Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-01 / 92. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1829. augusztus 1. POLIP i POLIO ! szappan szappan POLIO szappan hogy egyik német fejedelem sem tett esküt az alkotmányra, tehát azt nem is kell tiszteletben tartaniok. Gróf Caprivi igyekezett II Vilmost eltéríteni ezektől a tervektől. Az ural­kodó azonban már akkor sem szerette, ha ellentmondtak neki. Caprivi le is mondott akkor, — az államcsínyből azonban nem lett semmi, mert II Vil­mos mindig merész elhatározások em­bere volt és azután szeretett meghát­­tálni az utolsó percben. örültségi rohamot kapott egy rendőr. — Saját tudósitónktól. — Komárom, julius 31. Chalupsky János, aki a komáromi áilamrendörségnél teljesit szolgálatot, és mint ilyen, feletteseinek teljes meg elégedésére töltötte be hivatását, hétfő este óta a komáromi kórház elmeosztá­lyának lett a szomorú lakója. Hétfőn Chalupsky Jánosnak nem volt szolgá­lata és a Schlaffer féle vendéglőben este felé csendesen borozgatott. Egy­szerre csak elővette a revolverét és furcsa mozdulatokkal hadonászva kezé­ben a revolverrel egyre hangosabban kezdett értelmetlenül beszélni. A ven­déglőben érré megijedtek és a közeli rendőrt hívták segítségül, aki csiiitani próbálta Chalupskyt, azonban nem sikerült őt megnyugtatnia, majd közben kirohant a vendéglőből. Végre sikerült az összeroppant idegzetű dühöngő rend­őrt megfogni, mire bekísérték a rendőr­ségi őrszobába, ahol azonban szintén tovább Őrjöngött, mire bényszerzubbonyt adtak rá és beszállították a kórház elmeosztályába. Megállapították, hogy örültségi rohamot kapott. A rendőr egyébként még a háborúban történt sebesülései következtében beteges ter­mészetű. A tragikus sorsú Chalupsky Jánost, akit társai is közmegbrcsülessel vettek körül, egyelőre tovább marad megfigyelés alatt a kórházban. A gutái levélhordó, aki autón jár és éjjeli zenét ád! Miből tellett minderre ? — Letartóztat­ták a levélhordót. — Saját tudósilónktól — Komárom, — jul. 29. Nagy Kálmán 19 éves nőtlen ember gűtai lakos, a gútai postán teljesített levélhordói szolgálatot. Nevezett maga­tartása igen feltűnt, mert pazarul köl­tött, autóval járt éjjeli zenéket adni. Többen panaszkodtak, hogy a várt pénzüket még mindig nem kapták meg. Több levelet felbontott s az esetleg benne talált pénzeket kiszedte. Most a legutóbb is a Seregéi Pál gűtai iakós Pozsonyban szolgáló leánya a szülei­nek ajánlott levélben küldött 80 ko­ronái. A levelet a szülők rosszul le­ragasztva kapták meg, de hát abban pénz nem volt. Erre a cselédlány a postaigazgatóságnál feljelentést telt a gú ai levélhordó ellen. A feljelentésre kiszállt Gutára dr. Prohászka, postai főtiszt s a sikkasztó levélhordót c hó 16 án letartóztatta. A letartóztatott több féle sikkasztást beismert. A pénzes­­utalványok és csekkek kifizetéseinél az átvételi elismervényeket ő maga irta alá s az összegeket megtartotta magának. Az általa felbontott leveleket tojás fe­hérjével ragasztotta ie. Mindezek be­ismerése után e hó 17 én a csendőr­ség beszállította a komáromi ügyész­ség fogházába. Komáromban a rendőrség előre meghiúsította a kommunisták augusztus elsei vörösnapját. — Saját tudósítónktól. — Komárom, julius 31. Mint ismeretes, a moszkvai Komintern kiadta az utasítást a különböző orszá­gokban működő kommunista párttitkár­ságoknak, hogy augusztus elsején álta­lános vörösnapot rendezzenek. Vala­mennyi országban készülődnek a kom­munisták most erre a napra, hogy a moszkvai utasításnak eleget tegyenek. Természetesen az államrendőrség min­denütt megtette a szükséges intézkedé­seket, hogy az augusztus elseje simán múljék el. Komáromban és vidékén a kommu­nisták szintén készülődnek erre a napra. Tudvalévő, hogy Csallóköz déli részén az utóbbi években a kommunista ági táció erős aparáíussa! folyt, annak elle­nére is, hogy a kommunista tábor meg­gyöngült. Amint értesülünk, a komáromi rendőrség minden elő­készületet megtett, hogy Komárom­ban az augusztus elseje teljesen zavartalanul múljék el. Több értesülés szerint az augusztus elsejei tüntetésre a falvakból is Komá­romba akarnak rándulni a kommunisták a tüntetésekre, illetve a népgyülésekre. A párt komáromi titkársága a rendőrség politikai osztályán augusztus elsejére két népgyülést jelentett be, azon­ban a rendőrség a gyűléseket eleve betiltotta azzal a végzéssel, hogy a bejentést nem vette tudomásul. Mint megírtuk, a vasárnap esti erzsé­­betszigeti razzia is a kommunisták készülődésével volt összefüggésben. Kedden délután Uhrovcik István ren­­dőrfogalmazó két detektivvel házkutatást tartott Mező István já­rási képviselőtestületi tag lakásán, ahol nagyszámú röpiratot ko­boztak el, amelyek augusztus elsejére vonatkoztak. A rendőrségen úgy tudják, hogy Steiner Gábor nemzetgyűlési kép­viselő már napok óta utazza a vidéket és mindenütt agitál, hogy az augusztus elsejei vörösnapot az utasítás értelmé­ben megrendezzék. mmmmmmBmmmMtamamaamtmBammBb Mindenütt megtették az előkészületeket a mai vörösnapra. Európa valamennyi fővárosában és az ipari gócpontokban a rendőrség a legmessiebbmenő előkészületeket tette az augusztus 1 -áré tervezett és Moszk­vából irányított kommunista tüntetések alkalmával válható komoly események megakadályozására. A pozsonyi rendőrség az előkészített kommunista tüntetésekre való tekintet­tel tegnap néhány kommunista funk­cionáriusnál és a kommunista párt tit­kárságában házkutatásokat tartott. Öt személyt, akiknél törvényellenes tar­talmú röpcédulákat találtak, elővezettek a rendőrségre. A prágai közbiztonsági hatóságok nagy előkészületeket tesznek, hogy a bejelentett kommunista tüntetések alkal­mával biztosítsák a közrendet és nyu­galmat. Eddig 300 vidéki csendőr érke­zett Prágába, akiket a külvárosokban fognak felhasználni. A rendőrigazgató­ságon fontos értekezlet volt, amelyen az óvintézkedéseket beszélték meg. A prágai rendőrség több szállóban razziát tartott és letartóztatott néhány gyanús külföldit. — érdekes eljegyzési hír. Egyik ér­­sekujvári újságban olvassuk az alábbi érdekes eljegyzési hirt: Cigányszenátor Farkas István eljegyezte a cigánybiró leányát Lakatos Mariskát. Kelet felé nézek... —■ julius 30. Kelet felé nézek és mesemondásba fogok... .. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város ... Azaz, hogy pon­tosabban is meg tudom mondani: Ezelőtt nyo’cvanesztendővel volt, Erdély­ben volt ez a város, ügy hívták, hogy Marosvásárhely. A város még most is megvan, csak másképen hívják. Abban a városban van egy tér, a téren van egy kis ház. Akkor régen, nyo'cvan évvel ezeiő t u»y hívták ezt a házat, hogy Görög féle ház. Annak a háznak ez o’dalán van egy márvány­­tábla, a márványtáblán ezek a sorok:- ITT MÉG EMBER VOLT. INNÉT INDULT KI NAGY ÚTRA, HOGY CSILLAG LEGYEN Ö FÉNYE ÖRÖKKÉ RAGYOG. 1849 JULIUS 30. Akkor régen, ezelőtt nyo'cvan eszien dővel, hajnali szürkületben nagy sürgés­forgás volt a ház falain belül. Talpon az egész háznép.. . Paitog a tűz a konyhában, frissen főtt kávé illata csapódik ki az ajtón, császecsö­­römpö'ést, ezüstkanalak csengését hall­juk, selymes damasztabrosz gördülését látjuk, virágcsokor pompáján akad meg tekintetünk. Mi lesz itt? Mi van itt, hajnali négy órakor ? Elszállásolás. Azaz, hogy csak volt. Ma van az utolsó napja. Indulás. Egressy Gábor főhadnagy és Petőfi Sándor őrnagy, Bem hadsegéde ülnek az asztal mellett a háziúr, Görög Károly és ifjú hitvese Ziegler Vilma társasá­gában. Egy hadsegéd, aki nem teljesíti tábor­noka parancsát, aki szigorúan adja utasításul, hogy ne próbálja követni őt. — Meg akarom nézni mit csinál az öreg. Holnapután látjuk egymást bizo­nyosan !... Vége a reggelinek. A foszlós kalács elfogyott, a kávéscsészék kiürültek, a a bokréta illatos virágai becsallak egy posméhet a nyitott ablakon, melyen a felkelő nap ifjúi kíváncsisággal tekint be. Nem lát semmi különöset. Hiszen csak egy reggeliző asztal mellől keltek fel az emberek. Azt látja csak, hogy „Itt még ember volt.“ — Azt nem tudja még, hogy „Innét indult utolsó útjára, hogy c illag legyen 0“ ... Kelet felé néztem és mesemon­dásba fogtam.,. ... Még nincs vége a mesének, hisz még csak julius 30-a van. „Mon fits“ — julius 31. — Mon fils. — Fiam! — igy hívta, igy szólította Bem Petőfit, akit meg­értett, méltányolt, lángeszének értékét teljes egészében felfogta, mindig maga mellett tartott, hadsegédének nevezett ki őrnagyi rangban és megvédelmezett ellenségeitől, még önmaga ellen, ifjúi lelkesedése ellen is, amikor távol akarta tariani attól az ütközettől, melynek rossz végét sejtette, a vereség lehetőségét előre látta. De Petőfi ment, vakon bízva a dicső vezér szerencsecsillagában: »Bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztrolenke véres csillaga!* ... És megy az ifjú és elérkezik a tábornok elé ... A kis szürke öreg ki­nyújtja karját, magához öleli a nyakába boruló költőt, megcsókolja és megha­tóban, sírva mondogatja: — Mon fils 1... — Mon fils!... Mon fils!... ^ S éppen azért, mert úgy szerette a rajongó ábrándos Bem, a rajongó áb­rándos Petőfit, mintha saját fia lett volna, éppen azért távolította el magá­tól. Futárjával üzent neki, hogy ne kö­vesse, majd Egressy Gáborral üzent, hogy maradjon Marosvásárhelyen ... ... De az ifjú ment, ment, mende­­gélt — hadd mondjam a mesét — ment, mendegélt, vagy mit is beszélek!... felült Kurz őrnagy kocsijára és estére kelvén az idő, megérkezett Keresztárra... Keresztáron is van egy kis ház ... Vargha Zsigmond ref. fiszteletes lakott Jobb ma egy csöpp DIANA SÓSBORSZESZ a fertőzés elkerülé­sére, mint holnap egy liter orvosság a baj legyőzésére. 119 benne akkor és szépséges leánya, Rózsa. Az a kis ház, a második ház arra kelet fiié, ahol még ember volt s „innét indult nagy nagk útra“ ... ... de előbb ... a híjnali reggeliző asztalnál elszavalta rapszódiáját... ... holttestemen át futó paripák száguldjanak . . . . .. s ott hagyjanak engem összetiporva .., ... Kissé színpadiasnak tűnik fel ez a jelene! nyolcvan év távolától most, amikor cinizmust szivünk be a levegő­ből, de akkor, a rajongó tiszta lelkek korában ... igazság volt benne ... Rózsa lelkesedéstől kigyul szemeinek lángját forró könnyek iohasztották . .. 8 míg az if,u póétát viszi végzete a Vég feié ... szalaggal övezi a kávés­csészét, melyből utolsó reggelijét fo­gyasztotta el... hogy eltegye szent ereklyéi közé .. . ... És megy az ifjú... megy, siet, hogy elérje az ősz vezért... latja kép­zelete, mint: »Ott megy ő, az ősz vezér, szakálla Mint egy fejér zászló lengedez; Békességnek a jelképe ez .. . Ott megy 5, a vén vezér, utána mi, így kisérik a vén zivatart a Tengerek szilaj hullámai...« ... S aztán... elvégeztetett... ott a Fehéregyháza és Héjasfaiva közötti sí­kon... a kukoricásban, vagy az Ör­­dögerdőben ... vagy a Nagy-Küküllő partján... de mindenesetre legvégül, a tömegsírban ... ... Es most, nyolcvan év múlva, 1929-ben, julius 31-én, Bem és Petőfi szellemének fuvallata csap meg ben­nünket ismét... Hisz még el sem ham­vadtak egészen, még pislákolnak, még melegítenek a lelkesedés tflzei... hi­szen alig pár hónapja annak, hogy a nemes érzések kohóig kiomolták su­gárzó, forró, lángoló tartalmukat, ami­kor a dicső öregnek, a szabadság régi bajnokának, Bem apónak hamvait a lengyel nemzet kegyelete áthelyezte a szülőföldnek meleg ölébe. A Bem ünnepségek hullámverésének zugó, sustorgó hangösszetéielébe bele­­éreziem s belőle kiválasztottam Petőfi rajongástól felgyulladt leikének finom zengését is: Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom, Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhítattal Szemléllek tégedet. S lépésid mindhalálig Követni is fogom Oh, Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom ! ... ... és kiérzem a választ is ... a „vén vezér“ szavának meghatott, csukló esengését is: — Mon fils! — Mon fils! Mon filsl Én fiam! ... S megtértek a szent hamvak az anyaföld ölébe és a lengyel honfi el­zarándokolhat hozzájuk. De ama má­siknak, annak a lángoló lelkű ifjúnak, annak a legtisztább lelkű poétának szent hamvai eltűntek, elvesztek, el­nyelte őket a tömegsír szürkesége. Késő utódok kegyelete nem viheti a szép Alföld végtelen rónájára, avagy a „Legszeretettebb Apa“, s a „Legszere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom