Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-11-02 / 132. szám

2 oldal. Komáromi Lapok SS29. november 2. November 30 -ig1 rendkivttli árleszállítás az összes kötött és téli cikkekben ELBERT divatáruházában Nádor-utca 19. O Komárom O Nádor-utca 19. Karvnabankkal szemben. Zephir ing 2 galléros 26'— K Angol zephiring 2 galléros 89 — K Elida mosósely. harisnya 20'— K N5i rádió harisnya 850 K NSi tiszta gyapjú „ 16’— K Férfi és női svetter 36'— K Téli alsó ing v, nadrág 12'— K Női és férfi téli keztyff 6'— K Gyermek szőrét kabát 70'— K Férfi zsebkendő 6 drb. 7'60 K Munkás zöld r. zephir ing 14‘— K stb. stb. Bécsi pullower és nyakkendő különlegesség. Spart harisnya, teveszőr férfi mellény' ritikül különlegességek, tereszőr és prémmel bélelt bőrkeztyü, gamasninadrág valamint más kormányiámogató pártok között osztják föl. Választás elölt a né­met nemzeti párttal a magyar nemzeti párt kapcsolni akart, dg a kapcsolás a németek önzése következtében nem jött létre. Jövő héten ülést tart az állandó bizottság. A régi koalíció pártjaibSl álló par­lamenti állandó bizottság működését, dacára annak, hogy mai összetétele nem felel meg a választások eredményének, tovább folytatja és as a jövő héten újra ülést tart. A régi koalíciós pártok mág a választások elrendelésekor azt az álláspontot foglalták el, hogy az állandó bizottság még az uj nemzetgyűlés egy­­behívása előtt letárgyalja a költségve­tési provizóriumot és az aranyvaluta behozataláról szóló törvényt Az állandó bizottságnak ehhez szükséges többsége biztosítva lett azáltal, hogy H inka kö­telező Ígéretet tett arra nézve, hogy a szlovák néppártnak állandó bizottságban levő tagjai a régi koalíciós tagokkal együtt fognak szavazni. E megállapodás alapján a legnagyobb valószinüség szerint jövő hét szerdáján összehívják az állandó bizottságot, hogy e két fon­tos ügyben döntsön. Remélhető, hogy november 15-ig ki lehet nevezni az uj kormányt. Udrzal miniszterelnök jelentést telt pártjának a jelenlegi politikai helyzetről s jelentésében arra mulatott reá, hogy a belpolitikai helyzet egészen tiszta és semmi meglepetéstől sem kell tartani, ha figyelembe veszik azt a tényt, hogy a jelenlegi polgári koalíció gerincét akarja képezni a jövő kormdnyalaku­­atnak is. Mihelyt a régi koalíciós pár tok megegyeznek egymással abban, hogy nélkülők nem létesíthetnek sem­miféle parlamenti konstellációi, akkor már a belpolitikai helyzet tisztán áll előttünk. Ebbői azt következtetik a politikai körökben, hogy a régi koalí­ció együtt akar továbbra is maradni s még kisebbségi kormány alakítására is hajlandó, föltéve, hogy sikerül egyes kisebb pártok semlegességét biztosítani. Parlamenti körökben remélik, hogy Udrzal megkezdett politikai tárgyalásai november 12 ig befejeződnek és no­vember 15-ig már az uj kormányt is ki lehet nevezni. A Graf Zeppelin északi sarki utat. tervez. — nov. 1. Friedrichshafeni jelentés szerint a Zeppelin társaság elhatározta, hogy a Gráf Zeppelin legénységének fizetését és biztosítási dijait felemeli és intéz­kedik a legénység megfelelő egészség­ügyi gondozásáról is. Ezzel eloszlatták a Graf Zeppelin legénysége által a tervezett északsarki expedíció ellen emelt kifogásokat. Mint h riik, a Graf Zeppelin novemberben próbautat tesz Skandináviába, hogy kipróbálják az időjárás megállapítására szolgáló mű­szereket, amelyek lehetővé teszik a szél irányának és a hőmérsékletnek egészen 10 000 méter magasságig való ellenőrzését. , Eredménnyel végződött a városi küldöttség prágai útja. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —október 31. Megírtuk, hogy Komárom, város kép­viseletében Csizmazia György város­­biró, Kadlecovics Béla dr. állami vezető jegyző, Ghyczy János dr. városi főügyész és Sándor Ernő városi főszámvevő a napokban több városi ügyben Prágá­ban és Pozsonyban tárgyalásokat foly­tattak. Prágai utjufenak elsősorban az volt a célja, hogy a régóta tervbevatt beruházási kölcsönt a szociális bizto­sítónál felvegyék, illetve ebben az ügy­ben tárgyaljanak. Mint ismeretes, a város mér tavaly óta tervezi, hogy több mil­liós kölcsönnel nagyobbszabásu épít­kezési programmoi valósítson meg, többek között a vágóhíd kibővítését, ami már igen akiuális lennne, a víz­müvek kibővítésé?, aminek ugyancsak elérkezett az ideje, továbbá a nagy elán­nal elfogadott házépítési programmból is megvalósít valamit, ha már egyszer eikészittették az építészek által a terveket. Csizmazia György városbiró a keddi tanácsülésen jelentette be a városi kül­döttség prágai uíjának eredményeit, A küldöttség Prágában eljárt a pénzügy­minisztériumban az állami adó mán kivetett községi pótadó leszámolása ügyében és az eredménye az volt, hogy a város javára a pénzügyminisz­térium sürgősen 400,000 koronát fog kiutalni a iegközeíebbi napokban. A közegészségügyi minisztériumban a küldöttség a kórházi ápolási dijak le­számolása ügyében járt és eredményük az lett, hogy a minisztérium a szerdai napon postai csekk utján már 200.000 koronát kiutalt a városnak. Végűi a küldöttség eljárt a szociális biztosító intézetnél a beruházási köl­csön ügyében. A szociális biztositó még a folyó évben a vizve^eiékek ki­bővítésének és a fertőző kórház kibő­vítésének céljaira két és fél millió ko­ronát h telez a városnak, abban az eset­ben, hr ezeknek a munkálatoknak a végzését szabályszerű közgyűlési hatá­rozattal a város igazolja. Á többi be­ruházásra vonatkozóan a városi kül­döttség a szociális biztosítónál azt a választ kspia, hogy azok részére a szociális biztositó az 1930-as évben fog a városnak hitelt biztosítani és nyújtani. Visszajőve! Prágából Pozsonyban az országos hivatalban a városi küldött­ség megköszönte azoknak a tsgoknak közbenjárását, akik az 1928 évre kiutalt szanálási segélynek kieszközlésében ré3zt vettek. A városi tanács egyhangúan tudomá­sul vette Csizmazia György bejelentését. Hodza visszavonul, Srobár feltűnik. Komárom, — november 1 Most már meg lehel állapítani, hogy a volt koalíciós pártok a p3rlamentr választásokon kisebbségben maradtak. Az a néhány főből áiló többség elpá­rolgott és a többségből kisebbség lett. A kormánypártok közül egyedül az ag­rárpárt került be a régi számban és tartotta meg vezeiőpozicióját, a többiek azonban megcsappantak. Da az agrár­párt számítása sem vált b?, mert külö­nösen Szíovenszkóban nem gyarapodott olyan mértékben, amint remélte. És hozzá tehetjük mindjárt, hogy nem érte e! azt a szaporodást amint azi Hodza, a part harcias szárnyának vezére be­ígérte, Hodza ugyanis a sziovenszkói szavazatokat a tavalyi taríományi vá­lasztások eredménye után 300 000 re íaksálta és csak 270 000 iett a beadott szavazóüsíák száma, ami a vérmes re­ményekből nagy kiábrándulást okozott a párt tagjaiban. De a csalódás közvetlenül érzéke­nyen érte Hodza drf, aki úgy íátszik, hamarosan te is vonta a konzekvenciát, mert — amint a Cieh lapok írják — betegségének gyógyítására újabb fél­évre visszavonult. Tehát félévig megint nem lesz szerencsénk Hodzához, aki időnként nem vehet részt a politi­kában a — betegsége miatt. Mintha már egyszer láttunk volna ehhez ha­sonló esetet es pedig nem is régen, csak tavasszal, amikor hirtelen lemon­dott az iskolaügyi miniszterségről és a Tátrába vonult vissza. Azonban a vá­lasztások kiírásakor újra megjelent a politikai porondon és mézesszavu üze­­neiet in'.ézen a magyarokhoz, akiknek Utolsó rózsák. írta Havas István. Piros szemökben még égett a nyár, Titkon nevettek és halkan daloltak. Mindenki látta, aki arra járt: Egymás szivére mily hévvel hajoltak. November volt már, egy dérveríe reggel, A nap kilobbant messze sik felett. Zúgtak a tar fák, s hulló levelekkel Ösvény, fák a?ja eltemetkezett. Utolsó rózsák késő szerelme Nem egy sziveikéi méiyen megkapott; S megállt lábukra, ki ott ballagott A tűnt tavaszon járt esze merengve, S tán egy mosolygó friss üzeneten: Örök az Isién és a szerelem. És mindig így leszen.. Irta Zádor Témái. Vak áj — átkozott sötétség ... Al­szik az erdő — álmodik a tó ... Csak egy denevér suhan át a várakozó csendben. Megzavarta ... Felkavarta és rémei támadtak a fekete éjszakának. Dobban a föld szive — mélyen lélekzik a vég­telen mező és nehíz az illat, ami az éjszakát betölti. A messze távolból tompa dobaj hallatszik. Igen, lódobo­gás, vágtatva közelit és a láthatatlan nyeregből a vak éjbe riadt gondolat temetkezik: — Még elvétém az utat! Kél az ég sápadt korongja. Későn, de mégsem elkésve. Szétömlő ezüstje a végső pillanatokban mégis segií a megriadt éjféli lovason. — Talán mégis hazaérünk . .. — csillan a remény, de megriasztott nyúl fut át a mezőn. A paripa előtt mene­kül be az erdő sűrűjébe és a tajtékzó állat megtorpan. Nyeregben nagyot zök­ken a lovas. Ajkába harap és riadt szemekkel kétségbeesetten néz maga elé. Nézi a tes^ az öreget, a fáradtat, a sebesült emberi, aki ott fekszik előtte haránían a nyeregben és csak a pogá­­nyul tar koponyája világit messze a holdfényben. — Mit akarsz, fiam? — nyöszörög az öreg és sebekkel bontott mellében a fájdalom ég. — Hazaviszlek, apám ... — suttogja nagy szeretettel a lovas és szabad Ke­zével csapzott rövid haját elsimítja. — Minek?! — Hogy megélj! — Fektess a fűre 1 ... Hagyj meg­halni ... Nem volt ellenvetés. A lovas az erdő­­szélen nyeregből szállt és az öreg sebe­sültet leemelte. A tar koponya ott pi­hent a puha füvön és a fájdalmas öreg szemek a csillagok járását kémlelték. Az éjszaka csendjében sokáig nem hallatszod beszéd. Az öreg az eget, a lovas a sebesültei nézte és a kettős fájdalomban nem volt gondolatuk. Em­lékek se kísértették. Nem emlékeztek, merre jártak, mi történt velük, milyen rémségből menekültek. Óllábakon járt az idő, lassan fogyott az éjszaka és a lovas szivében csak nagysofeára ébredt a késő szemrehányás. — Mondíam apám, ne hallgass a hivő szóra... — törte a csendet da­rabos szóval és a fájó öreg szívből halkan szállt a sóhaj: — A király szólított... — Mondíam apám, más világot élünk ... Nem hittek nekem. Nsm hitt az spám, nem hajtottak szavamra a szállások képesbsszédü öregjei és most itt van! Apám még él, de hány seb­ből vér?, k? I És a többiek ?!... — Már elmentek .. . Kegyetlenül támadott ez emlékezés. O t kezdte a nemrégmultban, hogy a iestvérharcban András királyt BMa öccse nyílt csatában megkergetie A győzel­mes Béla a királyok szállására, Fehér vána vonult és ott fogadta a hirt, hogy kedvez a szerencse, András meghalt, most már ő a király. Bír ne úgy tör­tént volna. Nem futott volna szét a szállásokra a királyi szó, mely a nem­zet ékes beszédű öregjeit Fehérvár alá gyü:ésre hivta. — Mit reméltéi, apám, hogy oda­mentéi ? ! — fakadt ki a fiúból a kese­rűség. — Hogy lehettek olyan esztele­nek a bölcs öregek, hogy a varázsló nak, Radsinak hittek és a pogány Vaíha fiára, Jánosra hallgattak?! — A király tudni kívánta, mit akar az ország .. . — Hát megmondtátofc! — Csak apáink módjára akartunk élni... — Az öreg arc fájdalmasra torzult és szemeiből látszott, hogy a fogyó éjszakával együtt bucsuzkodott tőle a megromlott élet. A lovas lelkében mélyebbre szállott az emlékezés. Visszatértek és ijesztően éltek az eirnuli napok, a véres emlé kék. Fehérvár alatt sz ékesbeszédü öregek egybefoglalták, mii akar a nem­zet és az uj világba belenyugodni nem tudó pogány lelkek dacos kívánságait a királyhoz megvitíék. Három napig gondolkodott a király, miievő legyen. És hirmadnspon kinyíltak Fehírvár kapui. Nem a király jött. Fegyveresei rohantak a fegyvertelen táborba és a magyar szállások ékesbeszédü öregjeit felkoncolták. — Va*hr fiát is megölték? — a hal­dokló öreg csak a szemével intett, — Radsit elfogták 1 — Miért gyötörsz? — nyöszörögte az öreg és a fia rsegéríette a néma szemrehányást. Igen, ő már keresztény. A változott világ fia, aki az életet másként érti és a nagy elmúlást más szívvel fogadja. — Nem gyötörlek, apám ... csak siratlak és imádkozom érted. — Nemi — villan fel a pogány ar­con még egyszer az élei. — Ne imád­kozz értem, nem akarom 1 Csak maga­dat sirasd ... egyszer téged is utolér az éle!... Lassan jár, nehéz lovon fáradtan poroszkál, de mindent beér. Hiába örül a szived, hogy vége a múlt-, nak, a holnap a tegnapnak örökös el­lensége. Mindég lesznek azok, akik apáik módjára akarnak élni és mindég lesznek azok, akik messzebb, másfelé néznek ... Meginog a lovas. Megcsuklik és térdrezuhan, oda a fűre a haldokló mellé és feltörő könnyei lassan, nehe­zen hullanak a mozdulatlan kézre ... — Nem ... nem lehet! — töredezik szivéből az ijedi tiltakozás. — Nj féltsd az Istent... örök és mindég élő ... csak a nave más és más a dobogó szivekben. Magadat féltsd ... csak az embert. Benne- van a változás, mely mindég kezd és min­dig temet... É$ az élet az életért csak vele fizet. Egyszer a fe világodban is akaratba fog szökkenni a mi elnémított kívánságunk. Egyszer nektek se lesz más őhsitástok, mint amiért mi meg­halunk. És ha belőletek tör majd fel a kiáltás, apáink módjára akarunk élni... Lesz ember akkor is, aki ránk fog emlékezni. Te nem győztél... Én se múlok el végképp Csak a pörgettyű forog, csak a holnap hadakozik a teg­nappal és nehéz ménjén az élei porosz­kál a hepehupás utón tovább .:. egyre tovább ,. . Elfogyott az éj — az átkozott sötét­ség ... Elfogyott az élet — elhalt az ékes beszéd ... Még néhány gondolat és megszűnt a fájdalom. Lezáru’tak a szemek és a távoli ég alján az uj nap világossága meghasadt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom