Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-11-09 / 135. szám
2. Gidai, Komárom.? Lapos 1929. november 9. !Sk November 30-ig* rendkívüli ár leszállít Äs az összes kötött és téli cikkekben ELBERT divataruházában Nádor-utca 19. O Komárom O Nádor-utca 19. Koronabankkal szemben. ^ Zephir ing 2 galléros 26'— K Angol zephir ing 2 galléros 39 — K Elida mosósely. harisnya 20'— K N8i rádió harisnya 3*60 K N5i tiszta gyapjú ,, 16'— K •Férfi és női svetter 35'— K Téli aisó ing v. nadrág 12'— K Női és férfi téli keztyfi 6'— K Gyermek szövet kabát 70'— K Férfi zsebkendő 6 drb. 7'50 K Munkás zöld v. zephir ing 14'— K stb. stb. Bécsi pullower és nyakkendő különlegesség. Sport harisnya, teveszőr férfi mellény, ritikül különlegességek, teveszőr és prémmel bélelt bőrkeztyü, gamasninadrág. életünk, E probléma megoldása nélkül nem vár gyermekeinkre örömtelié; jövő. Államiságunk alfája és ómegája a csehszlovák nemzeti egység ideálja. Ha önkén! lemondunk róla és elfogadjuk s dualizmust, úgy a határon (ul levő ellenségeinknek felfogását erősítjük meg, akik csodálatraméltó buzgalommal gyűjtik nemzeti államunk belső egyságnélküiiségénck minden egyes megnyiivánuiásái, mozdulatát és jellemzőségét. Némely szomszédunk már nem is tudja beválni az óhajtott pillanatot, amikor autoritativ forrásból végre meghallják a ránk nézve rettenetes szavakat: csehek, szlovákok, németek és magyarok fotderáciőia. Ha lemondunk a cseh«Iováfc államról, akkor exiszfenciájának legerősebb alapját ássus alá és lehetőséget adunk bárkinek arra, hogy aspirációit egyenesen államellenes irányba terelje. Ebből a néhány megjegyzésből kiderül, hogy milyen munkához és merre szóld bennünket kötelességünk.“ Stsfanek iskolaügyi miniszter e beszédéből vüágossn iáiszik, hogy az autonómiára való törekvés nemcsak a németeknek és magyaroknak, de a iesvérnemzetségnek, a szlovákoknak sen kecsegtet eredménnyel. Ettől Prága teljesen elzárkózik. Hat évtized Községi elemi jtsépiskoláuk jubileuma Komárom, november 8 Álljunk meg egy pillanatra az idők rohanó árjában és tekintsünk tisztelettel e város egyik érdemes kulturtényezője, a községi elemi népiskola felé, amely ebben az évben töltötte be fennállásának hatvanadik évét. Hatvan éve, hogy Komárom városa felállította ezt a tisztes múlttal biró, derék munkát végző, nívós iskoláját, hatvan éve, hogy szolgálja hűséggel a magyar nemzeti közmivelődést és csepegteti a város gyermekeinek -szivébe a jóra, nemesre való törekvést s plántálja buzgalommal az ismeretek alapfogalmait a gyengéd, fogékony lelkekbe. Megmérhetetlen erkölcsi és nemzeti szempontból az a nemes munka, amelyet a népiskola a nemzetnevelés terén kifejt. Minél fejlettebb és minél magasabb színvonalon álló iskolával rendelkezik valamely nép, annál hatalmasabb szellemi és erkölcsi erőre tesz szert, amely a világ nagy küzdelmeiben jelentékenyebb hatalmat képvisel minden fizikai fölkészültségnél. A történelem számtalan példát szolgáltat arra, hogy a nemzeti mívelődés apró várai, az iskolák, lebirhatatlan, megdönthetetlen erőt képviselnek, amelyen megtörnek a veszedelem elnyeléssel fenyegető hullámai, meghiúsulnak a megsemmisítésre irányuló mesterkedések és próbálkozások. Az iskolák fejlettsége és nivóssága visszatükröződik a népek lelkében s jaj annak a nemzetnek, amely elhanyagolja, vagy pláne kezéből kiengedi iskoláit ! A jó iskola minden értékét megtalálhatjuk a mi községi elemi iskolánkban, amelyet derék elődeink hatvan évvel ezelőtt, az akkori korszellemnek megfelelően, a tisztultabb felfogás s a lelkiismeretszabadság zászlóhozdozójává felavattak. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. nemes intencióinak megfelelően az egyenlő embertestvéri szeretetnek lett hirdetője az iskola és sok generációnak mutatott az életre világitó fáklyával irányítást, meleg szeretettel biztatást, erőt és kitartást Amit hatvan éven át a zsenge lelkekbe a sok derék kulturapostol odaadó, türelmes munkával beleójiott: a becsületet, jó erkölcsöt, a vallásosságot és a humanizmust, nem feledve el egy pillanatra sem a nemzeti érzés ápolását, a mai társadalomnak és a nemzetnek hozott hasznos gyümölcsöt, s amit az ismeretekből és tudományokból nyújtott az ifjúságnak, az mind a haladásnak és felvilágosodásnak alapjait erősítette. Eredményes szép munkára tekinthet vissza ez a jeles iskola, amely kiváló férfiak lelkes mozgalma folytán létesült s amelynek tanítói mindenkor hivatásuk magaslatán állottak. Azt a nemes intenciót, amelyet a népiskolai í törvény szellemében ezelőtt hat- 1 van évvel Komárom legjobb fiai, • élükön a feledhetetlen emlékű Vasvári Nagy Sándorral, az iskola felállításával megvalósítottak, hat évtizeden keresztül mindenkor hi. ven szolgálta az iskola és ezért volt oly virágzó eddigi pályafutása s ezért maradt meg a súlyos megpróbáltatások idejében is érintetlenül és sérthetetlenül, mert hű maradt tisztes hagyományaihoz és ahhoz a nemzeti gondolathoz, j amely megalkotta. í A vasárnapi ünnep nemcsak 5 az iskolának és az iskolaszéknek lesz lélekemelő ünnepe, de igazi és őszinte ünnepe lesz mindazoknak, akik ez iskola falai között nyerték el az életre való irányításukat és ismereteiket s akik ezért mindenkor hálával gondol! nak a kedves emlékű alma materre. Örvendező lélekkel vesz részt a i jeles iskola jubileumi ünnepében I e lap is, mely mindenkor ott I állott segitő kezével az iskola I mellett s amely végig kísérte j ötven éven keresztül a fejlődés \ utjain, együttérezve vele örömél ben és bújában mindenkor. Igaz ; szeretettel köszöntjük a derék is. kólát e szép évforduló alkalmával I is és őszintén kívánjuk, hogy vi| rágozzék tovább s legyen és maii radjon tovább is az az erős vár, I amelynek hat évtizeden át bizo\ nyúlt és törhetetlen hűséggel szol\ gálja tovább a magyar nemzeti Í kultúrát, amelynek változott viszonyaink között ma egyik legfőbb tényezője. Ád multos annos! _________________________(—) — „tZA“ arcápoló intézetben szépség hibákat legbiztosabban eltáoolitanak. r Pozsony, Steíania-ut 19 11. em. ÉGI LABDA Irta: GY ALLAY DOMOKOS. I, A kollégium emeleti folyosóján álltam és néztem a diákok játékát. Nagyon egyszerű játékot játsztak. Egy fiú labdát ütött a levegőbe és a többiek azon igyekeztek, hogy szálltában elfogják a labdát. Akinek markában maradt a labda, az ment be kiütőnek. A verseny, miodea játéknak a lelke, két kérdés körül forgott : ki üti ki magasabb és hosszabb ívben a labdát és ki fogja ki leggyakrabban ? A játékosok csoportja üstököshöz hasonlított: az üstökös magja a kiütő, csóvája pedig az elfogok hosszúkás serege, Ä csóva erre-arra hajladozott, aszerint, hogy a labda hol szállt alá a levegőből. Nagy tülekedés volt kivált a kiütő közelében. A legtöbb labda mégis csak ott esett le rövid pályafutás után. Hátúi, jónehány lépésnyire az imbolygó csóvától, egy fiú állt egymagában. Nyúlánk, fehérarcú, komoly fiú, lelkes tekintettel. Szeme különösen feltűnt nekem: minden ütés után sóvárogva kémlelte a magasságot. Miért állt ez a fiú olyan hátra ? A játék szabálya-e, hogy ott., a tömegtől elkülönitve álljon valaki ? Vagy maga választotta ezt a helyet ? Otthagytam figyeiőhelyemet és a fiúhoz közeledtem. — Miért állottal ide, fiam ? — Itt várom a labdát! — Rosszul helyezkedtél el, — igen messze állottái a kiütőtő!. — Inkább itt állok, mint a kiütő közelében. Ott igen nagy a tolakodás!... — Pedig odajár a labda! Ott mindegyre fognak . . . Láthatod . . . — Olcsó siker, nem pályázom rá! Megálltam a fiú mellett és jóidéig figyeltem a labda járását. Mind odahullt a csóva csoportjára, — Itt ugyan várhatsz Ítéletnapig I — szóltam türelmetlenül a fiúra. — Ide nem jön labda . . . — De jön, bizonyosan jön, csak meg kell várni. Valami szép ütés után! .. . Gyönyörűen fog jönni: fényesen fog alászáílani, mintha égből jönne. Boldogság egy ilyen labdát elfogni. Várakozni rája ... az is boldogság, hát még kifogni 1 .. . Elfordult tőlem és tekintete megint sóvárogva szegődött a magasságra. II. Műsor után bál volt. A szereplők páholyából néztem a fiatalság mulatságát. Egyszer, amint tekintetem végig hordoztam a terem mozgalmas képén, egy fiatalember nagyot köszönt felém. A terem szélén állt, a táncolóktól különválva. Karját összefonta, fejét fölszegte, ünnepies sugárzás ült arcán. Csak állt ottan, mint költő szobra, Mindig ugyanaz a lelkesültség tekintetén ! . . . Végül nyugtalanítani kezdett ismeretlen ismerősöm látása. — Ki az a fiatalember amott, a fai közeiében ? — kérdeztem egy helybeli úrtól. — Banktisztviselő Ladó Györgynek hívják. Különös ember, ő képviseli városunkban a romantikát. — Milyen tekintetben ? — Reménytelen szerelmes! Az igazgatója lányába, tetszik tudni , . . Amott táncol a leány ... az a szőke szépség! Tessék, hogy körülrajongják . .. — És Lsdó György csak távolról nézi ? — Mindig csak távolról Mindig ilyen ünnepiesen álldogál bálban, színházban. Az utcán is messziről követi a leányt. — A leány persze kineveti... — No, nem bizonyos! Vannak, akik azt mondják, hogy a leány nagyon érdeklődik néma imádója, iránt. De a szülők I,.. Teljesen reménytelen a helyzet. A bankigazgató roppant gőgös ember. Ladó György pedig ágrólszakadt szegény, csak az a szerencséje, hogy kitűnő, pótolhatatlan tisztviselő, különben rég elzavarták voina a banktól. Ladó György , . . nem emlékeztem erre a névre. Az arcra sem emlékeztem: miféle kapcsolat révén köszönt nekem? A bálterembe mentem és a fiatalemberhez léptem. — Bocsásson meg, tudói szeretném, hogy hol és mikor találkoztunk, Rös telem, hogy magamtól nem tudom megállapítani, — ó, kérem, nincs mit röstelnie. Régen találkoztunk, kollégiumi diák voltam én még akkor. Nagyon jelentéktelen eset hozott össze, ön talán akkor sem fog visszaemlékezni rája, ha elmondom a találkozás körülményeit. Én azonban jó! emlékszem, mert azóta valami mondanivalót tartogatok az ön számára. — Igazán kiváncsi vagyok ... — Á kollégium udvarán labdajáték folyt, egyik kiütötte, a többiek meg azon voltak, Hogy elfogják a labdát. Én a tömegtől különválva, egymagámban várakoztam a labdára. Egyszerre ön hozzám lépett és azt mondotta, hogy hiába állok ottan, a labda nem fog olyan messzire száilani, — Emlékszem! . . . Ön az égi labdára várakozott. Nos, úgy e, hiába volt? — Nem, uram, éppen azt akarom közölni önnel, hogy nem volt hiába, A labda azon a tavaszon egyszer, egy remek ütés után mégiscsak odáig repült, ahol én állottam. Gyönyörűség volt, uram, kifogni, amint alászédüít a magasságból . .. — A tavaszon egyszer ? ... Ön igazán rászolgált arra a gyönyörűségre. Olyan kitartóan várakozni . . . — A várakozás is gyönyörűséges, uram. Tolakodni, alázkodni ? Nem, várni kell büszkén és hittel I Az égi labda egyszer bizonyosan odarepül, ahol erős hittel várják. — Adja Isten 1 — nyújtottam kezemet a fiatalembernek és jelentősen néztem a szemébe. Megrezzent . .. kérdő pillantást vetett rám, ám amint tovább léptem, újra lelkes, sugárzó tekintette! nézett előre, a táncolok legsűrűbb csoportja felé... ______Tőifények nagy áresése !______ Ismert elsőrendű töltényeim uj árai: Cal. 12 Cal.16-20 I. minőség vörös K 125 K 115 II. minőség barna K 120 K 110 Kérjen árjegyzéket! Satter! József Bratislava, Haíászkapu-u.4 A CSL. MUNITIO ÉS FÉMÁRUGYÁR R.T. gyári lerakata és képviselete Szlovenszkó és Bnszlnszkó számára.
