elismerését a rengeteg meggyógyult beteg hálaérzetén kivül, meg fogja találni a módokat arra, hogy ez az intézet valóban olyan keretek közé kerüljön, hogy minden tekintetben tökéletesen tudja teljesíteni hivatását a megnövekedett igényekkel szemben is. Ezek után rátérhetünk a panasznak részletes ismertetésére. A panasz pedig arról szól, hogy a komáromi kórház mostani állapotában csak hiányosan felelhet meg hivatásának, épen amiatt, mert az elmúlt huszonhét év alatt nem bővült a kórház helyiségekben semmivel. De kezdjük el mindjárt az igazgatói szobával, amely egyszersmind laboratórium is. Alig képzelhető el, hogy egy ilyen nagy kórház, mint a komáromi korház, ne rendelkezhetne külön laboratóriummal és ne a kórházigazgató irodáját kellene erre a célra felhasználni. A kórházban a sebészeti osztályon a férfiak részére három közös betegszoba áll rendelkezésre, összesen negyven ággyal. Természetesen az ágyak csaknem egymáshoz vannak zsúfolva, mert az idő szükségletei igy kényszeritették. A nők részére a sebészeti osztályon két közösterem áll rendelkezésre, harminc ággyal. A kórház zsúfoltságára legjobban jellemző a belgyógyászati osztály. Itt a férfiak részére három kórterem van berendezve, ezek közül az egyik a tüdőbetegek részére. A három kórteremben ugyancsak összesen negyven ágy van, mint a férfiak részére fenntartott sebészeti osztályon. A nők részére a belgyógyászaton két közösterem áll rendelkezésre, ezek közül az egyik a női tüdőbetegeknek. Különösen Komárom, — augusztus hó. a tüdőbetegek részére fenntartott két kórteremben látható meg az a veszély, amit az rejt magában, hogy nincsen a kórháznak ma már megfelelő helysége és emiatt kénytelen a termeket túlzsúfolni ágyakkal. Miután úgy a férfiak részére, mint a nők részére is csak egy-egy terem áll rendelkezésre a tüdőbetegeknek, igy kénytelenek a könnyebbtermészetü (zárt) tüdőbetegeket is egy szobába elhelyezni a nehezebb természetű (nyitott) tüdőbetegekkel, amit persze sok tekintetben megsinylhetnek a könnyebb természetű tüdőbetegek, akiket még jobban megfertőzhetnek a súlyosabb betegek. Szükséges lenne, hogy úgy a nők, mint a férfiak részére legalább is két-két terem álljon a tüdőbetegek rendelkezésére, hogy a könnyebb betegeket elválasszák a nehezebb betegektől. A belgyógyászaton van ugyancsak elhelyezve a szülészeti osztály, amely egy teremből áll öt ágyra berendezve. Hogy a komáromi kórház mennyire szűkösen van azonban a helységekkel, arra leginkább jellemző az elmeosztály és a fertőzőosztály. Az elmeosztályon hét cella van és két közös pótterem. A cellák is annyira nem felelnek mega mai igényeknek, hogy azokon feltétlenül kellene váltóztatni. A cellák falai egyáltalában nincsenek kipárnázva, mint általában más kórházakban szokásos és az egész ovóintézkedés a dühöngő betegek részére csak abban áll, hogy legfeljebb a padlót töltik be szalmával. A leginkább visszás állapotokat a fertőző osztályban találja meg az ember. A tifuszos teremben, amely tiz ágyra van berendezve, együtt vannak a férfi és női betegek és csupán egy lenge vászonlepedő teljesiti itt az úgynevezett spanyol fal szerepét. Ha a komáromi kórház modern kórház lenne, elképzelhetetlen, hogy ilyen állapot előfordulhasson és legalább is ne legyen két terem a tifuszos betegek részére, egy a férfi és egy a női tifuszos betegeknek. Egyébként a fertőző osztály a tifuszos osztályon kivül legfeljebb csak a gyermekek részére lenne berendezve, egy terem van a sarlachos betegek részére, hát ággyal és a diftériás betegek részére két ággyal. Az öreg férfi és öreg női betegek részére is van egy-egy terem még, közvetlenül a fertőző osztály mellett, ezenkívül a veneriás nők részére egy terem. Ezek volnának tehát azok a közös kórtermek, amelyek a komáromi kórházban fogadják a betegeket. Mindenütt jóformán észrevehető az, hogy a kórház helységekben nem bővült az elmúlt huszonhét év alatt, csupán betegforgalomban fejlődött, igy tehát ágyakban, aminek az lett a természetes következménye, hogy ma a kórház állandóan a túlzsúfoltság jegyében működik. Még az ápolónők is megérzik ezt a túlzsúfoltságot, mert egy kis szobában kénytelenek hárman-négyen is meghúzódni. Az egyetlen, ami a kórházban tökéletes berendezésű: ez a röngten-osztály. Ugyancsak megfelelő a sebészeti osztálynak a műtőterme, amely, mint jeleztük előbb, most legutóbb is egy nagyszerű sterilizáló készülékkel bővült. Nincsen ember, aki ha egyszer alaposan végigtekinti a komáromi kórházban uralkodó állapotokat, amelyek épen azáltal állottak elő, hogy a kórház évek óta nem bővült helységekben és igy amikor fejlődött is, mindig jobban és jobban érezték a helységek hiányát — ne azon a véleményen legyen: a kórház kibővítésének elérkezett a legfőbb ideje. Hogy a kórház mennyire fejlődött a betegforgalom tekintetében, ha nem is a helyiségekben, arra jellemző az a néhány statisztikai adat, amelyeket a kórház igazgató-főorvosa, Lipscher Mór dr. bocsátott munkatársunknak rendelkezésére: Ezek szerint a komáromi közkórház betegforgalma a következőképen alakult: Évszám Betegfelvétel Ápolás) napok száma Napi ápolási dij Egy beteg napi élelmezésére előirányzott összeg 1913. 2346 69948 2 28 K 78 fill 1920. 1581 47763 16—20 K 6 K 1927. 2740 71330 23 K 7 K 1928. | 2866 72529 23 K 7-20 1913. végzett műtétek száma 326. 1928. „ „ „ 1018. 1920-ban hirtelen megcsappant a betegforgalom, mert az államfordulat következtében a kórház elvesztette a dunántúli betegeket. Figyelemre méltó azonban az a fejlődés, ami 1920 után következett be a betegfelvétel tekintetében, úgy hogy ma jóval túlhaladta azt a számot, amikor még a dunántúli betegek részére is rendelkezésére állott a kórház. Ez azzal magyarázható, hogy a komáromi kórházat még Érsekújvárról, sőt távolabbi helyekről is felkeresik betegek. A komáromi kórház, amely Csallóköz déli részének egyedüli kórháza, mindenképen megérdemelné, hogy a követelményeknek megfelelően legyen berendezve. A telek, amelyre az uj épület épülne, már megvan, még a régebbi időből, amikor a magyar rezsim alatt is gondoltak arra, hogy idővel számítani kell a kórház kibővítésére. A tervek is már évek óta készen vannak, hogy a kórházat milyen módon kkellene kibővíteni. Nagyobb szülészeti osztályt lehetne ebben az esetben felállítani, külön szemészeti osztályt és külön tüdőosztályt, továbbá a tifuszos betegeknek is jutna akkor külön helyiség a férfiak és külön helyiség a nők részére, épigy az elmeosztály is kibővülne.
