Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-12-19 / 152. szám

Ötvenedik: évfolyam. 156, szám. Kedd, 1939,. december 31 POLITIKAI LAP. KlflfzttM ftr aehazlovik értekben: ■•lyken él Tiíékri póitai »étkftldéawl. Sfé» íttc tOO K, félévre 50 K, negyedén* 25 K. — Kölfflldőa t»0 Ki. Egyes lián ára: 1 korona. ALAPÍTOTTA * TUBA JÁNOS. Felelős föszerlceszfö: GAÁL SYULA dr. Szerkesztő: BARANTAT JÓZSEF dr. Saarkentóség 4a kiadó kintal:, Nádor-a. Sí. -Jv Megjaleoik hetenkint k&romaior: :% kedden, csütörtökönné* szombatos. Az 1929. év története. Irta: MEMOR. Az elmúlt év történetének főbb ada- | tűit foglaljuk össze az alábbiakban. Politika. Az elmúlt év politikája sivárság tekintetében felülmúlta a köztársa­ság tiz első esztendejének mind­egyikét. Nem is sivár volt a bel­politika, hanem meddő pártharcok és marakodásokban merült az ki és végeredményében a parlament­nek idő előtti feloszlatására veze­tett, Az ellentétek a pártok között nem voltak ujkeletűek. A polgári koalíció szinte képtelenné vált már a munkára az óv elejétől kezdve. A kormány nem tudta foglalkoz­tatni a parlamentet, mely az év első szakában háromszor tartott ülést és júniustól decemberig par­lament nélkül kormányozták a köz­társaságot. Az ellentétek személyi­leg is annyira kiméiyültek, hogy Benes külügyminiszter a minisz­tertanács üléseire sem járt e! és ezzel va'ójában megmutatta, hogy ellenzéki párt exponense a kor­mányban. A viszály egyik oka a hadügyi költségvetés felemelése volt. Udrzsal nemzetvédelmi miniszter ugyanis 80 millióval kívánta felemelni a hadügyi költségvetést, amelyet már előzőleg el is költött. Ezt az ösz­­szeget azonban nem akarták a koa­líciós pártok honorálni. Ez később Udrzsal lemondására vezetett, aki­nek örökét a koalíció megkérde­zése nélkü! Viskovszky képviselő­vel tötötte be & kormány, amely azután casus belli gyanánt szol­gált. A cseh néppárt felmondta a barátságot és a választások kiírá­sát sürgette. Ebben a törekvésében az is ösztönözte, hogy a nemzeti szocialista párt a választásokra erő­sen készült és Sz'ovenszkó ellen is rohamot akart intézni. Már már­cius hónapban jósolták egyes jól értesült lapok, hogy az ősszel vá­lasztás lesz, de ezt a „beavatottak" megcáfolták. A végén azonban a jósoknak lett igazuk. Közben magában a kormány gerincét alkotó agrárpártban is súlyos nézeteltérések merültek fel Hodzsa és Srobár között. Srobár kezdte a támadásokat egy munká­jában, mely folytatást nyert a saj­tóban. A támadások nem keltettek jó benyomást sem itthon, sem a külföldön és a vége az lett, hogy a köztársaság elnöke Hodzsát fel­mentette a miniszterség alól, azóta Hodzsa betegállományban van,azon­ban betegsége politikai természetű. Utódául a politikailag sokkal jelen­téktelenebb Stefáneket nevezte ki az államfő, akinek szakbeli tudá­sánál csak nacionalizmusa nagyobb. Erre az évre esik a legkoncep­­ciózusabb, avagy talán a taktiká­ban nagy mesternek bizonyult Svehla miniszterelnöknek a lemon­dása is, akinek utóda Udrzsal lett. A belpolitikai kérdést súlyossá tette Tuka Béla képviselőnek letartózta­tása és augusztus hóban letárgyalt : bünpere, melynek tartama alatt a szlovák néppárt még bennmaradt a koalícióban és csak a súlyos ítélet után mondottak le a nép­párti miniszterek, Tiszó és Gaz-ik. A pernek nagy külföldi visszhangja is támadt és a szlovenszkói kon­szolidációnak keresztmetszetét nyúj­totta. A szlovenszkói kérdés újra fellángolt és a néppártnak a válasz­tási agitációban hathatós segítő ; eszköze lett. A politikusok közül sokan tisz- j tában voltak azzal, hogy a követ- j kező kormány aligha lesz tisztán \ polgári összetételű és legmagasabb helyen is azt óhajtják, hogy a szo­cialista pártok is vegyenek részt a kormányzat felelősségében. En­nek tulajdonítható Becbyne volt szociáldemokrata miniszternek nyi­latkozata, mely a vallás elleni tá­madásokat szerelte le pártjában és Klofácsé, aki szintén a vörös-fekete koalíció lehetőségeit fejtegette. Ese­ményszámba ment a kommunista pártnak szétzü lése, mely még ma is tart. A párt törvényhozói közül 26-ot kizárt a hatalmat kezébe kaparintott csoport, viszont a kizár­tak a másik oldal vezetőit zárták ki és harcot indifottak a párt va­gyonáért. Ez a körülmény a kom­munista párt agitációját meg is bé­nította és az a történelmi orszá­gokban visszaesett és a szociálde­mokraták zsákmánya lett. A legfontosabb és terminushoz kötött törvények s a lakóvédelem, a forgalmi és fényüzési adók, az elemi biztosítások és a nyugdijak egyesítéséről szóló javaslatok tár­gyalás alá sem kerültek, mert szeptembertől kezdve már teljes anarkia uralkodott a koalíción be­lül, úgyhogy ennek a hónapnak a végén kiírták a választásokat ok­tóber 27-re. A nyár folyamán több politikai szenzáció történt. Falout vezérkari kapitányt kémkedésen érték egy szomszédos nagyhatalom részére és tizenkilenc évi fogságra Ítélték. Kevés szerencsével végződtek a külügyminisztériumnak Magyaror­szágon előterjesztett démarsai Beth­len beszéde és a hidasnémeti in­cidens miatt. A választások eredménye gya­nánt a szocialista pártok megerő­södtek és a magyar pártok is ti­zenöt törvényhozót hoztak be a parlament kamaráiba. Ez a válasz­tás azért is nevezetes, mert a két magyar párt egységes lisztén vett benne részt, ami tekintve a sürü, szinte évenként ismétlődő válasz­tásokat, mgy érkötési, mint anyagi okokból kívánatos volt az erők egyesítése céljából. A választás után lemondott Udrzsal kormánya is, aki mint dezignált miniszterel­nök példátlanul hosszú idő alatt (hat hét) tudta megalakítani a köz­társaság tizenegyedik kormányát. Az uj kormánynak általában nem jósolnak hosszú életet össze­tétele miatt. A szöciálista oldal nagy tehertétele a polgári párti kormány-tagoknak és parlamenti pártoknak és hevés a kilátás, hogy ne jusson időnap előtt a többi ilyen felemás kormányok sorsára. Az óriási kormánypárt, amelybe csak úgy tolakodtak a pártok, ki­zárta kebeléből a szlovák néppár­tot, ami siettetni fogja a szloven­szkói kérdésnek napirendre tűzé­sét. Az uj kormány szürke, sem­mitmondó programja a kisebbsé­gekre vonatkozólag semmit sem tartalmaz, amiből az következtet­hető, hogy ez a kormány is baga­­teiizálni kívánja a kisebbségi kér­dést. Természetesen pártjaink ez ellen egy emberként lépnek sorompóba a parlamentben és annak bizott­ságaiban. Pártjainkban élénk élet uralkodott. Az országos keresztény­­szocialMa párt február 5-én tartotta harmadik kongresszusát Pozsony­ban nagy érdeklődés mellett. A komáromi pártkörzet is szoros összeköttetést tartott fenn a párt­központtal. Pártvezetőségi üiést kétszeri tartott ez a párt, a vá­lasztások alatt, Ótátraíüreden és Zsolnán. A magyar nemzeti párt komáromi körzete, különösen an­nak mezőgazdasági szakosztálya intenzív munkát végzett. Ez kívánt mandátumot juttatni nagyképzelt­­ségü elnökének, Jaross Andornak is. A pártok régi törvényhozói közül nem jutottak mandátumhoz Egrv Ferenc szenátor és Koczor Gyula képviselő, a keresztény­szocialista pártban Franciscy Lajos szenátor letette mandátumát. Uj törvényhozók lettek: Szilassy Béla (nemzeti párt) és Böhm Rudolf (kér, szoc ) szenátorok, Dobránszky János, Hokky Károly (kerszoc) kép­viselők. A belpolitika legújabb eseménye az őslakos front: a szlovák, ma­gyar, német nemzetek összefogása, amit a politikai események siettet­nek megvalósítani és amely Szlo­­venszkó lakosságának eminens érdeke is. Külpolitika. Az európai külpolitikának egyik fontos kérdésévé lett a kisebbségi kérdés megoldása, amelyet a kis­­antant minden ellenzése ellenére is igyekeztek megoldani a nép­­szövetségben. A megoldás termé­szetesen távolról sem kielégítő, de a kérdés érik és egyszer mégis j meg fog érni az érdemleges intéz- ' kedésre is. Ezzel foglalkozott a népszövetség madridi tanácsülése. A másik kérdés, a leszerelés ügye, nem juthatott döntő stádiumba, A flotta-konferencia is halasztást szenvedett. Európának is fontos eseménye lett az angol választásokban döntő módon résztvett labour party győ­zelme és Mse Donald második mi­niszterelnöksége, aki kevéssel kormánybalépte után felbontotta a Franciaországgal a világháború előtt megkötött entente cordial-t. Ennek következményei súlyosan voltak már érezhetők a hágai jé­­vátételi konferencián, ahol az an­gol álláspont nagy győzelmet ara­tott. Az angol király súlyos beteg­sége nagy aggodalmakat okozott nemcsak Angliában, hanem Euró­pában is. Angliában a király ugyancsak uralkodik hatáskör nél­kül, de személyi méltósága még ma is a lakosság és az alattvalók legnagyobb tiszteletének tárgya. Igen nagy meglepetést keltett az év elején Jugoszláviában bekövet­kezett esemény, az alkotmány fel­függesztése és a katonai diktatúra bevezetése, amely a horvát kérdés miatt történt. A horvát nemzet ebben az évben igen sokat szen­vedett a szerb elnyomás alatt, ennek visszhangjai a sürü bomba­­merényletek is Olaszországban a fasiszta kor­mány népszavazást provokált a mai kormányrendszer felett és tízmillió szavazat elenyésző kis oppozicióval helyeselte Mussolini rendszerét, & fasizmust. Világeseménnyé nőtte ki magát az olasz királyság és a pápa­ság kibékülése, mely negyvenévi raboskodás után visszaállította a pápa szimbólikus világi uralmát A legnagyobb érdeklődést tény­leg a nyugati jóvátétel ügyében hónapokon át folytatott tárgyalás keltette, amelyet a németek ré­széről Schacht dr. a birodalmi bank elnöke vezetett kemény elhatáro­zásokkal. A hágai konferencia számszerűleg is megállapította Né­metország jóvátételét, ahol Snowden nagy csatát vívott Anglia érdekeiéri és pedig teljes győzelemmel. A német birodalomban a német nem­zeti párt népszavazást provokált a hágai határozat ellen, ez azonban kisebbségben maradt, bár nem tit­kolható a német népnek ellen­szenve a nemzedékekre való lekö­téssel szemben, mely Németorszá­got végleg eladősitja. Óriás veszte­séget jelentett a birodalomra zseni­ális külügyminiszterének, Strese­­mannak halála, akinek örökét Curtius foglalta el. Aggodalmat keltett Ausztriának sorsa, melynek belső életében a pártharcok dúltak. Seipel kancellár e tisztéről váratlanul lemondott Bizonyos időkben forradalomé tartottak, de ez nem követke ** be. A csatlakozási mozgalom t

Next

/
Oldalképek
Tartalom