Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-11-23 / 141. szám
'9*9 november 23, KomftTorni La note 3. oldal csakis Pocsátko szappannal 203 érhet el. tlzeír, mert a város sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint az iparor, akinek gok tú’yos adókat is kell fizetn e, A közgyűlés a munkát végflt'is egyhangúan a városi közüzemnek adta ki. Egyéb ügyeli. A járási bizottság leiratát, melyben az 1929 évi költségvetést jóváhagyja, a közgyötés tudomásul ve-te és a leirat bsn kívánt intézkedések megtételét helybenhagyta, A városi nyugdíjasoknak az 1928. évi 80 (c. alapján biztosított nvugdij félémé lésének kiutalására beadott kérelmét a közgyűlés teljesitotte A Komáromi Dalegyesület felebbezésének, amelyben mint kulíuregyesület az aszfaltjárda költségének elengedését kérte, * képviselőtestületi közgyűlés Kdílay Endre dr és FüWp Zsigmond pártoló felszólalása után 21 szóval 8 kommunista ellenében helyt adó t és a nevezett kuhuregyesület terhére kirótt aszfaltjárda költségeinek törlését elren déllé, A szent Anna kápotoí és époda alatti ui u’CRjárdának költségei elengedésére Dosztál Jakt b gondnok kérvényt intézett a kípviseiőtegíüto hez. A tanács és pénzügyi bizottság csak az ápo'da előtt húzódó járdára javasolta a költségek. elengedését, amit a közgyűlés többsége megszavazott. A Majláth iskola részére kért egy vaggon pirszén árának elengedése ügyében Majer Imre dr. apátplébános fellebbezést adott be a tanácsnak ez ügyben hozott elutasító határozata ellen. Doszidl Jakab javasolja, hgy a közgyűlés díjmentesen adja a kokszot, a Majiáih iskolának, amelyben Fleischmann S3ir.u is támogatta, a munkáspártok azonban n«gv zajongással tiltakoztak az ellen Csizmazia városbiró azzal indokolta meg a tanács elutasító határozatát, hogy a járási főnők minden kedvezményt beszüntetett és semmiféle ajárdéksdást nem engedélyez, mert a város nincs abban a he yzeíben, •hogy jótékonyságot gyakorolton. Ajánlja a tanács javaslatának elfogadását, mert az attól eltérő határozatot a felsőbbhatóság úgyis elutasítja. Az ügy felett szavazással döntöttek és a többség (17 szó 13 ellen) a tanács javaslatát tette magáévá. II. Péntek. A városi lakóházak lakbérei. — A benei és msngószinház telke. Választások. Csütörtökön este háromnegyed 9 éráig tárgyalt a képviselőtestület, de a hatalmas tárgysorozatnak csak a 26.-ik pontjáig jutott el. A következő folytatólagos közgyűlést pénteken délután 5 őrekor tartották meg, amely csak 10 óra felé ért véget. A városi közgyűlésen bevezetést tárgyalási rend a lehető legliberálisíbb, ami lehetővé teszi azt, hogy egyes szónokok többször is, kétszer-héiomszor is hozzászóljanak a tárgyhoz és ezzel a lehetőséggel egyes tagok bőségesen élnek is. Meg lehet áüapiíani, hogy sokszor a legjelentékenyebbnek mutatkozó tárgynál is pa rázs vita kerekedik, mi helyest pártérdekről van szó. S mivel különösen a személyi ügyek mind ilyen nézőpontból bíráltainak meg és bár az egyik pártnak a másik párttal szemben legcsekélyebb reménye sir.csen a meggyőzés sikerére, a vezérszónokok mégis egymás u'án fejtik ki a pártjuk nézetét, végű1 is szavazás dönt majdnem minden ügyben, s az ülés csak nagy nehezen döcög előre. A pénteki közgyűlésen sem történt másként, igen sokat beszéltek, pedig az ügyeknél a megeresztett szóáradat nem változtatta meg a különböző véleményeket. Jelentősebb ügyek. A pénteki közgyűlés végzett a tárgysorozat csütörtökről elmaradt részével, amelynek fontosabb tárgya a város tulajdonát képező lakóházak bérbeadott lakásainak házbére megállapítására kikü dőlt bizottság jelentése volt, amely körül jő egy óráig folyt a vita. A város képviselőiestüleíe a műit évben száz százalékkal emelte a városi házskban bérelt lakások béreit 1929 re, ez ellen szenban a lakók részéről panaszok merültek fal, amire a tanács egy bizottságot küldött ki a bérek uj kivetése célját ó?. A bizottság kiszállt a város lakásaiba és a helyszínen vizsgálta meg azokat és állapította meg a házbéreket. Ebben a javaslatban több lakás bérét leszállítani és a két-hárora szobás lakások bárét pedig fölemelni javasolta a bizottság. A tanács ezt elfogadásra ajánlóba, a kommunisták pedig javaslatot tellek, melyben az 1928 évi lakbéreket kívánják meghagyni továbbra is. Az ügyet Sándor Ernő főszámvevő ismertette, aki az egész jelentést felolvasta s azu án hosszú vita keletkezeit, amelyben pró és kontra résztveíiek Fried Miksa, Geöbe! Károly dr., Wiitek Ferenc, Horváth István. Stern Barnát, sőt még az érdekelt Dénes Emil is. - Végül is úgy határozott a közgyűlés, j hogy szótöbbséggel kimondotta, hogy az 1930 évre "az egy szobából álló lakások bérét nem emelik, csak a két vagy több lakás béreit hsgyják meg a \ százszázalékos emelésben. Az Eszterj házy paviiionban é3 a járványbarakk- I ban lakókíó', tekintettel a két hely | lakhatatlan voltára, 1930 tói nem szed ; a város lakbért. | Szinte vége nélküli vitát provokált I Zsilincsdn Imre igazgafófómérnök, volt j városi helyettes sztaroszla ügye, aki i a várostól megbízást kapott a kövezést j és aszfaltozási munkák szakértői vizs- 1 gáláiéira, amelyért most a várostól 5000 korona munkadijat kért. A tanács — Én is mindig aszondom. És, ha j az ur, aki tanult, oskolázott ember, j szinte azt mondja , .. Jókedvűen szólt. — Pista gyere, magam csapolok. Jó szóért — jó sört! A gyerek kedvetlenül zökkentette le a poharat a kis tálcára. — Tessék. Galsfóciy egv lendítésre felhajtotta. — Ez igen. Ez aromás valami. Halló, Pista, három a magyar ! Megint odakaj!ás*ott az éretlen gyerekláb, az éréit, felnőtt nadrágban. Kora vénült szájaszélén nagyos, öntudatos mosoly játszadozott. A poharat úgy tette le, hogy a sörhab nagyot lódult az üveg peremén. — Itt var. Három pohár sör igazán nem sok. Épen csak annyi, mintha a cserép muskátli tövére esőt küld a Jóisten, Annak is csillogni kezd a levele, mint Galgó* czynak a szeme, pirosodni a virága, mint Galgóczynak az orrahegye. Hiába nagy-nagy igazság az. Minden csak szokás. Mi volt ez neki azelőtt ? Semmi! De most! Úgy érezte magát ettől a pár pohártól, mint a bódult fejjel a tilosba tévedt jószág: megnsakacsodott. Behúzta a fejét két válla közé, mintha attól félt volna, hogy valaki meglátja. — Eh! Ez a torkából kilelkendező szavacska azt jelentette, hogy Galgóczy nagy dologra szánta magát. Szakított a pohárrendszerrel, hogy ezután a kriglirend- SZert istápolja. — Pista! Krigli barnát 1 Nem válaszolt senki. Csúzli uram valahol kinn szipogatta a hordóalját. Pista pedig ott üldögélt a titokzatosan ágasbogas rézcsövek mellett, a döntésben, de nem mutatott haüandóságot a parancs teljesítésére. Galgóczy orra alatt, ott, ahol a rég ülepedett borindák most újra szint kaptak, félelmetesen ficánkolni kezdett a hamvasszürke bajusz. — Hé, krigli barnát, azt a neír jóját ennek a süket világnak! Pista felkelt most és fáradt lépésekkel elindult ismét Galgóczy asztalához. Megállt a szék mellett. Arcán nagy, gyerekes, nyilt jóság ült, amikor megszólalt — Krigli barnát ? — Azt, azt, — Krigli barna nincs. — Nincs ? Hát világost. Krigli világost, — Krigli világos, az sincs. — No, ne boinolj! Bánom én, hozd sajtárba, csak sör legyen. —• Sem krigiivel, sem pohárral nincsen. Az urnák nem ho^ok 1 — Mimi? Megkeveredtél? Nem hozol nekem sört? Pista változó gyerekhangja elérzékeny ültén reszketett. — Nem, nem hozok. Az urnák árt az ital, az urnák nem szabad inni, az urnák vigyáznia kell magára! — Mit fecsegsz te ? Hát ez, ez . . . Piskóta legyek, ha ez a gyerek nem bolond ? Mit nem szabad nekem ? Mi közöd, hogy én mit csinálok, te kurtaeszü. Előre a krigli barnával, amíg jó dolgod van 1 Pista nagyot dobbantott vékony lábával. — Nem 1 Én nem gyilkolok senkit. Az urnák érelmeszesedése van, csak rá kell néznem, látom. A fiú szemébe nnagy, átlátszó könnycsepp csillogott, láthatatlan kéztől odavetett gyémánt és szégyenlősen lehorgasztotía a fejét. — Igen, — mondotta halkan és szelíden — az életet meg kell becsülni. Aitán gyerekesen sírásra görbült az ajka. — Utálom magamat, utálom magamai ! Hogy nékem kell az embereket mérgeznem, ped g segíteni szeretnék mindenkin, gyógyitani szeretném az embereket. Oh, én nyomorult, nyomorult, nyomorult . .. Sápadt arcán végigzáporoztak átlátszó, tiszta könnyei. Galgóczy furcsa, jóielső meleget érzett a szive táján, épen ott, ahoi azok a félelmetes, kiruó fájdalmat markolták meg, véget nem érő éjszakákon — Nono — mondta zavartan maga elé és a tányért, amelyen békésen áradozott a korai retek Ínycsiklandozó illata, messze tolta magától. . A jóleső meleg átfütötte egész testét és látóvá tette a véreres szemeket. Szégyenlősen nézett a fiúra, akinek a feje fölé játékosan, aranysárga glóriát vont a besurranó napsugár. Le horgásztattá a fejét. Messze tolta maga mellől a söröspoharat is, amely körül álmosan, bódultán zümmögött egy tavaszra ébredt dongó, — Hja, hja, — motyogta — bizony az életet meg kell becsülni! És a nagy tükör alatt hivalkodó naptárra gondolt, amely olyan büszkén hirdeti a Józsefnapot. Amely jókedvet, derűt hoz addig, amíg az ember Jóska, meg Józsi, de árnyékot borit azokra, akiket már Józsefre szürkitett, görnyitett a tovatűnő év; az Étet. . . l s nemcsak a fehér! neműt és farkamháf kíméli, hanem a ; gyapjú és selyem számára is ideális mosószer. i és a pénzügyi bizottság elutasítani ja\ vasolta a kérelme', azonban ezzel szemj ben a tanács egyes tagjai azt vitatták, hogy Zsiiincsánt a város tanácsa díjazás ellenében bízta meg a munkává tehál most a városnak nem lehet az elől kitérni. Fried Miksa ás Geöbel Károly dr. azt állították, hogy a tanács \ megígérte a végzendő munkálatokért a l díjazást s ha nem is áliapi.oit meg I bizonyos összege*, azért mégis díjazás? sál történt a megbízás. Ezt vitatta Dénes Emil, aki nem emlékezett i*yen megal- I lapodásra, Csizmazia György városbiró is úgy nyilatkozott, hogy határozott j megállapodás a díjazásra nem lőttén*, í volt értől szó, da a tanács határozati ban ezt nem mondotta ki és nincs is erről rzó a jegyzőkönyvben sem. De ő is elismeri, hogy Zsiiincaán olyan ■ szakértői munkát végzett, amelyért megf érdemli a díjazást, azonban azt indítványozza, hogy hívassék föl a munka : befejezésére, mert nem készült még el ' vele teljesen. A kommunisták szintén \ azon a nézeten voltak, hogy nem jár IZsilincsánnak díjazás. Végre is szavazással döntöttek az ügyben és a közgyűlés többsége kétszeri szavazás után (II szóval 10 ellenében) a díjazás ellen döntött. Horváth ; István javaslatára pedig 17 szóval 6 I ellenében a felülvizsgálattal Schleisz \ Géza városi építőmestert bízta meg a 1 közgyűlés, amely ezért a munkájáért \ 1000 koronát is megszavazott. Az Országos Hivatalnak a benei és városi mozi telkeinek elcserélése tárgyúj ban megküldött leiratát is nagy vita kisérte, de a közgyűlés végül i3 a ts- i nács és pénzügyi bizottság egyenlő ja: vaslatát fogadta el 20 szóval 5 sző el. lenében. Választások, rendszeresítés, i A kisebb ügyek során a közgyűlés ‘ Baranyay József dr.-1, városi kőnyv- 1 tárost, a könyvtártanács előterjesztésére, I viia után 17 szóval 7 ellenében állásában rendszeresitetle és őt megerősítette. A vdgdunai vámosi állásra 13 pályázat éi kezelt a városhoz, a pályázók I között egynéhány rokkant is volt. Há- 1 rom jelöltre szavaztak is pedig a pol- i gári és zsidópárti tagok a 75 százalé* kos rokkant Kocző Péterre, a sztciáif demokraták és cseh pártok Németh Isivánnéra, az elhunyt vámos nejére és I a kommunisták Gdbonk Károly volt I helyettes sztarosztára. Mivel a legtöbb 1 relativ szavazatot (10) Koczó Péter nyerte el, nevezettet a közgyűlés a vágdunai vámosi állásra megválasztotta. Ezzel a polgári párt a rokkantegyesület kérelmének is készséggel megfelelt, mert tagjai sorából juttatott egyet álláshoz a választással. A városi tűzoltóság részére beszerzett autóhoz rendszeresített két soffőri állásra a közgyűlés a tanács javaslatára Czibor András és Weisz Ernő igazolványos soffőröket egyhangúlag megválasztotta. A város építészeti hivatalnál évek óta közmegelégedésre működő ijj. Végh Mihály oki. kőművesmester, napidija st a közgyűlés egyhangúan megválasztotta
