Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-07-20 / 87. szám

1929 julius 20.

6. oldal.

ez, mert nem akarja a pamfleistákat abban a tisztességben részesíteni, hogy veszedelmeseknek tartsa őket.

A cenzorkatekizmus

A két felvilágosult uralkodó meghalt. Franciaország felől a felszabadult gondolat fénye derengett át a határokon.

A német és osztrák abszo'utizmus halálra rémült a fenyege'ő veszedelemtől 8 krzde'ét vette a cenzúra groteszk őrjöngése, amely egy századon keresztül járta a vi'ustárcot s végső von>glásaibtn még ma is gyönyörködhetünk.

A cenzorok legelső cselekedete az volt, hogy irányelveket dolgoztak ki, mit nem szabsd egyáltalán írni. Legnevezetesebb ilyen rrű volt a Färeiin- \ féle cenzorkatekizmus. Ez a Hä jetin alsóausztriai kormányzósági tanácsos . volt, mellékesen pedig 1770 lől 1804 ig, vagyis teljes 35 éven keresztül színházi cenzor Bcsben. A bo dogtalan ember 35 éven át minden kéziratot elolvasott és mindegyikről részletes bírálatot készlett, a bürokrata pontosságával. Hogy mennyire megártott neki a nehéz iro- í dalmi kosz, az a cenzorkatekizmusból látszik ki, melyet huszonöéves jubileumának örvendetes alkalmából állított össze.

íme a katekizmus irányelvei:

A színház a jó erkölcsök iskolája, ; tehát csakis oly szindirab engedélyez- l hető, melyben az erény diadalmaskodik : és a bűn elbukik. A megtorlatlan bűn nem egyeztethet össze az erkölcsi és költői igazságszolgáltatással. A dialó. gusnak olyannak kell lennie, mtly egy erkölcsös, jólnevelt nézőközönségből nem vált ki megbotránkozást. Minden kétértelmQség törlendő, sőt szükséges, hogy a cenzor legyen jelen az előadáson és ügyeljen, nehogy a színész mű p lazákkal, gesztusokkal avagy rögtön- ! zesekkel valamely ártatlan mondatnak meg nem engedhető színezést adjon.

Császárokat, királyokat, papokat színpadra vinni tilos.

Bibliai tárgyú darabok egyáltalán nem engedélyezhetök. A dialógból minden bibliai vonatkozás törlendő. „O yan öreg, mint Maiu sálem“ nem használható, ehelyett azt ke" mot dani: „0 yan öreg, mint Nestor“. Ugyancsak „b les, mint Salamon“ helyeit: „bölcs, mint Solon“. Azt a kedvelt mondást is ki kell törölni: „olyan kövér, mint egy prépost“. Ezt a kővetkező h sonlattal kell helyettesíteni: „olvan kövér, mint egy gazdag bérlő“. Követendő pA»da gyanánt ismerteti Hä^eiin egy Dr. Fust cimü darab esetét, melyet nem csupán azért tiltott be, mert egy angyal szerepelt benne, hanem legfőképen azért, mert a darabban vita fejlődik ki az angyal és Mtph s'opheles közt s az angyal szellemesség dolgában alul maradt, az örd^g sziporkázóbb érvekkel védelmezte a bűnt.

A nerr esség a színpadon csakis e'őnyös színben tüntethető fel. Jobbágy- í elnyomásról, kizsákmányolástól még abban az esetben sem lehet szó, ha ezt a földesurak hivatalnokai cselekszik. Ha netalán nemesrendü ember mint színész lép fel, semmi olyan nem lehet a szerepében, ami nemes ember rarg jával össze nem far. Á riában a magasabb társadalmi osztályokat támadni vagy kifigurázni nem szabad. (Ejnye, milyen időálló alapelvek ezek. Na’un'i nemrég hoztak egy rendeletet, hogy tilos a kabarékban az olyan darab, mely a tekintélyt sérti. Sőt milyen szép demokrata us továbbfej esztése Häzeiin dogmáinak az a sajtópör, melyet a fogorvosok indítottak a Vígszínház ellen, mert a színpadon, rossz színben tüntették fel őket.)

Katonaság a legmesszebb merő óvatossággal szerepelte hető. Az uniformisok csak idealizáltak lehetnek, tényleg létező egyemuha viselése tilos. Semmi olyan esemény a darabban elő nem fordulhat, mely alkalmas arra, hogy a közembert a katonai szolgálattól elriassza. Kü'önösen ügyelni kell arra, hogy a magasabbrangu katonai személyek szerelmi kalandokban és egyéb kicsapongásokban ne szerepe jenek. (Ejnye, mikor Októberi Róza cimü regényem megjelent, előkelő helyről szemrehányást kaptam, amiért egy táblabirót szerelmi kaland hősévé tettem )

Szerelmi kalandokat általában csak úgy szabad szirpadra vinni, ha az ügy házassággal végződik. Semmiféle női személy házasságon kívüli szerelmi ajánlatot el nem fogadhat, legfeljebb

Komáromi Lapok

cselből, hogy az udvarlót megszégyenítse. Házasságtörés száműzendő a színpadról, — egyáltalán csakis kedvezően megoldott házassági problémákat lehet engedélyezni, mert : „az államnak fontos érdeke, hogy a törvényes házasságok és törvényes születések meg óvassanak". Egyik vígjáték úgy végződvén, hogy a szerelő pár bemegy egy házba. Hägelin beiktatott a darabban egy jegyzőt, aki velük együtt ment be s így a közönség azzal a megnyug’ató érzéssel távozható ♦, hogy benn a habban uyomban megtörtént az esküvő.

Legszigorúbb tilalom alá veendő mirden, ami po ifika. Emberi jogok ról, emberi méltóságról a színpadon 1 nem lehet szó, ezek a fogalmak a t francia forradalom s a „divatfiiozófia“ j találmányai. Stab dság, egyenlőség és ? más efajta kifejezések feltétlenül tör- • lendők, még akkor is, ha a szerző j ezekkel a „modern14 fogalmakkal szemben foglal állást, mert ez végeredményben mégis arra vezethe*, hogy „a közönség füle megszokja őket“. A klaszszikus ókor politikusait lehet ugyan szerepeltetni, de az olyan történetek, mint Caesar megöletése, Tarquírius elüzetése, semmiképpen sem engtdhetők meg. Zsarnokság, deszpotizmus és hasonló szavak kihúzandó«.

Kiknek valók a magasabb ismeretek ?

Hä?elin példája nem áll egyedül.

A cenzorok vetélkedtek a bornirtnál bomirtabb elméletek feltalálásában. 1793 bein a bécsi rendőrminiszer, gróf Pcrgen szükségesnek látta, hogy egy beliltasi aktábin kifejtse nézeteit azoktól az úgynevezett felvilágosító brosu- , rákról, melyeket akkoriban pár merészebb író a könyvpiacra próbált vinni. „A tapasztalat azt mondja — így szól az indokolás — hogy az e fajta brosúra felvilágosítás többet árt, mint használ, mert az emberi jogokról és az emberi boldogulásról olyan fogalmakat dobnak a keltő előzetes tanulmányokat nélkülöző társadalmi osztályok közé, mely.két ezek nem bírják megemészteni s a fejekben káthozatos zavar támad. Az alsóbb társadalmi osztályok képzettségének arányban kell áHaniaaz ő társadalmi helyzetükkel. Ha az egyszerű embert c ak tppen annyi ismeretre tanítják, a mi az ő munkakörében szükséges, ugv ő a ssját szférájában hl van világosítva s ez rá nezve üdvös, az államra előnyös, — de ezen felül már a fogalmai Összezavarodnak, haszontalanul töprengésekre adja magát, magasabb társadalmi osztályba akar feljutni s igy önmaga boldogtalan, az államra pedig veszélyes lesz. Magasabb ismeretek cs*k azoknak valók, akik társadalmi állásuk révén arra vannak hivatva, hogy másakat vezes- . 8enek.“

A regényírás szabályozása.

1806 március 18-án Ferenc császár rended et bocsátott ki, mely rém kevesebbet tartalmazott, mint a regényírás szabályozását Általános tilalom alá esett a rendelet szerint: 1, Minden érzelgős szerelmi regény, mely az egészséges gondolkodást megbénító ábrándozáshoz vezeti. 2. Minden úgynevezett zseni regény, melyben a hős szeniskedése (Kraftgenú) áttöri a polgári viszonyok korlátáit. 3. Minden kísértét — rabló — és lovagregény (Na ez helyes ) 4 Á tálában az az egesz műfaj, melvet megvetendő értelemben (im veiächtlichen Sinne) regénynek szokás nevezni. (Ide aztán belefért minden ) M'gengedendők azok a müvek, melyek regény formájában tudományos isme- > reteket terjesztenek, erkölcsi tanításokat tartalmaznak stb.

A gondolat szabadságáról való ál- j landó rettegés szülte ezeket a bámu- j latos elméleteket s azokat a hihetetlen ; elrugaszkodásokat, melyekkel az abszolu izmus cenzorai megörökítették nevüket

Nehányatokulátut mindazoknak, kiknek a hivatali sors vörös plajbászt juttatott a kezébe.

Éljen a barátság!

Goe<he Egmont- ját természetesen Hägelin nem engedte színpadra, tekintettel a németalföldi forradalmakra. 1810 ben végre színre került, kellő si mára fésülés után Így Brüsszel lázongó : polgárai nem kiáltozhatták azt, hogy \ „éljen a szabadság“, hanem Hiedelme- *

sen csak annyit volt szabsd hangoztattok; „éljen a barátság“. A Don Juan operában szintén a szabadságot éltették, ezt kitörölték s helyette igy szól a dal: „éljen a vidámság“. A darmstadti cenzor még tovább jutott a polgárok lelki egyensúlyának megóvásában, itt már azt kellett énekelni, „éljen a megelégedés“.

A házasság intézményének védelmében annyira ment iá cenzor, hogy még ilyen szavakat sem volt szabad használni : Házasságtöres, szarvakat viselni stb. Egy bícsi zenés mesejátékban valamelyik szereplőnek a szerzői utasítás szerint szarvassggancsokat kellett volna j viselnie, — a cenzor parancsára ehelyett szamárfüleket raHak a fejére. Minthogy az Orleansi S űz szövegéből sehogy8em lehetett Soréi Ágnest eltüntetni, már pedig királyi metressz osztrák színpadon nem jelenhetett meg, a cenzor úgy segített magán és Schilleren, hogy Ágnest egyszerűen hozzáadta VII- Káro’v hoz törvényes feleségül.

Az Orleansi S őzzel egyéb bajok is voltak. A pü pököket átalakították polgári személyekké. S űz Mária sem jelenhetett meg álmában Johannának, a : kardot és a zászlót c upán egy egy- ! 8ze ű fényalak (L chtges'ait) mujtotta át. Természetesen a ,,Gott und die Jungf au“ csatakiáltás sem maradt meg, ehelyett azt kellett harsogni: Der Himmal und das Recht."

A kebel

Castellivel történt az, hogy valamelyik hősnőiéről azt irta: „fetier telt keble van“. Ezt persze nem lehetett megtűrni 8 a cen őri átdolgozás következőleg sikerült: „elől igen szépen van megalkotva“. Ugyanez a cenzor a színésznek szóló utasításban sem tűrte el azt, hogy „megcsókolja“, — ehelyett hűségesen mindig azt irta bele: „Csókot ad neki“. A megkülönböztetés finom és nehezen érthető.

Családi neveket nem engedett a cenzor színpadra vinni. Kleisinek Prinz von Homburg cimü drámáját nem engedi« k ilyen cim alatt szinpadra, mert hasonnevű prircek szolgáltak az osztrák hadseregben A fehrbellini csata lett a darab címe. Különben az ötödik előadás u án betiltották, mert a hős nyitott sírja előtt visszaretten és életéért könyörög, már pedig, ha egy magasrangu liszt ilyen gyáván viselkedik, az a hadsereg tisztikarára demoralizáló hatással lehet. Sok, sok esztendővel később Oroszországban nem engedték színre Freytagnak Graf Wa'demar cimü darabját, mert egy Udnskin herceg nevű szerep őt olyan jeliemmel ruházott fel a szerző, mely sértette az orosz nemzeti önérzeiet. Úgy segítettek aztán a dolgon, hogy az orosz herceget átala- . kitolták magyar mágnássá a következő zengzetes newel: Fredow Ujházy.

Se szeri, se száma a cenzúra őrült bakugrásainak. Az „Ármány és szere- ’ lem“ udvari marsaidból „főruhatárno- ( kot“ csináltak, mert egy udvari marsall nem lehet gonosz intiik us Romeo és Juüát nem engedték előadni a Burgszir hazban, mert a császárné nem sze- ; réti a temetéseket, kriptákat s hasonló gyászos történeteket.“ Ugyancsak a Burgszinház visszau'asitott egy Lear királyról irt paródiát, „mert egv király nem tehető nevetségessé.“ 1813 ban egy iskolai könyvben ez az ismertetés állott a kozákokról: „A kozákok kis, jelentéktelen lovakon lovagolnak.“ A breslai cenzor, nehogy ez a kicsinylés ; megsértse a szövetséges O oszország \ érzékenységét, kitörülte a két jelzőt s í s ezentúl a diákoknak ezt a megcáfolhatatlan monda ot kellett megtanu niok: „A kozákok lovakon lovagolnak.“

Mi sérti a hatóságok tiszteletét?

Fényes volt a Cemens Brentano esete. Cikket irt a berlini nyilvános házakról. A cenzúra nem engedélyezte, „mert mind ddig, míg a nyilvános házak hatóságilag meg vannak engedve, a hatóságok iránti köteles tisztelet sérti, ha az intézményt kritizálják“.

U olérhetetlen magasságokra szárnyalt fel a cenzori bornirtság a Catalogus f librorum prohibitorium esetében. Ezt a katalógust maga az osztrák cenzúra állította össze és nyomatta ki, hogy a hatóságokat és könyvkereső tájékoztassa a betiltott könyvekről. Természetes, hogy a katalógus keresett olvasmányává lett a tiltott Írásművek kedvelőinek, mert ebből tudták meg leghamarabb

és legalaposabban, hogy a cenzúra mely müveket tiltott be, tehát melyeket kell akár csempészu'on, drága pénzen a zugkönyvkereskedőktől beszerezni. Egy bécsi amatőrnek az volt az ambíciója, hogy könyvtárát kizárólag betiltott könyvekből állította össze. Úgy falverték a tiltott könyvek titkospiseán az árakat s általában olyan népszerűvé tette a katalógus nyilvánossága a ti os írásműveket, hogy végre a cenzúra rájött, milyen bolondot csinált es nem tudván okosabbat kigondolni, betiltotta és ind xre tette magát a katalógust.

A cenzor a vörös plajbásszal ledöfte a tulajdon gyermekét.

H ÍREK.- |rct«rtsa Sándorj Mü|| srfmank.

ban röviden közöuük a megrendítő gyászhírt, amely szerint búc-i Mártsa Sándor alistáli és megválasztott > sigardi református lei kosz, életének 42-ik évében Pozsonyban, julius 17 en váratlanul e hunyt. A megboldogult köztisztele'ben átló lelkész a napokban bélcsavarodásban megbetegedett, mire családja Pozsonyba kórházba szállitatta, ahol kedden megoperáltat, azonban az orvosi tudomány nem volt képes már megmenteni az életnek: a tragikus sorsú lelkész szerdán délben, férfi korának legszebb idejében visszaadta nemes lelkét Teremtöjének. Vele a komáromi református egyházmegye egyik érdemes és becsűit tagját veszítette el.

M rtsa Sándor Komáromban született 1887. évben, édes atyja néhai Marisa Dániel kereskedő volt. Középiskoláit Komáromban és Papán végezte, teológiai tanulmányait a pipái ref.. teológián fejezte be, ugyancsak ebben a főiskolában nyert lelsészi oklevelet. Mint segédlelkész több év g Antal Gábor dr. püspök-lelkész mellett Komáromban mű öJött s innen választották meg 1913 ban az alistáli ref. egyház lelkészének, mely állását 1914. április havában foglalta el. 1928. évben a zsigárdi egyház egyhangú meghívással megválasztotta lelkészének, ez állását még ez év őszén foglalta volna el, de a váratlanul bekösiöniö.t halál azt lehetetlenné tette.

Marisa Sándor a kobiáromi ref. egyházkerület egyik legtiszteltebb lelkésze volt, aki nemes hivatását apostoli buzgósággal töltötte be s aki egyházáért mindenkor a legnagyobb önzetlenséggel és odaadással munkálkodott. Mint a gondjaira bízott alistáli reformálus gyülekezetnek szeretett lelkipasziora, híveinek gondos, tanító és gyámoiitó lelki atyja volt, akit a gyülekezet minden tagja őszintén tiszteit és becsült. A magyar ku túra szolgálatában is számottevő munkát végzet», rendszerint egyházi jótékony céira több sikerült előadást rendezett és faradhatatlan léleképitő papi munkája melleit tudott időt szakítani megának arra, hogy a magyar kul urál is apotja hívei körében, jeles szónok volt es különböző ünnepélyes alkalmakkor sokszor felkérték diszbeszédek tartására. Nagy érdeklődést tanúsított a lelkészek gazdasági ügyei iránt is, a kari összetartás egyik lelkes hive volt. Az egyházmegye 1927- ben a lelkésznyugdij- es gyámintézet számvevőjévé választotta meg, meíy tisztében lelkiismeretes kötelességtudással járt el.

Az elhunyt lelkészben szerető hitvese szül. Kiss Ju'iska úrnő 15 éves boldog házasság után a hűséges és Ifgjobb férjet, két kis fia Danika és és Sanyika az áldozatrakész édesatyát, bátyja Marisa Dániel a hü és igaz testvért veszítették el, akikre nézve a lesújtó halál pótolhatatlan veszteséget jelent. De mély megilletődássel fogadják a fájdalmas csapást a megboldogult lelkésztársai, jóbarátai is tisztelői, akik valamennyien őszinte szivvel gyászolják meg. Temetése ma, szombaton delu án 4 órakor Alis*álon megy végbe. Legyen emléke á'dott I (F.)

— Ipartársulatunk közgyűlése. A Komáromi J írási Átalános lp rtársulat julius 2l-en holnap, vasárn-pdélelőtt 10 órakor, határozatképtelenség esetén ugyanazon napon délelőtt 11 órakor az Ipartársulat székházának nagytermében tartja meg IV. évi rendes közgyűlését, melyre a társulat tagjai meghívóit a társulati iroda már kibocsájiotta. A köz-