Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-07-30 / 91. szám

2. oktal. Komáromi Lapot 1989 július 30. POLIO szappan POLIO szappan POLIO szappan ° sarkában volt, figyelve annak minden mozdulatát. A postamesternő gyanúját most már ugylátszik megneszelte a .re­vizor“ és azzal, hogy mindent példás rendben talált s egy csekklapon feladott tiz koronát és egy Komáromba szólő utalványon húsz koronát, mindezeknek az összegeknek a befizetése után eltá­vozott. A csendőrség után hamarosan a komáromi államrendőrség nyomozni kezd tt és megállapították, hogy a ma­gát Balog dr.-nak nevező szélhámos két társával együtt az előző éjszakát Komá­romban töltötte. A szélhámosok után most nyomoz a rendőrség és remélik, hogy hamarosan kézre kerülnek. megjelenésű egyén, aki kijelentette, hogy felül fogja vizsgálni a hivatal ügymene­tét. „Felülvizsgálata“ közben azonban hiányos szakismeretet árult el, ami által a postamesternő előtt gyanús lett a „revizor”, akinek most már mindig a Legalkalmasabb kirán­dulóhely Komáromban 3 a „Béka csárda“ Erzsébetsziget, Kisdunapart. Poincaré után szimpátiával tekintenek Briand uj kormánya elé Párisi jelentés szerint Briand és Bartbou felkeresték a beteg Poincarét, hogy lemondási szándékát másítsa meg, azonban Briandék missziója nem járt eredménnyel és Poincaré kitartott elha tározása mellett. Barthou ezután a köz­társasági elnökhöz ment és beadta az Ö8szkormány lemondását. Poincaré le­mondásának egyedüli oka a betegsége, amelynek logikus konzekvenciája a le­mondás. Mint ismeretes, a francia köztársasági elnök Bnandt bizta meg az uj kormány megalakításával, noha Briand egészségi állapota sem áll erős lábon, de a jelen pillanatban nincs más embar. Briand ugyanolyan tekintéllyel rendelkezik, mint Poinciré, mégis a kabinet többségét nehezebb lesz biztosítani. * Aki mindent tud és aki semmit sem tud Poincarénak, a francia miniszterelnök­nek alkalmasint Briand lesz az utóda. Erről a két államférfiuról Clémenceau szellemesen állapította meg, hogv: Poincaré az a politikus, aki mindent tud, de semmit sem ért; Briand pedig az a politikus. aki semmit sem tud, de mindent ért. Két különböző típus; az egyik a hi­vatásos politikusnak, a másik pedig a hivatásos újságírónak típusa. Poincaré a legteljesebb felkészültség­gel indult neki az életnek: ragyogó eredménnyel fejezle be az iskoláit, meg­szerezte az ügyvédi diplomáját, nagy­szerűen megnősült, belépett a „társa­ságba“, megcsinálta az összeköttetéseit és harminckétéves korában miniszter lett. Mindent oly „okosan“ csinált, hogy okosabban semmii sem csinálhatott volna. Köztársasági elnök is volt, éppen a háború ideje atatt. Nagy tudománya miatt beválasztották az Akadémia negy­ven halhatatlanja közé is. És mindezek­nek dacára gonosznyelvü miniszterel­nöke, Clémenceau azt mondta róla, hogy „mindent tud, de semmit sem ért.“ A másik, a Briand, az nem tud semmit, ő is megszerezte ugyan az ügyvédi oklevelét, de nagyon nehezen és ő is miniszter, sőt két ízben minisz­terelnök lett, de nagyon sokára. Sem vagyonát, sem összeköttetéseit nem nö­vesztette, csak a bajuszát és még arról — julius 29. is megfeledkezett, hogy idejekorán és okosan megnősüljön. Hanem amikor 1902-ben kitört Franciaországban az egyházpolitikai harc és a kormány jónak látta a közoktatást világi elemekre bízni, 8 az államot az egyháztól szétválasztani — az erről szóló törvényjavaslatot a parlamentben csak egy újdonsült kép­viselőnek a bámulatos ügyessége tudta keresztüthajszolni. Ez a képviselő a törvényjavaslat előadója volt, az a Briand, akiről az öreg Ciemenceau azt állapí­totta meg, hogy „semmit sem tud, de mindent ért“. Hogy valóban mindent ért e Briand, azt mi nem tudjuk. Mint ügyvéd, nem tudott klienseket kapui, ellenben mint újságíró, kitünően bevált és mindig gondtalanul élt. Ez élelmességre vall j és bizonyságát szolgáltatta az értelmes- j ségének azzal is, hogy két évtizedig i tartó rossz viszony után a pápát kibá- j kitette Franciaországgal. Megértette azt, ; hogy egy katolikus országnak nem lehet j tartósan rossz viszonyban lenni Rómá- j val. „Óriási következetlenség és szé- j gyenletes elvfeladás, amit Briand mü- \ veit“ — mondják a radikálisok. Pedig ■ nincsen igazuk: az, amit Briand tett, j egyszerűen politika volt. 1907-ben nem haragudott a pápára \ és 1929-ben sem volt szerelmes a pá­pába. 1902 ben is, 1929-ben is egy­szerűen azt cselekedte, amiről azí gon­dolta, hogy Franciaországnak javára válik. i Pár hét óta az Európai Egyesült Ál­lamok tervét íanszirozza Briand, Ezt a témát Poincaré sokkal jobban ismeri, mint Briand; de egyszersmind i Poincaré nem tudja elképzelni, hogy j ezt a tervet hogyan leheine megválóéi- j tani, Briand ellenben rendelkezik reá- \ iis tervekkel, noha e nagy problémá- j nak sem töríéneti előzményeit, sem jogi \ és gazdasági akadályait nem ismeri, \ Poincaré a maga nagy tudásával nem j bírná létrehozni az európai államok í egymáshoz való közeledését. Briand \ azonban a maga kicsiny tudásával és nagy értelmével legalább is meg fogja kísérelni «tervének megvalósítását. Ezért jelentős a francia válság az eset­ben, ha a felületes tudásu, de n3gy értelmű újságíró, Briand kerül a mai helyzetben a francia kormány élére. A komáromi kerületi bíróság ügye Harc Komárom, és Érsekújvár között. — Elviszik-e Komáromból j a kerületi bíróságot? — Érsekújvár újra akcióba lépett. — Memo- f randum a kormányhoz. — És Komárom tétlenül nézi ezt? — Saját ludósitőnktól. — f Nemrég irtuk meg lapunkban, a Ko­máromi Lapokban, hogy az érsekujvári sajtó nagy lehangoltsággal regisztrálta a poszonyi Slovák azon közlését, hogy a kormány egyelőre nem gondol az érsekujvári törvénykezési palota fölépí­tésére s a komáromi törvényszéket be­látható időn belül nem viszik el Érsek­újvárra, Ez a hir az újváriaknak szomorúságot, Komárom, — julius 29. 1 nekünk komáromiaknak őrömet okozott, mert ha a kerületi bíróságot elviszik Komáromból, azt ugyanis megsínyli városunk ipara, kereskedelme, idegen pénz és áru forgalma. Akkor már fölhívtuk a város veze­tőségét, hogy a kerületi bíróság végleges megmaradása érdekében lépjenek ak­cióba. Hogy ez megtörtént-e, nemtudjuk, de az tény, hogy a másik rivális Érsek­újvár máris akcióba lépett érdekei meg­védésére. Az £. és V. ugyanis ezt Írja: Az érsekujvári törvényszék ügyében hétről-hétre jelennek meg az ellentétes híradások. Annakidején megemlékeztünk arról, hogy a Slovák, majd a Híradó hozták nyilvánosságra azt a hirt, hogy a kormánykörök lemondtak már az érsekujvári kerületi bíróság megszer­vezéséről. Múlt heti számunkban közöltük, hogy a nyugtalanító hir vétele után Holota dr. városbirő félbeszakította szabadságát 8 Blaha Károly h. városbiró társaságá­ban Prágába utazott, hogy a közmun­kaügyi minisztériumban informáitassa magát az ügyben. Az a közlés, melyet ott nyertek, sajnos csak részben volt kielégítő, mert bár hangsúlyozták azt, hogy a tör­vényileg és kormányrendeletiieg biz­tosított érsekujvári kerületi bíróság tervét egyáltalán nem ejtették el, azonban pillanatnyilag nincsen fe­dezete a kormánynak az építési költségekre. Ezt a közlést megerősíti a Csehszlo­vák Távirati Iroda hivatalos jelentése, amelyet valamennyi napilap leközölt s amely szó szerint így hangzik: „Néhány napilapban olyan közle­mények láttak napvilágot, amelyek kétségbe vonják, hogy Érsekújváron kerületi bíróságot állítanak fel. Az igazságügyminisztérium e hírekkel kapcsolatban megállapítja, hogy a törvényszéket — most kerületi bíró- ! ságot — Érsekújváron már az 1922. j év julius 13 án kiadott kormány­rendelettel látesifette. A bíróság azért nem kezdie meg a tevékeny­ségét Érsekújváron, mivel még nem kezdték meg a törvényszék palo­tájának tervezett építését. Érsekújvár város tanácsa hétfőn ülést j tartott Bläh a Károly h. városbiró elnök- j Jete alatt. Bláhj részletes jelentésben [ számolt be prágai uíjuk eredményéről. Miután ismertette az ügyet, rendkívül j alapos vita indult meg a kérdésről, • amely konkrét eredményekkel is járt. ^ A tanács elhatározta ugyanis, hogy j minden rendelkezésére álló eszközzel \ felvilágosítani fog igyekezni a kormány- f köröket arról, hogy az érsekujvári ke- \ rületi bíróság megszervezése nemcsak Érsekújvárnak érdeke, de érdeke Dél­­szlovenszkó legtöbb helységének is, mert Érsekújvárt központi fekvése leg­elsősorban predesztinálja arra, hogy Délszlovenszkó igazságügyi központja legyen. A tanács elhatározta, hogy memorandumot intéz a kormányhoz s ebben ismertetni fogja az egész ügyet. A memorandumban feltüntetik azt, hogy az érsekujvári törvényszék meg­a tudás anyja a védelem a meghűlés ellen. 1 szervezésének gondolata nem uj keletű, azt a magyar kormány 17 esztendővel ezelőtt, 1912-ben elhatározta már s az előkészületek már akkor is olyan előre­haladott stádiumban voltak, hogy Érsekújvár városa az igazságügyi palota számára leiket ajánlott fel az álfámnak s a Szokol melletti telek ma is az állam nevén van telekkönyvezve. Sajnos a közbejött háború elodázta, az államfordulat pedig átmenetileg meg­­semmisitette ezt a tervet, amely a kö­rülmények kényszerítő szükségessége folytán a csehszlovák kormány kezde­ményezésére 1922-ben újjászületett. A memorandum támogatására fel fogják hívni a környező városok és községek lakósságát is, amelyeknek egy­általán nem lehet közömbös, hogy ügye­inek elintézése céljából Komáromba, vagy Érsekújvárra kell-e mennie. Egy Ipolysági, vagy aranyosmaróti ember­nek, ha a törvényszéknél dolga akad, csaknem 2 napra van szüksége, h3 Komáromba kell mennie, ellenben alig egy nap alatt végezhet Érsekújvárod. A memorandum rá fog mutatni arra, hogy milyen elhanyagolt állapotban van az érsekujvári Járásbíróság s mennyire elérkezett már a legfőbb ideje annak, hogy ez is megfelelő épületben nyerjen elhelyezést. A városi tanács egyébként azt hatá­rozta, hogy az eddiginél nagyobb akti­vitással fogja figyelemmel kisérni az egész kérdést. * A fenti cikkhez csak azt jegyezzük meg, hogy a magyar kormány tényleg akart Érsekújváron igazságügyi palotát építeni, de a komáromi törvényszéket sohse akarta elvinni. Kétezer hold termése állan­dóan veszedelemben forog1. Lelkiismeretlen emberek játéka a legborzalmasabb elemmel, a tűzzel. — A komáromi szériiskert titka. — A rendőrség kérlel­hetetlen szigorral fog elbánni a tűzzel játszókkal. — Saját tudósítónktól. — A lelkiismeretes komáromi gazdák megdöbbenve vették észre, hogy az egész évi termést magában foglaló szé­­rüs kertben minden pillanatban kiüthet a tűz, amely természetesen a mai nagy szárazságban állandó szélben percek alatt elharapódinék az egész szérüs kertben és kétezer hold termését pilla­natok alatt elhamvasztaná. A lelkiismeretlen emberek, gazdák, tulajdonosok, alkalmazottak, napszá­mosok ugyanis vígan dohányoznak és pipáznak, s ivaroznak, cigarettáznak ottkint a szérűn és nem gondolnak arra, hogy egy elégett szivar- vagy ci garettavég vagy gyufa, sőt egy lepat tant gyufifej is elég arra, hogy a szé­­rüskert lángba lobbanjon. A lelkiismeretes gazdák, a komáromi közbirtokosság vezetői e rettenetes és állandóan fenyegető veszedelem elhá­rítására a rendőrség segedelmét kérték. A rendőrség készségesen nyújtott segédkezet a veszedelem elhárítására és elrendelte, hogy a szérüs kertben és annak közelében Komárom, jut. 29. a dohányzás a legszigorúbb bün­tetés leihe mellett tilos. A rendőrség titkos rendőröket fog ott cirkáttatni és azok figyelik, hogy kik szegik meg a szigorú tilalmat, akiket ötezerer koronáig terjedhető pénz­bírsággal fognak sújtani. A gazda nemcsak önmagáért, hanem családtagjai, alkalmazottjai, napszámo­sai, munkásai tettéért is felel. Reméijük, hogy az a drákói, de na­gyon is helyén való szigor észretériti a könnyelműen dohányzókat. X Csökkent Csehszloudkidnak a Né­metországba irányuld cipőexportja. A nemeiorszagi hivatalos statisztikai ki­mutatás szerint a csehszlovákiai cipő­import ennek az évnek első öt hónap­jával szemben harmincnyolc százalék. A berlini lapok a cipőimport hanyatlá­sát a belföldi ipar előretörésével ma­gyarázzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom