Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-20 / 87. szám
2 oldal. Komáromi Lapok IP29. juliuä 20. POLIP szappan POLIP szappan POLIP szappan szövetségének legnagyobb fiaskója a Keleten készülődő háború, amelynek megszüntetésére teljesen tehetetlennek bizonyul. (.—) Megszakadt a diplomáciai viszony Oroszország és Kína között. — július 20. O’oszország és Kína konfliktusában újabban az a helyzet állott elő, hogy a két hatalom között megszakadt a diplomáciai viszony. A kinai jegyzékre adott orosz válaszjegyzék szerint a szovjetkormány nem tanja kielégítőnek a kinai válasz tartalmát, A szovjet kormány kijelenti, hogy már minden eszköz kimerült, amelyekkel bíkés utón el lehetne intézni a keletkinai vasút miatt keletkezett és a kinai hatóságok által előidézett konfliktust és vitás kérdéseket. Ezért a szovjetkormány a következő lépéseket kénytelen foganatosítani. A szovjetkormány visszahívja Kínából valamennyi diplomáciai konzuli és kereskedelmi képviselőjét. A szovjetkormány visszahívja a keletkinai vasutnoz kinevezett valamennyi tisztviselőjét. Á szovjetkormány visszahívja a keletkinai vasúthoz kinevezett valamennyi tisztviselőjét. A szovjetkormány megszakítja a szovjetbirodalom és Kina közölt fenn átló valamennyi vasúti összeköttetést. A szovjetkormány felszólítja Kina valamennyi diplomáciai és konzuli képviselőjét, hogy haladéktalanul hagyjáK el a szovjetbircdilom területét. Egyben kjelenti a sz^vjetkormány, hogy ragaszkodik az 1924. évi pekingi ésmukdeni szerződések által szerzett összes jogaihoz. Titkári jelentés a Komáromi Járási Ált. Ipartársulat 1928. éri működéséről. Irta: IVÁNFY GÉZA, az ipartársulat titkára. Az elmúlt 1928. évre társulati életünk második működési ciklusának megkezdése esik. A társulati szervezet megalakulását követő hírom év a társulat külső kereteinek lecöveke'ésével telvén el, a negyedik évre a belső munka megkezdésének feladata hárult E belső munka azzal nyert jrlentőségében mindjárt az év elején, hogy az 19 28. évben ünnepelte meg a társulat elnöke ip*rtársulati elnökségének 3, régi ipartestületi elnökségi idejével együtt összelnöki tisztének negyedsrá zados jubileumát, amely emlékezetes évforduló ünnepi keretek kö<ött leendő megtartására a szokásos formaságok és külsőséges ünnepi díszletek sem hiányoztak. Az ipartársulat megtisztelését jelentették a jubiláns közgyűlésen elhangzott beszédek s igy az elnöki jubiltum a társu'at ünnepe is volt. Az 1928 évben alakult újra a társu lat elnöksége és tekintettel a már jelzett jubileumra a társulat elnökévé ismét Boldoghv Gyula választatott, társelnökké Fanny. Irta Balta Irma. Esteledett. A gázlámpák bágyadtan pislogtak a régi Pest u cáin. Az eső apró tócsákba loccsant a gyalogjárón. Előadás előtt volt, de a színház környéke még csaknem kihaltnak tetszett. Csak néha surrant el a homály alatt nesztelenül egy vatermörderes gavallér vagy egy krinolinos dáma sithouettje. O ykor egy-egy kocsi dübörgő» a színház feljárójára, az is, mint valami alvilági fogat. Egy kis suszterinas, a régi Pestnek ez a specialitása, halkan fütyörészve betüzgette a színház kopott faláról alácsüngő szinlapot, mely a .Szamárbőr“ hatvanadik előadását hirdette. Bent, a színházban már készü lődtek az előadásra. Fanny, a szőke prima-ballerina, ott ült az öltözőjében és készülődött a táncjelene'ére. Valami régi polka tánc. zenéjét dúdolta magában. S.ük, kopott öltöző volt, mint már á régi színházakban szokásos. Fanny két könyökére támaszkodott, úgy bámult beleazováltükörbe, mely visszatükröztette szép, szabályos arcát, asszonyoson telt, vakító fehér nyakát és vállait. Közben kifelé figyelt állandóan, az ajtaja előtt elhaladó léptek neszére. Az öltözőasztalkán egy vázában kamélia csokor volt. Fanny szerelte a kaméliát. Tudta, hogy a színházi fényképész a küldőjük, de ez nem okozott örömet neki. Az egyik szék támláján a selyemtrikója feküdt, a balett-cipője a széken hevert. A rózsaszín atlaszcipő orra szakértelemmel megsfoppolva, hogy a „spitzelés“ hez alkalmas legyen ... Fanny sóhajtva kezdett öltözködni, de pedig Fried Jenő a Kereskedők Tes'ülete elnöke. Az újra negválasztás, amely ben több mint 100 társulati tag vett részt, biz ositotta a társulati vezetésben az eddigi irányzat kontinuitását, tehát a régi, a választás által szánkcionáltan bevált szellem konzerválását. A belső munka egy részét képezte a társulati elnöknek a társulathoz tar tuzó s a járás különböző községeiben lakó tagjai között való gyakoribb megjelenése, amely alkalmak mindenkor feihisznáhattik arra, hogy az iparosságot érdeklő fontos kérdések megvitattassanak, panaszok meghallgatásra találjanak és szükséges tanácsok adassanak. Nem kis munka az, amelyre szükség van különösen a járás községeiben, mert az itt lakó tagok számára a társulati szervezet még mindig uj, még sokaknak kényszerből vállalt teher, mint tudatosított szükséglet. A tagok legtöbbjének a szervezet „jóindu atukból fenntartott iroda“, sőt „hivatal“, amely előbb betette az ajtót. Fanny tisztességes leány volt, egy budai fűszeresnek a gyermeke és régi kispolgári erkölcsöket hozott magával a kulisszák világába. Azelőtt ez nem ment ritkaságszámba, mert többnyire egy fellengős anya vagy karmester-rokon nagyravágyó álmát volt megtestesítendő egy ilyen művészpálya és a főlkentje nagyon komolyan, vette a művészetét. A nagy, szőke leány most hirtelen elvörösödött. Könnyű, szinte pengő férfiléplek közeledtek az öltözője felé. Fanny szivdobogva az ajtó felé fordult. De a lép ek elhaladtak az ajtaja előtt és megállapodtak a szomszédban, mint egy idő óta annyiszor. Fanny tudta, hogy Ambrózy Kamilló ment el az ajtó előtt és halkan felsóhajtott. Csak egy hónappal ezelőtt is, dehogy ment volna tovább 1 De most mind sűrűbben megesett, mióta az olasz nő: a Gnveili megérkezett, a kigyómozdulatu, fekete táncosnő a művészetben is vetélytársa. Azóta maradoznak el a virágai. Pedig a színháznál már félig-meddig jegyeseknek tekintették őket... Fanny a szivére szorította fehér kezét, aztán mélyen, erősen beleharapott piros, kissé duzzadt ajkába. Csend, nagy, halálos csend volt a kulisszák mélyén. A két gyer'ya a tükör melletti gyertyatartókban szomorúan lobogott Fanny szőke feje fölött. A kaméliák fehéren virrasztónak és tubarózsák hervadó illata töltötte meg a kis öltözőt. Fannynak úgy tűnt fel, mintha homályos lenne a tükör, pedig csak a kék szempár homályosul! el egy kicsit, amint belenézett. Fanny kiszedte a poudret és a rouget és lassan kendőzni kezdte az arcát. Közben mereven bámult a egyebekben idegen tőlük, a szervezetben ők öncélt látnak 8 nem természetes kapcsot, amely szükségszerűen és logikai kényszerűséggel tanja egybe őket, egyéni érdekeik s osztályos érdekeik megvédése érdekében. A polgári mentalitás ezzel erőtlenit le szervezeteket nemcsak nálunk, hanem végig az egész orszá. gon s nem tud, mert jórészt nem akar. hat belőlük befelé összetartó, kifelé tekintélyt és erőt reprezentáló érdek szervezetet kiformálni. Az évvégi beszámoló nem mehet el e sajnálatos jelenség mellett észrevétlenül s ennek a diagnózisnak tudatában kellene a jövőben a szükséges felvilágosító munkát megkezdeni. Az ipartársulati szervezet, mint érdekszervezet akkor végezhet jó munkát tagjai érdekében, ha a munkája közben minél kevesebbet molesztálja a tagokat. A társulati szervedet egészséges volta nem számos gyűlés megtartásán, hanem az érdekvédő munka — hogy úgy mondjam — észrevétlenségén múlik. Mi még nem tartunk ott, hogy a munkának ezt az egészséges formáját alkalmazhatnánk, mindenesetre igyekezünk azon, higy azt a fejlődési fokot elérhessük Ö imagunk előtt igazolhatna az a tény, hogy más szervezetek is ma — talán még mindig a forradalom uiójáték ként, vagy uj társadalom fejlődési irányzat levezető akkordjaiként — a mossák tömegek mozgalmakban, a tömeg potenciális erejével folytatják az érdekvédelmi küzdelmet. Ez a demonstrációs tömegpolitika, amely ma nem kis szobácskákbin hoz meddő határozatokat, rekedtre fakult „éljenek“ között, hanem az utcán ad hangot nem kérelmeknek, de követeléseknek, ez a tömegpolitika előbb utóbb a magántulajdonon felépült dolgozó társadalomnak: a kispolgári kézmives és kereskedőtárssdalomnak is hovatovább egyetlen eszköze marad olyan gazdasági viszonyok között, amelyekben ma is élünk. Ezt a szociálisan igazolható és gazdaságilag elkerülhetetlen érdekvédelmi harcmodort azonban nem tudjuk anélkül ennek az igazán munkás társadalomnak védelmére állítani, amíg — pl. csak a mi társulatunkat véve figyelembe — 2000 iparosunk, kereskedőnk nem tudatosan és megértőén áll a szervezet keretei között és elkerülhetetlen tömegfegyelemmel s még elkerülhetetlenebb áldozatkészséggel áll egy emberként valamennyi tagja minden jogos érdekében védelmére — tömeg önmagának. Nem feleslegesnek tarthatom e békés célú, de tudatosan és ö rérzetesen megszervezendő érdekvédelmi formára minden lehető alkalommal rámu tatni, mert mint valamennyire ismerője a htsonló tömeges szervezetek orginitükörbe. Különös, nagyon különös érzése volt. Egyszerre hirtelen lehanyatlott a keze. £s ekkor úgy tetszett neki, miniht egy láthatatlan valaki állna mögötte és az kendőzi, festi az arcát. Da hát mi is volt ez ? Csodálatos I A tükörben imént még rózsás arca mintha egyszerre fakulna. És egyre mélyebb, sötétebb redők kerülnek a homlokára; egyre mélyebb, árnyékosabb vágások a szája mellé és a szeme alá kísértetiesen sötét karikák anélkül, hogy az asztalkán pihenő keze csak egy kisujjával is hozzányúlna a nyúl lábhoz és a crayonhoz. Mind kisértetiesebb lesz a láthatatlan kéz munkája és egyszerre csak egy rettenetes öreg arc meredt feléje a tükörből, egy ijesztő maszk, facies hypokratica, mintha Holbein „H dáliánkéból lépett volna ki egyenesen I — Hisz ez... Et a halál 1 — és Fanny hangosan felsikoltva földre ejtette a kéziiükrét és elfehéredett szájszéjjel ugrott föl az asztal mellőlt Ruszné, az öltöztetőnője berohant az öltözőbe. — Fanny kisasszony, csak nincsen rosszul? Fanny nem felelt. A tükörbe bámult iszonyodva, de most már a régi gyönyörű, bár még kissé kultúrálatlan arca bámult feléje abból. — Nem tudom, Ruszné. Olyan rettenetes volt az imént. Míg most is dobog a szivem ... Úgy fáj a szivem... — Hja — ja — bólintott Ruszné megértőén. — Fanny kisasszony, higyje el, nem érdemes, hogy az embernek szívfájdalma legyen. Hitvány a férfi — és Ruszné legyintett. — Higyjen nekem galambom. Nekem három férjem volt. Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján busz ... zációnak, s rendszerüknek, tudom, hogy — a lassabban megmozduló polgári tömöiülési vágy, — mint a gazdasági adottságokkal igazolt, és azok által elmaradhatatlanul kiváltott szükséglet érzet erre az animálásra túlontúl rászorul I Tudom, hogy az érdekvédelemnek ez az egyetlen célravezető formájára való szünetlen utalás és indokolására felhasznált argumentumok nem teszik népszerűvé azt, aki használja őket, mert a mi po'gári tömegeink érdekvédelmi szervezésénél még ma is szívesebben talál hallgató fülekre a simogatóan hízelgő ha ag és az a kényelmes kifogás: hogy gazdasági bajainkat rajiunk kívül álló okok okozzák csak; tehat az érdekvedelemhez szükséges segítségnek is tőlünk kívülálló helyről kell érkeznie. A csiga hisználata számos munkánál megtakarítja munkaidőnket, alkalmas szerszám könnyebben felemeli a mázsás súlyokat I Ds a csigát mozgató láncot, kötelet mégis emberkéznek kell fogni. A csiga magától nem vonja fel a terhét. Az emberi kiművelt agy az, amely a haladó technika eszközeivel magának takarít meg felesleges munkát. U at kell nyitni bennünk magunkban annak a sok tudománynak, amely megtanít jobban, jobbat termelni, be kell >á ni, hogy „ez a régi jó módi“ kedves nipp az öreg subladni tetején, zenélő óra a virágos, galambos- párral díszített tapétás falon, de ennek régi patentje nem „szabadalmaz“ a ma rohanó időben semmire, csak nagyanyánkra való édes visszaemlékezésre. — 1929-ben kinevetnek Komáromban a döcögő omnibuszt, pedig az én gyerekkoromban még hangosan kiáltott aranysujtásos konduktorja a rácios hátsó perronon, amikor a Lustigék zöldre és sárgára festett bárkája megállóit holtbizony ossággal a „sárgaház“ előtt, s akkor még az öregek komplimentos udvariasságában kitanult konduktor graciózus kéznyujtással segítette le az alig lábnyi lépcáőmagasból a sleppes aljú dámákat. Mi a századvég születettjei ábrándozhatnánk el legjobban annak a kedves időnek minden áldott jóságán, 8 mégis nekünk a feladatunk, hogy ritka vasárnapokra korlá ozzuk a régi jóvilágra való reminiscenciáinkat s akaratosan dobbantva a lábunkkal álljunk helyt ebben a rohanó, sokat nem kímélő világban. S kell, hogy ránk hallgassanak azok, akik mindennapi életükben látják, keservesen érzik, hogy mit jelent az a feltartózhatatlanul rohanó technikai haladás, amely vágtájában kiüti az öreg, kimustrált szerszámot a maradi ember kezéből. A ma embere — legelsősorban az, aki műhelye szerszámai — Nem értem, Ruszné — szólt Fanny kissé hidegen, men Fanny büszke leány volt. Ruszné megsértődött. — Hit hiszen én nem akarok belebeszélni senkinek a dolgába. De hát úgy vegye a szavamat Fanny kisasszony, mintha az édesanyja mondaná. — Ej Fannyt, aki érzelmes lélek volt, máris furdalta a lelkiismeret az elébbi hideg elutasításért. Ruszné lebontotta a Fanny aranyos híjsátorát. (Akkor még igazi arany hajat viseltek a nők.) — Micsoda haj I Istenek, micsoda csodálatos haj I A Loreleynek lehetett ilyen. (Rusznénak irodalmi értesülései is voltak.) Hát lelkem, ha én ilyen gyönyörű volnék, mint maga, a szavamra mondom, nem felejteném a szemem egy Ambrózy Kamillón. Hiszen nem mondom, szép ember, kellemes ember, jó família is. De hát maga nemcsak a legszebb a balettben, hanem a legnagyobb művésznő is. Én mondom, a Ruszné. Hercegen alul biz én nem adnám a maga helyében I Miket hall az emberi Micsoda szerencséket! Hát lehet azt a fekete kígyót egy napon említeni magával I Ru zné belenyúlt a lacos-köténye zsebébe. — Ejnye, hogy éppen ma felejtettem otthon a francia kártyákat — szólt kedvetlenül. Aztán egy stanicliből borbolyát szedett elő és Fannyt is megkínálta vele. Fanny idegesen ásított. A tükör jutott eszébe és ludbőrös lett a karja. Ruszné hangja suttogóvá vált: — Különben lelkecském, figyeljen jól a szavamra. Az a szerelem, amit az
