Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-27 / 90. szám
1929 julius 27. Komáromi Lapok 5. oldal A fiuk ez alatt kitakarították a tábort és a sátrakat és a? után játszani mentek. Futball és handsball a kedvelt tábori játékuk. A vö'gyben erre is van hely elég. A nagyobb cserkészek, akik mind úsznak, ebéd előtt megmártják magukat a Hernád vizében, amely ekkorra már jól felmelegszik. R'ggel bizony nincsen több ez sem 14 C foknál. Maca nénit most Vica néni helyette si'ette, akin Bartsch Gusztávné őnagyságát tessék érteni, a tábor lady patronesséf; tőle ered minden földi jó, elkezdve a szalmazsákok megtöltésére való szalmától, amin olyan édes álom esik, a tejen és burgonyán keresztül a főzelékig. Ezt mind a Bartsch gazdaság adja még pedig igazán protekciós áron. A nagyságos asszonyt nem kívántam zavarni és csak a tálalásnál jelentem meg a „tiszti“ asztalnál. Itt gyülekeztek a főiskolások is, akik már jó egynehányan bevonultak az országos cserkész értekezletre. Pozsony, Beregszász, Ungvár, Kassa főiskolás cserkészei jókedvet hoztak a táborba. Mit mondjak az ebédről? Bableves pirított szalonnakockákkal, még az angyalkák is megnyalnák a szkjukat u!ána, ha ez lenne az étiapjukon. U ána pedig mákos tészta volt. Ezt Vargha Smyi alkotta. Milyen volt ? Csak annyit, hogy helyet foglalhatott volna minden müveit polgári család asztalán. De még sem az ebéd a fődolog, sem a vacsora. Fontos a jó ked'iy, amely az ebédnél megnyilatkozik. Például: — Sasok, vizet kérünk. Elfogyott a vizünk, hozzatok Sasoki A Sasok egyik Örsnek a neve és mindennap más Örs legénysége száili'ja a pompás ivóvizet a Csingóbót. Nem is két percnyi távolság, de a derék Sasok valahogyan elfektették a repülést, pedig egész dálelőit a lábor fölött körözött egy igazi sas. A kicsinyek ebédje a légkörülményesebb Vádak hangzanak Uhereczky parancsnok úrhoz cimeiődve: — Tanító bácsi, a Ferkó átöntötte a sajkámba a csuszáját. Borzasztó esemény. Uhereczky parancsnok azonban komoly erkölcsi prédikációt tart az ügyben. Egyesek ott hagyják a porciójukat Ezek külön megrovásban részesülnek Mert enni muszáj. Mijd ismét egy harsány hing: — Ki parancsol kenyeret ? Természetesen a kis cserkészek kórusban kérnek belőle, mivel a mákos csusza tudvalevőleg csak kenyérrel jó. Egy kis cserkész — tamá&falvi cuvaksz — egy sziklacsucsra telepszik és ott ebédel. Le se lehet onnan csalogatni. És más mókák, mulatságos kis epizódok egész sorozata. Ebéd után három óráig pihenő. Vissza a fenyvesaljára, ahova idegcsillapiiólag mosolyog a kék ég és látni a párázatban meghúzódó csúcsait a Magas Tátrának. Közben egy barátságos hőhullám seper rajiunk végig, de segít rajtunk a Csingó. Megmosdom áldott vizében és mindig ujjászület benne az ember. A nap legnagyobb élvezete szonban három órakor kezdődik: a fürdés a Hernádban. A kis folyó ott alig tiz méter széles és közvetlen a tábor alatt át is lehet láboini, tehát nem veszélyes. Épen usztatás van. A megduzzasztott folyómederben fenyőszáiakat úsztatnak lefelé mintegy hat kilométerre, megtakarítják a drága fuvart. A sok cserkész mindegyik fenyőszálon lovagol. Uhereczky alparancsnok, aki mindenfl't jelen van, ahol cserkész lélegzik, résen áll és a fu fütött temperamentumokat leszállítja a lótól. A Hernád vize szakasztott Vág reminiszcenciákat ébreszt bennünk. Finom, puha, csak hűvösebb. Egy-két tus baráti kezektől lehűti a fürdözőt. Kár, hogy az óra siet és öt felé közeledik, az ped'g ozsonnaidő. Megjön Minus Marci a cserkészfogattal. Á Iva haj', mint egy római kocsiversenyző. A lova ugyan elvből nem vesz részt már ilyen játékokban; még fiatalkorában talán ... Itt van az iglói friss cipó és a reggelihez való tej. Ne részletezzük a cserkész ozsonnáf. Nekünk véletlen szerencsénk van: háromliteres kannában aludttej kerül terítékre a zöld gyepen, de alaposan ki is élvezzük. Uzsonna után a játék kezdődik, handsball csapatok alasulnak, amelybe belevegyenek a „tigrisek" is. így becézik a főiskolás cserkészeket. Nyolc óra és még dobják a labdát. A kis C ukás például éjfelig is dobná, ha holdtölte lenne és nem volna tábori fegyelem. Ez azonban megint az asztalhoz ülteti a nyájat és ismét felhangzik a csatakiáltás: — Sasok, nincs vizünk. A derék sasok mit tehetnek okosabbat, mint viszik a két nagy kancsót a Csingóra. Sötétedik, a tábor közepén, a zászlórúd elölt kigyullad a tábortűz, percek alatt odavonul a Jókai csapat, de a kicsinyek fálkilenc lévén, sátrukba vonulnak, ahol gondosan bepakolja mind egyiket Utvtreczky parancsnok ur. Ha cserkészmama voinék, azt tenném hozzá, hogy: ez a drága ember. Odakünn ropog a tűz, újabb hasábok lendülnek belé és a gyantás fenyőágak magasra fellángolnak. Azután felharsan a nóta, víg cserkészdalok, mélabus kurucnóták, kscagtaíóan pajkos diákrigmusok. Az idő rohan, egyszerre tárogató harsan a hegyoldalban, Vargha Sándor fújja a szebbnél-szebb szomorú kurucnótákat, még Krasznahorkát is. A cserkészek vígan emlegetnek valami szögfále szlovák szavat, amely az autó pneumatik halálos ellensége. Csak mi vagyunk komolyak Uhereczky parancsnokkal. Nyolc óra, a kirándulóknak itthon kellene már lenniök, kilenc .. félliz .. valami bajnak kellett történnie. A pozsonyi kirándulóknak sincs se hire, se hamva. Ezek gyopározni mentek. Féitizre azonban visszaérkeznek, egy kicsit eltévedtek az erdőségekben. A krasznahorkaiak azonban nem jelentkeznek. Tizóra. A tábortűz az utolsó lobbanásoknái (art. Aggodalmaink egyre nőnek. Egyszerre a távolból a cserkészinduló hangjai pattognak felénk, megjöttek a krasznahorkai kirándulók! Lelkünk megkönnyebbült. Gyorsan sorakozó, A két csapat egymás mellett áll. Tisztelgések, jelentés a főparancsnoknak. Csak ezután tűnik fel hajdú Lukacs dr fehérrel bepőiyált feje, meg Scmidi Viktoré, azután mesélik a rozsnyói karambolt, mely olyan szerencsés kimenetellel végződött. A „sebesülteket“ körülveszik, Horn, a kis Bátya Miska az érdeklődés középpontjaiba kerülnek. Mindenki elbeszéli a történteket, Már tizenegy óra. A kiscserkészek már alusszák boldog álmaikat. Azután lassan pihenőre tér az egész tábor, Biró főparancsnok is, aki bár nem sebesült meg, de mindenkinek fájdalmát viseli. Éjféli c?end van a táborban. Az őrök lépteit nem halija senki. Hat előtt talpon vagyunk. A főparancsnok magánkihallgatáson fogad sátrában az áldott Csingó friss vizének felüdiiése u*án. B^rálságosan leültet az ágya szélére. Ez aztán igazi magánkihallgatás. Fáradt szegény a tegnap történtektől. Nem is engedem felkelni. Azután búcsút véve Uhereczky és Vánkay parancsnoktól, szép lassan el indulunk a varul! állomás felé. A tábor mögöttem ébredt fel már és benne sok öröm, boldogság, kedv, reménység, amin mi már szépen túl vagyunk. Ismét megújulnak a panaszok a komáromi vizhiány miatt. Emeleteken legtöbbször nincs viz. Hogyan lehetne a bajon segíteni? Komárom, — julius 26. Komáromban széliében, hosszában négy a panasz a vízvezetékre, hogy a fö'dszinteken is nagyon gyéren adja a vizet, az emeleti lakásokban pedig legtöbbször hörgés szerű hangot ád a vhvezetéki csap. de nem vizet. Ha az : emeleteken vLadásról lehet beszélni, i akkor az csak csepeg de nem folyik. Ebben a tropikusi hőségben nem is : jó azon tépelődni, hogy mi lenne akkor, j ha tűi ülne ki a városban A mostani \ viznyomás mellett sző sem lehetne tűz- j oltásról beszélni, szépen leperzselődnék i esetleg az egész város. Ezt a vízhiányt tehát nem lehet összeteti kézzel nézni. Ezen segíteni kellene. De hogyan? Mindenek előtt a vízpazarlás meg- jj szüntetése. Ha Komáromra nem is lehet azt ä rámondani, hogy kert város, de annyi \ tény, hogy alig van ház nálunk, amely- I ház ne tartoznék kisebb-nagyobb kert. f És ezek öntözése legnagyobb részt > vízvezetéki vízzel történik. A komáromi kutak egymás után tűn- \ nek el. V így végleg betemetik azokat, | vagy csak b fedik és szenny és esővíz [ elnyelésére használják azokat. A kutak \ eltűnésével arányosan nő a vízvezetéki f viz fogyasztása és ezzel természetesen aztán növekedik a vizhiány. Itt kellene valami középutat találni. Mindenesetre a városnak föl kellene hívni a kuttal bíró kertíulajdonosokat, hogy a kutak it ne tömessék be, mert azokra még nagy szükségük lehet, a vízfogyasztás igazságos megtérítése csak akkor következik be, ha minden ház föl lesz szerelve vízórával. Addig nincs igazság a vizdíjak szétosztásánál. Ha vízórákról van szó, azokat elsősorban a kertlulajdonosoknál fogja elhelyezni a józan belátás, mert hiszen ők sokkal több vizet fogyasztanak, mint a kerttel nem bíró házak. A lakásrészek szerinti vizdíj kirovás egyáltalában nem igazságos, ha nincs tekintettel arra, hogy van-e kert és mekkora kiterjedésű ? Amint a kerttulajdonosok vízórát kötelesek használni, azonnal áttérnek a kutvizzel való öntözésre, mert az ingyen lesz, ellenben a vízvezetéki viz sok pénzbe kerül, ha azt a vízóra állása szerint vetik ki. Erre az időre szóljon a város figyelmeztetése, hogy a kuMuIsjdonosok ne temessék be a kutakat, mert akinek nem lesz kútja, annak az öntözés nagyon sokba keiül. Amint a kertek öntözése nem vízvezetékből tö.ténnék, a vizhiány rohamo san megszűnnék. A kerttulajdonosok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy ha nem kapnak könnyen hozzáférhető vízvezetéki vizet, akkor nem minden komáromi kertet művelnének intenziven és annak Komárom közélelmezése inná meg a levét. A kerttülajdono8oknak vízórával való megterhelése bizonyára súlyosan érintené Komárom ingatlan tulajdonosainak a többségét, mert kert nélküli ház alig van Komáromban. A vízhiányt azzal is lehelne csökkenteni, ha a Duna és a Vág közelében levő utcákat nem vízvezetéki, hanem folyóvízzel öntöznék. A vízhiányban nyakig uszunk, illő dolog tehát, hogy a város is foglalkozzék ezzel a kérdéssel. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A felvirágzás. 1920-1925. Irta: Darvas Andor öregcs?rkész. A tábor nevezetesebb eseményei voltak: 9-én a nyilvános kabaré, melynek első száma cserkészavatás volt, utána jött még több jólsikerülf szám, szabadgyakorlat, gúla, segélyujtásbemutató 10 én éjszaka a táborparancsnok riadót fuvatott és alaposan meggyakorlatoztatfa a társaságot az éjszakában, úgyhogy igen jól esett utána az alvás. Ezen a napon déltájt fürdés is volt a Dunában. Másnap délelőtt fagyüjtés volt a konyha számára, 12-én pedig már kezdődött a tábor lebontása, hogy következő nap reggel mind a négy sátort könnyen bepakolhassák és megindulhasson hazafelé a társaság, a jólsikerült első tábor boldog lelkesedésével. Az első erőpróba tehát sikerült. Ez a tábor nem volt a legtökéletesebb, amilyen csak egy szárazföldi tábor lehet, de nem is szabad lett volna ilyennek lennie, mert ahol a legmagasabb fokon kezdődik valami, ott nincs már haladás. Igenis, kellett, hogy legyenek hibák, hogy legyen alkalom a tanulásra belőlük, de minden mellett már ott égett az apró, négy sátorból álló tábor lelke mélyén a nagy kárpáti táborok szikrája. A Barsfüssi tábor, mely a következő évben volt, már két hetes volt, I I A hőség általános fáradtságot és idegkimerülést okoz. Ha hivatásának könnyen akar megfelelni dörzsölje homlokát ALPA IVIenthol-sósborszesszel Alpa-bedörzsölés kellemes lehűlést idéz elő, a vérkeringést élénkiti és Ön írissnek érzi magát. 919—IV. ? 1923 julius 17—21 íg. Erre a táborra j már jobban fel kellett készülni, mert , hiszen messzebb is volt a várostól, { amelyik tavaly mégis csak az otlhonj lélet jelentette. Aztán meg nagyobb i volt a táborozok száma is, amivel a I készülődésnél szintén számot kellett ! vetni. Főkép az okozott gondot, hogy I a csapatnak még nem volt olyan \ képzelt szakácsa, aki a majd 30 i főnyi csapainak két héten át rendesen tudott volna főzni Ez a kérdés szerencsésen megoldódott mégis, ugyanis hajlandó volt velünk jönni a táborba az egész csapat közvéleményének nagy tetszése melleit Riszdotfer Maca urhölgy, akinek aztán kint külön sátrat épített a csapat és akt ezentúl a csapat szeretelélől körülvett cserkészmama, a fiuk kedves „Maca néni‘‘-je lett. így a főzés az ő felügyelete alatt ment mindig végbe s nem is volt soha semmi panasz. ! Julius 7-én már csattogtak a balták a barsfüssi akácerdöben és szorgalmas cserkészkezek rótták össze a sátorvázakat, melyekre a ponyvát ez évben is a csapatnak mindig készséggel segítségére levő tűzoltók adták. Hat sátor épült, azonkívül a konyha, lépcső készült a forráshoz mely az ivó és mosdóvizet szolgáltatta. Másnap még három sátor épült és igy igen tekintélyes kinézésű lett a lábor, noha a sálrak formasága még hagyott kívánnivalót maga után Az élelmezés minden igényt kielé j gileff, a reggeli tej volt, az ebédek pedig változatos étlap szerint voltak összeállítva A szükséges anyagokat, amelyeket naponta kellett bevásárolni, a küldöncök hozlák a faluból, Barsfüssröl. A napirend nem sokban, de mégis változott az előbbi táboréhoz képest. Reggel 6-kor ébresztő volt, öltözködés, mosakodás 7-ig, fél nyolcig a takarók kiteregetése és — nem lévén még szalmazsákok — a szalma felrázása, felfrissítése volt, s csak ezután jött a reggeli. A délelőtt többi része napiparancs által megszabott munkákkal telt el, mely fagyüjtés, fábordiszités, versenyre való készülődés stb. volt. Délben volt a napiparancs kiadása és az egyes tábori szolgálatok átadása. Ebéd után 3 óráig pihenő, ez alatt lehetett levelet, naplót Írni, rajzolni. A levelezés megkönnyítésére szolgált a tábori „kantin“, melyben levélpapírt, bélyeget, lapokat, borítékot sib.-t lehetett kapni. A délutáni Programm rendszerint játék volt. Ebben a táborban emelkedett igen nagy népszerűségre a megközelítés és különösen a harcszerü, amelyet minden elképzelhető formájában kipróbáltak a fiuk. Néha egész délutánokon át folyt a küzdelem, hol a tábortól messzebb, hol közvetlen a tábor mellett. — Minden második este fellobbant a tábortűz és Rigó Dezső örsv. tárogatója mellett meg-
