Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-12-14 / 150. szám

1929. december 14.

Komáromi Lapok

7. oldal.

III. Napoleon, mint Don Jnan

A franciák utolsó császárának egész élete folyamán számtalan és gyakran meg nem érdemeit ellenségeskedésben volt része. Nagy elődjével összehason lilva az nnokai Nenékteiernek találta a nagy tömeg. Csak az utóbbi időben kezdik 111. Napóleoni igazságosabban megiiéini. Már nem látják benne a politikai kalandort, akinek fejére nőttek az események, dicsérik szivjoságál, tapintatát, nagylelkűségét. D.csőitik marti, riumáí, hogy súlyos beteg létére hadbaszált a seregekkel és a vereség után hiába kereste a halált a csatatéren, Ami ételében titokzatos maradt, az kora szépeihez való viszonya, szerelmi kalar.djai,

III. Napoleon nagyon sok asszonyt szeretett. Anyjának forró vérét örökölte és Hortenzia királynét modern Messzaiinának tartották. Mindenki tudja, hogy Morny herceg az ő fia vol*, Flahaut gróffai folytatott viszonyának következnie nye. Morny hetceg magas, elegáns, szép, szellemes volt, csupa olyan tulajdonsággal bírt, melyek mostóhafivérenél hiányozták. Innen volt a császár titkos ellenszenve, mellyel a herceg iránt viseltetett. Becsvágyó terveit akarta Hortenzia megvalósítani akkor, mikor a múlt század harmircas éveiben fiát Flórencba küldte. Franciaországban nem lehetett Lajos FüíCp ellen semmit se elérni, de Olaszországban, ahol olasz uralom alatt áhítozták a szabadságot, igen termékeny talaja kínálkozott a politikai kalandoknak. Nem voit-e igaza Lajos Napoleon hercegnek, hogy belápstt a korbonárik titkos sző vétségébe s hogy száz rámeredő tőrrel szemben fogadalmat telt? Ama idők történetírói tényként fogadták el ezt » később se vonttk kétségbe. Marengó óta Nipoleon neve népszerű voit Itáliában. Utódai köt nyű szerrel szereztek kimagasló poziciókaí. Ha a hét cégét a karbonarik egy rétegének vezetőjévé nevezték ki, biztosan számi'hatott arra, hogy későbben az egész kerületen fog uralkodni.

Napoleon — női ruhában.

Mazzini, a karbonarik legfőbb főné ke keresztülhúzta számításai?. Gyűlölte' a bonapartistát és mindent elkövetett, hogy lehetetlenné tegye Floreneben Lajos Napóleont. Egy kalandja, melybe Mazzini tegiíségéval sodródott, nagyban hozzájárult, hogy a szándékát megvalósítsa. Egy szép napon a városban uj szépség tűnt fel, kit mihamárább a hódolók tömege veit körül. Fiammína asszony valóban a legszebb nő volt, akit elképzelni lehetett, vörösesszőke volt a haja, mim a velencei nőké, nagy csiiiőgó fekete szeme és alakját egy istennő megirigyelhette volna. Ha nem volt látható a sétatéren, kis palotája előtt álltak őrt a gavallérok. Erkélyét függőkertté varázsolta és ennek keretében, nagy papagállyai a tálán mutatkozott néha Flimm na asszony. A herceg azonnal udvarolni kezdett neki, de ő látszólag nem sokat törődött vele, mire az elkeseredett imádó elvesztette a fejét és minden őrültségre kész volt hogy a szép hölgyet meghódítsa.

Barátai, kik titkos utasítások szolgálatában állottak, elhitették vele, hogy Fiammina asszony nagyon romantikus s azt akarja, hogy szokat'an módon hódítsák meg. Ezeket a tanácsokat oly diszkrét célzatossággal adták, hogy a herceg mintegy magától jött arra a gondolatra, hogy a szép hölgyön egy divatárusné álruhájában üssön rajta. Akkoriben nem viselt bajuszt, nagyspja módjára és még komornyikja sem is'e fel álruhájában. Ha nem lett -•nytra vereintes, feltűnt volna -ti könnyen rendeződött el divatárusnő gyors beleegyey ő szállítsa a hölgy uj ruhálota szolgáinak készsége, kik a hálószobába vezették. ,Egy ,nyi türelmet, az úrnő éppen .a“ suttogták.

Illetlenül sokáig tartott a várakozás. Ha a herceg csak egy pillantást veteti volna ki az ablakból, észrevette volna a máskor oly csendes uica szokatlanul élénk forgalmát. Fogatok álltak a házak előtt, elegáns sétálók kószáltak, minden ablak nyitva állott, telve kiváncsi nézőkkel.

Végre megjelent a szép hölgy, a fürdőtől illatosán, mosolyogva és rózsásan. Pengyoiaját hanyagul a földre csúsztatta, A divatárásnő remegő kézzel vette ki a dobozból a ruhát, de az elragadó nőt látva, elvesztette önuralmát... A herceg átkarolta a hölgyet és csókokai borította a márványválíait. Az sikoítva tépte ki magát az ölelésből pongyolájába burkoiódzott és megrántotta a csengő zsinórját. A lakájok abban a pillanatban berohantak a szobába,

— Egy férfi van itt, aki meg akart támadni 1 —• sikoltotia.

A portás máris a kapu előtt állott és teljes erejéből kiáltotta a tömegbe:

— Egy női ruhába öl özött férfi megtámadta úrnőnket a fürdőben.

Az utcán nagy zűrzavar támadt. A nép üvöltött és tombolt. Fenn a szalonban a p3p;gály a támadó vállára repült, karmait annak parókájába mélyesztette és arcába kapóit. Sok időbe került, míg a herceg barátai előkerültek, sőt a szolgák kezeiből kiragadva, száj'áiíő tömeg sorfala közölt kocsiba tuszkolták. Szegény he:cégét alaposan helybenhagyták, a féltékeny madár csőiével majdnem ketéhasitotta az állá! Másnap elhagyta Fiőrersce*. Fiammina asszony is eltűnt, visszatért Párizsba. Az olasz szinház egy énekesnője volt, ki Mazzini parancsára játszotta ezt a szerepe*.

Miért hordott a császár szakállt ?

Ezután a kaland után a herceg szakállt növesztett, mely viselet fcétöbb, mikor császárrá lett, nagyon divatossá vált. Csak a beavatottak tudiák, hogy a szakái csúnya nagy sebhelyet takar. Egy másik kalandja, melynek Róma voit a színhelye, partnernője számára tragikus v.güvé vált Leonora, S. kaidináli8 húga, ki negyvm éve ellenére pompás jelenség volt, kedvese leit. De Mazzini ekkor is résen volt. Egy szép napon Leonóra Verdunből nagy selyemdobozt kapóit, telve hires verduni cukorkákkal. Leonora aki torkos voit, mint minden olasz nő, túlságosan sokat evett a cukorból Két óra múlva rettenetes kinok között meghalt. A herceg, aki alig evett a doboz tartalmából, heteken keresztül súlyos beteg voit és éle e végéig kellemetlen fogyatkozás emlékeztette erre a kaíandjara. Nem tudott hosszabb ideig beszélni anélkül hogy a szája ne tajtekozzék, ami bizonyítéka arnak, hogy a bonbonok arzéntarialműdk voltai',

S kardinálist megvádolták nővére halálának előidézésével, de az ügy vizsgáltát beszüntették. Mazzini gondoskodott róla, hegy a dolog egész Itáliában ismertté váljék és a herceg nem tehetett mást, minthogy elhagyta az országot.

Anyja Angliába küldte, ahol szívesen frg d'ák. Már az is állították, hogy a boulognei és strassbuigi pucskisérleteit is angol pénzzel szervezte. A herceg barátnője ebben az időben a szép es éidekes Gordonná volt, aki nagyon becsvágyó volt és már előre tetszetett egy Pompadour szerepében. A herceggel Sírassburgba ment és kscérságával sikerült Vaulroy ezredest a herceg terveinek megnyerni. A pucskisériet balul ütött ki, Vaulroy életevei fizetett az árulásért. A herceget francia hadihajóval Amerikába vitték, ahonnan azután visszatért Londonba.

Az iszákos csásxárnőjelölt'

Időközben meghalt édesanyja és óriási vagyont hagyott reá, mely lehetővé tette, hogy fokozottabban foglalkozzék politikai terveivel. Egy tüneményes szépségű ir nő, Hot wart kisasszony iránt való szerelme — a kisasszonnyal egy csapszékben ismerkedett meg — majdnem ismét romlásba kergette. Szerencséjére francia barátai okosabbak | voltak nála, Hoiwart kisasszonyt egy szép napon megszöktette egy dúsgazdag úriember, sok kaland után ő is gazdag és egy Beauregard nevfi gróf felesége lett. Az államcsíny után viszszajött Párizsba, el akart válni, hogy a herceg beválthassa egy régebbi, írásbeli házassági ígéretét. Sok fáradtságba még több pénzbe került, míg Beaugsrard grófnőt ártalmatlanná tudták tenni. Az egykori Hoiwarth kisasszony még akkor is leleplezéssel fenyegette a francia udvar', mikor már Eugenia -trónoH a Tuileriákban. Szomorú véget ért. Öreg napjaira teljesen haialmaba kerítette az ivss szenvedélye és egy reggel holtan találták egy korcsma előtt.

Trónra kerülve, ’ gondosan kellett Eugénia élőit titkolni», mert a császárnőt, ha féltékeny lett, minden önuralma elhegyta. Auseuil és Pas.,y kíkö.t volt fgy elrejtett villája melyben hódításait fog’d'a. A iegszebb asszonyok és leányok keresték ismeretséget és a legelőkelőbb családok vígyai közé tarlózott, hogy leányuk a császár kfgyenc nője legyen.

Szép Heléna.

Ca8üglione grófnővel folytatott szerelmi viszonya néhány évig tarlóit, de ezidő alatt sem áilt ellen más csábításoknak. Legalább igy örökid meg emlékirataiban adjutáns?, Fieury gróf. Títkosrendőre, a korzikai Gmceii is

sokat kifecsegett. A villában uralkodót* színpadi csillagok közül kiemelkedik az elragadó énekesnő, Hortensia Schneider, aki Offenbach operetijeinek a főszerepét játszotta és összehasonlíthatatlan „Szép Heléna“ és „Gerolsteini nagyhercegnő* voit.

Mielőtt a császár a mexikói kalandra szánta nugát, egy bonyolult intrikát rendeztek rsmái Napoleon eilen. G?isceüi «zt ál.'itjo emlékirataiban, hogy a mexikói hercegérsek, Monsignore de fa Bastida Párizsba érkezett a&feor, hogy Franciaországot Juarez ellen feibujtasa. Kíséretében volt egy ifjú, mámoritó szépségű spanyol hölgy, Juanát a mit sem sej'ő császárné is barátnőül fogadta. Természetesen nem szabad elfelednünk, hogy GrirceÜ akkor adta titkon közkézre memoárjait, mikor már kegyvesztett lett.

Diákköri emlékek.

(Komáromtól Szigligetig meg vissza.)

Irta: Dr. Baranyay József.

Amikor Keszthelyen a hetedikbe jártam, a tanév végén abba a házba jött lakhi, ahol én laktam, egy budapesti fiatalember, a gazdasági Akadémiára iratkozott be, mint vendéghallgató, ami olyan magántanulófélének felelt meg. Körülbelül egyidős volt velem Hamar összeismerkedtünk és sokszor voltunk együtt. Jó fiú volt, csak egy kicsit hencegett és különösen azzal kérkedett, hogy ő Pesten milyen szanzsén kezeli a nőket. Ez a hencegés kellemetlen vonás volt benne és nagyon bániott, hogy a nőkről olyan foghegyrői beszélt.

Egyszer aztán elfutott a méreg és azt mondtam, hogy:

*— Azt maga azonban bizonyosan nem merné megtenni, amit én. A legforgalmasabb korzón letérdelek fényes nappal bármelyik nő, vagy nőcsopori előtt. Ezt tegye meg, koma I

A koma erre azt mondta, hogy az lehetetlenség, ilyen őrültséget nem lehet, nem merek megtenni.

Fölébredt bennem a kamocsai virtus és azt akartam, hogy ez a pesti gyerek hadd táltsa el egyszer a száját az én hőstettemre. Erősítettem, hogy megteszem ezt a merész dolgot.

Erre a pesti fiú azt mondja, hogy jól van, ha én letérdelek valaki vagy valakik előtt, ő meg megteszi azt, hogy azokat ott nyomban átkarolja és megcsókolja.

Szerencsétlen fejünkkel megkötöttük a fogodást. Mindegyikünk magában arra számított, hogy úgy se teszi meg azt a bolond dolgot a másik.

Még most is meghűl bennem a vér, ha erre a bolondos diákcsinyünkre gondolok.

Szép, verőfényes vasárnap délután volt. Egész Keszthely az utcán hullámzott. Különösen zsúfolt volt a Balaton utca. Itt sétált Keszthelynek, sőt egész Zala megyének egyik legelőkelőbb családja. Valami 3—4 lány a mamával együtt.

Szerencsétlen fejjel ezt a sétáló csoportot szemeltük ki. Rajtam egy Ferenc Jóska kabát volt. Én előre mentem, a pesti gyerek utánam. Az én letérdeplésem ártatlan dolog volt, ami senkinek se tűnt fel. Ugyanis amikor velük szemben már közel voltam hozzájuk, leejtettem a keztyümet közvetlen a cipőm mellé és szépen féltérdre ereszkedve fölvettem azt. Ebben nem volt semmi sértő és feltűnő. A hosszú Ferenc Jóska kabátomtól a szerencsétlen pesti gazdász azonban nem látta, hogy a térdeplésnél én csaltam. Én nyugodtan tovább haladok, amikor női sikoltozás rázza meg a hátam mögött a levegőt. Amit nem mertem hinni, az a bolondos pesti fiú megtette. Összecsókolta az egész családot, még a mamát is, ott a legforgalmasabb utcán, fényes nappal. A kellemetlen helyzetbe jutott nők sikoltozása közben ugyancsak megtisztelték az én pesti barátomat szemenszedett kifejezésekkel: Gazember, csirkefogó, aszfaltbetyár, aljas, utálatos

Az én pesti komám jobbnak látta kereket oldani. Amikor mellettem elsuhant, azt súgta oda:

— Szaladjon maga is.

Szalad az ördög, gondoltam magamban, hogy én is gyanússá valjak. Lassac, tempósan mentem előre, mintha semmiről se tudnék.

A közben már elcsendesedett család elért és vallatóra fogott:

— Mondja Baranyay, ki volt ez az őrült ? Magával láttuk menni, mag&n&k tudnia kell, hogy kicsoda?

Én jámbor arccal feleltem:

— Én nem is tudom, könyörgöm, jóformán kicsoda, csak ma beszéltem vele először. Csak azt tudom, hogy hölgyeim önökre azt mondotta, hogy ilyen bájos hölgyeket még Pesen se látott, de nem mertem arra gondolni, hogy ez a rajongó elismerése a hölgyek szépségéről ilyen őrült tettre ragadja őt.

Hiába ! Zsiványbecsületnek is kell lenni, hát ezzel az ártatlan hazugsággal akartam menteni a társamat. Látszólag csillapítótag hatott ez a kis hazugság.

Különösen föltűnt nekem, hogy a legkisebbik leány nagyon vidám, nagyokat kacag, gondoltam, zt bizonyosan nem csókolta meg a csóktámadó.

Amikor nagy drukkok között haza mentem, a nagybátyám ezt kérőé*'e:

— No beválik ez a pesti fiú ? Jó pajtás ?

Szomorúan feleltem:

— Még nem szólhatok, mert uég nem tudom, mit ér a barátsága.

Életemnek egyik legnyugtalanabb éjszakája borult rám akkor. Másusp német vizsga volt, arra kellett volna készülnöm, de amúgy is hadi iáboa álltam a der, die, dasokkai, mindig keserves volt nekem a német, hát még ezen az éjszakán. Folyton azon járt az eszem, hogy mi lesz ebből, ha ez a pesti fiú eláiul, hogy ilyen bolond fogadást kötöttünk, bizonyosan kicsapnak, az összes tanáraim járnak e családhoz, hát itt nem lesz irgalom.

Amig igy mardos a kétség, kopognak az ablakon. Kinézek. A pesti fiú volt. Susogva szóit be, hogy beszélni akar velem. Kinyitottam az ablakot és bemászott rajta.

— Csak halkan, mert a háziak föl • ébrednek.

— Eddig a keitek alatt csatangoltam, nem mertem hazajönni. Dél óta nem ettem, olyan éhes vagyok, mint a kutya. Nincs valami maradékia a vacsorából? — kérdezte a nagyon i* letört fiú.

Maradék a vacsorából. . . Szegény fiú, nem ismerte az én farkas étvá gyamat, amely kizárta még a maradék fogalmát is

Megfogadtattam vele, hogy enge nem árul el. őt, mint vendéghallgató gazdászt nem csaphatják ki, de annál inkább engem, akinek n Kossuth Lajos

Eláiusitóbe