Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-25 / 89. szám
Ötvenedik éviolyain. 89, szóm. Csfttörtök, 1989. július 85. POLITIKAI LAP. üíffisptéei ki ctefenlo.ik éltekbe*: ii>í?b«!a és .iáétíe postai «étküiéég*«: <-ífce fne SO I, téleVw 40 I, Begyaá^na ifi E. - Sftlfőldöa 150 íí. <? nán ára i 80 fillér. Al, it, fölMi. Komárom, julius 24. A Komáromi Lapok mindig dicséretes módon vette védelembe azokat a társadalmi rétegeket, amelyekre a közterhek súlyosodnak. Ismeretes az a küzdelem, amelyet a közönség az adó-konszolidációért folytatott és ez egy kívánságban csúcsosodott ki: mindenki tudja meg minden esztendőben, hogy mennyi az adótartozása és a fizetnivalója. Mert a magyar emberbe beidegződött a pontos fizetés akarata még a régi jobb világból, amikor az adóknak mai mértékéről nem is álmodtak. A magyar ember nem szereti, ha egy esztendei adót három rátában vetnek ki rá és mindig és örökösen ezt a szót hallja az adóhivatalban: hátralék és visszamenőleg. Az adórend örvendetesen kezd visszatérni, a kivetések az adóévben törtéanek meg és azok ellen telebbezni is lehet, aki érti azoknak csinját-binját és nem téved el az adóiabirintusokban. Az adókivetések körül azorban lényegbevágó tévedések történnek a közönség számára, ami ellen közérdekből természetesen vétót kell emelni a nyilvánosság előtt. Mert ez a legfontosabb közérdek. Mindent megelőz. Ha tévedések történnek, az nem azt jelenti, hogy azok úgy maradjanak egy két tisztviselő kényelméért. A tévedést jogállamban nyomon követi a korrektivum és elvárjuk hatóságainktól, hogy az meg is fog történni. A városi dijak kivetése és annak módja érthetően megdöbbentette az adózókat, háztulajdonost, lakót egyaránt, mert az is visszamenő hatállyal, másfél évre történt. Ezt az adózó közönség nem bírja el, a lakók sem képesek azt egyszeive megfizetni. Ezért a városnak kötelessége a részletfizetéseket — késedelmi kamatok nélkül is — elfogadni. A késedelemért a város felelős és nem a közönség, amely arról nem tehet, hogy a kivetéseket másfél évi késéssel ‘kapta az esedékesség után. A közönség, mely adóterheket visel, izgatottan várja, hogy mennyi az adótartozása, tudja, hogy elmaradni a fizetéssel annyit jelent, mint felidézni a nem kívánatos kellemetlenségeket. Ezért tehát a kivető hivatalok és községi szerveknek is érdekében áll azoknak pontos időben való teljesítése. Az adózó közönségnek pedig azt ajánljuk a figyelmébe, hogy ne akkor siránkozzék, amikor már késő. Ez célra nem vezet. Forduljon az ezzel foglalkozó politikai pártok jogvédő irodáihoz, de még helyesebben a meglevő érdekképviseleti szervhez, a háztulajdonosok szövetségéhez, amely minden tagjának készséggel ALAPÍTOTTA j TUBA JANOS. fields főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — július 24. Spina közmunkaügyi miniszter a nacionalizmusról. A Bund der Landwirle kelefcseh országi kerületének vasárnapi pártülésén Spina töíítunkaügyi miniszter beszédet mondott a politikai helyzetről és ezzel kapcsolatban foglalkozott azzal a többször elhingzott váddal is, hogy a Bund der Lsndwirte nem áll eléggé nemzeti alapon. Spina e váddal szem ben nyilatkozóit a nacionalizmus fogalmáról és jelentőségéről és azt mondta, hogy szándékosan elfordult pártja a nscionalizmus azon formájától, amely a szó radikáiizmusban merül ki. Spina véleménye szerint elsősorban arról van szó, hogy a nép életlehetőségét bizfo silsák, úgy hogy az kultúrájában is szabadon ft jlődhessék. Ha ez a két előfeltétel bete j;acdett, meg van a lehetőség arra, hogy a németek gyerrne keiket jó németeknek neveljék. A nacionalizmus olyan értelmezése — úgy mond — amellyel kötelességszeríten teszünk szolgálatot népünknek és szőkébb hazánknak, sohasem segíthet bennünket addig, hogy a nemzeti kérdésekből üres presztízskérdést csináljunk. A nemzeti kétdés elsősorban gazdasági probléma. Ha gazdaságilag nem tudunk felszínen maradni, akkor mint nemzet is el vagyunk veszve. A régi osztrák időkből visszamaradt az a fájdalmas örökség, hogy a nyelvet nemcsak a megértés és a kultúra eszközéül fogták föl, hanem a nemzeti jogok mértékét is ez jelentette. Az állam belpolitikájának első éveiben is ugyanez a szellem uralkodott, sőt a cseh nép széles rétegei még ma sem tudnak e szellem aiől szabadu'ni. Ebben a szellemben jöit létre a szerencsétlen nyeivrendele*, amellyel a csehszlovák köztársaságban megsértették a németek jogérzékét és ezenkívül megnehezítették az állam közigazgatását, amelyet fölösleges többlet munkával terheltek. A német keresztényszocialista párt sajtója a fekete vörös koalícióról. A szociáldemokraták részéről fölvetett fekete-vörÖB koalíció kérdésével hosszabb cikkben foglalkozik a német keresztényszocialista párt hivatalos orgánuma: a Deutsche Presse, amely többek között a következőket irja: Bármikor kerüljön szó egy fekete-vörös koalíció megalakítására, ennek alapvető kérdését és föltételét a munkaprogram alkotná. Véleményünk szerint ez a munkaprogram csakis gazdasági és szociális jellegű lehetne, de nyitva marad az a kérdés, hogy mi történne a kulturális, a felekezeti problémákkal. A cseh néppárt szócsövének az a véleménye, hogy a szocialista táborban még sok vállóztatást kell eszközölni, mielőtt a feketevörös koalíció megalakítása lehetségessé válna, igy elsősorban meg kellene vdltóxtatni a közismert szocialista iskolaügyi rendeleteket és el kellene ismertetni a felekezeti iskolákat. E két pont elérése a Deutsche Presse szerint áll rendelkezésére. Ez a leghelyesebb ut ahhoz, hogy az adózó közönség tiszta képet alkosson magának a kivetés körülményeiről, jogalapjáról és főleg helyességéről. Mert nem minden kivetés szentirás és az adókivelők is tévedhetnek, mert emberek. kívánatos ugyan, de azt hiszi a lap, hogy amit a cseh katolikus néppárt a cseh nemzeti koalícióban nem tudottt elérni és még a jelenlegi nem szocialista kormányban sem tudott megvalósítani, azt nem áUúhatja föl a szocialistákkal való együttműködés alap. és előfeltételéül. Kulturális szempontból az volna az álláspont, hogy legalább a meglevő status quon nem változtatnak, sztz a helyzetet nem rosszabbilják, s ezt a német keresztényszocialista párt is magáénak tekinthetné. Nemzetiségi és szociális szempont ból akkor volna lehetséges a fekete-vörös koalíció együttműködése, ha a szociáldemokraták a népek kibékülésére, a türelmességre, a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre vonatkozó elméleti programjukat komolyan veszik és annak megvalósítását gyakorlatban is keresztülviszik és ha az igazi néppolitika iránt hajlandóságot mutatnak, vagyis a néppolilika alatt nem egyoldalú osztály, és társadalmi politikát értenek, mmmmammamuKmmmmmMBm Amiről a miniszter ur nem beszél. Komárom, — julius 24. A vasu’ügyi minisztérium látható feje, Najman miniszter ur a napokban körutat teil Szlovenszkón és a látogatásával kitüntetett helyeken többször nyilatkozott arról, hogy az államfordulat óta hány száz milliót fektetett be a vasutügyi minisztérium a sziovenszkói vas utak ba. A miniszter hol háromszáz, hol négyszáz millióról beszélt, ami nem valami jó emlékezőtehetséget árul el, denikve azonban kihangsulyozottan szónokolt az állam nagy bőkezűségéről, melyet Szlovenszkóval szemben tíz év alatt tanúsított. A szlovák néppárt orgánuma egyik legutóbbi számában cikkben foglalkozik a minisz'er kijelentéseivel és a hozzájuk fűzött glosszákból olyan dolgokat lehet megállapítani, amelyek a vasutügyi minisztériumnak bőkezűségét a kellő értékére szálli ja le. Mert mindenekelőtt azt állapítja meg a jelzett lap, hogy az állam a sziovenszkói vasutak beruházására aránylag nagyon keveset fordüott, sőt még azt sem kapta meg Szlovenszkó, ami az igazságosság elve alapján neki jár. Majd részletesen mutatja ki, hogy az egyes sziovenszkói vasútvonalakra az állami költségvetésben évről-évre előirányzott beruházásokat sem hajtották végre, úgy hogy három év alatt az előirányzott és tényleges beruházási összeg között előállt különbség 528 millió koronát tett ki. Ez a számadatokon nyugvó ténybeli megállapítás legékesebb bizonyítéka annak, hogy Szlovenszkóval az állam úgy bánik, mint a mostohagyermekkel, amelynek csak elvétve, hellyei-közzel dob valamit, hogy állandóan panaszra álló száját betömje vele. Nem uj dolog az, amit a lap megállapít, tudja azt mindenki, akit sorsa arra kényszerít, hogy Szlovenszkóban Láttunk olyan durva tévedéseket, is, amelyeknek előfordulnia nem volna szabad. Közönség és adóhivatalok egymásra vannak utalva. Tiszta vizel kell tölteni a közönség poharába, hogy azt minden keserűség és utálkozás nélkül üríthesse ki. SsMke»i6»ég é* kiadóhivatal] M&doi-o. ff. Megjelenik hetenkint háioauaoi i kedden, csütörtökön és szombatot. ""““"“""""“"“""“"""“a éljen, mégis érdekes dolog, hogy megállapítás a kormány egyik támogató pártjának orgánumában jelenik meg, amelynek igy nagyobb jelentősége van, mintha valamely más, ellenzéki lapban látott volna napvilágot. Például, ha a magyar nemzeti kisebbség valamelyik orgánuma mutatna reá erre a visszás állapotra, egyszerű ráfogásnak minősítenék eljárását. ígér, de most a koalíciós pártok egyike nyilatkozik meg a miniszterrel szemben, annál tisztábban áll az a helyzet, hogy Szlovenszkó a mostohagyermek sorsára van kárhoztatva minden téren, és különösen a vasutügyi minisztérium részéről. Szlovenszkó vasúti hálózata a leghézagosabb, amilyen csak legfeljebb a Balkánon fordulhat elő. Egyes városainak vasúti összeköttetése igen nagyon megnehezíti a megközelítését, sok idöpazarlásba kerül, míg a déli vidékről a legkac3karingósabb utakon, négy öt átszállással az északon fekvő városokba vagyközségekbe eljuthat a sziovenszkói utas, arról nem is beszélve, hogy hamarább megérkezik az ember Párizsba, mint a szintén Csehszlovákiához tartozó iuszinszkói községekbe. Hogy Szlovenszkón az áruszállítás kerek ö,ven százalékkal magasabb, mint a történelmi országokban, azt nem is említjük, de azt mi is megerősítjük, hogy a tervbevett és állami költségvetésbe is biztosított vasúti beruházások nem történtek meg és ha Najman miniszter ur nagy garral áldozatokról beszé', akkor egész nyiltan ki lehet előtte jelenteni, hogy nincs semmi ok arra, hogy elismeréssel adózzunk a vasutügyi politikának, mert még azt sem kapta meg Szlovenszkó, ami számban és mennyiségben megillette volna őt. Najman miniszter ur tehát hiába hivatkozik a nagy áldozatokra, az senkit meg nem hat és csak felidézi a mellőzés keserű érzését, amely pedig úgyis ott sajog a szivek fenekén. Najman vasutügyi miniszter körútja politikai okokból történt és az elhangzott nyilatkozatok vajmi kevés érlékkel birnak Szlovenszkóra nézve, legfeljebb korteskedés szempontjából jelentenek valamit azok előtt, akik a miniszteri hatalom árnyékában szeretnek sütkérezni, vagy kénytelenek meghúzódni. Minden miniszteri kijelentéssel szemben azonban iény marad az, hogy Szlovenszkó a köztársaság mostoha gyermeke, akinek csak morzsák jutnak a történelmi országokkal szemben oly határtalanul bőkezű kormány dús asztaláról. Magyar küzdelmek. Ezzel a címmel Takáts Sándor kitűnő történetírónknak uj, vaskos kötete jelent meg a Génius kiadásban 578 lapon. Az uj könyv tulajdonképpen két kötetet egyesit magában. Első kötete a XVI. és XVII. század, tehát a tőrök hódoltság korának érdekesebb eseményeiből van véve, amely kornak történetírásunkban Takáts Sándor a legjelesebb búvára, de egyben irodalmiig is első feldolgozója a nagy művelt közönségünk számára, mely az ő korábbi köteteit is hamar megszerette. Könyvének első része túlnyomó részben a Zrínyiek történetével és korával foglalkozik s a folytonos háborúsággal telt kor életének, de egyben a bécsi mostoha politikának is nagyon érdekes képét rajzolja meg a hős család környezetében. Vitéz Zadorle Jánossal kezdi, aki — mint annyi más jeles vitéz — Zékelire magyarosított néven Szapolyai János király haláláig hű tisztje gyanánt küzdött a nemzeti ügyért, de Kassának német kézre jutása utána
